Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-16 / 113. szám

1912 Ifi. évfolyam, 113. szám Csütörtök, május 16 DÉLMAGYARORSZÁG iizponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ^ Rorona-utca IS. szám • ladapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ja Városház-utca 3. szám t=a ELÖFIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . H 24'— félévre . . . R 12' negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 GUér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28*— félévre . . . R — negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 I Interurbán 30 S Egyes szám ára 10 Gitár. £ Budapesti szerkesztősei telefon-száma 128—12 TELEPON-SZAlt: Szerkesztősei 305 cza Riadóhivatal $36 Újra a régi uton. Ha ,a világot ugy kellett volna teremteni, hogy az ur annak terveit előzetesen bemutatta volna Lucifernek és a teremtés munkájába csak akkor fogott -volna -bele, amikor az alkotás előtt levő mü a kritikus tetszését minden részleteiben elnyeri: a világ ma se lenne készen. A magyar választójogi reform kisebb jelentőségű dolog annál. S ha annak megcsinálásával addig várnak, amíg végre olyan formát sikerül találni, amely egyformán kedves Justh Gyulának, Batthyány Tivadarnak, Bakonyi Samunak és Földles Bélának és amelyet a többség, — elvégre neki szintén van szava ehez a dologhoz — minden aggodalom nélkül elfogadhat: akkor ez a reform csak a késői utókornak 'lehet a hasznára. Annál kevésbé lehet a parlamentnek minden dolgát pihentetni és elhanyagolni addig, amiig ez a nehéz feladat sikerül. Lukács László miniszterelnök kisérletet. komoly kisérletet tett arra, hogy a választóreform dolgában a Justh-párttal megegyezésre jusson és e megegyezés utján a jogkiterjesztést a legközelebbi jövő számára biztosítsa. Kétszer is próbálkozott vele; uj és ujabb tervezetét terjesztette elő, amelyek alapján a megoldást remélni lehetett. A Justh-párt egyikhez se járult hozzá. Megmaradt azon a kényelmes állásponton, amely az ajánlottat egyszerűen elutasítja és ujabbat leér. Csakhogy ez a válogatás nem mehet a végtelenségig s ennek a válogatásnak kedlvéért a törvényhozás nem felejtkezhetik meg azokról a feladatokról, amelyek halaszthatatlanul állanak előtte. Nem hagyhatja figyelmen kivül különösen azokat a komoly körülményeket, amelyek miatt a véderő-reformot végre tető alá kell hozni. Kifogásolni valót, szépséghibát könnyű fölfedezni azokon a tervezeteken, amelyeket a miniszterelnök a tárgyalások során, a statisztikai adatok alpján és a nemzet ér_ dekejt számításba véve készített és ajánlott. De olyan választójogi reformot, amely határok nélkül, minden elővigyázatosság mellőzésével, szinte csak egy merész elszánással csinálja meg a jogkiterjesztést: egészen józanul talán a Justhpárt se fogadna el. De ha elfogadna, vagy kivánna is, a többség, amely egy elhibázott alkotmányjogi reform veszedelmes következéseiért az utókor előtt a felelősséget viseli: abba nem mehet bele. Minthogy tehát az ellentétek ezidő szerint nem voltak áthidalhatók, — amikor egyébként a Justh-párt valami erős hajlandóságot nem is árul el — a miniszterelnök számára nem volt egyéb hátra, mint hogy a véderőreformot, annak sürgős voltára való tekintettel, újra a képviselőház napirendjére tűzesse ki és a választójog reformja ügyében az alkotás munkáját arra az időre halassza, amikor a véderőn tul lesz a parlament s amikorra a Justhpártban remélhetőleg megérik a belátás, amely a fokozatos jogkiterjesztéshez, annak mielőbbi megkezdéséhez segitő kezet ád. Akármennyire sikerült is Justhé'knak a véderőjavaslatok ellen való akadályozó hadjáratuk: a maguk választójogi programját csakis kompromisszum révén valósithatják meg. Azt a maga teoretikus teljességével nincs se módjuk, se erejük ráoktrojálni a parlament többi pártjaira s az országra. Annál kevésbé, mert programjuk rideg megvalósítása, az összes többi pártok meggyőződése szerint a bajok és csapások pandora-szelencéjéből szeleket és viharokat zúdítana rá a nemzetre. Zűrzavaros politikai helyzetünkben már az is kedvező jel, hogy akik még tegnap á béketrakta dolgában együtt tárgyaltak, mikor e tárgyalások oly holtpontra jutottak, ahonnét azt a miniszterelnök minden jóindulata és előzékenysége dacára lehetetlen volt elmozdítani: szétváltak neheztelés és keserűség nélkül. Szétmentek, mint akik érzik ugyan tett lépésük nagy felelősségét; de akik még sem cselekedhettek máskép, mert követniök kellett, — s követték is itt is, ott is — kik-ki a maga becsületes meggyőződését. A kártyavár. Irta SZÁSZ ZOLTÁN. A színésznő sajátos férfi-ézga/tó Siz|e|repéről beszélgettek, imtire Gerő, alz idegorvos, á következő kftis élményét beszéli.© etil: — Elgy nőcske járt hozzám, akii isajátos feümyots és' vidékies vairázslalYial kivált a ikiezl?léseml aíattlt álló, inkább tuíasszcnyos rafflnál't nagyvárosi mőlk tömegéből. Baja neim! igein Völt, neim is tartott sokaiig iteihát köztünk a beteg és orvos viszonya. iMaxtJ azonban, mint nő, nagyon tetszett nekem, az emlbeír bennem tovább éirídlekiödött iránta s igy nelhány ihiét máivá az a gondolatom! tálmiaidit, ihogy szerelmes vagyok bele, vagy szlebefimes telhetnék bdte, vagy neim1 bánnám, ha széréltmibs fjemnek bele. A >szere!lelm kezdetén iiíyem bizonytalan érzéknek telítik él a leiket. Az ember még tnem tudja, hegy iszertímésue, de érzi, hogy közeledik a veszedelem. Nemi jártaim még a nő után, de ha -taitátkoztem vefie, beszélgettem s snjmdteh osévegés után jobbam vonzott. Nem •voftt naigy egyéniség, tefoüvöíő királynői iény, aki, minit a nap a bizonytalan ipáilyájiü bolygókat, parancsoló erővel szédít lángjaiba, hatnem; egy szerényebb csiOHag, "akli azonban képes arra, hogy a vonzási körébe kerülő másik égitestet eíkalantdoztassa rendes utvonaláról. Inkább azok az általános tipikus vonások, mélyek jieCtemiezíék, nyerték cneg tetszéseimet. A középmódú polgárság rétegéből származott, nem: szűkölködő, dé csillogó élteI ganciát se kiiifejtő derék háziasszonykáinak iátlszotí, akinek tiszta, rendes életét neim zavarják meg a nagyvilági, művészi, irodálimi éleit légkörének 'bódító hiu'Iáirpai Férjéről, elmondta, boigy hivatalnok, Ihogy derék, de érdektelen' ember, akivel azért rokonszenvezik. Megtudtam azt is, egy Van egy gyermeke, Budán lakik s Pestire riítlkám jár át. Minidéhez hozzájárult lényének már előbb emffitett vidéki zamata s leányos tlája. Affifőid.'es tájszólással beszélt, ami kedvesen ellütöít a pesti nők pesties zsargonjától!; nézésében, hangjának csengésében pedig voftt. 'valami szűzies, atnöi egészen eilfeleid tette, hogy férj, gyermek s más, a szüziiességgeli nehezenösszeférő fények szerepeltek 'életében. — Végre, — gondcl'itaim magamban, — találtam egy igazi tisztességes nőre, egy szelíd, szerény polgár-asszonyra, aki, ha szeret, a szi vével szeret s neim a hiúságával vagy az érzékiéivel. EH is voltam airra készülve hogy a meghódítása; nehezen fog miemnii, sőt esetileg egyáltalában sikerülM se fog. Szimésznőkikel, nagyvilági nőikkel, maiit re sse-ekíkielli s más finomabb prostituáltaikkal!: iszemtoeni a szerelmi életet ismerő férfi 'tudja, 'hogy ő a választott féli s neim) a választó. Hu észreveszi egy ily nő érdeklődését, csupán szMeg, a becsület kedlvéért játszsza éli a meghódítás kcmétíl'ájáit. 'Ezek a nők maguk az igazi Ihódíltók, a szamre megtetsző férfiak igénybevevői. A tisztes polgárnő ellenben egészen másféle viszonyban áll a szeretemmel Akármily érzeitmek élinek benne férje iránt, lépett legyen az egykor, házasságuk kezdetén, 'létezett szerölemí helyére a bűvös közöny vagy akár ellenszenv, avagy éljen szűk kis aszszony-sziivébem az a bizonytalan lelkiállapot, mely a megszokás folytán a 'feleségben férjei iránt fölébredt s melyet a ffelsőbbrendünek érzett íérfi-llény 'ébresztette megadás jelllemez, bizonyos, hogy ©gy uj férfi igazi megszeretése nem! könnyen megy nálá- Az okok egész hadsereg© őrzi e nő hűségét. A 'házaisság számára anyagi ©iátottságot jelent; ezit kockáztatja a házas ságtöréssel'. A titkos szeerleminek tehet gyüimölbse akkor, amikor a törvényes otilihöinr szerettem kimondta a- numerus claUsust s miikor a nő se vágyik már erre az álldásna. S aztán a (házasságon kivüli szeretemnek technikai részei;! Találkozni egy férfival a ivaros vallalmélyik rejtett ipcntján, esetileg egy más város száCBodájáltán, vagy a férfi lakásán.; megtenni azt a telki és fizikai akadályversenyt, imlelly egy fiakkiereken, idegen lépcsőházakon, pályaudvarokon. hoíel-hallokoin keresztül,vezető uton a nő ele tárni! Féktelenül1 nagy legyen a szerelem, amely a szemérem; és erkölcsi érzés s főleg a rajtakapatás félelme ellenére végigkorbácsolja a nőt ezen a pályán. S irfég egész más, kisebb dolgok is visszatartják a .szürke, tisztességes nőt a szerelmi odaadástól. Vajon fog-e ugy hatni a férfira az odáadás pillanatában, mtlntl a vágyakozás folyamán? A iraffinálf couirtisane, a nagystílű, mondaine-no