Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-04 / 79. szám

1912 III. évfolyam, 79. szám Csütörtök, április 4 SBzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cu Korona-utca 15. szám c=i Sudapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., s=t Városház-utca 3. szám e=J ELŐFIZETES1 AR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . . K negyedévre . R f— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . K negyedévre . R 7-— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. 14'— 2.40 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 c=a Kiadóhivatal $36 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse® teleion-száma 128—12 Khuen a helyzetről. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök ma nagyjelentőségű beszédet mondott a képviselőhzában. Többek között ezeket mondotta: — A házhatározat, amit a választójog dolgában hoznának, nem hozható összeköttetésbe a véderőjavaslatokkal. Azzal a váddal szemben, hogy a király és a királyi kézirat pátensszerü volt, arra hivatkozik, hogy alig jelent meg az utóbbi évtizedekben királyi kézirat, amely ilyen messzemenő alkotmányos érzületet lehelt volna. — Sajnálattal tapasztalja, hogy az alkotmány nem tud ugy érvényesülni, mint kellene, de ennek az az oka, hogy a parlament nem tud ugy működni, mint kellene. A mi egészségtelen itt van, azt ki kell küszöbölni és bizik benne, hogy ez a nemzet akaratából meg fog történni. — A nemzet kifejezheti, hogy azokat 'kivánja-e támogatni, akik készek a munkára és a nemzeti életnek minden körében gazdagítani akarják a nemzet kincseit, különösen akkor, amikor látják, hogy megint eltelt egy esztendő hiába. Holló és Batthyány választójogi 1 priuszról is beszéltek. Hát ez megtörténhetik, még pedig abban a formában, hogy újra a nemzethez apellálnánk. íme, többek között ezeket mondotta a magyar miniszterelnök. Majd kijelentette. hogy adjanak módot arra, hogy a véderőreformon mielőbb túlessünk és akkor jöhet a választói jog, — de amikor megakadályozzák a véderőreform megvalósítását, egyúttal a választói reformot is halogatják. Igazán nagyjelentőságü a miniszterelnöki beszéd, — hisz program az. Mert ehez kell tartania magát a politikai pártoknak is, kivétel nélkül, mivel a kormány programja erélyes és gyors cselekvést akar. Az ország szempontjából a leghelyesebb, sőt az egyetlen helyes sakkhúzás ez. Kicsinyes taktikával, töradékek akaratával elvégre nem számithat vég nélkül a kormány és többsége. Mert végre ki kell tűnnie annak, hogy nem töredékek és csoportok akaratáról van szó, hanem a magyar nemzet akaratáról. És csak nálunk történhetik meg, hogy e szimpla igazság körül a hazugságok tömegét játszák, hónapszámra, évszámra! Mi bevalljuk, hogy a kormány és a többség legutóbbi politikai állásfoglalásának megindokolásában a legnagyobb erősséget abban látjuk, hogy a kormányelnök nem keresett homályos formulákat a való tényeknek elleplezésére. Hogy őszintén elmondotta, mi inditotta őt álláspontjának revíziójára. Ha van szituáció, amelyben az őszinteség parancsolóan szükséges, ugy a jelenlegi helyzet bizonyára ilyen. A históriai jelentőségű eseményeket a bujkálás taktikájával kezelni, annak a dokumentálását jelentette volna, mintha ezek az események a kormány politikai belátását és erejét túlhaladnák s hogy azokkal megbirkózni nem lenne képes. Már e szempont is elég arra, hogy a mai homályos helyzetet végre alapjában tisztázzák. Nekünk semmi, de semmi kételyünk nincs az iránt, hogy a kormány helyes uton járt, amikor a királyi kéziratot kieszközölte. De igazol bennünket az a fogadtatás is, amelyben az uj kormányt ugy a parlament, mint az ország részesítette. Andrássy Gyula gróf férfiasnak és helyesnek mondotta a kormány eljárását. Sőt a maga részéről méltányolta is az indokait és ebben a kérdésben határozottan melléje állott. Amiből Héderváry gróf őszinte politikájának meggyőző ereje és e kérdésben való politikai sikere már is bebizonyult. Apponyi Albert is nagy megértéssel beszélt a kormány változott álláspontjáról. Beismerte, hogy a politikai álláspontnak hasonló rekonsziderálására egy aktiv államférfiura nézve indokok felmerülhetnek. Sőt magának a Kossuth-prátnak az a hivatalos indítványa is, hogy az országgyűlés feliratban fejtse ki álláspontját, Apponyi magyarázata szerint csupán azt a célt szolgálja, hogy a koronának csak a kéziratban kifejtett álláspontjával szemben, a parlament se maradjon néma, neA tó. Irta Biró Lajos. Egy csúnya öreg ur. Egy szép öreg asszony. Az öreg ur: A gyerekek hol vannak? Az öreg asszony: Lementek fürödni. Az öreg ur: Hányan vannak itt? Az öreg asszony: Nyolcan. Az öreg ur: De ez nem mind? Az öreg asszony: Dehogy! Dehogy! Ezek csak a kicsik, összesen tizenöt unokám van. Az öreg ur (elismerően hümmög). Az öreg asszony: Tessék? Az öreg ur: Semmi, semmi . . . Hát tizenöten vannak? Az öreg. asszony: Igen. (Hallgatnak.) Az öreg asszony: Maga . . . maga . . . nem sajnálja néha, hogy nem házasodott meg? Az öreg ur: Néha nagyon sajnálom. (Hallgatnak.) u #1 Az öreg asszony: Régen nem beszélgettünk már . . . Az öreg ur: Régen. Az öreg asszony: Mióta szegény uram meghalt, azóta alig láttam. Miért került el? Az öreg ur: Féltem . . . Az öreg asszony: (Mitől? Az öreg ur: Attól, hogy . . . nem tudok ellentállni . . . bolondságot találok csinálni... fehér fejjel megkérem . . . Az öreg asszony (legyint): Oh, semmi oka sem volt . . . Az öreg ur: Nem attól féltem, 'hogy igent mond. Bizonyosra vettem, hogy nem akar majd ... és hogy én mégsem tudok ellentállni, mégis megpróbálom . . . nevetségessé teszem magamat. Az öreg asszony (mosolyogva néz rá)., Az öreg ur: Kinevet? Szamár öreg ember vagyok? . . . Az öreg asszony (tiltakozó mozdulatot fesz). Az öreg ur: Szamár öreg ember vagyok !... A csuz ugy gyötör néha, hogy járni is -tálig tudok és még mindig szerelmes terveim vannak. Iilyen voltam egész életemben. Mindig szerelmes voltam . . . mindig abba az egybe . . . Maga tudja! . . . Az öreg asszony (bólint). Az öreg ur: Amiatt az egy miatt ténfergek boldogtalanul ide-oda a világban negyven éve. Amiatt az egy miatt nem házasodtam meg. Attól az egytől kaptam; minden bánatot, amiért; az juttatott minden betegséghez, amely gyötört . . . Az Öreg asszony: Minden betegséghez? Az öreg ur: Minden betegséghez! Ehhez a könyörtelen és vérengző fájáshoz a lábamban, minden csontomban, ehhez a gyilkos csuzhoz . . . Az öreg asszony: Az nem igaz. Az öreg ur: Az igaz. Az öreg usszony: Nem! Az öreg ur: Igen. Az öreg asszony: Hogy mondhat ilyet? Hogy lehet ez igaz? Hogy történhetett volna ez? Az öreg ur: Hogy történt? Tudni akarja? Az öreg asszony: Igen. Az öreg ur: Hát hogy történt? Hát igy. Abba az asszonyba én nagyon szerelmes lettem. Mikor megismertem, már felesége volt a legjobb barátomnak; fiatal asszony volt, rózsaszínű, szirompubaságu, melegitően szép, belülről áttüzesedett fiatal asszony ... A bőre . . . Az öreg asszony (egy rosszaló mozdulattal megfékezi a lelkesedést). Az öreg ur (csendesebben): Nem volt más reményem, csak az: valamikor talán megunják egymást, valamikor talán békében szétválnak, én ott leszek, az asszony engem megszeret; ugy éreztem, mintha ennek — egy ébredező, kezdődő szerelemnek — felfelbukkanó jeleit is láttam volna már. Az öreg asszony (energikusan megrázza a fejét). Az öreg ur (lemondóan): Hiszen nem mondom, hogy ugy volt... Mindjárt meglátja ... Csak én éreztem ugy. Az asszony ekkor elment nyaralni Stájerországba. Vágyódtam utána, de nem mertem utána menni. Féltem,