Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-30 / 100. szám

1912 április 28. DELMAGYARORSZÁG 105 (len kis vétekre találnak büntető paragrafust. Csak arra nem, aki a művészet elilen véit. Igaz, hogy akkor egyeseket nemcsak a színpadról, de a kulisszák mögül is ki kellene korbácsolni! Ölnek a szegedi düledező házak — Holttest a romok alatt. — (Saját tudősUónktól.) Nem az első riport ez a palotás Szeged eimbertgyilkoló düledező házairól, sokszor megírta már a Délmagyarország, ihogy gyilkolnak a szegedi 'düledező házak. Megírtuk mér sokszor, Ihogy szégyenletes és sajnálatos az a faktum, 'hogy a vadonatúj paloták -mellett régi viskók düledeznek, a modern lakások mellett a piszkos és nedves pincelakások szegény lakói köhécselik betegségük szomorú nótáját. A„. gyönyörű bulvárok közvetlen közelében félig eltemetett hiázak jelzik a girbe-görbe utcák rendezetlenségét. A sima aszfaltos főutak járhatatlan, kövezetlen utcákba torkolnak. Ugy látszik, kár volt minden igaz szóért, ami a szerencsétlen düledező házak lakói érdekében elhangzott, -mert hétfőn reggel egy ujabb katasztrófa rémes hire járta be a várost. Az OrOszlán-utcában ma bedőlt égy rozoga ház fala. Emberáldozatot is követelt a szánalmas helyiség. Egy ' ötgyermekes családapát temetett maga alá a tediiiő vályoggal. A szerencsétlen ember attomtal mághalt. Két munkás pedig megsérült. A belvárosnak legszégyenletesebb és legfélelmetesebb helye . az Oroszlán-utcának az a része, ahol a szerencsétlenség történt. Ott van a romantikus, de minden percben bedüléss-el fenyegető Traub-ház. Aki egyszer ezt a házat megnézi az sohasem felejti el. Az első impresszió az, mintha egy vén ráncos arqu, fogatlan boszorkány lesne az áldozataira. Ennek a háznak sok lakója van. Hétfőn kora reggel riasztó hírként terjedt el -a városban, hogy ez a hirlhedt ház omlott össze és sok embert maga alá temetett. •Szerencse a szerencsélenségben, hogy nem ez a ház omlott össze, hanem a vele szemben levő városi épület, melyet a város gabonaraktárnak adott ki. - Sajnos, még ez a lakatlan hely összeomlása is emberáldozatot követelt. Munkatársiunk kint járt a helyszínen, a szerencsétlenségről a következő részletes tudósításunkban számolunk be: A Bajza-utcában, mely a város kellős közepén .-húzódik keresztül, csupa rozoga, düledező házak vannak. Olyan ez a háztömb, mint egy piszkos kártyavár, egy vihar és römkadŐlt az egész. A szerencsétlenség a Biajza-utea 5. számú házban történt. Ezt a házat mindenki ismeri, hatalmas betűkkel van kiirvia: Deutsch Mór, mükéses. Ez a rozoga raktár azonban nem a Deutsch Móré, hanem Szeged városé. A város annakidején kisajátította a házat, mert ott akarták fölépíteni a zenepalotát. A rozoga házat nemhogy azonnal lebontatta volna a város, kiadta raktárhelyiségnek. A város, akinek pedig erkölcsi kötelessége -a közbiztonságra vigyázni, a halálházat csekély haszonért hérbe adt-a. A város gondatlansága azután hétfőn véresen megboszulta magát. Bedőlt a raktárhelyiség vályogfala és miaga alá temetett egy embert. A szerencsétlenség igy történt: A raktárban hétfőn reggel hat órától kezdve folyt a munka. Hat inunk ás kocsira rakta a gabonát és szállították Márer gőzmalmába. A raktárt középen egy vályogból készült válaszfal választja ketté. A fal mindkét oldalán búzás zsákokkal megrakott gabona egész a menyezetig emelkedett. A munkások hétfőn reggel 8 órára a fal innenső részéről teljesen -kiszedték a gabonát, ugy, liogy a választófalat erősen nyomta a túlsó oldalról a gabona. Megtámasztani elmulasztották a rozoga vályogfalat. Egyszerre csak az nagy robajjal ledőlt és három munkást: Császár István 35 éves napszámost, Mucsi Jánost és Tari Andrást m-aga alá temette.' Ez utóbbi két ember -még könnyebb sérülés árán kimenekült a ledőlt fal alól, de a harmadik meghalt. Szakáll József dr rendőrkapitány jelent meg a helyszínen. A nyomozást megindította, kit terhel a felelősség. Császár István, az áldozat az Üstökös-utca 5. szám alatt lakott. Feleségén kivül öt gyermeke gyászolja. A holttestet bevitték a kórház halotfasszohájáha. Természetesen még a rendőrség sem tudta -megállapitani, hogy kit teíhel a felelősség. Pedig egyszerű -az eset, a várost terheli, mert a város adta bérbe a halálos zugot. Nem wolna olyan mérhetetlenül (komoly az eset, ha ez Szegeden az első ilynemű szerencsétlenség lenne, de sajnos, nem az. Négy-öt hónappal ezelőtt az alsóvárosban tömeges házbedölések voltak. Nemrégen a Szivárvány-utca 39. és a Somogyi-utca egyik háza roppant össze. Az igaz, hogy emberéletben egyszer sem esétt kár, de -nagyon lagikus a föltevés, hogy még eshet. Hisz már az első szomorú példa jelentkezett is. Legalább is kétszáz ilyen bedőlésre predesztinált vizelőtti viskó várja a közel elmúlását. Lelkiismeretlenség, kegyetlenség ennyi embert életveszedelemben hagyni. Mit ér az a sok modern palota, ha az emberek ezrei kénytelenek életveszélyes betegség csíráit terjesztő piszkos odúkban meghúzódni? Semmit! A megcsalt asszony boszuja. — Fejsze a feleség kezében. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden családi tragédia történt. Egy főpincér asszonya, aki nem is volt hites felesége, féltékenységből és azért, mert a főpincér anyagilag megkárosította, gyilkolni akart. A fő-pincért akarta meggyilkolni. A főpincér, Dersi József, a Kabaré-kávéházban volt alkalmazva, asszonya volt, akinek a pénzén pedig egy másik kávéiházba járt mulatni. Szerette a női zenekart, ott aztán elmulatta az asszonya pénzét. Ezért történt a tragédia. Dersi József együtt élt özvegy Bálint Pálnéval, aki Polgár-utea 5. számú házban lakik. Amikor Dersi 'a Kabaré-kávéháziba belépett, az asszony tette le helyette a 390 korona kauciót. A pincér szombaton este kilépett a szolgálatból, fölvette az óvadékot s a 390 koronával mulatni ment. Nem is tért addig Ihaza, amig a pénzben tartott. Vasárnap délben holtrészegen állított be a közös lakásra s rögtön lefeküdt. Az asszony ekkor már tudta, hogy a pincér a pénzét elsikkasztotta. Ez talán még -nem fájt volna neki, de megtudta azt is, hogy a százasok túlnyomó része kicsi nők kezén úszott el. Bálintné most az első pillanatban kegyetlen bosszúra határozta -magát, de előbb -meg akart róla győződni, hogy a házastársa tényleg *az ő pénzét imulatta-e -el a kiesi, de azért százkilón felüli nőikkel? Ezt persze Dersi József tagadta. — Nem a te pénzedet költöttem el. — Hát a kaució hol Van? — A kávésnál. Bálintné a vita hevében kiutasította a főpincért a lakásából, aki át is ment a szomszédba egy barátjához aludni. Ezálatt Bálintné elment a kávéshoz, aki megmutatta a főpincér aláírását, mert az tényleg felvette a kauciót. A bosszú terve már készen volt, csak végre kellett hajtani. -Hatalmas bárdot teremtett elő, a köténye alá rejtette és elment a szomszédba megkeresni az urát. Az asszonyt gyanutlanul eresztették be az 'urához. A hatalmas hentesbárddal kedvese ágyához ment s ic mélyen alvó embert teljes erővel főbesujtotta. Szerencsére a bárd éle félrecsúszott s csak könnyebb sebet ejtett a pincéren. Dersi az ütésre fölriadt s megakadályozta -az asszonyt a további vérengzésben. A pincér véres fejjel ment föl a rendőrségre, aihol megtette a följelentést Bálintné ellen. Az asszonyt szintén kihallgatták. Egyszer beismerte, egyszer tagadta, hogy ő gyilkolni akart. Az asszonyt előzetes letartóztatásba helyezték és szándékos emberölés kísérlete miatt indult meg ellene az eljárás. Az automobilos bandita agyonlőtte magát. — Rendőrök és apacsok. — (Saját tudósítónktól.) Leírhatatlan izgalom után végre ártalmatlanokká tették a párisi automobilos rablókat. Alig félórára Paristól, egy pajtaszerü épületben akadtak rá a rendőrök a bandittavezérre: Bonnot-ra. A gonosztevők, amikor észrevették, hogy üldözik őket, behúzódtak a -házba ós eltorlaszolták magukat. Rendőrök és katonák szálltaik meg a házat és környékét. A banditák az ablakokból lövöldöztek és több rendőrt s katonát megsebesitettek. Végre a -ház egy részét felrobbantották s behatoltak. Abban a pillanatban Bonnot az apacskirály és bűntársa -maguk ellen fordították fegyverüket; Bonnot a kórházba való szállítás közben halt meg. v Az erre vonatkozó táviratainkat az alábbiakban foglaljuk össze: Pár is, április 28. Bonnot-t, a párisi apasok vezérét, ma Caisy le Roi-ban a csendőrök elfogták. Súlyosan megsebesülve került a csendőrök kezére s néhány perccel később meghalt. Páris, április 28. Bonnot, aki Ivryben, Grazy régiségkereskedő lakásában agyonlőtte Jouin rendőrfőnök-belyettest és súlyosan megsebesítette Colmar rendőrtisztet, a gyilkosság után elmenekült. Rendőrök üldözték egész a fortifikáciőkig, ott azután eltűnt a szemük elől. Tegnap akadtak újból a nyomára. A rendőrség megtudta, hogy Clhoisy le Roi' felé menekült s ezt nyomban közölte az ottani csendőrséggel. A csendőrök nyomban arra gondoltak, hogy a rablógyilkos alighanem egy a község -végén levő, szabadon álló házba vetette be magát. Ez a ház egy Rubais nevü emberé. Ma korán reggel hatalmas csendőrkülönítmény indult el a ház felé. Mikor a csendőrök be akartak hatolni a magányos ház kapuján, revolverlövés dördült el az egyik ablakból. Egy csendőr súlyosan megsebesülve öszszerogyott. Az első lövést sortűz követte. A házban levők revolverekből és puskákból lőttek a csendőrökre, akik erre visszavonultak s bizonyos távolságban körülzárták Rubais házát. Több csendőr elesett. A csendőrök, mikor látták, hogy sehogv sem birnak a házban elrejtőzött rablókkal, katonaság kirendelését és -műszaki csapatok kivezénylését kérték, hogy azok segítségével felrobbanthassák Rubais házát. Amig a katonaság megérkezett, a csendőrök körülzárva tartották a házat, amelyből egyre hangzottak a ^"skalövések. Kapható: ' B l\ip wisrtfefcH SzfiptUM-térés KárÉsHLHrtfiii