Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-11 / 109. szám

2 DÉLMAGYARORSZ ' 1912 május 11. tokkal való béketárgyaláshoz konkrét alapul szolgáljon. Bizva látjuk a szorgos munkát, melyet Lukács László miniszterelnök égisze alatt a belügyminisztérium kodifikáló szakosztálya e napokban most végez s ereje megfeszítésével oda törekszik, hogy a választójogi preliminare mielőbb elkészüljön s annak alapján a parlamenti helyzet orvoslására a döntő tanácskozások megkezdődhessenek. A rhodosi győzelem. (Sájdt tudósítónktól.) A hellének klasszikus szigetén megjverték a- latinok egyenes leszármazóit. Igy, ilyen szomorúan ujul föl az ó-kor aZ olasz-törck háborúban. A klaszszikus sziget, Rhodcs, Kelet durva gyermekeinek kezében van, akiknek vad lelke áp ugy tiltakozik az olalszok által, hadihajókon hozott kulturától és civilizációtól, mint atrika teistnéreiké. Kelet fiai, Abdulkih őrnagy vezérségévd, kiverték a kolosszusról híres SZigetről az cl'aszokat, akiknek a sziget elfoglalása első lépésük volt abban a kísérletben, bogy a törökeket, miután Tripoli'szban nem bírtak velíe, Európában féleliml'itsek meg és kényszerítsék kapitulációra, vagy pedig megalázó békekőíiyörgésre. Az olaszok az újkori hadvezérek egyetlen vigaszához: a cáfolathoz fordulnak. Hanem az élhez való bizalmat lerontották azok az állandó győzelmi jelentések, amelyeket az olasz sajtó Tripoliszból, Kirenaykából íhozat amgóriak és amelyek szerint töröknek és arabnak bire már c'sak a hadifoglyok sorában lehetne. Azonban Tripolitániában a harc egyre tart. Envcr beynek, a török fővezérnek nevét máris olyan nimbusz övezi, mint az angol-bur Iháboru idején Botha generálisét, az orosz-japán mérkőzésben Oku és távozott. Nemsokára Raoul nővérénél termett, ennél a nyilt jellemű jó asszonynál, ki nagyon szerette őt. Láttára, ki szerelmesét juttatta eszébe, Pauli.net újra mély levertség fogta el és hogy sírásra ne fakadjon, szaiporán beszélni kezdett: -— Asszonyom, jogom van tudni az igazat. Valaki rosszat beszélt rólam magának. Miért gátolta meg, hogy Raoul nőül vegyen engemet? Miért kényszeritette, hogy elutazzék? — Mit mond, kicsikém? Maga félrebeszél. Hiszen saját maga . . . — Én! — kiáltott fel. Én ! Két hét óta majd meghalok, hogy Raoul elhagyott! — Ugy hát r,em maga Íratott neki? — Én! Esküszöm, esküszöm, hogy nem! — De hát . . . Beszéljen, oh beszéljen! . ., Ugy hát kijátszották magát, édes gyerme-. kem. — Kicsoda, ki? — Az édes anyja. — ö! Oh hogy is nem találtam ki! — Kérdezze meg öt. Én semmi közelebbit nem tudok. Az öcsém nekem csak annyit mondott: Pauline tudni sem akar többé rólam. Nem maradok itt. Nagyon szenvedek! Pa-uline hazatérve, ridegen, mint egy biró, 'Vallatni kezdte az anyját. e-mfKény ujjaival sízoritotta a karját. Szótagról-szótagra kiveszi belőle a valót. — Mit írtál iRaoulnak? — Egy levelet. — Mit irtál benne? Ismételd tüzetesen. — Nem fogsz neheztelni érte? — Nem. Csak mondd el. Ismételd szórólszóra a levelet. „Uram, sajnálom, hogy egy önre nézve | fájdalmas hiri / önnel tudatnom. A lányom •Nogi marsallok neveit. Azzal, hogy Itália a török vizek felé küldi flottáját, nyilt beismerése v olt a tripoliszi kudarcnak. Ez a kudarc pedig nem a döntő psaták kedvezőtlen eredményében érte az olaszokat, hanem abban az állapotban, amely az afrikai földön állandó pénz- és véráMozatálval jária gyarmatokra vágyó országnak s ez az áldozat nőttön nő, mindaddig, amig a háborút valami módon be nem fejezik. -Olaszország tehát a Márvány-tenger felől is nyugtalanítani akarta az ozmánt, hogy ezzel a reá néz've igen kényelmetlen, hadi dicsőséget n-em ihozó és anyagi örömökkel még kevésbé kecsegtető háborút befejezze. A rhcdosi eset talán csak epizód — és akár túlzottak annak íhire'i, akár valók, semmi eisetre se jelenthet döntő csatát a hosszú háborúban. De emennek bizonyára eléggé kellemetlen az olaszokra nézve és alkalomnak eléggé figyelemreméltó az európai közvélemény szenében, amelynek szimpátiája kezdettől fogva elfordult az olasztól. A háborúkat nem ez a szimpátia dönti el, Ihianem a fegyveres hatalom, :a taktika és a csapatok•vitézsége. (Hanem ebben a háborúban, a melyre erőszakosan kerestek okot, amelybe egy hiu nemzetet az üres hóditá'svágy vitt tele, amelyben (hihetetlen áldozatokat pazaroltak egy oly /célért, amelyet, . ha elértek volna, se tekinthetnek az áldozatoknak és a bföfektétéseknek megfelelő értéknek, — ebben ia háborúban a tények az erkölcsi igazséggal karöltve járnak. És aimikar Olaszország Európa békéjét, nyugalmát se sajnálja kockáztatni, csakhogy maga <a /visszavonulás és a kudarc szégyene nélkül jutllhásson ki a tripoliszi kal'andból, — akkor az olaszokkal szövetséges államokból és taps üdivözli a rhodolsi törököket, akik az olasz tengerészeket 'megfutámitották. attól tart, hogy ön -nem -fektet valami nagy súlyt az érzelemre, melylyel ő el van telve ön iránt. Megbíz, hc-gy irjam meg önnek, hogy ő is csak barátjának tekintette önt s tudassam önnel köz-eli egybekelését Ortano úrral." Pauline olyan sápadt, hogy az anyja hozzá teszi: — ,A te javadért tettem, kis lányom. Nem akartam fájdalmat okozni neked. Te érted volt. Undor fogta el a lánykát. Lealacsonyította őt a Rácul szemei előtt. Nem vádolja 8!z_ anyját, nem; átkozza a hazugságot. Borzad a r.őtől, ki ilyen aljas tettet bírt elkövetni. Amint Desroyersné felveti a szemeit, Pauline már nincs ott. Boszusan, bánkódva az anya nem mer -zajt ütni. Kimegy, abban a reményben, hogy a magády lecsillapítja a leánykát, hogy feledni fog. De az utcán egyre nő zavara, sajnálja az ügyetlenségét. Félénken tér haza s elhalad a Pauline szobája előtt anélkül, hogy belépne. Az ebéd az asztalon van. Az anya vár, Pauline nem jön. Desroyersné összeszedi magát s kopogtat a lánya ajtóján. Semmi, Belép . . . Félelem fogja el . . . Megnyomja a villamos gombot és néz. A szekrények nyitva. A tárgyak szomorúan kandikálnak ki belőlük elhagyatottságukban. Hiányzik egy köpeny, egy kalap,,a fehérnemű; üres a rézdoboz, melyben Pauline a pénzét tartotta. Semmi rendetlenség, de nincs többé lélek a leányszobában. És az anya megérti, hogy Pauline elment, hogy Pauline nem jön haza soha. Ha kétségtelen is, hogy ^z nem lesz alka. lom a háború befejezésére, — de talán siet te-ti a kiábrándulást, a kihűlést -a harci láz. bői, amelybe az olasz nemzetet, a politiku. sok jelentése, d'Annunzió csatadalai, liazu^ győzelmi hirek részegítették. És ez a ,kiá'b. rándulás erősebb rugója'lesz a béka-törek. vések sikerének, mink a nagyhatalmak szinte iform'aszeríi, üres akciója. jA háborúnak, a melyben Itália cSak veszíthet, s annál töb. bet vészit, minél tovább folytatja (a fegyve. reis makacskodást, a hadjáratnak, -amelynek káros gazdasági hatása ránehezedeít egész Európára, végéihez kell jutnia. Az olasz csa. patok különben ,is olyan bomlási proceszus jeleit mutatják, mint pz oroszok a japán háe ború alkalmával. Felbomlott a fegyelem és a katonák leteszik a fegyvert. (A katona ön. kent meghódol az ellenfél előtt. Ez a vég kezdete. Ha ehez a (maguk Vitézségével ,hoz. zájárultak, — méltán illeti a! népek -rokon, iszenve Abdülltih őrnagy legényeit, a rhodosi törököket. Makó város harca Csanádmegye ellen. - Galambos polgármester lemondott. — ((kijét tudósítónktól.) -Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága fegyelmi eljárást indított Makó polgármestere Galambos Ignác dr ellen, miért a korcsoly a tó lecsapolását r.em végeztette el a mérnöki hivatallal oly gyorsan, mint ezt a vármegye szerette volna. A vármegye eljárása- óriási felzúdulást keltett a makói polgárság körebten, mert személyes ellenszenven alapuló ügynek tekintik s meg nem engedettnek tartják, hogy a közigazgatási bizottság azért indítson fegyelmi vizsgálatot a város első tisztviselője :ellen, mert túrsas éfintkezésbónfölhábarodásándk (adatft kifdjeMst a vármegye jkomoly -I Ságéhoz nem méltó, hebehurgya rendelete. Ez a rendelet -volt a tulajdonképeni okozója a kitört botrányoknak.. Amikor Makón a főgimnáziumot megnyitották, egyidejűleg egy korcsolyázó egyesület is alakult, amelyet az ,uj közkóriház mellett csináltak meg. Fölhasználták ebre az ott elterülő lápos területet. Amikor az uj közkórház megnyílt, a vármegye igyekezett ezt a tavat megszüntetni. A közgyűlés kimondotta a- terület kisajátitását. Ez azonban berni ment könnyen, m-ertl •a tulajdonosa óriási összeget kért érte. Hozzájárult -ehez a város volt főmérnöke, aki al valósággal ellenkező jelentéseket készitettl az ügy műszaki részéről. Ezekre a referádákra a vármegye a ko-l vetkező dörgedelmes Rendelettel felelt: Polgármester, Makó. | Folyó évi 6613. szám alatt kelt jelentésévelj beterjesztett s a korcsolyatér és az azzal kap j csőlátás vizügyi kérdések érdekében tett ifi! tézkedéseit felölelő ügyiratokat átvizsgálva,! arra a következtetésre kellett jutnom, bogii Polgármester ur ebben a kérdésben ugy a do l log általános irányítása, valamint az egyesi különleges — ad hoc — intézkedések tokiul tetében nemcsak az ügy iránt való buzgalom minden hiányát, hanem egyúttal felületem gondatlanságot, sőt bizonyos fokig n&gyfohm hanyagságot tanúsított. Makó, 1912. évi április hó 27-én. Alispán helyet! Tarnai, m. főjegyző. . A polgármester erre válaszolt az alispán nak, kifejtvén, bogy bár a testedzés és a spor a kormánynak is különös gondoskodása tár