Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-21 / 117. szám

2 DÉÉMAOYARORSZ'ÁG 1912 május 21. Nem akarunk e helyen most egyébre reámutatni, mint azon jelenségre, hogy a legtöbb bukást és fizetési zavart a rossz vezetés idézte elő. Az erőn felüli vállalkozás, a finanszírozott vállalatok természetének ismeretlensége, az alapszabályokban meg nem engedett üzletágak kultiválása és még számtalan körülmény jellemzi a mai bukásokat. Nem-e komikus, hogy vidéki még csak törpe banknak sem nevezhető intézetecske Párisban egy szérum finanszírozására vállalkozik, hogy ugyanezen intézet szanatóriumot alapit; hogy 1 millió alaptőkéjű intézet csupán egy vállalatnál 1/i millió erejéig van érdekelve ; hogy egy 10 millió névleges alaptőkéjű intézet csupán egy vállalatnál 2l/»—3 milliót vészit. Midőn ezen intézetek bajba jutottak, az okot magukról a pénzpiac mai feszültségére hárították; és részben a nagy bankok szükkeblüségére a hitelnyújtás terén ; az tény, hogy ezen két utóbbi körülmény hozzájárult a baj növeléséhez, de az ok t. k. a fentemiitettekben keresendő. Nagy bankjaink tartózkodása érthető beteg intézetekkel szemben, a kész veszedelembe csak nem mennek bele, na de meg ők sem hitelezhettek ez évben annyit, mint máskor, hiszen a pénz hiányát ők is érzik. Az tény, hogy egészséges statussal biró intézetektől a hitelt nem vonták meg, legfeljebb mérsékelték. Az erősebb intézetek könnyebben átuszták a bajt, nem nehéz tehát a kisebb intézetek vezetőinek levonni az idei nehéz napok tanulságát, ami nem vonatkozhatik egyébre, mint a minden áron való erősbödésre ; vagyis saját tőkéjük, nem különben kezelésükre bizott tőkék szaporítására de mivel ez bizalmi kérdés, egyesüljenek, fuzionáljanak az ügy érdekében. 2—3 kis intézet egyesüljön, vagy pedig alfiliáltassák magukat nagyobb intézetektől. A hitelintézetek túltengése egy csapásra megszűnne, a tetemesen megcsökkent kezelési költségek folytán kisebb kamatra adhatna kölcsönt, vagy ha ugy tetszik, a betétek után nagyobb kamatot fizethetnek, ami a betétálladék növelésére vezetne. A mostani nehéz napok eredményének mondható a vidéki intézetek megcsökkent betétálladóka, a minden alapnélküli megrohanások stb. Az ilyenformán megerősödött vidéki intézetek nagyobb gondot fordíthatnak majd az ipari és egyébb vállalatok finanszírozására, ami elől maholnap már ugy sem térhetnek ki. Ugyancsak feletébb módon szükségessé teszi intézeteink fuzionálását azon körülmény is, hogy a fővárosi intézetek részéről annyira ellenzett központi szervezet kialakulását ig részben feleslegessé tenné. A vidéki városokban székelő 8—10 kis intézetből fúzió utján 2—3 jó erős intézet alakulna, melyek természetszerűleg könnyebben átusznák a mostanihoz hasonló nehéz napokat, ugyanezen procedus folytán vidéki városaink erősebb hiteléleti gócponttá fejlődnének ki és némileg könnyebben függetleníthetnék magukat a fővárostól. A fúzió ós affiliátió útjában nem állhat más, mint személyi élű akadály, de amelynek leküzdése gazdasági életünk eminens érdeke. (B. F.) A képviselőház ülése. — Holnap: a véderőjauaslat. — (Saját tudósítónktól.) A mai ülés is a kezdetétől fogva az utolsó negyedórájáig néma zárt üléseikkel telt el, az ülés végén azonban sikerült a holnapi napirendet' olykép megállapítani, ihogy a holnapi ülésnék mindjárt az első pontja a véderöjavashtt tárgyalása. Óriási zajban, az ellenzék heves, de tehetetlen tiltakozása közben az elnök az ülés végén azt a napirendi javaslatot tette, hogy holnap a véderőjavasiatot tárgyalja a Ház s nyomban e javaslat elfogadása után fölolvastatta és hitelesítette a mai ülés jegyzőkönyvét ugy, ihogy holnap mindjárt az ülés megnyitása után a véderőjavaslat tárgyalására kerül a sor. Az ellenzék a határozatnak nagy zajban történt kihirdetése után roppant lármával 111— takőzottj, de a többség nagy ovációval vette körül a zelnököt, aki a mai jegyzőkönyv hitelesítése után bezárta az ülést és távozott az elnöki szobából. Az ülésről ez a tudósítás szól: Beöthy Pál alelnök délelőtt háromnegyed tizenegy órakor nagy zajban az ülést megnyitja. Szász Károly jegyző felolvassa a szombati ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Iában minden jel arra vall, hogy komoly készülődés ideje érkezett a kormányra és a többségre s a komoly készülődés meg is hozza a komoly cselekvést. A pénzintézetek fúziójához. Az uj kormány bemutatkozásakor több üdvös törvényjavaslat előterjesztését helyezte kilátásba. A pénzügyi tárca keretében Lukács László miniszterelnök megemlítette többek között azt is, hogy hiteléletünk megszilárdítása ós megjavítása érdekében némi korlátozásra van szükség, anélkül azonban, hogy ez, az általánosan megindult és fejlődés előtt álló gazdasági élet rovására történne. A pénzügyminisztérium ban serényen dolgoznak egy, a pénzintézetek reformját célzó törvényjavaslat felett, de atíól kell tartanunk, hogy a meddő parlamenti harc, mint már annyi nagy horderejű ós szükséges törvényjavaslatnak, ugy ennek is nyakát szegi, vagy legalább is kitólja az életbeléptetését. Lukács már többször hangoztatta a helyzet tarthatatlanságát és ismételten kérte hiteléletünk vezető faktorait, hogy lépjenek közbe és akadályozzák meg a pénzintézetek rohamos szaporodását, az oknélküli gründolásokat és erőn felüli tőkeemeléseket. Különféle egyesülések keretében történtek is, sőt jelenleg is munkálkodnak a pénzintézetek reformján. De a kórdós oly lassan halad, hogy az állami beavatkozással, az állami revízióval kell előbb-utóbb megbarátkoznunk. A pénzintézetek revíziójával szoros nexusban van a magyar részvónyjog kodifikálása is. Mert az már valóban nevetséges, hogy mig a magyar rószvényjogot 40 éves fennálása éta még csak egyszer sem kodifikálták, addig az angolt 11-szer, a németet két izben lényegesen, sőt Lajtán tul is léptettek már ezen a téren több reformot életbe. Milliárdok vannak a rószvényjog alapján létrejött társaságok alaptőkéibe fektetve és kezelésére bizva, de részvónyjogunk a mai pénzügyi viszonyoknak már semmiképen sem felel meg; oly hiányos, hogy a pénzintézetek vezetőségei nemcsak a részvényeseket, hanem az igazgatóságot és felügyelőbizottságot — ép e jogok hiányos volta miatt — is könnyen kijátszhatják, ami manapság bizony elég gyakran napirenden is van ugy, hogy a reformálás tisztán csak a hiteléletünk egészséges fejlődése szempontjából is elodázhatatlannak tűnik. vagyis., aki korszakot hozna és ugy hatna a /világra, ahogy Mae téridnek, iShaw, Haupfrnann, Ibsen1, Gorkij, Wedekimdi, Strjnidberg, — nincs. Még talán. Molnár Ferenc ő is inkább a Liliom-jma\, aimely . . . megbukott. Valami pedig nagyon hiányzott. Kiérzett ez a fővárosi sablonos kritikákból, melyek az utóbbi időben a sablonnál is kevesebbek. A színházi1 eseményekről' ugy számolnak be,mint' egy lóversenyről vagy báli tudósításról. Szép volt; élvezetes volt; unalmas volt; szerepeltek stb .Az uj magyar színjátszás, — hát ez a kérdés nem "tolult előtérbe. És ekkor jött egy zseniális, okos magyar fej. Bárdos Artúré. S megteremtette az Uj Színpadot. Sőt minden jel arra vall, hogy ő teremti meg az uj magyar .színjátszás stílusát is. Igazán ma még nem is sejtik, milyen óriási fontosságú Bárdos Artúr föllépése. Hiszen alig féléve, hogy összetoborozta azt a társaságot, amelyre máris büszke lehet a magyar szinészet, amely félév utátn olyan összjátékot, elmélyedést, stilust, sokoldalúságot mutat, hogy páratlan. S mindez fölként Bárdos Artúr egyéniség'ének hatása. Megfigyeltük az Uj Színpad előadásait. Intim színpadon közvetlen hatás, — ez a program, ebben a "tartalomban variálódiik minden. De ebből a keretből máris sokszor kinőnek. Csak gondoljunk a Hattyuvérre. Ez a munka és előadás megkívánja a legnagyobb közvetlenséget és otthon van a legkisebb intim színházban. Viszont megkívánja a legnagyobb színpadot is. 'Sőt azt hiszem, hogy künn a szabadban, erdő, tenger, sikság, hegy valódi dekorációjával legjobban hatna. Korszakokat egyesítenek és külön választanak. Irodalmi és szinjátszási áramlatokat megjelenítenek. Csak gondoljunk a Bátor Kasszián előadására mely a romantikának és középkornak, valamint a bábjátéknak klaszszikus "példája. Vagy nézzük, mennyire a fantázia őrök birodalma mindaz, ami a Hattyuvér előadásán megesik. A Aíűrí-ban menynyi a verizmus* amely hadat üzen minden irodalmi és szinjátszási áramlaínak. A Kárpáti kaland meg csakis hangulat és impreszszió. Az Irodalom a mai intellektuel emberek nappala és szervezete. S ami a legfontosabb, ezeket a küliönféleségeket mind! kiihozzák az Uj Szinipad előadásain. Minden íróval, minden darabbal más világba jutunk, más-más emberek és gondoláitok plasztikájával. Ma; gyar színpadokon, sehol nem tudják ennyi öntudattal, mint itt, hogy külön stilus, külön •alaphang és levegő kell minden egyes színdarabhoz. S ha az Uj Színpadon semmi egyebet nem adtak vólnai, .mint ezt, imár becsülést érdemelnek. Csakhogy ezenkívül mi mindent adlnak! Minden, pillanatban s mindenki helyién való. Egyénenkint és összesen tökéletesek. Soha nincs senki, aki nem odavaló. Csupa szeretet, lelkesedés és ihrt minden ember. Ilyenféle rajongással indulhattak a krisztusi tanítványok a vüág megkeresztelésire. Az Uj Szinpad" 'teljesen betölti a színjátszás igazi fogalmát. Olyan színpadi életet ad és ugy egyesifi aizt a való élettel, hogy egy-egy rövid egyfelvonásos után többet élünk mi is a nézőtéren, mint talán évek alatt. Olyan félelmetes életet, olyan kegyetlen tisztaságot, mint Strindberg Halál küszöbén cimü darabjában láthattunk, nem is sejthettünk eddig. Aihogy Pesti Kálmán játéka, siró-nevető hangja, megreszketése, összetörő öreg teste elénk jött, abban volt valami strindbergi fönség, megimegnyilt az életnek s halálnak valódi perspektívája. Vagy Simonyi Mária Hattyu'vér kisasszonya csupa poézis, álomvilág és boldog valóság. Harmos Ilona az Iro dalom-ban olyan volt, mint amilyen tipust évtizedek óta, igen sok iró kiván megrajzolni irodalmi nőnek. Harsányi Rezső A pénztárcában olyan szinjátszási fokon volf, aminél többet el se gondolhatunk. Aztán.. . . igen* szinte mindegyik színész nevét sokszor le költene irnunk, mindegyik darab után, minden nézőnek föl kellene a színpadra kiáltania: — Köszönöm. Bárdos Artúrban pedig rendkívül bízunk. Meggyőződésünk, hogy az uj magyar színjátszás megferemtése körül meg se köszönhető érdemei lesznek. Sőt, — már ma is vannak.