Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-12 / 110. szám

1912' május M UÉLMAtl Y A RO RSZ AG •7 :etóátvásrrek •ttin tstéetoscn hiheiié-ílériül itöííy sikere ós 'S'.üVesZ? értéke Vctlt: A/A+iiVnuv ir.s t:(ií> 11 is tel.ksen uj -Rilíc-gástöTi á&ai­ír'azta s/ir;] atira. Es minden rir-gu színMz­ban ; z v it in észt tét igytekeznek •nfíitoeu.' Shakespeare — és jRenüiárdt. Ez a szö­vetkezés ír est egyik legnagyobb te-rtiseúyp íj szinjnüv eszet történetének. Tavaszi tárlat Szegeden (Saját tudósitónktól,) Vasárnap délelőtt 10 óraikor nyitja meg Lázár György dr i><\gár­inester a szegedi kultúrpalotában rendezett miitárlatot. A kiállítást a Szegedi Képzőmű­vészeti Egyesület rendezi az Országos Kép­zőművészeti Egyesület segítségével, amely képanyagának jelentékeny mennyiségét kül­dötte el a kiáilliitás céljaira. Igy Szegeden, hasonló nagyszabású képtárlat még nem igen volt. Összesen 411 műtárgy van kiállít­va, nem is számítva a Zalatnai állami kőfa­ragó és kőcsiszoló szakiskola kiállított dísz­tárgyait. A tárlatot ma már bemutatták a sajtó kép­viselői neik. Nagyobb csalódást ritkán érez­tünk még, mint amikor végig jártuk a kul­túrpalotának festményekkel szinte roskadá­sig megrakott termeit. Nem mondhatnók, hogy a csalódás nagyon kellemetlen lenne, mert liogy a pesti és vidéki országos nevü művészek legtöbbje nem annyira művészek, mint inkább mesteremberek, azt régen tud­tak, de hogy a imi kis szegedi művészgárdánk legalább művészi felfogás, akarás és becsü­letes törekvések tekintetében annyival fö­lötté áll az „országos hirii" művészeknek, azt nem tudtuk. De nem ártott ezt megtanulnunk s azt hisszük, bogy e tanulságunk alapján a saját, eddig mostoha gyermekként kezelt művé­szeinket jobban fogjuk értékelni. De vegyük sorra a kiállított képeket, azaz, hogy szobor kevesebb van, kezdjük azzal. Hamar végezhetünk. Piek Lajos szobor mü­vei minden dicséretet megérdemelnék. Sza­loméja ugy felfogás, mint megalkotás dolgá­ban tökéletes, úgyszintén leányfejei, adktjai mind tanúságai a művész izmos tehetségének. Még egy szobrász szerepel a tárlaton: Fiiig István „Fürdés után" oiimü ackttal. A szegedi festők — velük kezdjük a tár­lat ismertetését — úgyszólván kivétel nélkül mind képviselve vannak. Károlyi Lajosnak sok szép miivé van kiál­lítva, melyek közüli különösen megkapó, in­veneiózus, üde alkotások azok, amelyeket közvetlen impresszió nélkül, tisztán termé­szetismerete alapján, emlékezetből festett. „Virágzás", „Tavasz" képei elragadóan szín­dús, bájos festmények, melyekről igazán nem sejtenénk, hogy azokat nem természet után festették. Őszutói képei talán szebbek, leg­hangulatosabb müvei a tárlatnak. Erőteljes, kiforrott a Joachim Ferenc pikiturája. Két tájképe: „Esthangulat Cap-Martinb'an" és „Interiör egy olvaső nővel" teljesen uj felfo­gásra, nagy szinérzékre és művészi meglátás­ra vaill. Kiváló, művészi alkotások: Nyilaissy Sándor napsütéses tájai. Plain-airben ma senki sem alkot tökéletesebbet Nyila,ssynál. Hody Géza virágcsemdéleteiben sok finomság, havas téli tájképeiben hangulat és verizmus van. Heller Ödön plain-air festményei jók, köztük egy padon ülő nő-alak, elsőrendű munka. Papp Gábor belvárosi templomja nem kiván különösebb méltatást, annál jobb, gazdagabb, színesebb a női portréja és •„Táncosnője". Vighné-Chevalier Antónia ké­per igyAi nagy tömegben érvényesülnek csak, igazán értékük szerint. Szinei, melyeknek tényét sajátos, egyéni technikával tompítja k\" diszkrétek, keresettek. Zombory Lajos ináis neon él Szegeden, de azért ide számitbat­juk, bár a már tőle sablonos technikával megfestett tehenek és zöld legelők nem olyan nagyon művésziek, hogy nagyon kellene ma­gunknak vindikálni. Ezek után méltassuk a szereplő nagyokat, az országosan ismerteket. Itt vannak mind, kivéve azokat, akiknek a magyar festőművé­szeiben igazán van értékük. Szinyei-Merse Pál nem szerepel, nem tudjuk, talán azért, mert épen most van a kollektív kiáll itása Budapesten, de nincs jelen Fényes Adolf, Kernstock Károly, Csók István és végül a piktor-költő: Mednyászky László. Ezek, saj­nos, mind nincsenek itt. A jelenlevők között Jávor Pál csendéletei azok, amelyekben van verizmus, meglátás és levegő, de nean hazug, hanyagul felhalmozott fényioltókkal, hanetm csak amennyire azt a természetesség szüksé­gessé teszi. És jelen vannak a többiek mind: Pállik Bélának a bágetésig bü juhai, a Juszkó Béla lovai, tehenei, a Pataki! László lovasai, Vas­tag szelídített oroszlánjai. Pentelei Molnár, a nem is ebédlőbe, hanem direkt szalonba való csendélet-dísztárgyaival, Nádler Róbert a zuhanó lépcsőivel, Skutetzky Döirne, aki a festészetben nem ismer más témát, csak a kovácsmühelyek, kohók izzóvas lángját és reflexét, Olgyai Viktor gyertyafa-erdőkkel, Tüll ödön, az olajba ojtott akvarelljeivel, Boruth Audor, a sárgaságba esett spanyol­jaival és Knopp Imre, Bruck Miksa, Kézdi­Kovács, Kőrös fi, Kriesch, Kunwald Cézár, Hegedűs László, Mányai József, Edvi-Illés Aladár, Székely Andor, Telkessy Valér, Spányik. Kornél, Vésztroczy Manó, satöbbi, az ő régi, ismert, rég megunt festményeikkel. Ahol a szerencsét kergetik. — A montecarlöi jáfékbank mérlege. — (Saját tudósitónktól.) A játékbankokról, híres, nagy nyereményekről mindenki tud. Igen sokan meg is próbálták már Monte­karlóban a szerencséjüket. De hogy tulaj­donképen milyen is a bank belső élete, arról igen kevesen tudnak. Ez a riport a játékban­kok titkait fogja olvasóink előtt feltárni. A hires „Societé des Baiins de Mer et du Cercle des Etranges de Monaco," amely tudvalevőleg a játékbankok koncesszióit bír­ja, most készítette el mérlegét, amely igen jó „üzleti évről" számol be. A „jeiu" még mindig igen nagy összeget emészt fel. ha a nyereség nemi is olyan nagy. miint eddig. A március 31-én közrebocsátott mérleg azál­tal lett terlhelően befolyásolva, hogy a társa­ság 3000 (!) alkalmazottjának heti 75 ko­rona pótlékot szavazott meg s ezáltal 2,7000.000 frank évi tulkiadás mutatkozott, összehasonlítás kedvéért álljon itt a három utolsó iizlctév kimutatása: ÜxletéT Tiszta nyer? Osztalék Egy rész­ség vényre esik 1909—10 17,704.429 18,900.000 315 1910—11 17,865.010 19,200.000 320 1911—12 18,045.301 19,200.000 320 Az osztalék e kimutatás szerint nagyobb, mint a tiszta nyereség. Ennek az a magya­rázata, hogy a társaság a régi félretett nye­reséget is szétosztja. Ellenszolgálat fejében a bank a mult évben 7,326.903, azelőtti év­ben. t Ltiig 6,724.595 frankot- bocsátott -Mo­naco •fejedelemség részére. ; (Kezdgdik a játék.) „A nagy előcsarnokban- a ze.uekar egy gyors valcert- fejez be. Kezdődik a játék. A ragyogó tömeg az aranyos, tükrös termek­ben oszladozni kezd. A tömeg, nagy része visszatér a jáítékterembe, amelynek széttárt ajtóin keresztül szakadatlanul cseng az arany és az ezüstpénz zenéie. A gazdag ná­bob büszkén veti oda az arany darab ját, egy asszony óvatosan csuisz-tait egy ezüstpénzt a zöld asztalra; a régi játékosok óvatosan, az utolsó pereben teszik csak a tétjüket. „Rien ne v aplus". ... a. goiyó célhoz ér, a cro­npier hidegvérüeu sodorja be a furcsa falap­pal a pénzt. Csak a nábobnak kedvez a sze­rencse a maga vakságában. És ez igy megy tovább napról-napra, évről-évre. Csaik az ala­kok, a veszít ők és nyerők változnak. Milliók fordulnak meg itt egy ilyen nyári szezon alatt. Az évi mérlegek hihetetlen nagy ösz­szegü nyereségről tesznek bizonyságot. Azon­ban nagyon csalódnék az, aki ebből az évi nyereségből — mely teljesen elfödi a valódi íképet — a kanna fogalmat szerezni a bank tulajdonképeni üzleti részéről. Erről legfel­jebb Mr. Blani', a „Soeiété desbainsdemer de Monaco" igazgatója tudna, számot adni. Ren­getek apró részletekből tevődik össze ez a nyereség, hiszen minden, — szállodák, kávé­házak, koncertek, színházak, kertésztelepek — a bank tulajdona. A hires sportklubon kí­vül nagy jövedelmet hoz az a mágnásklub, melyet Bonaparte Roland herceg és Riadzi­wil Konstantin alapított s melynek tagjai a világ legelőkelőbbjei közül kerülnek ki. A Monté Carloban űzött já.ttékok a követ­kezők: Roulete, Trente, et quarante és a bakik. A roulette asztal, mint kiszámították körülbelül, húszmillió koronát liajt évenkint. Egy óra alatt, a hivatalnokok számítása sze­rint, .minden roulette asztal háromszáz frank nyereséget hoz a banknak. Természetesen a nyereség nagysága, időszakonként változik. Februárban és márciusban a legnagyobb a nyereség, ekkor a játékosok négy-öt gyűrűt alkotnak minden asztal körül. A legkisebb júliusban és augusztusban, amikor teljesen kihalnak a termek. (A cropuier-iskola.) Igen sok függ minden játéknál a croupier­től. Ennek olyan szeanélj-nek kell lennie, aki szigorúan ügyel a játékosokra és aki tudja, bogy ő reá is ügyelnek. Ép ezért a bank sze­mélyzete igen szigorú rend alatt áll. A sze­mélyzet legalján épen a croupierek és azok állanak, akik a golyóra felügyelnek. Ezek után következnek azok a croupierek, akiknél a kassza van. Ezek igen nagy ügyességgel bír­nak, ami nem csoda, hiszen nagyon elővigyá­zatosa kinak kell lenniük a pénz kiűzetése kö­rül. Ezeket a croupí ereket az úgynevezett surveillant-ok ellenőrzik, akik a kassza mel­lett ülnek egy magasabb széken. Ezeket kö­vetik rangban az asztal, a terem és a játék­felügyelők és végül a játékigazgató. Mielőtt a eroupier-ek teremszolgálatba kerülnek és szolgálatuk első részében a kaszinó souter­raim-jében levő croupier-iskolába járnak, a hol megtanulják a játékot, routint szereznek, nyelveket tanulnak és rendőri arc-ismeretek­kel is foglalkoznak. (A rendőri arctanulmányozás) Az olvasó méltán csodálkozhat ezen: mire szolgál ezt A teremben mindig olyan vegyes Haggenmacher kőbányai uj sörgyár részvénytársaság aross-ei és söre ss fii oka Külön termek. - május hónapban nyilik meg a Forbét-patotában. - Külön termek.

Next

/
Thumbnails
Contents