Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-05 / 80. szám

1912 április 5. DELMAGYARORSZÁG 3 tan segíthet és amely Szegedet is mindenesetre ép ugy megilleti, mint például Pozsonyt. A vihar áldozatai. — Két halott és egy eltűnt ember. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország már részletesen beszámolt arról az áprilisi viharról, mely Szegeden és környékén nagy károkat okozott. A vihar végig száguldott az egész országon és amilyen hirtelen jött, olyan tüneményes gyorsasággal változott át az ítéletidő tavaszi idővé. A pusztítás hatalmas perspektívája csak most bontakozik ki impozáns' nagyságádban. Eltekintve az óriási anyagi károktól, a vihar emberáldozatot is követelt. Azt már megírtuk, hogy sándorfalvi országúton egy halott embert találtak. Az orvosrendőri boncolás megállapította, hogy a szerencsétlen ember a nagy viharban megfagyott. Ez a megfagyott ember volt a szegedi vihar első áldozata. Kinyomozták a megfagyott ember kilétét is. Kovács Zimány Imrének hivják, egy szegény sándorfalvi napszámosember, aki nyolcvan fillérrel a zsebében jött be Szegedre munkát keresni. Két napig élt itt Szegeden a csekély összegből, majd mikor nem kapott munkát az éhségtől elcsigázva gyalogosan indult haza Sándorfalvára. A vihar az útban érte, az éhségtől meggyötört ember az utón összerogyott és igy a vihar könnyen végzett vele. A sándorfalvai országúton talált holttestet szerdán délután boncolta fel a kórház halottas szobájában Hollós József dr főorvos és Wohl Ferenc dr. Megállapították, hogy a halál oka fagyás. A rendőrség kinyomozta, hogy Kovács Zimány Imre 43 éves sátidoríalvai napszámos a megfagyott ember. Április elsején bejött Szegedre munkát keresni. Két napig járt-kelt munka' után, de nem talált. Mindenütt elutasították. Este azután hazafelé indult, mert .feleségének azt mondottá, hogy kedd estére hazatér. A megfagyott ember felesége Horváth Teréz, csütörtökön bentjárt a szegedi rendőrségen. Siránkozva mondotta: — Inkább az éhség ölte meg a szegény uramat. Mindössze negyven krajcárt vitt magával. Kicsiny, vékony kabát volt rajta mikor elindult, az is nagy baj volt. Három tön észrevette. Mert ő jóindulatú, sima homlokán érezte a ráncot. Érezte a bőrén, az agyáig, a melléig érezte vonalát, mint valami láthatatlan kemény karót, melybe fogódzott. Rögtön összehúzta megint szemöldökét. Másnap a tanári szobában is igy járkált, hangos és feltűnő lépéssel. A kollegák mind az ő esetével foglalkoztak. — Kihasznált szolgák vagyunk, — mondták. — Visszaélnek a türelmükkel. — Azt hiszed, — súgta oda Czekének a magyar tanár,, — hogy a direktor komolyan fog törődni az ügyeddel? Fenét fog törődni! Czeke mindezekre melankolikus, büszke kézmozdulattal felelt. Nem találta még meg az ide alkalmas szavakat. De miikor délben a másik latin tanár gyakorlatokat hozott neki, hogy segítsen javítani, gyanakodva nézte végig. — Bocsáss meg — mondta. — Most nem érek rá. Sok a gondom. Tanári pályám ügye . . . Egy hét múlva senki sem beszélt többet az esetről. De Czeke Samu homlokáról nem tünt el többet a ránc. Érezte homlokán és a belső érzését is átalakította. Mikor később megint gyakorlatokkal jött hozzá kollegája, váratlanul kifakadt. — Ugyan kérlek, mit akartok tőlem? Visszaéltek a türelmemmel. Ti azt hiszitek, hogy én csak ilyesmivel foglalkozom. Sokgyérek maradt utána, a legkisebb ötéves, a legnagyobb tizenhat. Kovács Imre holttestét csütörtökön délutájn temették el a kórház halottasházából. Az áprilisi szokatlanul nagy viharnak van rr.ég egy halottja. Egy szegény öregembert ért az utcán a hideg szélvész. Bemenekült ugyan egy házba,, de már késő volt. A hideg végzett vele. A hideg másik halottjának esete a következő : Csütörtökön reggel Németh Istvánná Hattyu-utca 18. szám alatti lakos jelentette a rendörségen. hogy az egyik lakójának szobátiában halott ember fekszik. Kiderült, hógy a halott Kajári István 53 éves tápéi napszámos. Szerdán Tápéról bejött Szegedre, este azután megdermedt tagokkal, fázva-dideregve ment el a Hattyu-utca 18. szám alá, ahol egy nőrokona lakik. Itt bebocsájtást kért. Panaszkodott, hogy az uton egészen meggémberedtek tagjai a hidegtől. A szobában azután meleg helyre, a kályha mellé fektették az öreget, ami már nem sokat használt az öregnek, mert éjféltájban meghalt. Valószínűleg a vihar áldozata lett Gál István huszonnyolc éves fuvaros is, aki kedden délután eltűnt Kereszt-utca 27. szám alatti lakásáról és azóta nyoma veszett. Ez az eltűnés azért is érdekes, mert ez rövid idő alatt már második esete a szegedi rendőrségnek. Néhány nappal ezelőtt tünt csak el Ungi Mihály bérkocsitulajdonos,, kit még most sem talált meg a rendőrség. Ungi eltűnése nem lehet kapcsolatban a dühöngő viharral, de Gál István eltűnése több mint valószínű az Ítéletidő következménye. Gál István eltűnéséről a következőket tudjuk: Szerdán este egy feldúlt arcú fiatalaszszony jelent meg Ferenczy Mátyás ügyeletes rendőrtisztviselő előtt. A fiatal asszonynyal együtt jött az apja is. Ketten azután elmondották, hogy az asszony férje Gál István 28 éves íuvars még kedden délután eltávozott a Kereszt-utca 27. szám alatti lakásáról és azóta nyoma veszett. Gál István fuvarba ment kedden a saját kétfogatú kocsijával. Fülöp István szegedi vállalkozó mész-szállitással bizta meg a fuvarost, aki kedden délután mésszel megrakta kocsiját a Landesbérg-iféle mészkereskedésnél és elindult Óbéba felé. Ebbe a községbe kellett volna szállítani a meszet a községháza építéséhez. Már estére vissza kelkai íontosabb és messzebbreható munkássága lehet egy embernek, mint ti gondoljátok. (Meg volt már a szókincse.) A másik latin tanárral később teljesen összeveszett. Általában gyakran csattant fel a tanári szobában izgatott és türelmetlen hangja. Három hét múlva Ormosi azzal a hirrel jött be a tanári szobába, hogy a minisztérium a rangsor kijavításáról értesítette. — No, ugy-e mondtam, hogy nyomdahiba volt — jegyezte meg a matematika tanár. — Persze, hogy nyomdahiba volt — nevetett fel epés gunynyal a magyar, tanár. Czeke megértő, fölényes mosolylyal kacsintott feléje. — No lássa, hogy rendbe hoztuk — mondta Ormosi. — Tudtam én azt, igazgató ur — felelte hidegen Czfeke. — Végre is egészen nyíltan nem mernek az ember ellen dolgozni. — Persze, persze — mosolygott az igazgató. — Jöjjön be óra után az irodába. — Bocsásson meg, igazgató ur — felelte Czeke szinte hidegert. — Nem érek rá. Ormosi megigazította a fekete pápaszemét. — Nem ér rá? Akkor talán jöjjön be délután. — Igazgató ur, most általában nem érek rá. Messzireható elfoglaltságom van. lett volna jönnie Óbébáról, de nem jött, még szerdán egész nap sem jött. A fiatal asszony sírva mondotta a rendőrségen : — Én nagyon félek, hogy az uram odaveszett ebben a csúnya időben. Mert, ha nem érte volna valami komoly baleset már régen idehaza lett volna. Az is lehet, hogy valami bűnténynek esett áldozatul, mert sok pénz volt nála. A rendőrség azonnal intézkedett, táviratoztak Óbébára az elöljárósághoz. Innen még az est folyamán megjött a válasz, hogy oda nem érkezett meg Gál István. A rejtélyes ügvben nyomoz a rendőrség. A pusztító erejű fergeteg és az áprilisi havazás, mint már megírtuk: a távíró, és'telefon-vonalakat is megrongálta és a íontosabb fővonalakon mindenfelé oszlopok dőltek ki, megakadt az összeköttetés. Csütörtökre rnár jórészt megcsinálták a táviró és telefonvonalakat. Az idő is szépre fordult. A ikét napig tartó szeszélyes áprilisi időjárásról a meteorológiai intézet csütörtökön már teljes képet állithatott össze s egyúttal okát is adhatta a különösen élénk időváltozásnak. A viharos, hideg időjárás Magyarországon április 2-ikán reggel indult meg nyugat felől és haladt tovább keleti irányban. Országszerte viharok pusztítottak, mindenfelé havazott és a hóréteg több helyütt jelentékeny volt. Igy például Selmecbányán, Aradon 7 cm, Orosházán 10 cm, Turkevén, Kecskeméten 2 cm. Az országos viharról a következő ujabb jelentéseket küldték be: Sátoraljaújhely: Kedd délutántól szerdán estig pusztító hóvihar dühöngött, amely kidöntötte a fákat, leszakította a háztetőket, szétrombolta a világítási hálózatot, ugy, hogy az egész városban egyiptomi sötétség uralkodott. Kidöntötte a vihar a áviróoszlopokat, a telefonközlekedés megszakadt. Nagykőrös: Kedden egész éjjel havazott, a táj köröskörül téli látványt nyújt. Rakamaz: Az orkánszerü vihar kedd délután öt órakor kezdődött. Nincs épület a négyezer lelket számláló községben, melyet a vihar meg ne rongált volna. Házak falai kidűltek, tetői leröpültek, fák tövestől kiszakadtak. A virágzásnak induló gyümölcsfák tönkrementek. Debrecen: A postaépületről hat métermázsás nj bádogfedelet sodort a földre a vihar. — Ugyan? Milyen „messzireható" elfoglaltsága? — kérdezte gúnyos hangsulylyal az igazgató. Czeke Samu kerek arcát elöntötte a pir. — Egy nagyobb pedagógiai cikken dolgozom, _ igazgató ur és nem érek rá ilyen munKára. Különben van itt elég tanár, akinek nincs jobb dolga. Talán mást kérjen meg. Az igazgató végignézett rajta. — Igen, kedves tanár ur. De miniden testületben vannak tradíciók . . . — A tradíciók — vágott szinte, illetlenül Czeke az igazgató szavába — a hétköznapi embernek valók, de minden egyéni, szellemi törekvésen bilincsek, Az ember ugy is elég mellőzésben és üldözésben részesül és félreismerik . . . Haraggal váltak el. Otthon Czeke Samu villogó szemekkel és dacosan düllesztett mellel azt mondta a feleségének: — Cecília, vedd fel a selyemruhádat, menjünk a sétatérre. Czeke Samu elővette uj Lavalier-nyakkendőjét és széles karimájú kalapját, aztán elmentek a sétatérre. — Látod, Cecília — mondta a feleségének. — Látod ezt á sok buta vidéki filisztert? És engem itt hagynak Vásárhelyen elsenyvedni, ezek között. — (Ujabban szerette az elsenyvedni szót.)