Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-01 / 101. szám

1912 május 1. DELMAGYARORSZÁO 3 Ausztria és Magyarország légi flottája. — A hadvezetőség repülőgép-pályázata. — (Saját tudólMánktól.) .A technika összes vívmányait első sorban hadli célok szolgálatában értékesítik. Ezeknek a törekvéseknek kronologikus történetében rendszerint három fázist különböztethetünk meg. ,A találmányok harcászati értékét' eleinte többnyire túlbecsülik, azután ha a,z élért eredmények a túlzott várakozásokat ne|m ellégtitik ki, rögtön bizonyos szkepszis táimad, s csak ,a fejlődés harmadiik korában érvényésül a józan belátás, amikor előre átgondolt terv szerint látnak .a találmány gyakorlati alkalmazásához. Példa erre a repülőgép problémája. Az első sikerült szárnypróbálgatások után azt hitték, hogy a világ arculata egy .szempillantás alatt megváltozik. Amint . azonban egyik zuhanás a másikat követte, az emberiség kiábrándult fellemgző álmaiból és csalódottan tért .vissza a mindennapi munkaköréhez. A kijózanodás keserű volt, dé használt is, mért mindinkább előtérbe nyomult a problémának szükségszerűen tudományos boncolgatása. Tanúsítják ezt az időközben nagyszámmal létesített laboratóriumok. A hadvezetőségek pédig, nem hallgatva a túlzott ihazafiaskodás oktíalan követéléseire,, óvakodlva a sötétbe való ugrástól, csak lassan, eleinte inkább tapogatózna vonták .működésük körébe a ^ légi utazásra szolgáló eszközöket. E 'tekintetben épen maga a Lancia hadvezetőség járt előli s dacára az öt ért heves támadásoknak, a hadsereg részére nagyobb .léghajó- és repülőgép-rendelésekbe csupán az utóbbi időkben bocsátkozik. Az intéző köröket erre három nyomós körülmény kényszeritet'te. Először is a hadgyakorlatokon S ujabban az olasz-töröik háborúban szerzett elég kédivező tapasztalatok, másodszor az a törekvés, hogy Franciaország légi flottája mindenkor nagyobb legyen, mint a szomszédos államoké együttvéve s végül harmadszor a hazai repülőgépipart fenyegető veszedelem, tudniillik az aeroplán-expőrtnak hanyatlása, ennek következtében .a további fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök hiányában attól kellett tartani, ihogy a gyártott repülőgépek minősége csökken. , A többi hatalomnak, h,a nem is tudott Franciaországgal lépést tartani, de őt a fegyverkezés uj módjában okvetlenül követnie kellett. Az elmúlt évben, a hadi aviatika születési esztendejében a nagyobb államok iégi flottája már igen tekintélyesre növeke-' dett. A rendelkezésre álló és használható légi alkalmatosságok erőviszonyait tekintve, az egyes országok a következő sorrendet foglaljak el: .Franciaország Nébietország, Ausztria-Magyarország, Olaszország, Oroszország, Anglia és az Egyesült-Államok. A vezető szerep kétségbevonhatatlanuil a franciáké, mig a második helyet nagy eröfeszitések árán Németország csak az utóbibi időben tudta tőlünk elragadni. A mi hadseregünk légi flottájának nagyságát és erejét csak akkor tudjuk értékelni, Iha viszonylatba állítjuk a mienkénél erősebbekkel. Az alábbi számok adnak e tekintetben tiszta képet: A hadi szolgálatra alkalmas kormányozható léghajók száma Franciaországban 11, Németországban 15, Ausztria-Magyarországban 4. A hadi szolgálatra alkalmas repülőgépek száma Franciaországban 250, Németországban 150, Ausztria-Magyarországban 60. A kormányozható léghajók száma Németországban nagyobb, mint Franciaországban. A németek túlsúlyát ezen a téren növeli még az is, hogy amig az előbbiek eme fajtájú légi jármüvei körülbelül hatvan kilométeres óránkénti sebességgel haladnak, addig a francia kormányozható léghajók sebessége csak 45 kilométer körül ingadozik. Ezért is igyekszik Franciaország inkább repülőgép flottáját fejleszteni, mert bdzik abban, hogy háború esetén aeroplánjarval a németek kormányozható léghajóit hamarosan harcképtelenné teheti s azután az övéivel minden veszedelem nélkül léphet aikcáóba. A mi négy léghajónk, úgymint a Parseval, a Labáudy, a Kört ing és a St agl—Man n sb ar tb - f élék minőségileg a franciák és németeké között állanak. A repülőgépek számára vonatkozó adataink azt az állapotot tüntetik fel, amelyet ennek az évnek a végével az egyes szóban forgó hadvezetőségek el szeretnének érni. A tényleges állomány adatai ellenőrizhetetlenek, de körülbelül olyan arányban állanak egymáshoz, mint a fenti táblázatban foglalt számok. Ezekből látható, bogy a monarchiánknak ugyancsak meg kell magát erőltetnie, ha nem akar lassankint a harmadik helyről is leszorulni. Mivel pedig anyagi eszközök hiányában ezt aligha akadályozhatja meg, — hiszen az oroszoknak máris nyolc kormányozr ható léghajójuk és legalább 25 repülőgépük van — minden igyekvés odairányul, hogy légi flottájának legalább kvalitása legyen elsőrendű és kifogástalan. E célból lehetőleg csupán a legjobban bevált belföldi konstrukciókat szerzi meg, -mivel pedig még ezeket sem találta a mult évi kaposvári és komáromi hadgyakorlatokon eléggé megfelelőknek, most március 31-iki lejárattal pályázatot hirdetett s kilátásba helyezte, hogy azokat, amelyek e feltételeknek megfelelnek, megveszi, sőt az épitőknél nagyabb rendelést is foganatosít. A pályázatnak itt nem részletezhető rendkívül szigorú, a tavalyi rkeimsi ihadrepülőgépverseny prepozícióinál nehezebb kikötései, továbbá a nevezési zárlat korai lejárta a monarchiában, de különösen a hazai aviatikusaink körében nagy megütközést keltett. Ugyanis a mi repülőgép-koinstrütöreink nem részesülvén semmiféle támogatásban, abban bizakodik, liogy olyan gépet épitlietnék, amellyel a súlyos feltételeknek mégis csak eleget tehetnek s igy legalább a hadvezetőség fogja a kvóta arányában megrendeléseivel őket segélyezni. Ebbeli reményüktől megfosztva, érthető keserűség fogta el szivüket, mert a rendelkezésre álló anyagi eszközökből teljesen kifogyva, talán az egy Székelyt és esetleg Horváthot kivéve, túlnyomó nagy részük kénytelen lesz az aviatikával teljesen felhagyni. Ennélfogva e sorok irój-a szóvá tette az egész ügyet a hadvezetőségnek ezidő szerint Bécsben időző magasrangu vezetője előtt, aki is a következő igen érdekes nyilatkozatot tette: Önöknél odahaza hiányzik sok tekintetben az üzleti szellem, a vállalkozási kedv. Kockáztatni nem mernek semmit. Csak biztos dolgokra utaznak, az ilyenek körül azonban a protekciónak olyan .tülekedése folyik, hogy az szinte szédítő. , Más országokban a technika legújabb vívmányait, pusztán egy későbbi haszon reményében, nagy konzorciumok igyekeznek kiaknázni s ezzel azután nemcsak maguknak használnak, mert eleve biztositanak minden előjogot, hanem gyakran még a legcsekélyebb értékű .találmány tökéletesitését is annyira előmozditják, bogy ez hamarosan nemzetgazdasági /tényezővé válik. Itt van például épen a repülés problémája. Alig bogy 100—200 méter hosszú pálya átrepülésének . hire a kulturnemzefek között elterjedt, egy'ik iparvállalat a másik után alakült meg s ma Francia-, Németországban, Ausztriában és Angliában az emberek ezreit és ezrealt juttatják biztos kenyérkeresethez, maguk pedig évenkint tekintélyes osztalékban részesítik .részvényeseiket. A repülőgép-gyárfás háziipar llag nem űzhető. Magyarországon az aviatikára már többeí költöttek, mint Ausztriában, de minden ter'v nélkül, rendszertelenül és kapkodvta. Volt meeting, egy milliós deficittel, voj't egy .részvénytársáságunk,-amely másfélszázezer korona elköltése után anélkül, hogy cs'ak vala'mi eredményt imrtaíhatot í volna ki, felszámolt. Se szeri, se száma azoknak a dilettáns-aviatikusoknak, akik saját vagyonkájukat Szinte elpocsékolták. Ha azt a tenger pénzt, .aimely önöknél igy elaprózva elúszott, összerakták volna s egy nagy életkélpes vállalatot létesítenek, elsőrendű felszereléssel és megfelelő repülőtérrel s piló'taiskólával, akkor önök ma szinte vezetőszerepet játszhatnának. Most is hallani, hogy 10.000—15.000 koronákkal akarnak néhány helyütt repülőgép-gyárát létesíteni. Ugyan mire ,va,ló ez? Hát még mindig nem tértek észre? Ezek az összegek is elúsznak majd s magyar aviatika megint •csak nem lesz. Amikor .azután nem boldogulnak, akkor bennünket támadmak. Pedig legyenek meggyőződve, hogy a mi hadvezetőségnek nem politizál. A repülőgépeket nem származásuk szerint osztályozza, hanem felelősségének és kötelezettségeinek teljes tudatában a minőséget veszi figyelembe. Indokolatlan rémlátásnak minősíthetem azt az alaptalan vádat is, am'elylyel nekünk Ausztria irányában részrehajlást tulajdonít a mostani hadi repülőgép-verseny alkalmából. A terminust egyszerűén mzért t&Z\tük ki ilyen kogáma, meÁt időt akár tank 'nyárfii, a liagy tiádgyakórfajtokig. Ha belföldi gyártmány a feltételeknek m'egfelel, akkor a megrendelendő gépeket addigra el kell késziteniök, ha nem felel meg, akkor francia aeroplá-nokat vásárolunk, de rossz gépet nem veszünk. Bonyodalom egy végrendelet körül. — Érdekes tárgyalás a szegedi járásbíróságon. — (Saját tudósítónktól.) A mult év januárjában elhunyt egy ismert .szegedi uriaszszo-ny, özvegy Gúrgyán Mártonné, leánynevén Remess Irma. Gazdag asszony hírében állott. Legendás hírek keringtek a gazdagságáról. A Szegeden ritka számban élő milliomosok közé -számították. Nagy volt tehát a meglepetés a vígrep' t.et fölbontásé után, amikor kiderült, hogy az özvegy vagyona mindössze i ét-háromszázezer koronára rug. A Széchenyi-téri emeletes házát százhetvenezer koronáért vette, annak ma kétszázezer korona lehet az értéke. Azonkívül volt szőlője és meglehetősen csekély értékű értékpapírja. A legnagyobb meglepetés azonban akkor érte az elhunyt rokonságát, amikor kihirdették a vagyon örökösét. Gyermeke nem volt, igy hát négy nőtestvére számított a vagyoni ra. Az özvegy azonban csak egyik nőtestvérét, Remess Margitot nevezte meg egyetlen örökösének. Remess Margit Mihálovits Dezső szegedi százados-hadbiró neje. A végrendeletet Jeálicska -Béla dr közjegyző készítette, a -végrendeletet aláírták Jászai Géza címzetes püspök és Gyuritza Sándor dr. A mellőzött örökösök megtámadták a végrendeletet. Azt állítják, hogy a végrendelet nem födi az elhunyt özvegy akaratát, sőt hamis a végrendelet. A .végrendelet, valamint az elhunytnak egy szerződésre irt aláirásán-ak fényképmásolatát fölküldték Tprczal -Viktor budalpeis'ti tanár, hites Írásszakértőnek, akinek az a véleményé, hogy a végrendelkező aláírás nem valódi aláírás. íme az Írásszakértő véleménye: A mai napon nekem bemutatott, Szegeden, 1911 január 6-án kiállított és Jeálicska Béla dr királyi közjegyző által láttamozott végrendeleten levő „Remes Irma" végrendelkező aláírással felvett fényképmásolatot megvizsgáltam, összehasonlítva ezt a Szegeden, 1910. év május 10-én kelt adásvevési szerződés alján irt „Özvegy Gárgyán Mártonné Remess Irma" aláírásról felvett fényképmásolattal, következőkben terjesztem elő véleményemet: — „A végrendeletben levő kérdéses Remess Irma névaláirás már az első megtekin-