Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-30 / 100. szám

ÍJÉLMAQVÁÍ?0RS2ÁG " " iyi2 április áO. — —— * - • • A katonaság déltájban érkezett meg a helyszínre. A műszaki csapatok nyomban árkokat kezdtek ásni a ház fala felé, közben a rablók íolyton tüzeltek reájuk. A csend­őrök visszalőttek s hosszantartó puska­harc fejlődött k-i a rablók, a csendőrök és a katonaság között. Hároimnegyed tizenkét órakor sikerült a katonáknak eljut­niok a iház faláig s ott két bombát elhelyez­niök. A bombákat felrobbantották s a ház része (bedőlt. Egyidejűleg a katonák rohamot intéztek a ház ellen, melyből akkor már nem lőttek reájuk, mikor ellenben a rendőrök s katonák a kapuhoz értek, belülről két revol­verlövés hangzott el. Néhány pillanattal később a katonák be­nyomultak a Iházba. A legelső szobában, az ablak tövében egy súlyosan sebesült emlberre akadtak, akiben nyomban (felismerték Bon­not-1, a napok óta keresett rablógyilkost. A másik szobában Rubais feküdt, a háztulaj­donos. Halott volt. Bonnot-t nyomban ko­csira tették, hogy kórházba vigyék. A rendőrség azután gondosan átvizsgálta a házat s megállapította, hogy abban Bon­not és Rubaisen kivül senki sem tartózko­dott. Rubais, aki minden valószínűség sze­rint már hosszabb idő óta tartott fenn ösz­szeköttetést az aipasokkal, segített a mene­külő rablógyilkosnak a ház eltorlaszolásá­ban. Bútorokkal elzárták a kijáratokat s egy-egy ablakot szalmazsákkal tömtek ki. Mikor látták, hogy nem menekülhetnek, mindketten öngyilkosságot köttettek el. Pár is, április 28. Bonnot, akit kórházba akartak vinni, út­közben meghalt. Holttettét fel fogják bon­colni. Ür;k T: Páris, április 28. A dhoisy le roi-i ostrom óriási izgatottsá'­got keltett az egész városban, ahol már dél­előtt elterjedt a hire, hogy a rendőrség nyo­mára akadt Bonnotnak. ,Sok emlber indult el a külváros felé, azonban a katonák a Ru­bais-ház közelébe nem bocsátottak senkit. Az ostromot nagy néptömeg nézte végig. Bonnot elfogatásáról és haláláról az újságok rendkívüli kiadásokban számoltak be. Páris, április 28. Dubois csak két lövést kapott és pedffg bal mellén. Bonnot testét a golyók egészen ösz­szeroncsolták. Hat golyó arcába fúródott, egyik altestébe hatolt ,és egy golyó keresz­tülment rajta. sSZEZÖM A legújabb sikk. Az öltözködés uj divatjait átvitt értelemben sikknek nevezzük B noha inkább a női ízlés produktumait értjük alatta, mégis belekap­csoljuk e meghatározásba a gavallér divatot is. És azt mondjuk, hogy a sikkes férfiöltöz­ködés, mint az elegáncia kiegészítője, csak akkor tekinthető korrektnek, ha van benne szellemes hanyagság vagy valami vonzó öt­letesség, olyas valami, amit a szépség disz­szonanciájának nevezhetünk s ami az iro­dalom és művészetben a kontraszt szépségé­nek felel meg. Régi dolog, hogy a kifogásta­lan öltözködés nem lehet el valami Ízléses disszonancia nélkül, mert különben igen pin­céries és határozottan banális volna. A nők fizikai cselekedetért, tehát járását­kelését, viselkedését, könnyed foglalkozásaik külsőségeit, amelyek nyilvánosság elé valók és amelyek a civilizáció utjain nem nélkülöz­hetik a kultura bélyegét: szintén sikknek ne­vezzük. A divatkirályok a szépség disszonanciájá­nak szükségét már a régi időkben is meg­érezték és ennek megnyilatkozását először a kétszínű trikóban találhatjuk meg. A disszonancia ezután a szépségtapasz for­májában a női szépségek arcára került, mert a gyarló embernek nem kellett a szentek tö­kéletes és kifogástalan szépsége s ez a szép­ségtapasz a disszonancia célzatával még azokra az arcokra is rákerült, amelyeken nem volt semmiféle szépséghiba, sőt épen ez arcokon volt a leggyakoribb. Az izlés leleményessége a monoklit is a disszonancia szépségei sorába iktatta s mind­eme fentiekből fejlődött tovább az az öltöz­ködési irány, amelynek titkait csak az igazi gavallérok tudják megtalálni. Sietek kijelen­teni, hogy a walesi herceget nem sorolom e gavallérok közé. Nem sorolhatom ide, mert a herceg dávatkultusza nem a disszonancia szépségének sikeres fejlesztésére veti a fő­súlyt, hanem csak a változatosságra s abban még csak a célszerűség szempontjait, sem keresi meg. Igy történik aztán, hogy a her­ceg, aki mindig kocsiban jár, olyan cipőket láneiroz, amelyekben a közönséges halandók lábai megfagynak. A disszonancia szépségének elfogadható jelenségei igen ritkák s a haladás e téren na­gyon lassú, talán épen azért, mert a gavallé­rossághoz nem illik az elhirtelenkedés, a fe­lületesség, a hóbort. A kétszínű trikón kivül, hamarjában csak a monoklit, a gomblyukba tűzött virágot s a ruha szövetével és színével ellentétes mellényt tudnók a férfias öltözködés disszonanciájában felemlíteni. A mult század idevágó kísérletei­ből fölemlíthetjük a fehér nyakkendőcsokor­ba oldalt tűzött brilliánstüt, a sziues ing fe­hér gallérját s 'megfordítva és a két szinti mancsettát. Itt aztán megállt és sokáig vesztegelt a disszonanciákultusz leleményessége. Hosszabb idő után, csak a mult század utolsó éveiben lencirozták Párisban a festők, szobrászok és színészek a kivágott cipőhöz alkalmazott kétféle szinti harisnyát, ami persze esak a bohém embernek való, mert a nyárspolgár ízlését ez a sikk bizony legalább is gyanússá tehetné. A lancirozó művészek persze a disszonancia e szépségét ,a harisnya­szineík komplikációiban, ennek karakterizáló ötleteiben és a szellemesség egyéb vonatkozá­saiban is meg tudták találni. A mult évben jelent meg Londonban a disz­szonancia ötletességének egy másik, egy ge­nánális uj formája, mely nemcsak bohémek­nek való, de a felső tízezernek is jól áll s amely a jobb láb nadrágszárának felgyüré­sével frappiroz bennünket. Az angol gavallér némelyike, ha az utcán gyalogszerrel jár, a jobb láb nadrágszárát alól felgyűri s a ballá­bét — nem. íme, itt a disszonancia szépsége ,a gyakor­latiassággal is párosulni tud és épen azért vonzó e divat, mert a szemlélő a dolgot fele­dékenységnek véli s észben tartván, hogy az uri ember nem igen szeret nadrágtartót vi­selni és hogy emiatt a jobbláb nadrágszárát egy kissé mindig letapossa, nem láthat a fe­ledékenységnek látszó sikkben semmiféle di­vatmajmolást, vagy arrogáns tüntetést. A katonaifélék a nadrág eltaposása ellen sar­kantyúval védekeznek, ami persze a nemzet­közi szabályok szerint még most nincs beik­tatva a gavallér-felszerelés értékei közé. Az angolosan felgyűrt nadrág tehát sikke­sebb, mint a kevésbé megokolható franciális disszonancia ismertetett jelenségei, mert az angol ötletnél szinte azt lehetne mondani, hogy az elmélet humorosan kapcsolódik bele a gyakorlatba és hogy ezt valóban és bizvást elfogadjuk. Solymosi Elek. Két csinosan bútorozott szobát keres külön bejárattal két intelligens úri­ember. Cim a kiadóhivatalban. ••••••••••9bhhb NftPI_HIREK A Szegedi Zsidó Nöegyesület működése. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Zsidó Nő­egyesület most tette közzé évi jelentését, •mely beszámol az egyesületnek egy évi áldá­sos működéséről. 'Az évi jelentés adataiból a következőket emeljük ki. Állandó havi segélyben részesített az egye­sület minden hónapban 50—54 családot, akik között összesen az év folyamán 3347 koronát osztott szét. Lakbér-segély címén 209 koronát utaltak ki. 500 koronával járult hozzá a hit­községnek a téli hónapok alatt gyakorolt jótékonyságához, mely szerint élelmiszert és tűzifát osztottak ki a reászorultak között. Haladékot nem tűrő esetekben készpénz­segély cimén 1022 koronát utalványoznak. 601 koronát fizettek még ki szegények részére fűtőanyag és húsvéti ünnepekre való segély cimén. Az egyesület pénztára a betegek segélye­zésére is jelentékeny összeget forditott. 344 koronát fizettek ki betegsegélyezósre és még 384 koronát különféle alapítványokból az üdülésre szoruló gyermekek gyámolitására. Az egyesület árvaalapjából szegény ta­nulókat képeztettek ki a női kereskedelmi és polgári iskolában, akiket ezenfelül még in­gyen (tankönyv-segélyben is részesítettek. A nevelési segély 793 korona volt; amelyből 416 koronát a kiképeztetési és kenyérkereseti célt szolgáló és Szeged város által kezelt Kiss Dávid-alapitvány kamataiból fedeztek. A zsidó-árvaegyesület árvaházában nevelt leánynövenidókek ellátási költségeihez 288 koronával járult az egyesület. Szegény leá­nyok fölruházására 180 koronát áldoztak. Az egyesület meglevő alapitványai is sza­porodtak. Első sorban maga az egyesület lé­tesített 2000 koronás alapítványt Löw Lipót eentermáriuma alkalmából Löw Lipót ne­vére, melynek kamataiból üdülésre szoruló szegény betegek segélyeztetnek. Ezenkívül a következő alapítványokat tették az egyesü­letnél: özvegy Mórer Miksáné 1000 koronát, özvegy Pollák Lajosné drné 500 koronát, Wmkler Remátné 200 koronát és özvegy Milkó Sámuelné és gyermekei 1500 koronát. Az egyesület vagyonkimutatása szerint az egyesületnek teljes vagyona 44,036 korona, melyből 7500 korona az alapítványok összege. Az árvaalap vagyona összesen 33,951 korona. Az egyesületnek 374 rendes tagja, az árva­alapnak pedig külön 105 rendes tagja van. Ez lenne rövid foglalatja a Szegedi Zsidó Nöegyesület egy évi működésének, amely azonban igy adatszerüleg, szárazon bemutat­va is ékesen beszél magáért és alkalmas arra, hogy elénk tárja: milyennek kell lenni egy hivatásának igazán megfelelő jótékonysági egyesületnek. Hurcolkodás. (Saját tudósítónktól.) Illik ilyenkor bú­csúztatni a telet, a fagyokat, havas esőket, komor felleges napokat, széndrágaságot, — mindent, ami rossz, aminek elmúlását sze­retnénk. Még egy nap és — nincs április, itt a csodatevő május, amelynek csodát kel­lene tennie mindemáron, éven'kint uj csodát s amelynek a csodáira annyira liiába várnak az erőshitüek. A május ugyanis nemcsak a piros j elvé­ínyeket jelenti az utcán. Többet. Csak egyet emiitünk itt, ez az egy is elég. önök tudják már! Hiszen itt a költözködés (szomorouan hírhedett ideje, hiszen ezt hozza ajándékul a modern városoknak minden idők rettegett májusa! Hurcolkodás előtt áll a szegedi ember — ez most a legaktuálisabb baj. Már nyílnak a kávéházak előtt a legszebb virágok, már in­dulnak a felöltők a zálogházak felé, már kö­szörülik a torkukat a szegedi művelt társal­gók : a bérkocsisok. Ezekből a jelenségekből v

Next

/
Thumbnails
Contents