Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)
1912-04-19 / 91. szám
2 DÉLMAG YARÖRSZ/~ 1912 április 19. harcot vívni, hogy epigon okkal szemben hadvezéreskedni nem igen magasztos tisztesség. Ezért nem játszik szerepet a személyváltozás. ' Politikai változás pedig nem lesz, amir/hogy nem is lehet. Mert a politikai szempontból alaki okok nem játszanak szerepet. Ha Lukács László személyével jobban ki vannak békülve az ellenzéken, ám legyen Lukács a kormány ellen. Változást ez sem jelent. Lukács épen ugy letéteményes a nemzeti munkapárt politikájának és bizalmának és annyira egy politikai elvi alapon áll Khuennel, hogy tökéletesen mindegy akár Khuen személyén keresztül, aíkár pedig Lukács személyén keresztül érvényesül a nemzeti munkapárt politikája. Ez a fontos. Bármennyire tiszteljük is az egyéniségében is varázslatos Khuent, épen olyan bizalommal fogadjuk a szilárd elvi alapon álló, rragytudásu államférfit, Lukács Lászlót. A második keieskedeimi. — Előterjesztés az áprilisi közgyűlésnek. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország részletesen beszámolt arról a tanácskozásról, amelyet a második kereskedelmi iskola ügyében nemrég tartottak a városházán. Megírtuk, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a kérdés előadójának, Guúl Endre dr tanácsosnak a javaslatát és elhatározta azt, hogy javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, amelyben a második kereskedelmi iskolának községi alapon való felállítását indítványozza. A második kereskedelmi iskolára Szegednek föltétlenül szüksége van. Épen ezért mindenki örömmel üdvözölheti a bizottság állásfoglalását, amelyet kétségkívül magáévá tesz a város törvényhatósági bizottsága is. A tanév elején a Délmagyar ország volt az, amely ismételten hangsúlyozta, hogy az állami kereskedelmi iskola nem képes befogadni a jelentkező diákokat és állásfoglalátálunk már, akár a magyar búzát vagy paprikát, avagy akármilyen termést. Helyes, — a közönség: a vevők szempontjából. De kevés, — az irók: az eladók'miatt. Mert a magyar drámairásban most jutottunk el oda, amikor már alig van ellentét, alig ütközik ki egyéni irány, alig akad sajátos törekvés vagy kvalitás, —amikor tehát veszekedni és verekedni köll, amikor éles ellentéteket köll teremtenünk a keresés miatt-, amikor az egyéniségeket teljes produktivitásra köll kényszeríteni,' — amikor szóval fejlődni: óriási módon fejlődni köll és nem megülepedni és nem közönségesre satnyulni! — Legyen harc s ne békél — igen, csak ez a szabály maradhat meg minden művészetben, mely aranykorszak felé lendül. Mert csak harc után termékenyül meg minden e világon, csak harc után edződnek meg a megmaradottak, — csak erős harcon át termékeny ülhet meg a magyar drámairodalom is . . . és virágozhat ki, hasonlatosan a tavaszi virágos kerthez. Ma pedig, amikor a magyar termékek között csakis a színpadi termés javult meg valamennyire és számiihat külföldre, hát ma nagyon vigyáznunk kell minden értékre, — | mert sablonos dicséretekben és szótárra való | jelzőhalmozásban elvesznek az értékek és | sunk nagy mértékben hozzájárult ajhoz, hogy az ötödik alsó osztályt is főíállitoCták! Már akkor általános volt az az óhajtás, hogy létesítsenek egy második kereskedelmi iskolát és ez az óhajtás, — legalább alapos a remény arra — már a legközelebbi tanév elején valóra is válik. A bizottsági tárgyalás során, de egyebütt is azt hozták föl mérvül az iskola fölállítása ellen, hogy a kereskedelmi iskolában sok az idegen diák és Szegednek nem érdeke, hogy más vidékről ide sereglett sváb, szerb, tót, oláh diákok részére iskolát állítson föl. Ez az érv egyáltalában nem bir sulylyal akkor, amikor figyelembe vesszük az iskola létesítése mellett fölhozott indokokat. Szegednek a magyarosítás szolgálatában nagy föladata van. Ez a város mindig nevezetes volt arról, hogy megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a magyarosodás terén és épen ezért nem hogy elriasztani, de kötéllel kellene fogni azokat az idegen nemzetiségű diákokat, akik itt akarják folytatni tanulmányaikat. Eltekintve azonban ettől a nagy erkölcsi érdektől, anyagi haszna is van a város polgárságának, ha mondjuk csak kétszáz diák jön ide. Annak a kétszáz diáknak mindegyike kosztra, lakásra, ruhára, könyvre meg miegyébre elkölt egy esztendőben ezer koronát. Kétszáz diáknál ez kétszázezer korona. Ennyi pénzt hagynak itt a diákok, akik, ha nem állítanák föl Szegeden a második kereskedelmi iskolát, máshova mennének és máshova viszik el a pénzüket. Ez Szegednek, különösen azonban Szeged hatóságának semmiképen nem lehet az érdeke. Az azután teljesen mellékes, ihogy az internátusoknak is érdeke, hogy a második kereskedelmi iskolát fölállítsák, mert kétségtelen, hogy az intern á tusok, amellett, hogy jó felügyeletet, kellemes otthont nyújtanak- a- diákoknak, haszonra is dolgoznak, ezt tőlük senki rosz néven nem fe veheti, annál is inkább, mert annak a pénznek, nagyrészét itt adjuk ki Szegeden. Az itt elmondottakat tudja minden arra hivatott tényező. Tudja a kereskedelmi- és iparkamara is, amely a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli az eszmét. Mindenki tisztában van azzal, hogy Szeged kereskedelmének és iparának is előnyére válik, ha itt minél több megmaradnak az értéktelenségek. Bizony- I ság rá: — a magyar színházak repertoárjai. « * A fönnebb mondottak példája a Cárnő, tehát visszatérek hozzá, annál inkább, mert most mutatták be a szegedi színházban. Mindenekelőtt azért példa ez a darab arra, amit a magyar termelésre mondottunk, mert két olyan erős iró szövetkezett, akik külön voltak eddig erősek. És mert ez a szövetkezés alapjában volt gyöngeség. Rám legalább ugy hat, mintha két férfi szövetkezne egy nő lebirására. Na jó, jó, nem lehessen tudni, — de hát itt valamely részről mégis gyöngeség vala . . . S a Cémő-nél pedig mindkét iróban kiütközött a gyöngeség, — hogy a Cárnő-ről (udvariasság miatt) ne is szóljunk. Vegyük csak a tartalmat:.— micsoda az? Egy nő, aki uralkodni akar, aki erős és gyönge, ó nem az uralkodásban, de a szerelemben. Jó vicc, — mert ha mindenki meg merte ezt eddig is tenní és irni, miért ne a magyar; uj szerzők. És már közmondás ez a história mindenütt, ahol csak az uralkodókat eltűrik vagy elszenvedik emberszámba, és II. Katalinról szinte egyebet se tudunk, mint amit Birió Lengyellel ad. És milyen szimipla igy ez az asszonyság, milyen szeretkező! Valósággal kétéltű asszonyi állat, aki diák jár iskolába, de a magyarosodás szempontjából is fontos, hogy mentől! több idegenajku tanuló jöjjön ide. A tanács különben az áprilisi közgyűlésre beterjeszti az iskola felállítására vonatkozólag a javaslatát és ma már bizonyos, hogy szeptemberben kétszáz diákkal több lesz Szegeden. A magyar posta a hólapda0 rendszer ellen. (Saját tudósít ónktól.) Az utóbbiúdőben újból életre kelt egyes külföldi cégek üzelme: a hólapdarendszer. Szelvényekkel behálózzák az országot és amellett becsapják a hiszékeny embereket, egészségtelen konkunrenciát csinálnak a magyar iparnak. A Délmagyarország az elmúlt betekben leplezte le egy bécsi cég üzelmeit, amely hólapda szelvényekkel árasztotta el Szegedet. A szelvény értéke egy korona és ötven fillér volt, de amig az igért árut — cipőt — megkapta a szelvény vásárlója, tizennyolc koronára rúgott az összeg. Már akkor jeleztük, bogy a hólapdaren dszer kiküszöbölésének egyetlen, módja, lia a posta a liólapdázó cég utalványainak beszedését megtagadja. ,A kereskedelemügyi minisztérium a napokban rendeletet bocsátott ki a bólapdaren dszerrfel űzött visszaélések meggátlására. A magyar ipari és kereskedelmi életre beható fontosságú rendelet többek között a következőket tartalmazza: Iparcikkeknek az úgynevezett hólapda, vagy lavina-rendszer utján való eladása az 1884. évi VII. t.-c. 158. §-ában foglalt büntető határozat alá eső kihágás és az ily árusításra vonatkozó hirdetmények, szelvények vagy szelvény füzetek a postai szállításból a magyar szent korona országainak területén ki vannak tiltva. Ujabb időben mind tömegesebben érkeznek — külföldről — bólapdarendszer utján való árusításra csábító nyomtatványok zárt levelekben. Az emiitett rendszer kapcsán elrendelem, bogy a „hólapda"-rendszerii eladásra csábító nyomtatványok tartalmának gyanújában álló zárt közönséges, vagy ajánlott leveleket a postahivatalok ugyanugy kezeljék, mint a — ez a baj — már olyan közönséges, hogy ' nem is erkölcstelen. Aztán a többi alakok! Az ifjú, ki libegve jő és végig lihegi a darabot, a cárnő miatt. A kancellár — ojjé, ezek olyan egyforma ördögök már, hogy a suszter kaptafái különálló, művészi termékek. iNa és a szolgák; micsoda gyönyörűség. Az előkelő dámák; hogy lógnak elmúlt idők emlékes levegőjében. Hol van az igazi művészet, a nagystílű szinjáték? Az egyéni cselekvés-fűzés? Az összeütközés drámai tartalma? A megoldás? A külön színpadi élet és az élettel való gazdag kapcsolódás? Az életfölfogás értéke? A pnéspektiva? Csupa kérdőjel, amit mink kérdezünk, sajnos, de nem a iszerzők bizonyítanak. Igaz kvalitása a Cárnő-nek a darab alaphangja: a tragikomikum. E miatt érdemes volt az egészet elgondolni. S minden ereje aztán a darabnak a technika. Ebben a munkában más nincs, mint brilliáns technika. Hogy evvel mit lehet végezni, — már csak arra is értékes példa ez a szinmü. * * » Akad egy-egy följegyzésre való a szegedi bemutatóról. Mindenekelőtt az, hogy a színjáték alaphangját, tónusát, valőrjét vagy,