Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-08 / 106. szám

1912 május 8. Azt hiszem, a mai emberek túlságosam hú­zódoznak attól, liogy hosszú órákig állandó figyelmet szenteljenek munkájuknak. Ko­rántsem itéleini el azokat, akik az enyómtől el­térő irányiban élnek; de az megmarad tény­nek, hogy aliol a dolgozó ember figyelme a munkára központosul, az ia munka az igazi élvezet, a tisztes szórakozás és & tökéletese­dés forrása lesz. — De nem hagyja figyelmen kiviil az élet­nek frivolabb oldalát? — vetette közbe az újságíró. — Nem, — felelte a milliomos őszinte mo­sollyal, — én ebből nem ismerek semmit. Most mindazt, amit kívánok, megtalálom a magam utján, azon életelvek alapján, amelye­ket még pályám kezdetén alkottam. Akár­melyik fiatalember gazdag lehet, ha takaré­koskodik; ha van egy határozott, tisztes szán­déka is ez a szándék annyira eltölti őt, hogy a munka megszűnik szaunára robot lenni és élvezet lesz. — De ön most tülajdonkép egy tröszt feje ugy-e, Weyerhianser ur? — Nem, — felelte ujabb mosollyal, — nem vagyok trösztnek feje. Ez nem azt jelenti, hogy én a trösztöt elitélem; az magában vé­ve nem rossz dolog. A tőkék összetétele egyik legéletrevalóbb elve a modern üzletnek. Mert ilyen összetétellel fokozottabb a fejlődés, na­gyobb a termelés, kisebb a költség — ezek szembeszökő tények. NAPI_HIREK Május van. (Saját tudósítónktól.) Amikor az orgonák és akácfák nyílnak a szép májusi estéken: a statisztikusok bizonysága szerint feltűnően megszaporodik az öngyilkosok száma. Az úgynevezett szerelmesek hónapja ez a rügy­fakasztó május. A krónikásnak illik róla megemlékezni és elmondani a szép bővített és körmondatokat, amelyekben sokszor elő­fordulnak ezek a szavak: virág, bimbó, sze­relem, ifjúság, életkedv ós igy tovább. Rendes körülmények között nem igen tud­ják az emberek eme garnirung nélkül a sze­relmet elképzelni. Hozzátartozik ez mind. Nem árt egy felfuvalkodott apa, anya, vagy néni sem, — a Beniczkyné-regónyek recipé­je szerint — de a főkellék mégis csak az a bizonyos kimondhatatlan valami, az a meg­ejtő, elandalító, lágy fuvallat, amely mélán recsegteti a gyöngén zöld leveleket, az est­hajnali titokzatos susogást, még most tanulót. Csakugyan ... van valami elragadó ilyen­kor a levegőben... A csillagok szebben ra­gyognak, a tiszaparti lámpasor épen ugy für­deti sugarait a lenn zugé, sötét örvényben, ahogyan egy jól nevelt, majdnem kulturált városi lámpasortól elvárható. Éis az ifjak és a kisded lánykák, a még mindig feszes szok­nyában tovalejtők. Mennyi lágyság van az arcukon és mennyi számítás a fejükben. Ah, ilyenkor májusban mennyivel óvatosabbak a leányok!... Szigorúbbak lesznek minden ok nélkül, mert észreveszik, hogy az aranyifjak — szintén minden látható ok nélkül — olva­dékonyabbak ... Mindennek pedig te vagy az okozója éh! május, akinek első napját örökre lefoglalták maguknak szocialista érzelmű polgártár­saink. Még őket is megejtette a titkos varázs­lat, amely a szivek legrejtettebb odúiban is megtalálja az optimizmusnak csiráit, hogy terebélyes fává növelje... Nem, ez az a harminc nap, amikor még a hitelezők is mosolyogva köszöntenek he hoz­zád, amikor zöld galyakat tesznek a stráf­kocsira és piros szalagot kötnek a ló fülére, amelyik döeögteti Szeged utcáin jobb sorsra érdemes bútoraidat! Igy van ez már kérem május elsején, ami­kor Viktor főbe puffantja magát, Juliska marólúgot iszik, Sándor beleugrik a Tiszába. Nyögve sóhajtják bele lelküket a zsendülő D6EMAG¥ÁRÖR§2"ÁÜ tavaszi világba, melynek kék egét vizsgál­gatván, Aliföldünk széles terein a gazdák, el­merengve sóhajtanak: — Ali, ugyan kifutja-e a termésből a kama­tokkal együtt! Ha beüt a fagy, őszszel meg­szólal a dob a házam előtt! . . . Ah! költők hónapja, novellákban kedvelt emlegetett tavaszi hónap mély tisztelettel kö­szönt a krónikás . . . Magadhoz méltóan vo­nultál be a tömeges öngyilkossal. — Fejérváry Géza báró gyásza. Thurn-Valsassina grófné született Komlós­Keresztesi Fejérváry bárónő vasárnap egy meráni szanatóriumiban meghalt. Az elhunyt grófné Fejérváry Géza báró testőrkapitány­nak buga. — Uj hadbíró. Mogán István drt hadbíró főhadnagygyá nevezték ki és az aradi had­birósághoz helyezték át. — Az egyetemi tanárság és a nők. A Magyar Tudomány-Egyetem bölcsészeti szakán magántanári habilitációt akart nyerni Láng Margit dr. A bölcsészeti kar annak a kérdésnek a tanulmányozására, vájjon le­gyen-e ezen a szakon női tanár, héttagú bi­zottságot küldött ki. A bizottság elenyészően csekély része a mellett döntött, hogy lehet­nek női tanárok is, mig a nagy többség ezt az elvet nem tette a magáévá. A női tanárok mellett Alekszander Bernát, ellenük Petz Ge­deon szólalt fel. — Áthelyezett vasutasok. A szegedi köz­ponti vasúti leszámoló hivatalhoz július 15-re Bató István, Bajkor Béla, Ellinger Antal, Freidl Károly, Inczédi Gyula, Leitner Vil­mos, Papp Jakab, Witkovitaky Kálmán fő­ellenőröket, Boresiczkay Zoltán, Frank Ká­roly, Géber Antal, Kigyóssy György, Kovács Gyula, László János, Leyrer Károly, Mat­heidesz István, Máté János, Reiner Vilmos, Roszner Lajos, Ruszwurm Kálimán, Saary Emil, Walker Rezső, Winkler Ármin, Walt­ner József ellenőröket, Bandios Lajos, Eb-ős Vilmos, Forgó Antal, Gábor János, Gegő Benjámin, Kormos Osman, Kuncz Gyula, Mitterpaclier Gusztáv, Müller Károly, Roth Lajos, Szabó Sándor, Székely Samu, Sziies Ignác hivatalnokokat, Blazsek Ferenc, Fe­renczy Lajos, Karsay Károly fogalmazókat helyezte át az államvasutak igazgatósága. — A szerb trónörökös a szárny­segédjéért. Sándor szerb trónörökös szárny­segéde még nem volt soron az előléptetésre és Stepanovics hadügyminiszter kereken, megtagadta az adjutánsnak soron kivül való rangemelését. A trónörökös e miatt össze­veszett a hadügyminiszterrel s a következ­mény az lett, hogy Stepanovics benyújtotta lemondását. Ez a konfliktus nem marad el­szigetelve, mert most már Protics helyzete is tarthatatlan, tehát az egész kormány le­mond. — Kitüntetett szegedi cég. Szép ki­tüntetés érte a szegedi Schorr Ottó pálinka­gyáros, bor- és sörnagykereskedő céget. Mint értesülünk, a párisi nemzetközi keres­kedelmi és ipari kiállításon a kiállítási első és legnagyobb dijakkal: a grand priksz, ke­resztes nagy aranyérem, díszoklevél és arany éremmel tüntették ki saját gyártmá­nyú likőrjei és saját főzésű gyümölcspálin­káinak első rangú és kiváló minőségéért. — A Reichsrath botránya. Az osz­trák Reichsrath-nak ma ismét olyan botrá­nya volt, amely páratlan még a Reichsrath­nak egyébként nem ritka és nem szokatlan botrányai között is. Az igazoló választmány, jelentését olvasták fel, amikor: Fuchs Fe­renc képviselő gyalázó kijelentést tett Neu-, \mann dr képviselőre, azt állítva, hogy vá­lasztási visszaéléssel, vesztegetéssel válasz­tatta meg magát képviselővé. Neumann dr, erre azt kiáltotta vissza: — Az ön polgármestere közpénzekből ad alamizsnát a saját testvérének. Erre megindult a „pour-pa-rlé" a szociál­demokraták és a német nemzetiségiek között, és olyan válogattt gorcimlbaságokkal illették egymást, hogy azokat lehetetlen reprodu­kálni. Aiig csendesült a ívihar, amikor az, uijra, még vehemensebb erővel tört ki. Ho­chenburger igazságügyminiszterre célozva, a szocialisták azt állították, hogy ő: a német­ség szégyenköve. A leghietetlenebb gazságo­kat állítottak róla. Végre is elcsendesedtek és be lehetett fejezni az igazoló választmány, jelentését, amely Grosz képviselő indítvá­nyára rosszaló bizottságokat 'választottak a mai botrányos esetek megvizsgálására. , — Szoborleleplezés Zomborbau. A zom­bori Rákóczi-szóbor már teljesen elkészült és a szobor-bizottság junius kilencedikére tűzte ki a leleplezési ünnepélyt. Az ünnepen. Cser­noch János kalocsai érsek misét mond. Vértes Károly, a szoborbizottság elnökének megnyitója utáin Márki Sándor dr egyetemi tanár ünnepi beszédet tart, Dömötör Pál kir. tábiabiró pedig ódáját szavalja el. — Hegedűs Sándorué kitüntetése. A király Hegedűs Sándor né, született: Jókay Jolánnak a jótékonyság terén kifejtett érde­mei élismeréseüi az I. osztályú Erzsébet-ren­det adományozta. — Kinevezés. A* iöldmivolésügyi miniszter Székessy Gyula kataszteri mérnököt föld­mérési jogósitványnyal ruházta föl. — Kibővítik a rókusi pólyaudvart. A rókusi pályaudvart kibővítik. A közigaz­gatási bejárást erre vonatkozólag a kereske­delemügyi miniszter elrendelte. A bejárást kedden délelőtt tartották meg, azon a város is képviseltette -magát. — A hadgyakorlatok és az ACsEV Április 23-án a szegedi lapokban egy közle­mény jelent meg, amely az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutakon az idei őszi nagygya­korlatok tartamára nagymértékű forgalmi korlátozásokat helyez kilátásba. Mivel ez a közlemény félreértésekre adhatott okot, az időközben nyert értesülések alapján a vasút­társaság -már most kinyilatkoztatja, hogy a mennyiben a hadgyakorlatokat tényleg a vasút vonalainak mentén tartanák meg, az esetileg szükséges forgalmi korlátozások tá­volról sem fogják az emiitett' cikkben jelzett mértéket elérni. A -Cs. E. V. szükségesnek látja különösen hangsúlyozni, hogy a polgári forgalom teljes beszüntetését nem is tervez­ték és a személy-, gyorsáru-, élő- és gyorsan, romló áruk szállításának teljes mértékében való fentartása -mellett, csakis a teljes kocsi­rakományu áruk szállításának néhány napra terjedő korlátozásáról lehet szó. önként ér­tetődik, hogy az esetleges korlátozásokról a közönséget idejekorán külön hirdetmény ut­ján fogják tájékoztatni. — A nagy láb dicsérete. Honnan zeng­hetne felénk a dal a nagy láb dicséretéről, ha nem Amerikából, a nagy lábnak klasszikus hazájából. Tudvalevőleg a chicagói delnők akkora lábakon élnek, liogy mögöttük eltör­pülnek ;a német hölgyek óriási pedáljai. A berlini norimál-lábifej másfél láb bosszú, a chicagói két angol láb hosszának felel meg. Még eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy hivalkodjék a nagy lábával; sőit a kellőnél nagyobb lábakkal megáldott hölgy lehetőleg nem mutagotta ezt a báj-bajt. A női láhtyü­miivész mesterségének épen az a vicce, liogy a cipő minél kevésbé tegye észrevehetővé a bájbeli tultengést. A magas sarok sem való egyébre. Hát még a hévül ál-sarokkal szigorí­tott cipőcsónak, mely elölről nézve kicsinek látszik. Német országban sem szokás lábról, lábbeliről beszélni; mert fájdalmas ihurok pendülnek. Mesés szépségű asszonyok, leá­nyok boldogok volnának, lia operatív uton el lehetne a lábfejük fölösleges^részét távo­lítani. Világhírű műtőik törték a fejüket ezen a problémán; de a lábüjjizület nélkiilözli-' ^ tetlen a járásinál és nincs lehetőség a bajon

Next

/
Thumbnails
Contents