Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-12 / 110. szám

1912 május 12 DÉLMAGYARORSZÁG 1T Hor, a. Győri Hírlap érdemes, kitűnő főszerkesztője. Öt sokkal meggyőződésesebb embernek ismerjük, semhogy őt ez a vendéglátás elérzékenyitené és eltéritené alaposan megokolt elvi álláspontjától. Mi a magunk részéről ezt azért tesszük szóvá a közgyűlést megelőzően, hogy lássák a vidéki ujságirók, hogy a szegedi ujságirók körében is .vannak tárgyilagos és elfogulatlan emberek, akik a vidéki ujságirók nagy többségének ezt a jogos kívánságát honorálják és minden erővel támogatni készek. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Vasárnap délután Mozgófény képek, bohózat. Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. Bemutató. (73) Hétfőn Bál az udvarnál, operett. (2/s) Kedden A sevillai borbély, opera. (A milanói olasz opera gyennektársulat föllépte.) Béiletszünetben. Szerdán A parasztbecsület, opera. Karínén, opera. <A milanói olasz opera gyermektársulat föllépte.) Csütörtökön délután Az ártatlan Zsuzsi, operett. Csütörtökön este Pénztárca, szatíra. Irodalom, vígjáték. A bátor Kasszián, bábjáték. Bárdos Artúr konferál. (A budapesti Uj Szinpaid vendégfőllépte.) (3/d Pénteken A halál küszöbén, szomorújáték. Hattyuvér, mesejáték. Révész Béla konferál. (A budapesti Uj színpad vendégfőllépte.) (Vs) Szombaton A Mari, kép. Az efesusi özvegy, komédia. (A budapesti Uj Színpad vendégjátéka.) (7a) Vasárnap délután A kis gróf. operett. Vasárnap esté Bál az udvarnál, operett. m Még két esztendő . . . (Saját tudósitónktól.) A szinügyi bizottság pénteki ülésén Almássy Endre színigazgató újból helyárfölemelést könyörgött a Góthpár májusi vendégjátékára. Megkapta. Hogy mivel indokolták ezt a nagylelkű adományt, mindegy. Józan okoskodással ugy is képtelenség elfogadni az indokolásit. Az egész komédiából az az örvendetes vaílóság bújik fölszinre, hogy — Almássyt a szerződés szerint már csak két év köti a szegedi színházhoz. Vagy a színházat Almássyhoz. A szegedi publikum elszenvedett megdöbbentő súlyos tragédiákat — igaz, hogy azokat is a színházban — és ha már a közönség balsorsa miatt másképen nem lehet, undorral bár, de azzal a bizonyos két esztendővel is megiküzdünk valahogy. 1914-ig — fájdalom — még Almássy Endre tragikomikus nyöszörgése kínoz bennünket a szinházban — a-lelke rajta. De nem untatjuk tovább a publikumot Almássy „művészetével". Sajnos, ugy is elég beismerő vallomásában volt már részünk, valahányszor csak produkálta a tehetségtelenségét. A szinházügyben most már az aktuális, liogy mi lesz 1914 után? Mi következik az Alimássy-féle tatárjárásra? Aktuális ez a kérdés, inert már mosít foglalkozni kell a jövő sziniévad és a színházi viszonyok előkészitésével. Mindenekelőtt kétségtelen az, hogy Szegeden föl kell építeni a második, színházat. Ilyen színházi publikumot nem lehet már begyűrni abba az egy színházba. Ebben pedig elsősorban kulturális szempont az irányadó. A jelenlegi helyzet szerint az igazgató ugy használja ki a publikumot és a színházat, ahogy akarja. Nivótlan és értéktelen esepürágókoinédiákat vonultat föl a színigazgató estéről-estére, ha meg értékes a darab, tönkresilányitja az előadás. Ebben természetesen a rendezés is ludas. Addig nem változik meg ez a tűrhetetlen állapot, amig föl nem épül a második színház. Akkor majd versenyeznek a színigazgatók és amelyik nem alkalmazkodik a publikum Ízléséhez, az elbukik. Mert akkor válogat,hat majd a közönség. Ha pedig mind a két direktor megfelel a közönság igényeinek, az lesz a legmegnyugtatóbb helyzet. Mert akkor föltétlenül mindenki megtalálja a maga szó rakozását. Az Almássy-féle allűrök két szinház esetén természetesen nem érvényesülhet nék. A vigalmi szabályrendeleten is változtatni kell. Mert az még is csak mucsai állapot, hogy a színi szezon idején kabaré-előadásokat nem rendezhetnek. Szabályrendelettel útját állják a közönség szórakozásának, a helyett, hogy azt mindenben elősegitenék. Sze ged már nagy város, ezt bármilyen érdekből is, de hiába próbálják letagadni. A nagy vá ros igényei elől pedig nem lehet bujkálni, mert azok ugy születnek, mint maga a nagyváros: természetes fejlődós utján. * Szamosi Elza bucsufellépte. A Cigánybáróban ünnepelték szombaton Szamosi Elzát. Kedvvel, temperamentummal játszott és ugy énekelt, ahogy csak tőle telik, ahogy ismerjük és igen kedveljük. És ,a szegedi szereplők ma ismét bebizonyították, hogy akad tehetség bennük, mihelyt valamit Je kőlil rontani. Ma is letaroltak, a jnit lehetett, ma is unalmasan nem játszottak és hang nélkül énekeltek. És Szamosi Elza ugy ragyogott közöttük, mint egy jókedvű istennő. Köztársasági párt Szegeden. — Nagy György dr rögeszméje. — (Saját tiidósitóiiktól.) Amikor a Magyar Köztársaság cimü hódmezővásárhelyi folyóirat Nagy György dr szerkesztésében megindult, híre kelt, hogy megalakul a magyarországi köztársasági párt. Azóta már eltelt elég sok hónap, amig végre a budapesti lapokban megjelent a hir, hegy Boda Dezső dr, a budapesti államrendőrség főkapitánya nem engedélyezte a köztársasági párt budapesti megalakulását. Korniczky Dezső, Nagy György dr huszonkét éves sógora kérte a köztársasági párt megalakulásának az engedélyezését. Boda Dezső határozatát megfőlebbezték a belügyminisztériumhoz. Valamelyik referens asztalfiókjában hevernek most az iigy aktái, ..sürgős" jelzéssel, tehát valószínűleg még a jövő esztendőben elintézik. Nagy György dr, a hullámos hajú kuruc fiskális, aki a „magyar köztársasági vezér" cimmel és jelleggel a legkegyelmesebben •fölruházta tagbaszakadt szmélyiségét, szom baton Szegeden járt. * A Délmagyatország munkatársa meginterjúvolta Nagy György drt a köztársasági pártra vonatkozólag. Szegeden akarják nregalakMani a köztársasági pártot. Budapesten elutasítottak bennünket — monda Nagy György dr. — A határozatot megfölebbeztük ugyan a belügyminiszterhez, de nagyon jól tudom, hogy a belügyminiszter jóváhagyja a főkapitány határozatát. Szegeden fogjuk megalakítani a köztársasági pártot. Reméljük, hogy a magyarság szivében nem talál akadályra a köztársasági eszime. Ha megkapjuk a belügyminiszter elutasító határozatát,, a megalakulás iránt való kérvényt beadjuk Somogyi Szilveszter dr főkapitánynak. Nem hiszem, hogy Szegeden is elutasítanák a kérelmünket. Utóvégre is az dicsőség, ha innen indul ki ez a mozgalom. De hiába is utasítanának el bennünket, az eszmét nem lehet legyűrni. Sőt minél inkább fojtogatják, annál inkább duzzad és izmosodik az ereje. Igy voltunk a katolicizmussal is. Ha nem támadják, ha neim vetik máglyára az uj vallás prófétáit, akkor ma talán nincs katolikus vallás. Hagyták/ volna nyugodtan meghalni az uj vallás hirdetőit, haláluk után már senki sem emlékezett volna arra,, hogy mit hirdettek. De ugy született meg a nagy katolikus vallás, hogy mártírokat csináltak a prófétáiból. Ilyesmiket be,szélt a köztársasági esztne hódmezővásárhelyi professzora. Sok frázis, csupa közhely, benne tükröződik Nagy György dr egyénisége. Eddig már szép sikert ért el a tehetségével: kibukott a parlamentből. Unalmában most az a regeszméje született, hegy megalakitija a köztársasági pártot. Talán igy reméli, hogy újból bejuthat a képviselőházba? Hiu ábránd, balga hit Nagy György dr reménysége. A hóbort hódításának lejárt az ideje. Egyébként valószínű, hogy Nagy György dr, mint köztársasági párt kérelme Szegeden is arra a sorsra jut, mint Budapesten: elutasítják. Shakespearetől—Shakespearig. — Reinhardt nyilatkozata. — (Saját tvácsUónkíél.) ReinMardt egy újságírónak nyilatkozott a jövő terveiről- és többek között a következőket mondta: — A jövő szezóii legjelentősebb eseménye Shakespeare „Julius Caesar"-jának előadása lesz. Shakespeare szindarabjaihoz fűződnek legszebb emlékeim és mindenféle elfcalandozás, kísérletezés után visszatérek ebez a nagy lángészhez, akinek müvei örökké modernek maradnak. Ez a Shakespea re-knádás nem marad nyomtalanul a színművészet történetében. Reinhardt, a színpad világhírű zsenije nem az az ember, akinek a asei)pkedetei hatástalanul kimúlnának. Mindén mozgását a világ figyelme kíséri, mert amit már eddig is produkált, az a színművészet. a művészi rendezés nagyszerű forradalma.. És Reinhardt, aki Sopihoklestól Batáillig uj, a legmodernebb művészi fölfogásban rendezte már a klasszikusok örökemberei trargédiáit és a szinpadteohnikusok mesteri kigondolásait, most visszatér Shakespearehoz, á nagy lángészhez, akinek müvei örökké modernek maradnak. Ez olyan eseménye a szinmüvészelnek, amelynél megáll a színház féktelen és öntudatlan rohanása. Visszatérés Sh'akespearehez! Ez ujabb forradalom a szimmüvészefben, a Reinhardt forradalma. Visszatérés a művészethez! Reinhardt „mindénfélé kalandozás, kísérletezés után" belátta, hogy színpadi előadásra még rna is kiválóan alkalmas Shakespeare, cs'ak érteni kell hozzá. Rendező kell, aki átfogja a hatalmas koncepciót, akinek művészi érzéke van az alakok ábrázolására és a jelenetek belállitására. A klasszikusok tragédiája még ma is megdöbbenti, bámulásra kényszeríti a publikumot, ha ném hamisítják meg a tragédiát. Amennyi tudatlanság, nagyképűség és ostoba ötlet csak fölhalmozva van a színházakban, azt mind rakásra dobják egy-egy Shakespeare előadásba. A legcsekélyebb invenciót nem lehet fölfedezni az úgynevezett klasszikus előadásokon. És ezért a legkomikusabb látvány iminden ilyen előadás. Szinpadi előadásra alkalmasabb müveket nem irtak Shakespeare óta. Az akció perspektívája, az alakok pompás megrajzolása, a tömegjelenetek megkapó hatása egy' színpadi ircéban seni érezhető annyira, mint épen Shakespeare, alkotásaikban. De ha ostoba gesztussal nyúlkálnak a produktumaiba, természetesen elenyészik a tragédia minden értéke, elvérzik benne a tragédia. Reinhardt zsenialitása alkalmas művészi inilieut alkotott Shakespearenak. És a Shakespeare-rendezés alapította meg Reinhardt világhírét. A SZenfiváfiéji álom és a Makpancös hölgy előadásaival kezdte. Shakespeare val indította útnak a színház forradalmát. A Szentivánéji álmot a szabadban játszotta, pompás erdőség volt a rnilieu. Az