Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-30 / 100. szám

4 DEL'MAGYARORSZÁG 1912 április 30. folyó évi április hó 22-ikén kelt legfelsőbb elhatározásával engem pénzügyminiszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A midőn a pénzügyminisztérium vezetésének ezen legmagasabb intézkedése folytán történt átvételéről a közigazgatási bizottságot értesítem, nehéz kötelességeim és felelősségem tudatában van szerencsém a közigazgatási bizottság tisztelt tagjait ismert hazafias érzületébe helyezett bizalommal felkérni, hogy hivatalos működésem érvényesítésében a törvények értelmében közrehatni és a pénzügyi törvények sikeres foganatosítása körül engem odaadó kézséggel támogatni szíveskedjenek. Teleszky s. k. Szeged város feltöltéséről. A Szegedi Mérnök- és Épitészegyesület április 26-iki vitaestéjén felolvasta Polczner Erős. III. Tévedése abban áll, bogy a város továbbfejlődésénél irányadó pontokul ezen végóráját járó építési módra támaszkodott. Ha Szeged a külvárosait feltölti és rendezi, a magyar házak létjogosultsága teljesen meg fog szűnni, s azok helyét a fordított, azaz utcavonalba állított magánházak és bérpaloták fogják elfoglalni. Ha a város feltöltve és rendezve lesz, egy magántelek és a rajta lévő két szoba-konyhából álló magyar ház tulajdonosa, hia telkét jobban ki nem használja, 1000-itől 1500 korona összegben lakná a kétszobás parasztlakását. A zsebe fogja kényszeríteni a magyart, hogy ezen lukszusépitési móddal felhagyjon, illetve a meglévőket átépítse. Ha egy magyar ház mellé a szomszéd fordított házat épít, első dolga, hogy a magyar házas szomszédjának a fél tetejét lefaragja. Ma még a magyar házak építése megvan engedve, azonban évenkint 2—3-nál több fel sem épül s ezeket is a tanyáról bevetődött elfogult magyarok építtetik. Tessék megnézni a III. építési kerület pár éven belül rendezett utcáit, ügy eltűntek abból a magyar házak, mintha a föld nyelte volna el. Nagy haj lenne akkor, ha a magyar házakhoz kellene szabnunk a külvárosok rendezését. Nem falunak képzelem én a jövőbeni rendezett külvárost, hanem városnak, hol az általános jólét és szellemi fejlettség a mai paraszt házakat nem bogy szaporítaná, de nagy résziben el fogja tüntetni. Épitőmüyészét szempontjából ezen építmények eltűnése nem hátrányos, mert azokban a magyar nép épitőmüvószete általán fel nem található. Á feltöltés tényleges kiadásai a tényleges rendezési költségekhez viszonyítva, lényegtelen költséget okoznak . Farkas Árpád által kimutatott 15.000,000 korona feltöltési költségelőirányzat tévedésen alapszik. Az egész város feltöltése a 3—4 jmillié koronát semmi szín alatt sem haladja ímeg", melyhői a pontos mérnöki hivatali szám szerint az utcák ós terek feltöltése 2 millió koronába sem kerül. Farkas Árpádnak az alapozási költségekre beállított 1.2000,000 koronáját már kimutattam, hogy vagy pince- vagy melléképület építése alakjában ki kell adni, 'tehát ezen tétel elesik. í)e elesik 10 millió korona ugy, hogy a III. építési kerületben a végleges nívóra csak az utcákat töltöm fel, mig a magántelkeket azok beépítéséig csak. ugy töltöm fel, liogy az esővizet a minimális kivánal331 ak szerint levezethessem, hogy a talajvizet egyenlőre cirka 0.5 méterre a földszin alá szorítsam. Beépités előtt miért töltsem én fel a III. kerület magántelkeit, azért talán, hogy ha építeni akarok, akkor a feltöltést újra kiemeljem és visszavigyem az ujszegedi ártérre. Azt mondhatná valaki, hogy ezen állításommal ellentmondásba keveredtem, pedig nem, nem pedig azért, mert én csak összeegyezteittem a különböző szempontokat, de szem előtt tartottam azt, hogy ha a város III. építési kerülete a lakosság szaporulatával és az általános jólét emelkedésével a jelen falusias állapotából várossá és pedig modern, sőt nagyvárossá akar kifejlődni, ugy a fejlő-, dése garasoskodásokon hajótörést ne szenvedjen, mert akkor az akadályok csak részbeni élháritása is nem pár millióba, hanem sok tiz milliókba kerülne. Szükségesnek tartom továbbá a város feltöltését azért is, hogy a szépészeti követelmények kielégithetők legyenek, már bocsánatot kérek, de mégis máskép néz ki az a város, hol az utcák egy sikhan, vagy egy egyenletesen emelkedő síkban fekszenek, mintha az egyik telektömbön fel, a másikon lemegyek. Például a Petőfi Sándor-sugárut és Rákóciutca kereszteződése, mely a Farkas Árpád által javasolt nívó magasságoknak teljesen megfelelő módon van rendezve, szépészeti szempontból kiáll ja-e a legelemibb kritikát. Hogy az I. építési kerület áltag + 7.60 xn.-en maradt, nem pedig a királybiztosság által megállapított + 8.05-ön, az még nem ok arra, bogy a város többi építési kerületeiben + 6.00-ra szállítsuk le a nívót. Nem ok pedig azért, mert a királyzitosság utáni évtizedekben Szeged gazdasági válságba jutott, ngy, hogy a továbbfejlődés lehetőségei is kétségessé vált, A város közönsége kénytelen volt az ideiglenesnek szánt állapotokat véglegessé fenni. De Farkas Árpád ennél még másfél méterrel mélyebben akarja hagyni a külvárosok magasságát s javaslatát megokolja azzal, hogy ezt bátran megtehetjük, mert az uj csatornahálózat mindent rendbe hoz. Mélyen tisztelt szakosztály! Én esatornaépitésnek nem vagyok szakembere. Az nj csatornahálózatnál láttam azt, hogy az I. és II. építési kerületben ezideig megépített csatornák legnagyobb részben megmaradnak s inkább csak uj főgyűjtők lesznek épitve, ter hát a mellékcsatornáknál mutatkozó rendellenességek záporok alikalmávali vísazaduzr zasztások teljes mértékben nem fognak kiküszöíböltetni. A csatornahálózat kiépithetése mennyire sürgeti a királybiztossági feltöltési magasságok keresztülvitelét, arra vonatkozólag egy szakember tanulmányából idézem, bogy: ; „Ha tehát a szivattyútelep emiitett elhelyezése mellett a mai térszíni viszonyokihoz, illetve egy e végleges nívónál alacsonyabb térszinthez alkalmazkodnánk, ngy ta hálózat építési költségei megnövekednének, a bolt Tisza felhasználásáról pedig, miután annak térszíni fekvése a záporviz alacsonyabb átbuktatását nem engedi meg, gyakori magasabb vízállásai folytán le kellene mondanunk. E mellett a szivattyútelep üzeme a mély kitorkolás folytán állandó és költségesebb lenne s a város víztelenítése kizárólag gépekre lenné bizva. Az üzembiztonsági szempontból épen a legkritikusabb záporvizek levezetése a holt Tiszába, oly biztonsági szelep, melynek értéke mindenesetre több, mint a feltöltés legjobb esetben is mérsékelt redukálásából remélhető megtakarítás." Ezeket mondja nem is oly régen, csak pár hónappal ezelőtt Farkas Árpád, mikor az áltála tervezett csatornahálózatot eleborátumáiban elfogadásra ajánlja. A szakértő-bizottság a fejtegetéseit magáévá tette s a tervezetet kivitelre elfogadta. Ezen körülményt minden megjegyzés nélkül bátorkodom leszegezni. Mélyen tisztelt szakosztály! Farkas Árpád érvelései és tanulmánya a jelen tul normális viszonyokra Vonatkoznak, azok létjogosultsága abban a pillanatban megszűnik, mihelyt a Tisza folyó megjelenne a körtöltés, vagy az ujszegedi kamaratöltós előtt. A lehetőség kizárva nincs. Véleményem szerint mindent a körtöltésbe vetett hitre építeni, nem mutat óvatosságra. Ha a királyibiztossági feltöltési magasságok 'a katasztrófát nem akadályoznák is meg, de azt, vagy annak következményeit és hátrányait lényegesen recjűkáljá-k, Utóvégre senki sem tudja, mit hoz a jövő. Hol nemcsak az én, hanem mások vagyona, sot esetleg életéről is szó .lehet, ott az óvatosság nemcsak hogy indokolt, de kötelesség is. (Vége.) SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedden Cárnő, szinmü. (*/») Szerdán Leányvásár, operett. (3/a) Csütörtökön Bál az udvarnál, operett. Bemutató. (3/») Pénteken Bál az udvarnál, operett C/V) Szombaton Bál az udvarnál, operett. ("Iá Vasárnap este Bál az udvarnál, operett. Hétfőn Váljunk el, vígjáték. (3/a) Kedden Berkovics és társa, operett. (2/a) Szerdán Hoffmann meséi, zenedráma. (3/a) Csütörtökön Szerelem gyermeke, szinmü, Odry Árpád fölléptével. É/a) Pénteken Éva boszorkány, szinmü. (Váradi Aranka ós Odry Árpád föllépte.) Bemutató. Bérletszünet. Szombaton • Éva boszorkány, szinmü. (Váradi Aranka és Odry Árpád föllépte.) Bérletszünet. Vasárnap délután A görög rabszolga, operett. Vasárnap este Berkovics és társa, operett. (2/3) * Juhász Gyulát Jelölte a DugonicsTársaság. A Dugonics-Társaság szépirodalmi osztálya vasárnap délelőtt tartotta meg tagjelölő ülését Balassa Ármin dr elnöklésével. Az osztélyülés, amelyen Tömörkény. István főtitkár, Móra Ferenc osztálytitkár, Balassa József, Kisteleki Ede, Scossa Dezső, Sz. Szigethy Viltmos és Újlaki Antal rendes tagok voltak jelen, Balassa Ármin dr és Scossa Dezső ajánlatára a Bánfalvi Lajos haláléval megüresedett egy rendes tagsági helyre egyhangúlag Juhász Gyulát, a szegedi származású jeles költőt és esztétikust jelölte. Juhász Gyulát a szegedi közönség előtt nem szükség bemutatni. Bizonyos, hogy érdemesebb, tehetségesebb poétát nem jelölhettek a Dugonics-társasági rendes tagságre és a Dugonics-Társaság csak irodalmi értékének és hivatásának felelt meg, amikor a modern szegedi költőt jelölt tagjai sorába. * Almássy és társa: Berkovicsékkal. Almássy Endre tudvalevőleg színigazgató, a társa ezúttal Ferenczy Frigyes főrendező, a Berkovicsék pedig, — na mit mondjunk róluk! Ez egy operett, nem is botrányosan rossz, hanem olyan gyalázatosan ordináró, bogy csak Almássy adhatta elő, csak Ferenczy rendezhette. Erről az operettről, a mostani előadásról már rosszat is alig lehet irni, annyira utolsó. Az ízlésben, a színjátszásban és általában abban, amit ez a fogalom: szinház, tartalmába fogad, — tehát a színházban ennyire lesülyedni, igazán perverzitás kell. A szegedi közönség ellen olyan brutális támadást intéztek, amivel szemben, sajnos, még védekezni se lehet. Hogy honnan szerezték meg ezt az „operettet"? Micsoda ,.szöveg". Micsoda „zene". Micsoda „trükkök". Pojáca, aki négykézláb szalad. Sváb-palóc szobaleány, aki mozifilmet élvez. Mert tiz percig mozit játszanak a színházban. Igen, mert itt kolosszális rendező akad. Áki. ugy tudja kiválasztani a műsor egyik-másik darabját, mintha Almássy tette volna. A miai rendezés pedig lepipálta Reinbardtot, mert csengetyüket szólaltat meg a — páholyok mögött. Amit ia szegedi színházban néha — legújabban ma — müveitek, ez több a korlátoltságnál; ez az izlés csődje, az irodalmi érzék hiánya, a színészet embertelen paródiája. Csodálatos, hogy ez ellen inem tudunk védekezni. Hiszen a mai korszakban már min-