Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-04 / 79. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 áíprilis 5. hogy a serpenyő mérlege az országgyűlés hátrányára felbillenjen. Ami végre is csak elméleti jelentőségű kívánalom, holott gyakorlatilag magának a ténynek, a történteknek bizonyos kikapcsolását, egy nyugvópontra juttatását jelenti. Ez egy további sikere az őszinteség politikájának. S ha a kormányról még ellenfelei is elismerik, hogy őszintén akarja a mai kérdést megoldani, ez csak jellemzi a — Khuenkormány politikáját. Mi ugy látjuk, hogy a kormány a történeti fontosságú (eseményeket helyesebb érzékkel, hogy ugy mondjuk, nagyobbszabásu felfogással itélte meg s ezért sikerült is neki elérnie, hogy az ország közvéleménye teljesen megértette s megértésének következményeképen méltányolta és helyeselte is az eljárását. De bizonyos az is, hogy a nemzet bizalma oly erős a kormány iránt, hogy a legközelebbi és legalaposabb harcmodorát, reformtervét helyeselni s pártolni fogja, — az egész ország súlyával és erejével. Ösztöndijak kereskedőknek és iparosoknak. (Saját tudósítónktól.) A kereskedelmi miniszter ma tiz ösztöndíjra hirdet pályázatot. E tiz ösztöndíj közül kilenc egyenkint 2500 korona összegű és csak azok kaphatják, akik a keleti kereskedelmi akadémiát végezték s a külföldi piacot akarják tanulmányozni. Egy ösztöndíj 1350 korona összegű s erre felső ipariskolát végzett iparosok pályázhatnak. Az ösztöndijak pályázati föltételeit a következőkben közli a kereskedelmi minisztérium: A kereskedelemügyi miniszter az Erzsébet királyné ösztöndíj alap 1912-ik évben kiosztandó kamataiból 9 darab, egyenkint 2500 korona értékű ösztöndíjra pályázatot hirdet. A pályázat feltételei a következők: 1. Az ösztöndijak elnyerése iránt oly magyar honosságú fiatalabb kereskedők folyamodhatnak, kik keleti kereskedelmi akadémiai tamilmányaikat legalább „jó" eredménynyel végezték és legalább három évig gyakorlati kereskedelmi téren működtek. ' E mellett igazolják, hogy a tanulmányozan- I dó terület nyelvviszonyaiban jártasak. Az j ösztöndijak odaitélésénél csak oly egyének jöhetnek tekintetbe, akik katonai szolgálatú- I kat már telj esitették, vagy az alól végérvé- | nyesen felmentettek. A katonai szolgálatban | töltött idő a gyakorlati működés idejébe be nem tudható és általában csakis a tényleges kereskedelmi gyakorlatban töltött idő vehető számításba, 2.- A pályanyertes valamely szabadon választandó és a pályázati folyamodványban megemlítendő jelentékenyebb külföldi város'ban, vagy kikötőben, mely nagy tengerentúli kivitellel bir, tartozik legalább egy évet eltölteni. Előnyben fog részesülni az a pályázó, aki a keletindiai piacoknak kiviteli kereskedelmünk szempontjából leendő tanulmányozását tűzi ki célul, illetve az alábbiak szerint Bombayban vállal alkalmazást. Ennek folytán az | esetben, ha alkalmas pályázó jelentkezik, | hajlandó lesz a miniszter ezen célra — két, : 2500 korona értékű ösztöndij összevonásával — egy 5000 koronás ösztöndij adományozását fontolóra venni. A pályanyertes az általa választott külföldi városban, illetőleg kikötőben oly módon tartozik egy évet tölteni, hogy ott az illető piac tanulmányozása céljából vagy önállő üzleti működést fejtsen ki, vagy valamely nagyobb kiviteli cégnél állandó alkalmazást nyerjen. E kiviteli viszonyokat és kereskedelmi szervezeteket tanulmányozza s tapasztalatairól rendszeres jelentéseket és tudósitásokat küld. A pályanyertes tartozik magát a kereskedelmi miniszter által kitűzendő külön feltételeknek alávetni, nevezetesen pedig külföldi letelepedését, vagy külföldi tényleges alkalmaztatását záros határidő alatt igazolni. Az a pályanyertes, aki külföldi alkalmazásban áll, az ösztöndijakat — megfelelő működés beigazolása esetén — újból, förmaszerü pályázat nélkül is elnyerheti, ha valamely ránk nézve jelentőséggel biró kiviteli piacon állandóan letelepedni akarna. Ebez képest oly egyének, akik az Erzsébet királyné ösztöndij alapból nyilvános pályázat alapján már egy izben pályadijat nyertek, ez ösztöndij meghosszabbítását a kereskedelmi muzeum igazgatósága utján felterjesztendő folyamodványban kérelmezhetik. Ilyen folyamodók a 3-ik pontban előirt mellékletek csatolása alól felmentetnek. 3. A pályázati kérvényhez a következő mellékletek csatolandók: a) keresztlevél, illetőleg születési bizonyítvány, b) a magyar honosságot igazoló bizonyítvány, c) erkölcsi és egészségi bizonyítvány, d) családi és vagyoni viszonyokat igazoló bizonyítvány, e) keleti kereskedelmi akadémiai végbizonyítvány, f) a gyakorlati kereskedelem terén kifejtett működés tartamát és a kiküldetési terület nyelvviszonyaiban való jártasságot igazoló bizonyítvány, g) a katonai szolgálat teljesítését vagy a felmentést igazoló okmányok. A fentiek figyelembevételével szerkesztett ós felszerelt kérvények a kereskedelemügyi miniszterhez címezve, a szegedi kereskedelmi és iparkamarához legkésőbb 1912. évi április 30-ig nyújtandók be. A másik ösztöndij a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által 1892. évben alapított 30,000 koronás külföldi tanulmányútra szánt ösztöndíj, melynek 41/j% kamatait, vagyis öszszesen 1350 koronát, 1912. évben az alapítólevél értelmében ezúttal egy felsőipariskolát jó sikerrel végzett iparosnak szándékozik a kereskedelmi miniszter kiadni. Erre az ösztöndíjra szóló pályázatok feltételeit a következőkben állapítja meg a kereskedelmi miniszter: Az ösztöndij elnyerése iránt folyamodhatnak oly iparosok, kik valamely hazai felsőipariskolát jó sikerrel végeztek, mely körülmény iskolai bizonyitványnyal igazolandó. A folyamodványban megjelölendő azon speciális ismeret, melynek elsajátítása vagy tovább tanulmányozása végett az illető e tanulmányutat megtenni szándékozik. Felemlitendők folyamodónak esetleges szakmunkálatai az illető ismeretkörben, valamint a nyelvismeretek és a tervezett tanulmányul programja és időtartama. Végül megemlítendő a folyamodványban, liogy folyamodó miként véli szerzett ismereteit és tapasztalatait a taaralmányut befejeztével itthon értékesíteni. Oly pályázó, ki jeles iskolai képzettség mellett a tanulmányozandó, vagy elsajátítandó speciális ismeretek körében már elméleti vagy gyakorlati irányú tanulmányokra hivatkozhatik és ezt igazolni képes, valamint kellő nyelvismerettel is bir, az ösztöndij odaitélésénél előnyben fog részesittetni. A fentiek figyelembevételével szerkesztendő hogy a merészség mindent elrontana. Hanem ihárom hét rmilva a férje, a barátom ezt mondta nekem: „Megyek Stájerországba; gyere te is; nyaralj velünk"; — ekkor megdobogott a szivem, ezer reménység ébredt fel bennem és gyorsan — és magamban ujjongva — mondtam: igen elmegyek. Az öreg asszony (kérdően néz az öreg úrra). Az öreg ur: És elmentem. Együtt utaztam el a barátommal, délután mentünk el, átutaztuk az egész éjszakát és másnap délben érkeztünk meg az asszonyhoz. Az aszszony szebb volt, mint valaha. Rózsaszínű volt, a nyakán ki volt 'vágva a ruha; rózsaszínű volt a bőre, mintha világított volna, mintha belülről tüzelt volna . . . Az öreg asszony (rosszaló mozdulatot tesz). Az öreg ur (busán legyint): Ugvis mindegy már! . . . Megérkeztünk és az asszony megcsókolta az urát. Azért nem csókolta-e meg hevesebben és vágvakozóbban, mert én ott voltam, vagy csak én néztem-e a csókját és az örömét mérsékeltnek: nem tudom. De azt mondtam magamban: egy szerelmes aszszony nem igy tapad az urához három 'heti távollét után. Az öreg asszony (rosszalóan csóválja a fejét). Az öreg ur: Azután ugy éreztem, melegebben mosolyog rám, mint szokott. Ugy éreztem: kigyúl a szeme, ha rám néz. Ki | tudja, — gondoltam — mi történhetik egy asszony lelkében, aki hetekig egyedül van. Az öreg asszony (haragosan csóválja fejét). Az öreg ur: Boldog voltam. Együtt ebédeltünk, ebéd után együtt sétáltunk, az aszszony zavarodott volt, velem beszélgetett, minden perccel erősödött a reménységem ... Az öreg asszony (félbe akarja szakítani). Az öreg ur (nem engedi magát): Augusztus volt, gyilkos forróság, délután fürödni indultunk. Kis tó volt a nyaraló mellett, zöldvizű, hűvös stájer tó, az ember szeretett volna felöltözve beleugrani . . . Felöltözve azonban nem megy a dolog. 'Le kell vetkőzni. Le kell vetkőzni, de hogyan? A tóban egyet-' lenegy kis faházikó állott, a partról keskeny fahid vezetett hozzá; a 'házikó: egyetlen kabin. A parton Csupa magas fenyőfa, egy szál bokor sehol. Mit lehet itt csinálni? Az öreg asszony (meghökkenve néz az öreg úrra). Az öreg\ ur (sóhajtva): Megállapodtunk abban, hogy előbb én megyek be a házikóba, levetkőzöm, azután beugrom a vizbe; utánam jön az asszony a férjével, a boldog emberrel ... A felöltözés sorrendje -megfordítva lesz; előbb mennek ki a vizből ők, felöltöznek, azután megyek én . . . > Az öreg uszony (összeráncolja a homlokát és megfeszített erővel gondolkozik). Az öreg ur: Levetkőztem, fürdőruhát vettem és beugrottam a vizbe. öt perc múlva jött az asszony. A fürdőruha szabadon hagyta a karjait, a nyakát, a lábát, hozzátapadt a testéhez . . . Az öreg asszony (egy zavarodott mozdulatot tesz). Az öreg ur: A közelében voltam. Az egész idő alatt ott voltam mellette. Kimondhatatlanul vágyódtam rá, hogy . . . Az öreg asszony: Azután? Az öreg ur: Azután megelégeltük a fürdést. Az öreg asszony: Azután? Az öreg ur: Az asszony fázni kezdett és kiment a vízből. Az öreg asszony (nyugtalanul): És? Az öreg ur: És a férje is kiment. Mentek felöltözködni. Az öreg asszony (bámulva néz az öreg úrra, előrehajol, azután hirtelen összerázkódik, mintha villamos ütés érte volna, az arca vörösre pirul, hátradől a székben és -elfordítja a fejét). Az öreg ur: Én vártam odakint a zöidvizii és hűvös tóban. Alkonyodott és csípős szellő kezdett fújdogálni. A viz hideg lett. A nap lemenőben volt . . . Dideregni kezdtem. Még mindig nem öltözködhetem fel? Türelmetlenül úszkáltam ide-oda. Még mindig nem !szólitanak? Csapkodtam a vizben, -dörzsölgettem magamat . . . Odausztam a kis faházhoz. Szólni akartam. Sürgetni akartam az öltözködést ... De alig hogy odaértem, alig hogy megálltam, alig hogy szólni akartam, a csendességben, amely attól támadt körülöttem,