Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-04 / 79. szám

1912 április 4. folyamodványok a kereskedelemügyi miniszterhez címezve, a szegedi kereskedelmi és iparkamarához 1912. évi április 25-ig nyújtandók he. A képviselőház ülése. — Befejezték a vitát. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban ma a déli órákban a munkaipárt és az ellenzék megegyezett abban, hogy a kormány bemutatkozásáról megindult vitát ma befejezi. Az ellenzéki szónokok ebez képest elállottak a szótól és a Ház a kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratot egyhangúlag tudomásul vette. A képviselőház mai ülésének legnagyobb szenzációja a miniszterelnök beszéde, melyben reflektált az ellenzéki szónokoknak a kormány kinevezése tárgyában megindult vita során mondott beszédeire. A miniszterelnök beszédében meggyőzően fejtette ki újból azokat a kényszeirtő okokat, amelyek a kormányváilalásra késztették és félreérthetetlenül kijelentette, hogy eltökélt szándéka, miszerint végre is rendet teremteni a politikai életben. És ha máskép nem lehet, ugy a nemzetre bizza a döntést, hogy mit akar előbb, a véderő-törvényt, vagy az általános választói jogot. Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést, A tegnapi jegyzőkönyvet hozzászólás nélkül hitelesítették. Az elnök bejelentette, hogy Székesfehérvár feliratot küldött a korcsmák vasárnapi csukvatartása iránt. Fölolvasták az interpellációs könyvet: Batthyány Tivadar gróf terjeszt elő az ülés végén interpellációt a miniszterelnökhöz a horvát helyzet miatt. Következett ezután a kormány kinevezése dolgában megindult vita folytatása. Ráth Endre a kormány kinevezése kapcsán a nemzeti munkapárt rezoluciós állásfoglalását feszegeti s idézeteket olvas föl a Budapesti Hirlap minapi számaiból, amelyek még arra fogadkoztak, hogy a munkapárt nem fog engedni a rezolucióból, mert ezzel elárulná az -országot. Pedig erre a lapra — hogy az úszást abbahagytam, egyszerre csak rémült nagyot és irgalmatlanul fájdalmasat dobbant a szivem; a lenyugvó nap vörös fényiében olyan volt a bódé, mintha kigyuladt volna, mintha lángok csaptak volna ki belőle ... És én ott álltam kint a hideg vizben . . . Kétségbeesve löktem el magamat, rohantam befelé a tóba, rémülten és zugó fejjel úsztam; és ekkor már gyorsan jött az este és sötét lett és a viz is fekete lett és én reszkettem és -dideregtem és az ájulás környékezett, amikor végre mehettem felöltözködni . . . Az öreg asszony (elfordítja a fejét, nem szól). Az öreg ur: Még aznap éjjel elutaztam. Szöktem. Harmadnap egy rettenetes fájdalom jelentkezett az egész testemben, minden csontomban, beteg lettem. Hallgatnak. Hosszú, hosszú hallgatás. Az öreg asszony (remegve): Miért mondta el? Miért szégyenít meg? Miért akarta, hogy bánkódjam? Az öreg ur: Ne bánkódjék. Ugy kellett nekem. Miért nem értettem meg, hogy ostoba vagyok, ha remiénykedem. Miért nem tudtam megérteni a zavarodottságát, a tartózkodását. Ugy kellett nekem. És azért mondtam el, hogy most végre soha, soha többe ne reménykedjem már . . . Legyen már egyszer vége, Birjak már egyszer magammal. Akkor megértettem; hadd jusson most eszembe, hadd tudja maga is, hogy ez a sorsom: kint dideregni a hideg vizben. DELMAQYARORSZAQ úgymond a szóló — nem lehet ráfogni, hogy valami távol állana a kormánytól. Fölolvassa Tisza István egy minapi nyilatkozatát, amely szerint: „Khuen után nem következhetik Lukács, mert aki azt hiszi, hogy a munkapárt a rezoluciót elejti, ostoba, vagy perfid." önök annyira támadták Auffenberget s majd ő neki is szépen megszavaznak mindent a delegációban. A Budapesti Hirlap még március közepén azt irta, hogy „tisztességes kormány rezolució nélkül el se képzelhető". A miniszterelnök nagy elfoglaltsága közben igazán szakithatna magának időt, hogy a saját sajtójában egy kis rendet csináljon. Én legalább ilyen támogatásból nem kérnék. Ezután a vármegyék ellentállásra való készülődéséről szól: már csikorogtak a láncok, előkészültek a rozsdaette ősi fringiák, a hajdúk már serényen olajozták a kapusarkokat. Kérve-kéri a munkapártot s a törvényhatóságokat, könyörüljenek ezen a szegény országon: ne védelmezzék többé! Kovács Gyula: Azt fejtegeti, hogy a király lemondásának hirét káros és helytelen dolog volt felröpíteni, mert az ország életjogaiban ilyen érzelmi mozzanatoknak ugy sincs jelentőségük. Nagy hiba az is, bogy a szedelmét tünteti föl. Mindenki tisztában van következő uralkodót, mint az alkotmány veazzal, hogy a munkapártban csak azért játszották el a rezoluciós komédiát, hogy gáncsot vessenek a Lukács-kormány elé, amelytől a választójog miatt remegnek. Persze, tüstént sutbadobták a rezoluciót, mihelyst elmúlt a veszedelem, nem az alkotmány veszedelme, hanem a választójog fenyegetése. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök válaszolt ezután a vitában elhangzott fölszólalásokra. Kossuth Ferenccel szemben kijelenti, hogy a kormány nem változtatta meg felfogását a póttartalékosok behívásának kérdésében, de ez nem áll útjában a királyi kézirat ellenjegyzésének. Valakinek a jogi felfogása nincs rendelkezésnek alávetve, ez mindenkinek saját tulajdona. De lehet ok és idő, amelyek az érvényesülést inem kívánják. Többen ugy állították fel a kérdést, mintha nem a kormány fedezné a királyt, hanem fordítva, a király a kormányt. Ez nem áll, mert épen mi vállalkoztunk igen nehéz körülmények közt a király álláspontjának fedezésére. Hollóval szemben kijelenti a miniszterelnök, bogy a házhatározat, amit a választójog dolgában hoznának, nem hozható összeköttetésbe a véderöjavaslatokkal. Azzal a váddal szemben, bogy a király és a királyi kézirat pátensszerű volt, arra hivatkozik, hogy alig jelent meg az* utóbbi évtizedekben királyi kézirat, amely ilyen messzemenő alkotmányos érzületet lehelt volna. Tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy ő az alkotmányt rombolná. Sajnálattal tapasztalja, hogy az alkotmány nem tud ugy érvényesülni, mint kellene, de ennek az az oka, bogy a parlament nem tud ugy működni, mint kellene. Ami egészségtelen itt van, azt ki kell küszöbölni és bizik benne, hogy ez a nemzet akaratából meg fog történni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) A nemzet kifejezheti, hogy azokat kiváinja-e támogatni, akik készek a munkára és a nemzeti életnek minden körében gazdagítani akarják a űemzet kincseit, különösen akkor, amikor látják, bogy megint eltelt egy esztendő hiába. Holló és Batthyány választójogi priuszról is beszéltek. Hát ez megtörténhetik, még pedig abban a formában, hogy újra'a nemzethez apellálnánk. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalom.) Holló a provizóriumról is szólott és elfelejtette, hogy az már Bécsben sem, kell. Magam is helyesnek tartom, amit Holló Lajos mond, hogy a választói jog kérdésében uj csoportosulásnak kell bekövetkeznie a választói jog megoldására. Ha őszintén óhajtják ezt az uj pártalakulást, adjanak módot, hogy a véderöreformon mielőbb túlessünk és akkor jöhet a 3 választói jog, de mikor megakadályozzák a véderőrefol-m megvalósítását, egyúttal a választói reformot is halogatják. Felhozták ellenem azt is, hogy a válság ideje alatt a külügyminiszterrel és az osztrák miniszterelnökkel tárgyaltam és az ő segítségüket próbáltam igénybe venni kormányom megmentésére. Kijelentem, bogy az osztrák miniszterelnökkel' többször tárgyaltam, de .nem erről, hanem a Bulgáriával való külkereskedelmi szerződésről. A válság alatt az osztrák miniszterelnökkel csak egyetlenegyszer tárgyaltam. Egy olyan törvény meghozataláról lett volna szó, amely egy Ausztriával is azonos szövegű törvény megváltoztatását célozta. Ebben a kérdésben az osztrák miniszterelnök hozzájárulását kellett kikérnem. A válság utolsó frázisairól Bécsben és a bécsi lapokban olyan közlemények jelentek meg, melyek nagy feltűnést keltettek. Kijelentem, hogy az azokban foglaltak hozzátételem nélkül láttak napvilágot. A válság egész folyama alatt mindössze három közlést adtam ki, rövideket, szinte(eneket, a tényeknek megfelelőket, amelyekkel kötelességem volt a közvéleményt tájékoztatni. Hogy azután a sajtó ezeket a maga fantáziájával kibővítette, arról én igazán nem tehetek, nem is felelhetek. Különben pedig Bécsben egy cáfolatot adtam ki erre vonatkozólag. Nagyon nehéz volt a helyzet és kényelmesebb lett volna nem vállalkoznom, de hogy vállaltam, az ország érdekében tettem. Apponyi gróf felhozta, hogy én 1903-ban bent tartottam a póttartalékosokat. Ez tévedés. Akkor Tisza István gróf volt a miniszterelnök, de kijelentem, hogy én e tekintetben szolidáris vagyok Tisza István gróffal, mert nekem is az a véleményem, hogy az obstrukció nem akadályozíhatja meg a törvények végrehajtását. Mégegyszer ismétlem, kényelmesebb lett volna nem vállalkozni, de lia Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf kijelentik, hogy helyes volt eljárásom, akkor ez engem megnyugtat, hogy kötelességemet teljesítettem az ország érdekében. (Élénk tetszés és taps.) A királyt ós hazát biven szolgáltam és ebben a meggyőződésben találok megnyugvást. (Nagy éljenzés és taps a munkapárton.) A miniszterelnök után Lovászy Márton szólalt föl. Khuen-Héderváry ismételten kijelenti, bogy az audienciáról szóló sajtóközleményekre nem volt befolyása, ami pedig a trónörökösre vonatkozik, teljesen azonosítja magát azzal, amit erről Apponyi mondott. (A vita vége.) Batthyány Tivadar gróf visszautasítja azt a gyanúsítást, mintha a Justh-párt bécsi biztatásra harcol. Khuen-Héderváry kéri Kossuth javaslatának elvetését. Az elnök ezután a vitát berekesztette. A Ház Kossuth határozati javaslatát mellőzi ós a kormány kinevezéséről szóló legfelsőbb kéziratot egyhangúlag tudomásul veszi. Ahol a nők Is választópolgárok. Londonból jelentik: Ramsay Macdonald a munkáspárt nevében uj törvényjavaslatot terjesztett az alsóház elé a nők választói jogáról. A javaslat lapidárisan rövid, mindössze néhány szakaszból áll s kimondja, hogy az angol birodalomban aktiv és passzív választói jogosultsága van mindenkinek, aki Angliában született vagy naturalizáltatta magát, betöltötte huszonegyedik életévét, akár férfi, akár asszony, akár családos, akár nőtlen vagy bajadon, ha egyébként nem követett el törvénybe ütköző cselekményt, amely miatt a fenálló törvények megfosztják szavazati jogától.