Délmagyarország, 1912. június (3. évfolyam, 126-149. szám)

1912-06-01 / 126. szám

1912 junius 1. DÉLMAGYARORSZÁG 3 a második kereskedelmi iskolát. A közgyűlés akkor megválasztotta az intézet igazgatótanácsát is, amely az iskola ügyéit fogja vezetni. Az igazgató-tanács junius 3-ikán délelőtt 11 órakor alakul meg a városháza bizottsági termében, akkorra liivta ugyanis össze a bizottságot Lázár György dr polgármester. A bizottság hétfőd ülésén döntenek az iskola helyét illetőleg. Ideiglenesen a Tisza Lajos-körut és Feketesas-utca sarkán levő polgári leányiskolában helyezik él az intézetet, amelynek későbbi helyét illetőleg többféle megoldási terv fekszik a. hatóság előtt. Szó van arról is, hogy a Felmayer-fóle házban lesz az uj iskola végleges helyé, de ez még természetesen nem végleges megoldás. Az intézet szeptemberben nyílik meg. Hétfőn fogják eldönteni, hogy mind a három osztályt megnyiitják-.e, vagy pedig fokozatosan fejlesztik-e az intezetet. Az utóbbi esetben az első évben osa'k az alsó osztálly nyílnék meg, azután pedig fokozatosan a középső és két év mulya a felső. Az, hogy párhuzamos osztályokat állitanak-e fel, a jelentkező növendékek számától teszik előreláthatólag függővé, vagyis, ha annyi lesz a jelentkező, hogy egy osztályban nem 'helyezhetik el őket, akkor megnyitják a második alsó osztályt is. Végül az igazgató-tanács hétfőn fog intézkedni iaz igazgatói és a tanári állások betöltése tekintetéhen is. Sikerül-e megmenteni a Gazdasági és Iparbankot? — A szombati döntő értekezlet. — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági- és Iparbank válsága a békés megoldás felé közeledik. A bank visszleszámitolási hitelezői szombaton délután értekezletet tartanak a kereskedelmi és iparkamarában, amelyen a moratórium kérdésében határoznak. Több, mint harminc fővárosi és vidéki pénzintézet vesz részt az értekezleten, amelyen Rósa Izsó dr elnö'köl. A hitelezők értekezletén dől el a bank sorsa. Ha sikerül a megegyezés, akkor semmi akadálya nincs az elsőbbségi rész7-én a néptörvényszók szomorúan hinhedt hirái előtt megjelent. « Fouquier-Thinille, a rémuralom mindenre kapható ügyésze, „lelke egyensúlyát", „szive nyugodalmát" féltvén, „a szerénység és szemérmeteisség nevében" fordult el a boldogtalan vádlottól... „Polgártársak — mondá — e minden izben feslett asszony múltja egy hatalmas vádbeszéd s igy nekem nincs, de nem is lehet hozzátok több szavam!"... A jury persze, amely bizonyítékok hiányában frázisokkal is megelégedett, a gyalázatos néger, Zamora és társai hamis vallomására bűnösnek találta és egyhangú verdiktjének alapján a bírák a szegény kegyencnőt halálra ítélik... Másnap, dec. 8-án van a kritikus nap. Dubarry asszony sok bűnös, de még több ártatlan társával egyetemben a végzetes szekérre kerül, „cétte biére des vávants", az élők e koporsójába, amint Barras nevezé el találóan és szellemesen. A menet megindul. A kísérők nagy sokasága veszi körül a halálra ítélteket. A tömeg csendes, mintha már unná, utálná a sok vért, a meghatottság és szánalom bizonyos nemével nézi a szerencsétlen áldozatokat. És íme: a magával csaknem .tehetetlen, félholt Dubarryban iámét szárnyra kél az életösztön. Kér, könyörög, beszédet intéz a néphez, valóságos politikai szónoklatokat tart, majd sirni kezd, a haját tépi, azután minden átmenet nélkül mosolyog, nevet és olyan mozdulatokat végez, mintha a kísérők vények kibocsátásának és jegyzésének. A békés megegyezés, minden valószínűség szerint sikerül, mert ez nemcsak a részvényesek, hanem a visszleszámitolási hitelező bankoknak is az érdeke. Békés megegyezés esetén a jövő héten már megkezdődik a betétek kifizetése. A hitelezők tanácskozása után másnap, vasárnap délelőtt féltizenegy órakor értekezletet tart a bank, amelyről a következő körlevélben értesítették a részvényeseket: Tisztelettel értesítjük, hogy junius 2-án intézeti helyiségünkben délelőtt féltizenegy órakor rendes közgyűléseinket megelőző értekezletet tartunk, amelyre ezennel meghívjuk. Az igazgatóság. Az értekezleten az igazgatóság közli a részvényesekkel a hitelezők tanácskozásának az eredlményét. Egyúttal előterjesztést tesz arról, hogy milyen módon tudnák a bank föntartását biztosítani? Erre vonatkozólag Reök Iván országgyűlési képviselő, a bank elnöke a következőket mondta: —- Az egy millió korona alaptőkét ötszázezer korondra jegyeznők le. Ebben az esetben minden kétszáz koronás részvényt száz koronára bélyegeznénk le. Azonkivül kibocsátanán'k hatszázezer korona értékű elsőbbségi részvényt, amelyet elsősorban a részvényesek között kell elhelyezni, hiszen nekik érdekük a bank fönmaradása. — A bank üzletét rendesen folytatnók tovább. Az igazgatóságot és a fölügyelőbizottságot fölfrissitenők. Uj vezérigazgatónk is lenne. Találtunk is már egy kitűnő és agilis üzletembert. A bank igazgatóságának a beadványára Fényes Marcel, a megszökött vezérigazgató ingóságaira pénteken biztosítási végrehajtást vezettek. A bankcsalás ügyében ugy a rendőrség, mint az ügyészség tovább folytatja a nyonugy tömegét en bloc keblére akarná ölelni. A nép előbb szánakozva nézi a szerencsétlen (asszonyt. Majd, mint egy mágikus erő hatása alatt, kimondhatatlan jókedv vesz erőt a lelkeken: a grófné bizarr munkáját látva, nevet az is, aki pedig sirni 'szeretne. És e színházi jelenet egyre fokozódik, hangos zsivajjá fajul később ós nincs ember, még a legerősebb lélek sem, aki az általános derültségnek ellen tudna állani. Igy jut a menet a Mars-téren felállított nyaktiló elé. A fatális helyre érve, a halálra fáradt és az éktelen lármától egészen berekedt Dubarry asszonyiból ismét kitör a countásane-i természet. Valóságos szerelmi mámorral borul a félelmetes Sanson nyakába, össze-vissza csókolja e rettenetes executort és kincseit, szerelmét, szivét ígéri oda neki, csakhogy nyomorult életének megkegyelmezzen. Azután az 'emóciótól elveszti eszméiétót: egy nyisszantás és a gyönyörű favorita megszűnt élni... És iaz örökké vidor párisi nép, amely pedig a rémuralom ez emlékezetes napjának reggelén sirni is hajlandó lett volna, duhaj kedvében még tapsolt is a véres jelenetnek, fényes példáját adván ezzel annak, hogy jó és rossz, szeretet ós gyűlölet, könny és mosoly, mily közel állanak 'egymáshoz a tömegek lelkében. t— Mementó! mozást. Pénteken is sok tanút kihallgatott Szakáll József dr bünügyi kapitány. Jutkovics Géza és Drágossy Kristóf ellen vizsgálati fogságot rendelt el a vizsgálóbíró. A délvidéki árviz. — Katasztrófák mindenfelé. — (Saját tudósítónktól.) A délvidéki árvízkatasztrófáról ujabb borzalmas részletekkel számolhatunk be. Alábbi tudósításunkban minden fontosabb részletre kiterjeszkedünk és abból azt a nagyon szomorú tért lehet megállapítani, hogy a fékevesztett viztömeg megint mérhetetlen károkat okozott. Az emberek rémülete alább hagy végre, mert már nagyon sok helyen apad a viz, ami nagyban ..megkönnyíti a mentés munkáját. Elismerés illeti meg ezen a téren a katonaságot, amely hősiesen, önfeláldozva végezte a munkáját és mentett mindenütt, ahol csak emberi erő menteni képes volt. A segélyakció is megindult mindenfelé. Már eddig is szép eredményt tudnak a mozgalom vezetői felmutatni és a jótékony emberek fillérei, koronái bizonyára tetemesen enyhítik az Ínséget és a nyomort, amelyet a rettenetes veszedelem okozott. A vizár, mint már emiitettük, elöntötte Csebza és Macedónia községeket is, egész határukkal együtt. Az árviz Csebza községet egészen elpusztította s Macedóniát teljesen elöntötte. Ötvenezer hold viz alatt van minden termésével együtt, ugy, hogy tizenöt millió korona kárt okozott az árvízkatasztrófa. A borzalmas katasztrófát, aminő még alig érte Torontálvármegyét, alig lehet tollal leirríi s csak hozzávetőleges képét nyujthatju'k a pusztulásnak. A vármegye vezetősége a legnagyobb önfeláldozással intézi a mentési akciót s Jankó udvari tanácsos, alispán maga személyesen vett részt a mentésben, csónakon járva a roh,anó árban s az embereket maga helyezte biztonságba. ELÖNTÖTT KÖZSÉGEK. Legnagyobb a pusztulás Csebza községben. Itt történvén a gátszakadás, a rohanó vizár iszonyú erővel rontott a falura s mindent valósággal elsöpört. Egymásután döntötte le a házakat s délutánra már az egész falu rombadőlt. A viz, amely a községben 2—3 méter magas, laz összes épületéket rombadöntötte, ugy, hogy mindössze tiz téglából épült ház jelzi, hogy itt valaha község volt. A házak romjai is mind viz alatt vannak s amerre a szem ellát, tenger vizet látni. Az árviz elől éjszaka, sokan nem menekültek el idejekorán s ezeket az összeomló házak maguk alá temették, ugy, hogy a község lakói köztil sokan odavesztek. Hogy hány emberélet pusztult el, azt csak akkor lehet megállapítani, hia a viz eltakarodik s a romokat felkutatják. A megmenekült nép részben Gyülvészen, részben a töltésen tanyázik s itt látja el őket ideiglenesen a hatóság élelmiszerekkel. Ugyancsak teljesen viz alá került a közeli Macedónia községe is. A község egy valóságos tenger közepén áll, de csak a Nikolics-féle kastély és ennek kis környéke emelkedik ki a vízből, a többi Házak pedig mintegy két méter magas vizben állanak. Itt is sok ház összedőlt s a többi épületek csak azért tartják még eddig magukat, mert a vizár csöndesebb s igy nem olyan romboló hatású, A község lakossága iriegmen-