Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-11 / 109. szám

1912 lf(. évfolyam, 109. szám Csütörtök, május 9 glzpgnti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 5-3 Korona-utca 15. szin cd üsáapesti szerkesztóség és kiadóhivatal IV., c-s Városház-utca 3. szám e=i ELÖFfZETESI AR SZEGEDEK egész évre . R 24'— félévre . . . R I2-negyedévre . R *•— egy hónapra R 2Egyes szim ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 2S-— félévre . . . H 14-— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szim ára 10 fillér. I

TELEFON-SZAR, Szerkesztősei 305 ..jd Kiadóhivatal 83t Interurbán 305 u Budapesti szerkesztőseg teiefon-szima 128—12 Szivárvány. A mult hetek folytonos felhőzése, |a 'politikai atmoszféra pyomott és feszült volta után, tegnap óta jótékonyan megváltozott az időjárás közéletünkben. A hosszú borulat után Íme derülni kezd, a légnyomás enged, a feszültségek szűnnek. A fellegek közül kicsiillanak a szivárványiv beszédes szinei is, mintegy megpecsételni a küzdő erők közt készülő kékekötést. < E szerencsés (fordulat szoros okviszonyban van Lukács László jniniszterelnök tegnapi beszédével. Ma uj reményekkel teljes helyzet alakult ki; melyre Jméltán ugy mutathatunk rá, hogy az Lukács László nyilatkozatainak müve. Senki a magyar politika tényezői közül nem vonhatta ki magát e beszéd megnyugtató,hatása alól. Általánossá lett a közvéleményben az összhangzatra való törekvés hajlandósága, a megértés óhaja, s a békevágy, mely azóta folyton növekszik, fejlődik, hogy hatalommá váljék közügyeink javára a lelkek fölött. Még azok is kénytelenek e fordulat létezését elismerni s vele számot vetni, kik talán nem jó szemmel nézik a béke-készséget, mert kalkulációjukra cáfolna a béke létrejötte. I Lukács László államférfiú egyénisége a tegnapi beszédben egész erejével revelálódott. A legnehezebb és legkényesebb kérdések egész sorát, melyek mindegyike nagy és éles kontroverziáknak volt idáig magva, nyugodt, átható Ítéletével akkép világította meg s velük szemben annyi precizióval és oly finom tapintattal foglalta el a magyar politika érdekében álláspontját, hogy utána minden további vita szükségtelenné vált, az ingerek megcsillapodtak, a nyugalom és egyensúly az elmékben helyreállt. / S e hatás nemcsak külsőleg, fölszínesen és momentán érvényesült, miként az olaj és háborgó hullámokon szokott. Mély és intenzív benyomást tett, mely egyre terjed s mindenütt maradiandó nyomokat hagy maga után. Nyomában oly tünetek mutatkozrlak, minőket közéletünk vajmi ritkán és fölötte régen tapasztalhatott magán. A lázas, indulatos, féktelen pártszellemben a türelmes várakozás készsége állapitható meg tegnap óta az egész vonalon. Mindenki egyaránt felfogja s átérzi immár a Lukács-kabinet békéltető vállalkozásának, kiegyenlítő törekvéseinek óriási jelentőségét az ország helyzetében s a nemzet jövője érdekében. S ugy szólva mindenki lelke mélyén megszólal a lelkiismeret, a polgári és honpolgári felelősségérzet, mely nagy sulylyal fogna ránehezedni, elvisélhetlenül a nemzet Ítélőszéke előtt mindazokra, kik ezt a békemunkát akár türelmetlenséggel, akár izgatással, akár ugratással megzavarnák, s a nagy célt meghiúsítanák, vagy a nemzet kárára Csupán késleltetnék is. Hogy mennyire fogékony 'most a megértésre való hajlam és készség, mennyire könnyebbé lett már is az ellentett merev álláspontok közt a közeledés: a Ház igazságügyi bizottságában történt mai esemény bizonyítja. Hónapokon át harcolt két küzdő ellenfél ott az uj (polgári perrend életbeléptetéséről szóló javaslat ama két szakasza fölött, melyek a birák elmozdithatatlanságának elvi kérdésében a szervezés idejére kivételeket statuálnak. Hoszszu ideig reménytelennek látszott minden egyeztető szándék és kilátástalannak bármely kompromisszum. Ma azonban a paksz szelleme áthatotta az elméket ama szakbizottság jogászai körében is, s az ellentétek áthidalása, a közvetitő eszmék kölcsönös honorálása a legszebb egyetértéssel elég könnyen és elég gyorsan sikerült. Ily jelenségek közepett a kormány nyugodtan készítheti el azt a munkálatot, mely a választójogi reform eszmemenetétr irányelveit fogja tartalmazni, hogy a párr Elárult szerelem. Irta GASTON RAGEOT. Az ebéd vontatott volt. Pauline, ki érezte, hogy az anyja szemei fürkészőért rá vannak szögezve, nem bírt enni. A villa .unalmas volt az ujjainak; a torka konokul összeszorult a falatok előtt. Minden unalmas volt, még a szoba levegője is. Végre Desroyersné megszólalt: — Mit csináltál ma? — Jeannenál voltam. — Láttad Sernient? — Igen. — Természetesen haza1 kisért? — Igen; Az anya arca majdnem haragos lett. Pauiine csendesen felkelt s barátságos, meleg szobája felé tartott. Látta magát belépni fiatalon, nyúlánk termettel, üde arccal. De anélkül, hogy mosolyogna, leült s irnj kezdett. Az anyja pár perc múlva belépett, Pauline meglepődve letette ai tollat és várta a szavakat. — Hát határozottan akarod? — J)e. mamám, már mondtam neked. El vagyok rá szánva. — Én nem értelek tégedet, gyermekem. Ennek a1 fiatal embernek nincs semmi biztos keresete, semmi segélyforrása. Hogyan lehet kedved közepes exisztenciára, örökös nélkülözésre? —. Mamám, mit törődöm én a nélkülözéssel? Dolgozni fogunk. Én nem félek az élettől. — De ez a fiu soha sem fog menni semmire. Nincs mteg benne hozzá a tehetség. — Mire valók ezek a haszontalan jövendölgetések? Én nem a jövőjéhez, de ő hozzá magához megyek nőül. Ha bánat éri, mellette leszek, hogy vigasztaljaim. Szeretem őt, ez az egész. — Ez oktalanság, szegény leányom. Ha elgondolom, hogy Ortanónak százezer frank évi jövedelme van! És te többre becsülsz nála egy huszonnégy éves hitvány művészt!, — Oh, mamám, nem kellene igy beszélned. Hogyan tarthatod természetesnek egy félvak aggastyánhoz adni a lányod'at, csak azért, mert gazdag? Ne is említsd még egyszer előttem. Hagyj békét! Pauline magára maradván, a tükörhöz lépett, kérdezte. A szemei épen nem hagyták cserben. Nagyok voltak a szilárd elhatározástól. Hosszan felidézte emlékezetében ai kedves perceket, az ígért gyöngédségeket. Az ő hőn szeretett Raoulja . . . Gondolata felmagasztalta őt . . . Először, hogy találkozott vele, mintha csak fény közeledett volna feléje. Legott n:egszerették egymást. Raoulra nézve Pauline. a szelíd, bátor nő, kinek jelenléte édessé, forróvá teszi az életet. Egy szép szerelmi egyesülés nem többet ér-e minden földi jónál? Desroyersnél nem igy okoskodott. Egy magasabb rangú bíróval egybekelve, ismerte a hierarchiát és a jólétet. Mint özvegy, vagyona maradékaival még bizonyos rangot őrzött meg. Mint szüklátkörü nyárspolgárnő nem bírt beletörődni abba, hogy a leánya közepes házaságra lépjen. A Pauline határozott magatartása ingerelte őt. Viszonyuk egymáshoz egyre feszültebb lett. A lányka három hónapon át nem látta a jegyesét. Felelemmel telve irt neki. Raoul nem válaszolt. Nyolc üres, iszonyú natp, egyik a másik után marcangolta a szivét, mielőtt egy rövid szót kapott Madridból, mely tudatta vele, hogy több évre távozott Franciaországból. Szegény kis teremtés! Semmi fájdalom a földen nem hasonlítható a léteik halálához. Amint sirni-sirni látta Paulinet némán, magába zárkózottan, az ágyára dűlve, mintha kitéptek volna belőle minden akaratot, az anya nyugtalankodni kezdett.. Ügyetlenül, habozva csillapítani próbálta öt. Banális szavakat hangoztatott: „Ne ítéld el őt nagyon hamar, talán nem is az ő hibája. Majd visszajön." Pariit© szótlanul annál inkább sóhajtozott. Erre,az anya mintegy szégyelve magát, hirtelen kiosont a szobából. A fizikai gyávaság kerekedett pillanatra fölül, de aztán magához tért a bánatos leányka. Újra az ész vette át nála az uralmat. Gondolkozott. Lehetelen, hogy Raoul becstelenné tett volna. Igen, ez lehetetlen. Szerette őt. Ebbén bizonyos volt. Nem lehetett hazug. Ugy hát? Ugy hát befolyást gyakoroltak rá. Megcsalták. Igen, ez az! Az éleslátás, mely nagyon brutálisan hatott az agyaiba, majdnem bántotta őt. Felöltözött és sietve