Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-21 / 117. szám

1912 lif. évfolyam, 120. szám Péntek, május 24 ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN: egész évre R 28'— félévre , . . R i4"— negyedévre . ft 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 Sllér. TELEFON-SZAK; SzerHeszífiseg 305 Hiadóhivatai 830 interurfcan 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma í28 12 ELÖFÍZETESl AR SZEGEDEN egész évre . R 24'— félévre . . . R !2-— negyedévre . R 6'— egy hónapra S V— Egyes szám ára 10 fillér. KUponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, » Korona-utca 15. szám c=i Badapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., o Városház-utca 3. szám t=t Komoly készülődés. A parlamenti helyzet ismét olyan, hogy sokan reménytelennek tartják a békés működést. Annyi tény, hogy Návay Lajos, a Ház elnöke Beöthy Pál alelnöknek már Írásban is beadta lemondását. Maga Návay nem jelent meg a képviselőházban. A folyosón azokról a hírekről beszélgettek, mintha a Justh-párt több tagja, Barcsay Andlor, Tüdős János, tiock János, Valencsik Ferenc, Mandorff Géza báró, Mádi-Kovács János és Kelemen Samu bejelentették volna Justh Gyulának, hogy a további obstrukoióban nem vesznek részt, sőt hogy kilépnek a pártból. E hírekre vonatkozólag Justh Gyula mindjárt kijelentette, hogy semmiféle ilyen levelet nem kapott. — Különben is, — mondotta Justh — még ha történnének is kilépések, akkor is leszünk elegen, akik tovább folytatjuk a küzdelmet! És tea is „küzdöttek". Még pedig zárt üélsekkel. Az üilés megnyitása blőtt Justh Gyula, Egry Béla és Kun Béla megjelent Beöthy Pál alelnöknél és engedelmet kértek napirend előtt való felszólalásra, hogy a miniszterelnök kibontakozó kísérleteit megtárgyalhassák. Beöthy Pál az engedelmet megtagadta. Justhék erre elhatározták hogy ma szintén zárt üléssel fognak technikázni. És igy is cselekedtek. Szóval bizonyos, hogy ma már — pár heti pihenés után — újra bevonult a képviselőházba az öbstrukció; bevonult egyik legelkopottabb és legléle'kölőbb visszaélésnek, a zárt üléseknek a formájában. Időpusztitő célját ma is elérte a nemes öbstrukció, mert a mai ülésre kiszabott idő eltelt a nélkül, hogy a kormány és a többség, kitűzött napirendjéig, a véderőjavaslat tárgyalásáig eljuthatott volna. Az öbstrukció másik törekvése azonban, hogy akár napirend előtti, akár zárt ülésen tartott ellenzéki felszólalásokkal hangulatot keltsen a maga ügye mellett: kútba esett. A többség keresztülhúzta a függetlenségi és negyvennyolcas párt vitarendező bizottságának elmés számításait, ök, akik tiz hónap óta nagyon is beleélték magukat abba a bondolatba, hogy a kormány és a többség helyett ők ragadták maguk hoz végleg a parlamenti élet vezetését, mái érezhetik tehetetlenségüket. Akaratuk megtört a többség akaratán. Vezéreik nem szónokoltak, akárhogy készültek is rá. A többség eljárása némagásgra kárhoztatta őket. . Az ülés ilyen eseményeiben aligha telik nagy kedve az obstrukciónak. Lapjaik csúfolódnak ugyan, hogy az ülés idejének ily eítarisznyázásával a többség tulajdonképen az ő malmukra hajtja a vizet, s helyettük obstrukciót teljesített. Az igazság azonban' az, hogy a többségnek sikerült meghiúsítani az obstruáló kisebbség kész terveit, s ha a maga akaratát ma még nem is kényszeriíette rá a vele szemben ülő pártra; dé legalább megmutatta, hogy meg tudja hiúsítani könnyű szerrel az öbstrukció szándékait. A parlamenti naplopás se különb, se erkölc'sösebb nem volt, mint az a sok naplopás, ami a magyar 'képviselőház tanácskozó termében — egy hónap hijján —egy esztendő óta folyik. Egy babonájából azonban mégis alaposan kijózanította az •obstrukciót: hogy nincs és nem lehet más akarat a parlamentben, csak a „vitarendezőké". Végre a kedves szervezet akaratából nem valósulhatott meg 'semmi, de semmi. Való igaz, hogy ez csak félsiker. Abból, ha a többség napról-napra meghiusítja, is az öbstrukció terveit, még nem válik törvénynyé a véderőjavaslat. A folyosóra való kárhoztatásból még nem lesz megszavazott újonc, sem kétéves 'szolgálati idő, sem emberséges és magyarnyelvű katona ijudikatura. Az öbstrukció mindenhatóságának hirén azonban feltétlenül csorba esett. Ha ő a többség akaratának minduntalan gáncsot vet, a többségnek is mindlenkor módjában van apró pénzzel fizetni vissza az öbstrukció csinjeit és fogásait. Viszont bizonyos, hogy ez a helyzet tarthatatlan és átmeneti. Hogy Návay Lajos, a kitűnő elnök lemondott a méltóságáról, ez nem jelenti korántsem azt, hogy az ellenzék tovább garázdálkodhat. ÁlíaMaplemeníe a tengernél. (A ,,Sebláz"-ból.) Most a fövényen heverészek És füstölök És semmire se gondolok. A tenger oly zöld, Zöld, mint az abszint; És fanyar, mint a chlormagnesium És sós, mint a chlornatrium; És szűz, mint a jodkalium; És megtanít felejteni Bus bűneim feledtetője, Csak d tenger feledtet, Ö és az abszint! Ó zöld-zöld abszint-oceán, Ó csöndes abszint-feledés Hadd szenderegjek édesen, Mint egykor szenderegtem A „Rev.ue des deux Mondes" Egy hosszu-hosszu cikkén. Svédország füst most, csupa füst, Egy óriás havanna füstje És a nap ugy pislog fölötte, Mint félig üszkös cigaretta, De vérvörös a horizont, Véres kudarcunktól biborlik. Mint görögtűz tündököl S lenéz fekete nyomorunkra. ' "STTindbeig Ágoston. Az uj magyar színjátszás. Irta Szalag János. Csak forradalmon dt van fejlődés. Ez az örök refrén minden; evolúcióban. S az egész olyan természetesen jön; magától. Igen: jön egy zseniális fej, aki. megtisztitja a sok erjedést. A magyar színjátszás: ez erjedt az utóbbi időben. Bár a nagy, tisztító munkát megkezdette a Tihália. Hevesi Sándor vezetésivel és bevégezte a Vígszínház, a sok összehordott hittel meg tartaloimmali, — mégis az utóbbi időben ugy érezte az ország feje: Budapest is, hogy valami hiányzik. Tudja az ördög, a Vígszínház stilusa egy irányban tökéletesedett meg, a skálái már nem adnak hódító és megrázó meglepetést!, a színjátszói hozzáidomultak a rendes közönség Ízléséhez, a repertoár pedig? Talán itt akadt meg a-• Vígszínház evolúciója, talán, e miatt nem jutott tovább az első hóditások régióján. Közben a színjátszás egyre fejlődött. Nálunk csak vajúdott és kialakult valamennyire egységes színjátszás, ami voltaképen magyaros is. Külföldön pedig? Feltűnt az olaszországi: .Novelli-féle színi stilus, irodaimat és közönséget teremtett a berlini s német intim beállítás, .Sarah Bernhard, Arkoine és társaik felszívták az egyes evolúciók igazságait meg szépségeit és megteremtették a párisi színjátszás formáját, igazi .francia (tartalmat adtak neki. .Mindez nem volt elég. Feltűnt Reinhardt, a mai korszakon uralkodó, a szinészeti történet egyetlen iNaipoleonja, ki Shakespearerel; megfordított (mindent, majd bravúroskodni kezdett és egyesitett minden technikát, mindent a világon, amit a színjátszás világába fogadhat. Közben a megújhodott európai színjátszásra is rátört uj evolúció. Bevitték a fantázia legnagyobb birodalmát, Moszkvában ugy adták elő az oroszok Maeterlinck Kék madarát, hogy mult, jelen, jövő, álom-, mesevilág valósággá .vált a tárgyak megelevenedtek és játszottak a színpadon. Végül Japán színházaiból elhoztuk a színek pompázásáí a görögök korszakából ide1 szállítottuk mindazt, aminek evoéztak a,z arany korszák nagyszerű élői és ma már hol vagyunk a színjátszásban? Innen és tul mindért- képzelhetőn, innen, — mert az igazi kontúrok még mindig vajúdnak, meg tisztán mára se szűrődtek le. És tul, — mert a; legtöbb színpadi iró nem bírja követni ai színjátszást és az előadói stílus lehetőségeit, annyira, hogy a legtöbb iró s darab szinte megakadályozza az evolúció áldását. S ha már itt tartunk, valljuk be, hogy a külföldi nagy viharokból Magyarországon keveset láttunk meg. Már tudniillik közvetlenül. Igazi szenzációk itt nem akadtak, csak francia kasszadarabok és rossz magyar próbálkozások, - esetleg irodalmi és kasszasikerek. Magyarországnak igazi színpadi .írója,