Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-15 / 112. szám

2 DÉLM AGYARORSZA " 1912 ítnájuis 15. láspontjának feladása nélkül, a kellő nyugalommal és megfontolással oldJja meg a reá háruló nagy .feladatokat. A többségre nézve az egyéves ujoncjavaslat egy szükséges ekszpendiens, amely lehetővé teszi politikájának nyugodt érvényesítését. •Jó mindezt tudni, különösen most, amikor Justh Gyula újra harci riadót fuj. Jó tudni mindezt, hiszen ez a szükséglet dönti el a béke vagy harc kérdését, hisz e körül kell a helyzetet tisztázni, nem pedlig, hogy vájjon mit akar Justh Gyula és pártja. Pick Jenő indítványa a magyar szalámi vádelméről. (Saját tudósítónktól.) Nagyérdekü indítványt terjesztett ©lő Pick Jenő szegedi szalámigyáros a Gyáriparosak Országos Szövetsége közgyűlésén. Az indítványban védelmére kel a magyar szaláminak, mely versenyképes, sőt jobb, mint a külföldi. Az érdekes és értékes indítvány fontosabb részletei a következők : Mélyen tisztelt közgyűlés! .Méltóztassék megengedíni, bogy nagybecsű figyelmüket néhány percre ón igyekezzem lekötni. A magyar szallámiípar súlyos sérelmeit akarom szóvá tenni. Iparágunk évtizedek óta a kormányok mostohája, pedig a szalámiipar nagyfontosságú tényező Magyarország közgazdasági életben. Az ez idei kampányban 1911 októberétől 1912 máreius közepéig körülbelül 200,000 darab sertést vágtak le szalámigyártás céljaira, hozzávetőleg 45—50 millió korona értékben. Ebből 85 százalékot, 170,000 'darab sertés busát magyar, 15 százalékot, 80,000 darab sertés liusát osztrák gyárak dolgozták fel. A szalámiipar kereskedelmi mérlegünket 1911-ben körülbelül öt millió koronával gazdagitotta. Ezen iparág jogos kívánságait —• nagyfontosságának dacára — illetékes helyen a kereskedelmi szerződések megkötésénél nem vették tekintetbe. Vágóállatokat Szerbiából egészségügyiokokból csak leölt állapotban importáihatuink korlátolt mennyiségben, igen kis kontingens határain belől. A nyersáru importját tehát megkötjük, ellenben a készgyártmámy behozatalára kényszeritjük a szerbeket. Ha hihetetlenül hallik is, egy év óta ez a szoanoru gyakorlat van életben. A szerb kereskedelmi szerződés mai téves értelmezése — amely a szerződés szövegével és szellemével merően ellenikezik — megdönti a fikáz kontingens és az egészségügyi ellenőrzés szigorú elvét. Minden követ megmozgattunk a szerződés téves értelmezésének megaikadályozására, de sikertelenül. 1911 december 13-án — talán a dátumot, 13-án választották meg helytelenül — a kormányt a képviselőházban is interpellálták ez ügyben, de az interpelláció eddig nem nyert elintézést. Miután e tényekkel beigazoltam, hogy a magyar szalámiipar tényleg mostohagyermeke a kormánynak, áttérek indítványom tulaj donképeni tárgyára: A német birodalom a „Fleisclíhescihaugesetz" életbelépte, 1901 óta, ellentétben a mi szerb kereskedelmi szerződésünk mai téves értelmezésével, a nyiershus importját korlátozás nélkül megengedte, ellenben földolgozott húsnak, például Imrkanemüeknek behozatalát egészségügyi akadályok ríiiatt, megtiltotta. Tekintve állategészségügyi viszonyunk mai állapotát, joggal elvárhatjuk, hogy a reciprocitás elvét végre érvényre is juttassuk. Mi a német húsféléket minden korlátozás nélkül bebocsátjuk, ímegkivánhatjuk azt, liogy a monarchia húsféléit is bebocsássák. Mindezek folytán ajánlom, tegyük meg a kezdeményező lépéseket és joggal remélhetjük, liogy azok kedvező fogadtatásra találnak. Németország iparállam; munkásságát ollcsó élelemmel akarja ellátni. Egy két év óta enged rideg álláspontjából és ma már egyes államokból aiz élő állatbehozatalt is megengedi. Igy számithatunk arra, hogy a német kormány az országgyűlés kérését mielőbb teljesiti. Ha célt értünk, állattenyésztésünk is hatalmasan föllendül. Különösen a. magyar sertéstenyésztés az, amely síegitőszámra szorul, mert a bámulatosan fejlődő galíciai sertéstenyésztéssel versenyezni nem tud. Ha a fizetőképes német piacon az értékesebb húst is elhelyezhetnek, sertéstenyésztésünk nagy perspektíva előtt állana. A magyiar mezőgazdaság és a magyar szalámiipar szempontjából nagy jelentőségű volna, ha a német birodalom kapui — amelyek tizennégy év óta el vannak zárva — ismét megnyitnának, azért a mélyen tisztelt közgyűlés elé a következő tiszteletteljes indítványt terjesztem: A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége a magyar kormány utján ihivja föl a közös külügyminisztérium figyelmét a Németországban a Fleischbeschaugesetz módosítása iránt megindított mozgalomra ama k relem kapcsán, hogy a Eleisohbesöhaugesetz a -magyar mezőgazdaság ós a magyar szalámiipar érdekében való módosítása iránt a maga részéről is vesse minden befolyását latba. Az indítványt Chorin Ferenc dr elnök javaslatára a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, Szeged és a pénzpiac. — A pénzügyi bizottság ülése. — (Bajét1 tudósijfmíjtól.) Kedden délután öt erekor ülést 'tartott a város pénzügyi bizottsága. Az ülésen Lázár György dr polgármester .elnökölt és bár annak tárgysorozatán a zárószáimadás szerepelt, sok szó esett ott a mai pénzügyi helyzetről is. A zárolszátradásit elfogladta a bizottság, a pénzügyi helyzet rőf pedig hosszas tanácskozás utón azt állapították meg, ihogy az tényleig a lehető legrosszabb, de azon a város nem tud .segíteni. Az ülésen az elnöklő polgármesteren kivül Bokor Pál polgármester-helyettes, Balogh Károly tiatnácscis, Baj ka Já'nos főszámvevő, Taschler Endre főjegyző, Becsey Károly dr, Bokor Adolf, Koszó István dr, Deésy Béla, Vajda Béla, bástyái HúMzef Aladár, Oblath Lipót, Lövész Anifiail. és Kiss Arnold vettek részt. Balogh Károly tanácsos réiszleHesen ismertette a zárószáimiadiást, amelyet annak idején a Délim ugyimriszág egész terjedelmében leközölt. •Eimotndotra. hogy a város bevétele az dmiutt esztendőben 22,812.242 korona., kiadása 22,797.133 korona volt, a fölösleg tehát 65.1G9 korona, amelyről a bitereím .sarkában állt két-három társává! éá nézték a ceremóniát. Edmond, ha oldalra pillantott, láthatta őt. A formaságok megkezdődtek. Ed'mond idegesen harapdálta 'az aj'kát. Dtüh'ösen gondolt arra az ostobára, arra 'a gazemberre, igen., gazemberre, arra a szolgára, aki ilyes irnit enged meg magának. De majd ellátja a balját! Az a .viakímerő ezzel a.z /ostoba megjegyzésse'l elrontotta az egész niapját. Edmond egészen zavart volt. Istenem, igen düíhlps volt, nyugtalán és zavart. Valami különös, rendkívüli bolt lebben a dologban. Arra még sohasem volt eset, hogy egy szolga öt penceel az esküvője előtt azt mondja a vőlegénynek, Ihogy rosszul teszi, /hogy megnősüli fia áz az ernfber bolond, akkor (valószinüleg már máskor is nyilatkozott ,volna ilyenformán, azt (megtudták volna lés nem trríaraciha tett volna meg az állásában, ha pedig nem bolond, akkor minden bizonynya'l komoly, fontos o'kának kelli kinni, ihogy ilyet mondjon. De vájjon mi? (Ez a nyugtalanság törhetetlen A. oh. A polgármester befejezte az akták felolvasását és belekezdett a törvénykönyvnek" a (házasságra vonatkozó szakaszainak az oltoaisásába. Edmond ránézett , az öregre, (aki mozd u lta Hantul állt a. sarokban. Különös! — a szolga pillantása már inejná volti ,gúnyos, sőt ellenkezőleg; Edmond ugy látta, hogy szelíd, szem orv, csákném sajnálkozó. A vőlegény nem tudta türtőztetni .mlagát, hogy mutató ujjával az ingpl asz trónjára ne mutasson, 'mintegy kérdezve: — Engem gondolit, komolyain engem? Én vagyok az, aki rosszul teszi, hogy megnősül? Femtartja ezt? Nem tévedett? A pillantás felelte: — Igen, igen . . . lön az. Azután tovább siklott. Edmond .egy pillanatig rettenetesen megijedt. Nebi, ez .az ember nem Ibolon'd, ez az ember nem tréfál, ez tudL/valiaimit. Ez érdeklődik ő iránfia. Mikor 'meglátta őt az esketési tereimben, mint Henriette vőlegényét, niafyon meglepődött, Ez az ember bizonyára tudott Maiami családi titkot, amit néha, véletlenül, .akárki idegen megtud. Bizonyosan ismerte a menyasszonyát és tudott valami tiítokról. i És ebben a 'piilanlatten Edmond lellki szeméi előtt elvonult egy csomó kis, jelentéktelen eset, semmitmondó apróságok és Edmond megtörten mondta magában: — Igen az öregnek igaza yan, rosszul tettem, íhoaf 'megncsültiemi. Késő /volt. — Edmond' Liureaiu ur — mondta a polgármester, — beleegyezik albba, hogy (Henrietté Euslson kisasszonyt feleségül vegye? Edmond zavartan, sápadtan hebegte: , — Igen«, polgármester ur. Miután a menyasszony is kimondta az „igen"4t, m egkezdték az aláírásokat és a násznép beszélgetni kezdett. Ekkor az öreg szolga odajöít Edmond mellé és balkán odasúgta néki:: — Rosszul tette, hogy megnősült, — Tudom, — súgta vissza Edmond. MajdMh'ozzátetite: — Maradjon égy percig itt, beszélni szeretnék önnél. Mi a neve? / — Jean. . ' Edmond ugy tett, imiintha valami, a ,to vábbi ceremóniára vonlatkozó rendelkezése volna, félrehívta az öreget és gyorsan, remegve imondta: — Mondjon imeg nékem mindent, amit tud. Itt van (száz frank. — Én? Én nem tudok semmit, uram, — felelte a szolga mosolyogva. • • — Nem: tud .semmit, neim ismer engem? — (Nem, turiaim, nem isfmerem önt. — De hát akkor miért mondja folyton nekem, hogy rosszul teszem, bogy megnősülök? Az öreg szolga elhúzta a száját: — Ez az én ivéleímiényeim, uram. Én ugy találom, hogy mindenki rosszul! teszi, ihogy megnősül. Mindenkinek joga van a véleményét nyíliváuSíaniia, — ugyebár, uram?