Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-05 / 104. szám

3 Ili. ÉvfoLyAm, 105. SZÁm Kedd, május 7 DELMAQYARORSZAG hogy a gazdasági .fejlődés, a munkáltató es az alkalmazott érdeke találkozik abban a kívánságban, hogy a kereskedelem minden alkalmazottja — férfi, nő,egyaránt — minél alaposabb szakképzésben részesüljön. A szegedi bejelentőhivatal jelene és jövője. (Riport arról ami nincs, de lesz. — A kvártélycédulák rejtelmei. — Utazás a megszavazott tizenhétezer korona körül. — A főkapitány nyilatkozik.) (Sajót tudósítónktól.) A közérdekért harcoló lapok már többször szóvá tették, ihogy Szegeden, Magyarország második városában nincsen bejelentő/hivatal. Fölösleges .bővebben megmagyarázni, hogy a bejdentőhrvaíal ugy a rendőrségnek, mint a közigazgatásnak -egyik legfontosabb szerve. Szeged fejlődése megkívánja, sőt megköveteli, hogy százezren felüli lakóit valahogyan számon tartsák. Somogyi Szilveszter dr főkapitány kezdeményezésére három év előtt határozta el a közgyűlés, hogy a rendőrség kebelében beje'ientőhhataft létesít. A belügyminisztériumban -azonban ugy találták, hogy Szegednek nincs-en szüksége bejelentő hivatalra. A közgyűlés azonban újra tárgyalás alá vette a b-ejele-ntchivata! ügyét s ismételten a fölállítás mellett döntött. Azóta az iratok a belügyminisztériumban várták a döntést, ami végne most mm is i\öHláraf'. Jól injhrmúlt helyről értesülünk, híhgy a bélügy miniszter jóváhagyta a bpjélí\nt&}ii\\d>hal fökil$d$ára vonatkozó közgyűlési hatádoztílot s az iratok néhány nap múlva Szegedre érkeznek. A belügyminisztériumi an-naik idején az 1879. évi XXVIII. törvénycikk 23-ik bekezdése alapján utasította el a tanács javaslatát. 1912 február 5-én Lázár György dr polgármester írásbeli sürgetésére azután ugyana)zon (paragrafus alapján hagyta jóvá a tanács határozatát. Somogyi Szilveszter dr főkapitány kijelentette, hogy azonnal hozzálát az uj hivatal fölállításához, mihelyt a jóváhagyás megérkezik. A terv, a szabályrendelet már -készen vain./A bejelentő-hivatal iföntartása évenkint 17.913 koronájába kerül a városnak. A hivatal -vezetője egy alkapitány lesz. A személyzet 4 Írnokból, 6 dijnokból, 2 kézbesítőből s 1 hivatalszolgából fog állani. Az alkakapitányt a főispáni teendőkkel megbízott polgármester nevezi ki, az írnokokat a közgyűlés választja. Nem lehetetlen, hogy az uj hivatal augusztus elsejével már megkezdi működését. Épen ideje már, hogy az uj hivatal megkezdje működését, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan és abszolút rossz. Nézzük csak milyen a mostani állapot és hogy milyen lesz az uj bejelentőihivatal: Már tizenkét éve tudják a szegediek, hogy ebben a folyton fejlődő nagy városban nincsen rendszeresített bejelentőhivatal. Eltekintve attól, hogy a modern rendőrség abc-éje a bejelentőhivatal, mely nélkül nagyon nehéz a rendőri nyomozás munkája, ki kell jelentenünk, hogy a közigazgatás egyik legfontosabb szerve /minden nagy városban ez a hivatal. Ezt már több izben belátta a város tanácsa. Az 1909-ik évben már nagy szótöbbséggel el is -határozták, hogy kell bejelentő hivatal Szegeden. 1909. óta mindig vajúdik az ügy és még mindig a régi állapotok érvényesek. Bejelentő hivatal nem volt és nincs Szegeden. A városi tanács határozata alapján már jó régen Koczor János kezelte a „bejelentések" ügyét. Ez sem volt rendszeresített hivatalt, hanem inkább kvártély-cédulák kezelése volt Koezorra hizva. 1900-ban Koczor János átadta a kvártélycédulák kezelését a detektiveknek. Még most is ők kezelik. Nagyon természetes, hogy ez semmi körülmények között sem pótolja a bejelentő hivatalt. Nap-nap után előfordulnak olyan esetek, hogy keresnek valakit a városban. — Nines bejelentve, — ez a felelet és ezzel el is van intézve az ügy. A kvártélycédulák kezelése is egy tizenhét esztendővel ezelőtt megfogalmazott rendeleten alapszik. Ez a rendelet régi, elavult és idejét multa. Ezen elavult rendelet alapján kezelt kvártélycédula kezelés pótolja a bejelentő hivatalt. A rendelet ilyen: Figyelmeztetés. Szeged szabad, királyi város területén a házalás és koldulás kihágást képez. Minden idegen, aki munkakeresés céljából a városba jön, tartozik 24 óra alatt jelentkezni. A jelentkezés elmulasztása kihágást képez, mely 1—50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. Szegeden, 1985. január 1. Rainer József, főkapitány. Ez a rendelet. Szóval, a bejelentés csak azokra nézve kötelező, akik munkakeresés céljából jönnek a városba. Ezeknek is ötven percentje elmulasztja a bejeintést. Az esetben is, ha a munkakereső bejelenti magát, nem tartják, de nem is tarthatják ugy számon, mintha azt a bejelentő hivatal intézné el. A detektívek, akik kezelik ezi az ügyet, számtalan példát tudnak, mikor a vidékről megkeresés érkezik és nem találják x—y-t. Pedig bizonyos, liogy az illető Szegeden van. Nagyon, de nagyon primitív a mostani intézmény. Sokkal több munkát ad, mint adna a rendszeresített bejelentő hivatal. Ezzel szemben az uj bejelentő hivatal Somogyi Szilveszter főkapitány tervei alapján hasonló lesz a világvárosok jól bevált hivatalához. Somogyi -Szilveszter -dr főkapitány igy nyilatkozott a bejelentő hivatalról: — Remélem, 'hogy most már rövid időn belül meg lesz a bejelentő hivatal, én már el is készítettem róla a tervezetet is. Nem kerül nagyon sokba és ha meg lesz az engedély, t i z e n négy - ti z e n ö t nap alatt üzemben lesz a hivatal. Nagyon örülök, hogy most már végső stádiumban van az ügy. A tervem a világvárosok jól bevált tervének a másolata. — Ugy szeretnén, ha a bejelentő hivatal itt közel a városházához lenne elhelyezhető. Talán legjobb helye lenne a, Zsótérdiázban. A berendezés hamarosan meg lenne. A várost 49—50 részre osztanák, minden résziben egy fizetett összeiró végezné a munkát. A nyers anyagot belső hivatalnokok dolgoznák föl. Nyolc-tiz nap alatt az összeírás megtörténne. — Három részre osztanák a hivatalt: az állandó szegedi lábosok, a cselédek és az átutazó vendégek száma szerint. Ha a belügyminisztériumból idejében leérkeznek az iratok, akkor augusztusban már meg is lesz az uj hivatal. A /helyzet uiost már ez: nincs, de lesz bejel entöhivatal. Hamarosan lesz, hisz -sokáig nem is tarthat ez az állapot. Százhúszezer la/kosu városban keli bejelentőhi-vatalnaik lenni, mert az lehet-e-tlen állapot, hogy az élők egyszerüe-n elvesszenek Szegeden, mert elvesznek, hisz rn-ég a hivatalos közegek sem tudják, -hogy hol lalknak a szeged/iek. A kivártélyházak ren d/sze restté se is ebbe a kategóriába tartozik. Nagyon sok bün fészke az egészségtelen pincékbe -szorult kvártélyház. A bejelentőihivatal után ennek a megoldása fontos, de -ez csak ugy lehetséges, ha a rendszeresített bej/elentöbiívatal rájmtutat a hibákra. Reméltjük, hogy imost már ez hamarosan meglesz. Riport egy szegény öregről és a szegedi jótékonyságról. (Saját tudósítónktól.) Egy szánalmasan megrokkant, rongyos ruháju öreg ember állított be a napokban a szerkesztőségbe. Egész testében remegett, könny folydogált a szeméből. — No, mi az, jó ember? — kérdeztük és -be sem várva a feleletét, pénzt nyomtunk a /markába. Koldusnak néztük, a külseje és kora után Ítélve nem is gondolhattuk másnak. — Köszönöm, kérőm, —mondta nagy hálálkodással és utána még elhebegte a jól ismert distinkciót. Az ajtóban viiszafordult és öreges félénkséggel pislogott /ide is, oda is. Végre aztán, hogy alig értettük a szavát, megszólalt: — Oszt' tögyék /még bele az újságba, hogy én möghalok. Az arcán végigcsurgott a könny. Fölrezzentünk. — Mi az, öreg? — Hát biz, az, el köll pusztulni. Nincs egy betevő falatom, alioz én már öreg vagyok, hogy magam keressem meg a kenyeremet... —Hány éves? —- Hetvenkilenc. Csakugyan annyinak látszott. Meggörnyedt, /majd leroskad a térde. A -feje kopasz, torzonborz ősz szakáll húzódik körül az arcán. — Családja van? — Volt feleségöm, mög gyerököin, de már majd busz esztendeje, hogy elhaltak. Senkim sincs, még rokonom se. Senkiim a világon. — Hol lakik most? — A menhelyen van szállásom. Bejárok -hálni. — Enni nem kapl — Nem, kérőm. Ezért is akarok meghalni. Csak még bevárom a vasárnapot, akkor aztán elpusztítom magam. Józan volt az öreg, az alkohol illatából semmit nem éreztünk, ahogy beszélt. Azért mondjuk ezt, mert ha valaki koldussal találkozik az utcán, nyugodt lelkiismerettel ráfogja, hogy részeg. Hát ez mi koldusunk nem volt részeg, még csak ittas sem volt. Mindennap találkozunk a nyomorúsággal, -elég dolgunk akad vele, ezen bizony meglepőd tünk. Egy hetvenkilenc éves munkaképtelen embernek éhen kell pusztulni? Hát -hol van az a nagy garral fuvolázott jótékonyság, az •az ilyen, meg olyan jótékonysági egyesület! Minden évben elénk tolják a számadásokat, hogy a város mennyit áldozott a jótékonyságra és az egyesületek a szegények fölsegélyezésére. Ez a számadás, am-it ez a hetvenkilenc éves nyomorult sirt el előttünk! Ugyan ki /fogja ezt -felülvizsgálni? — Szegedi ember maga? — kérdeztük tovább az öreget. — Igen, kérőm, itt születtem, /még az apám is. — Hogy hívják? — Olovics József. Aztán nagy bőbeszédüséggel elbeszélte a családi történetét. Valamikor jobb napokat látott. Egy testvérének vagyona is volt, de annak -a halála után egy fillért sem kapott. Nem tudja, hogy történt az eset. — Nem ismerőm én kérőm az urak fortélyát, — mondta végtelen szomorúsággal. — Segélyt nem kapott még a várostól? — Mögpróbáltani, de nem kaptam. Elmöntem a főkapitány úrhoz, mert hogy az nagyon jó embör. Elpanaszoltam neki a bajomat, mögsajnált, oszt' adott valami irást hat koronáról, amivel egy biztos urlíoz küldött. Bemöntem a biztos úrhoz. Megnézte az irást, oszt' elnevette magát. Aztán bevitt a főkapitány úrhoz. Beszéltek valamit, amire aztán art mondta a főkapitány ur, hogy sajnálom