Délmagyarország, 1912. május (3. évfolyam, 101-125. szám)

1912-05-14 / 111. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁC 1912 május 14. hosszú ideig a miniszterelnök, délután minisztertanácsot tartottak, melyen be­számolt a miniszterelnök eddigi terveiről és a várható eredményről. Az egész ország föllélekzik, mikor ér­tesül arról, mint változik át a politikai helyzet, mint szabadulnák föl a lenyűgö­zött erők s mint kap nagy lélekzetet az or­szág társadalma, minden. A jelek nem maradnak el a városok életében se, igazi májusi kedv és életerő költözött a kereske­delmi, gazdasági és egyéb életbe, mert megindult a magyar politikai élet, mert egyetértő a monarchia szelleme és mert eredménnyel kecsegtet Lukács utja. Kulisszatitkok a külpolitikában — Olaszország európai fölfordulást teremt, — (Haját tudósítónktól.) Végtelen ideje áll a •a harc Olaszország és Törökország között. Ömlik a vér, ömlik a pénz és minél jobban elmérgesedik a helyzet, annál inkább eltá­volodik a tó-bor,u attól a céltól, amelyért •megindult. Olaszország, mint köztudomásu, Tripoliszt akarta elfoglalni Törökországtól, ez a célja azonban kudarcot vallott. Ez a kludarc okozta azután, hogy -a gyilkos -had­járat tulaj donképen 'való célja minél gyor­sabban napvilágra kerüljön. Olaszország, -ez az utóbbi időiben nagyra nőtt, megerősödött, gazdáig 'hatalom koránt­sem ambicionálja egyedül azt, hogy Tripo­lisz ura legyen. Az európai helyzetben akar döntő síztavu súlyt nyerni. Ennek a bizony­sága á háború néhány neimrég lezajlott és most készülő eseménye. A háború második fázisa -az -a törekvés volt, hogy Európába^is átterelődjék a harc szintere és ezzel Olasz­ország egy balkáni fölfordulást teremtvén, elérhesse tulaj donképen való célját: Török­ország végleges meggyöngitését és politikai földarabolását. A többi érdekelt hatalom azonban, — abiel-y tulajdonHépen szintén erre áhítozik, — ezt az időpontot 'túlságo­san veszedelmesnek találta, annál is inkább, mert sok okuk volt a- féltékenykedésré: Olaszország balkáni titkos konspirációi és szövetkezései révén túlságosán erős pozíció­hoz jutott volna Európa viharfészké'ben: a Balkánon, ugy hogy ennek következtében állandó veszély fenyegette volna-az európai (békét. Igy és ezért történt, -hogy az érdekelt •hatalmak erélyes állásfoglalása takaródéra kényszeritette Olaszországot. Az olasz nagyhatalom uj taktikája erre a Dardanel­lák m.'egtám.adása volt. Itt azután, nagy­szerű diplomáciai ravaszságok utján csak­ugyan sikerült a tulajdonképen való célját, I — Törökország meggyöngitése utján- a sa­ját pozíciójának .hatalmássá tételét — meg­iközeliteni. A Dardanellák köriül kereskedel­mikig erősen érdekelve van Oroszország és Ang'iia. Némi színleges súrlódások és ve­sziekccíések után Olaszország port .hintett a naiv világ szemébe: lemondott a Dardanel­lák bcirn tázá-sárcl é-s ezz'el lehetővé tette, hogy Törökország azokat -megnyissa, dhá­r irtotta az akadályokat az európai kereske­delem, sokat jelentő érdekei előb . Csakhogy. Nagy árat követelt ezért Olaszország. Angliával -és Oroszországgal — mint ezt mai, hitelt érdemlő, tájékozott helyről érkező táviratok jelentik — arra vo­natkozólag, hogy a törck szigeteiket ok-ku­•pálöa és azokat a há-boru befejezése után is megtartja. Olaszország féktelen ambíciója ,mégsem, misitéssel fenyegeti az eddig gondosan- -föl­épített, óvatos féltékenységgel őrzött euró­pai- konstellációt. Uj európai .hegqmón-ia ké­szül. Olaszország, Anglia, Oroszország eddig is uszított, táplált, amely ék fölött — a monarchia ellenében — hegemóniát, pat­' .ronátust égye'k'ezett gyakorolni. Ha ez a rendkívüli diplomáciai akció, a melyet Olaszország meginditott, sikerrel jár — a jelek azt mutatják, hogy azzal -fog járni — n'agy, hatalmas, megrendítő események •De mivel soha Imáshoz nelrn volt szokva, megadással, csendesen viselte sorsát s bol­dog volt, ha férje nagy elfoglaltsága köze­pette, néha-néiha egy-két kedves szót szólt hozzá, vagy egyik-másik tavaszi vasárnapon kiráncMt vele s a kis fiúval ,a zöldbe. S ekkor, váratfanul következett Ibe a for­dulat. A gyermek meg|hiül't s ha tul is volt már minden veszélyen, az orvos kikerülihe­tetlehnek jelezte, hogy vele valamely ma­gaslati gyógyhelyre kell menni néhány hetre. Eredetileg ugy volt, ihogy .a nagyszü­lők is vele utaznak, de aztán közbejött va­lami s megtörtént á nagy csoda-: >a fiatal asszony egyszerire, hirtelenül, várattanul néhány hétre (szabad s a imag-a 'urajvol-t. Csinos, elegáns, tertm-észéte-s megjelenése, föltűnő egyszerűsége mellett csakhamar fel­hívta azt ugyanabban a szállóban lakók figyelmét s mint ezeken a helyeken szokás, keresték az ismeretségét. Nem telt bele egy hét sem, máris az egész nemzetközi társa­ság elkényeztetett kedvence volt kis fiával együtt. Kedivesek voltak hozzá, ünnepelték, elhalmozták figyelemmel s cs-ak azon icso- • dálkoztak, hegy ez a müveit, finöm: nő, .aki folyékonyan több nyelvet is beszélt, (most fordult m eg legelőször életében külföldön-. Az asszony igen -boldog veit. Azt sém tudta, kit szeretett toeg legjobban ezen rö­vid idő alatt, mert min-dein-ki egyformán ^-szimpatikus volt -előtte, igaz, ihogy — ha egészen őszinte volt önmagával szemben — be kellett vallania,, hogy az iró, az asztal­szomszédja s ihü kísérője mindennapi nagy sétáiban, taliáln legközelebb állt a szivéhez — de ezt a gondolatot, -ha 'jelentkezett, ön­kénytelenül elpirulva, -erélyesen visszautasí­totta. Mert ugy érezte, hogy ilyen- küíömb­-séget [tenni aiz -iró s a többiek .közt, (férjes asszony létére neki -nem, volt szabad. Az el­len persze, bogy állmában 'az iró néha-néha jobban megszorította fo kezét, -vagy mélyeb­ben n-éizet-t a szemébe, — tehet-etl-en volt. De mindig mérges volt lön'ma-gána, ha ilyen ál­mai 'voltak. Azon is volt, hogy ezentúl Iminél kevesebb atkaltea Hegyen egyediül sétálni az íróval Nem mintha félt voln-a önmagától, hanem ímert észrevette, hogy a Iférfi kissé érdeklődik iránta-. S ez a kis játék ismeret­len boldogságot csöpögtetett a- • szivébe, amely soha sem- tudta, ihogy mi á szerelem. -De most, most mind ennék -vége volt s a kis- madár vissza repült a katiidkájába-. Hő­siesen, bátran, szemihunyorgatás -nélkül. (Megérkeztek. A férj, az após, áz anyós már türelmetlenül vártáik a pályaudvaron. Megölelték a gyermeket, kezet- fogtak a ne­velő-nővel, aztán őt is megcsókolták. - Hát ez miféle bolondos fejkendő? — je­gyezte meg az após, nagy fátyolára mu­tatva, melyet hazautazása előtt szerzett be. — Remélem, jól viselted .magadat! — vá­xctfcnnásá vár r-eánk. A Balkán lángba bo­rulása irtóztató veszedelmeket rejteget. Ha a diplomácia él rlörn- tudja simítani ezt az óri­ás jelentőségű ké'rdést, — gyilkos versen­gés, gyilkos harcok kereszttüze vár Euró­pára. Már pedig aligha történhetik más-ké­pen. Sajtójog reformja. (Üdjftt tudő$ttő}iktól) Egy (füzet fekszik előttünk, -az a cirnie, Ihogy: A sajtójáig re­formja, a Vidéki- Hírlapírók Országos Szö­vetsége megbízásából irta Pudócz László, & „Szegedi Hiradó" felelős szerkesztője, a V. Hl. O. Sz. titkára. Megvalljuk, bizalmatlanul vettük ezt a fü­zetet. S bizalmatlanságunk oka, hogy a V. H. O. Sz. minden- cselekedete, egész szervezete olyan, hegy á-rtallmára, sokszor veszedel­mére van- az uj-ságirck érdekeinek s szelle­mének. És ha az egyesület egyi-k eksz-ponáU tagja, autóik fizetett és lekötött titkára- a V. H. O. Sz. megbízásából irta a füzetet, csak természetes, hogy minden újságíró bizalmat­lanul veszi az ilyen reform-könyvet kézhez. S e vallomás után beismerjük, hogy ;á bi­zalmatlanságunk a könyv.elolvasása után se szűnt meg. Sőt, Még fokozódott. Mert az egész mlunka nem -a vidéki újságírók érd-e­keit szolgálja, A ,geform" voltaképen olyan -ajánlat, amely megvalósulás esetén még több konzervatiiv szellemet eredményezne, még fokozottabban lerontaná a vidéki sajtót, még inkább veszélyeztetné az újságírók anyagi helyzetét. Szatirikus és pikáns helyzet, hogy a V. H. O. Sz. kebelében akarnak mindig reformálni. Hát nem eléggé konzervatívok? Még mos-t se szorították háttéribe -a 'hivatásos, aktív uj­ságirókat? nemi -méltóak az újság­írókhoz. Palócz hü maradt önmagához, -sőt elveihez is. Mindig konzervatív volt, talán akkor leginkább, amikor reformokat emle­getett. Most is iiyen, a sajtójog reformjáról irott könyvében. Igen, m-erf ha nem igy volna, komikus lenne, igy csak elszomorító. gott közbe az anyós s fürkészőleg tekintett a menyére. — Vedd tfel a kabátod-at, hideg va-n! — parancsolt rá a- -férj. — Remélem, gratuláltál néki! — ttette hozzá az ör-eg asszony. — Igaz, elbocsátottuk a szobalányodat, — mondta a férj — a- mama fel akarta vele súroltatni -a konyháját, Ih'isz ugy - se volt semmi dolga, mire a leány szemtelenül1 -azt •fellelte, 'hogy neki csa)k az ő úrnője paran­csok Mit szólsz .hozzá? A fiatal (asszony • nem szólt semtmit s a többiekkel együtt beleült a négyüléses ko­csiba. Haza hajtattak. Az „otthonába". S eszébe jutott, mit mondott- volt nelk-i az iró, este elutazása előtt: — Hogy irigylem m'agát, asszonyom! Visszamegy a „ho>me"-jába, családi szen­télyébe! Milyen boldog ímaga s milyen- bol­dog — ö! Lássa, csak ma énzem, ,hogy én milyen szegény ördög vagyok . . . S este, mikor már mindenki lefeküdt, a férje, az apósa, az anyósa s ia kis fiu is ki­pirult anccal aludta a boldogok álmát, 'az aszc'ny tágra nyílt szemekkel ott (feküdt- az ágyában s nem tudott elaludni. Félti az álomtól. Mert tudta, érezte, Ihó-gy csak álomban is, ma .hűtlen lesz azokhoz, akiknek törvényes rabja volt Isten és em­berek •előtt...

Next

/
Thumbnails
Contents