Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-18 / 90. szám

1912 ánrilis 18. lye a négy városnak a vonalába esik. Ugye­bár? A finom, szőke vezérkari százados mo­solygott,, vállat vont és nem szólt semmit. Többet nem mondhatott ő sem, mint közvet­len feljebbvalója: Schemua altábornagy. A hadsegéd csak nem tudhat többet, mint a vezérkari főnök! Amint a vezérkari főnök terveiről és szán­dékáról kellőképen informált forrásból érte­sülünk, a királygyakorlat vázlatos terveit már megállapította Schemua Balázs. A gya­korlat terepe Csongrád, Csanád, Araid, Te­rnes és K r a ss ó-Sz ö r é n yme gyéklbe n lesz. A déli sereg Krassószörény felől, az északi Szeged irányából vonul föl és a döntő ösz­szecsapások valahol Nagylak tájékán lesz­nek. Ennek a gyakorlat-központnak közélé­ben lesz a trónörökös főhadiszállása, tehát minden valószínűség szerint Mezőhegyesen. A közös hadsereg vezérkari főnöke kedden Krassószörényt járta be automobilján. Sche­mua Balázs altábornagy, vezérkari főnök, szerdán reggel Lúgoson, ahol szalonkocsija várta, szállt föl a gyorsvonatba és Szege­den át Bécsbe utazott. Vele ment Langer Ru­dolf altábornagy, a vezérkari főnök helyet­tese is, aki szintén résztvett az egész kör­úton. A vezérkari főnök utazása után most már befejezett tény, hogy a hadgyakorlatok Krassószörény- és Temesmegyében kezdőd­nek s folyton az Aliföld felé terelve Makó­Mezőhegyes—'Hódmezővásárhely és Szeged körül megvivandó döntő ütközetekkel feje­ződnek be. Ez a vidék — mondják a beava­tottak — rendkívül hasonlít Észak-Olaszor­szág lapályos részeihez. Az előviz és Ferenc • nádor csatornáknak igen nagy szerepe jut a két fél hadmozdulatainak megállapításánál. Augusztus 6-ikán kezdődik meg a nagy­gyakorlat Krassószörény- és Temesme­gyékben s folyton az Alföld felé terelve, szeptember 12. 13. és 14-ikén iMakó környé­kén vívatnak meg a döntő ütközetek, ame­lyeket már maga a trónörökös vezet. A Khuen-kormány lemondását elfogadta a király. — Elnapolják a Ház üléseit. — (Saját tudósítónktól.) Héderváry gróf ma benyutotta a királynak a kormány le­mondását, amelyet a király elfogadott és kegyesen elbúcsúzott Héderváry tói. Az első félhivatalos jelentés, amely a kihall­gatásáról szól, ezt mondta: Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt Vértessy államtitkár jelentését fogadta. Azután Wickenburg gróf közös külügymrniszteriumi osztályfő jelent meg nála rövid látogatásra. Féltizenkettőkor Héderváry gróf Schönbrunnba hajtatott, ahol őfelsége pontban délben magánkihall­gatáson fogadta. A miniszterelnök, aki a kihallgatáson benyújtotta a kormány le­mondását. Később érkezett a lemondás elfogadá­sáról szóló félhivatalos jelentés, * amely ezt újságolja: Héderváry gróf kihallgatá­sa egy óra hosszat tartott. Félkettőkor Héderváry gróf visszatért a bankgassei magyar palotába. A kihallgatás eredmé­nyéről a Budapesti Tudósító illetékes he­lyen a következő közleményt kapta: Héderváry gróf ma a királynak átnyúj­totta a kormány lemondását, őfelsége a kormány lemondó kérvényét elfogadta. A Í)£EMAQYAR0RSZÁQ király méltányolva azokat az okokat, a melyek a kormányt lemondásának beadá­sára késztették, Hédervárytól kegyesen elbúcsúzott. Vezető politikusoknak a ki­rályhoz való meghívása alkalmasint csak egy-két nap múlva történik meg. A miniszterelnök még a délután folya­mán visszatért Budapestre. A miniszter­elnök a csütörtöki nap folyamán a képvi­selőházban bejelenti a kormány lemondá­sát és egyúttal azt a kérést intézi a Ház­hoz, hogy az uj kormány kinevezéséig na­polja el üléseit. Valószínűleg csütörtökön jelenti be a kormány lemondását a főren­diházban is. Khuen-Héderváry gróf ma délután 5 órakor indult el Bécsből Budapestre. A mint megérkezett, azonnal a budai mi­niszterelnöki palotába hajtatott, ahol Tisza István gróf és Lukács László minisz­ter várták. Khuen közölte Tiszával és Lukácscsal, hogy beadta a kormány lemondását és hogy őfelsége elfogadta azt. Ugyancsak közölte azt is, hogy Lukács Lászlót aján­lotta utódjául kinevezésre. Lukács László még ma éjjel elutazott Bécsbe és csütörtökön kihallgatáson jele­nik meg a király előtt. Bécsi és budapesti körökben bizonyosra veszik, hogy a ki­rály Lukács Lászlót nevezi ki miniszter­elnökké. A Khuen-kabinet tagjai ma aláírták a lemondó-levelet. Bécsből telefonálja tudósítónk: A Neues Wiener Tagblatt a kihallgatásról és a kor­mány lemondásának következményeiről ezt ujságolja: Héderváry gróf értésére adta a király­nak, hogy minden körülmények között ra­gaszkodik lemondásához és meg akar vál­ni hivatalától. Ezt az elhatározását azzal okolta meg, hogy bárki más könnyebben intézheti el az Auffenberg-ügyet. Utódjául Lukács Lászlót ajánlotta, de csak a leg­közelebbi kihallgatáson fog eldőlni, vájjon Lukács ezt a megbízást elfogadja-e. A delegációkat csak az uj magyar kor­mány kinevezése után fogják összehívni. A szombatra kitűzött közös miniszteri ta­nácskozás elmarad. A politikai válsággal összefüggésben van a horvát politika is. Horvátországban a kivételes állapotot meg fogják szüntetni, mihelyt az uj magyar kormányt kinevezik. Cuvaj királyi biztost fölmentik hivatalá­tól és uj bánt fognak kinevezni. Hatalmak a bekért. Konstantinápoly­ból jelentik: Hir szerint Aszirn bég külügy­miniszter kijelentette a hatalmak képviselői­nek, hogy válaszát a szultán hozzájárulásá­nak megnyerése után fogja közölni. Hir sze­rint a porta egy hét alatt fogja válaszát meg­adni. Közben a holnap iölolvasásra kerülő trónbeszéd fog a helyzet megvilágításához fa hozzájárulni. A lapok barátságosan fejtege­tik a hatalmak lépését. Kijelentik azonban, hogy a béke csak az anneksziós dekrétum visszavonásával lehetséges. Ujabb részletek a világ legnagyobb hajókatasztrófájáról (Saját tudósítónktól.) Két nappal ezelőtt még hatalmas, gőgös uszó város volt a Ti­tanic, amelyet a „Tenger urának" „Hullá­mok Zsarnokának" keresztelhettek el, ami­kor negyvenezer tonnás teste, rajta harmad­félezer lélekkel és kincsek százmillióival megindult, hogy amint mondani szokták: mély barázdával szántsa át a Óceán lenyű­gözött hátát. Ma egy jajkiáltást jelent a szó: Titanic. Sebesebben röpül végig az egész világon, mint amilyen sebesen a „Titanic" első indulása helyétől örök Ivégáílomálsára megérkezett. Ma neve egy borzalmas sze­rencsétlenségnek, egy irtózatos, gyilkos ku­darcnak, egy katasztrofális erejében felejt­hetetlen bukásnak. Szivet dermesztő tragédia! Gyásza az egész világnak, az egész megrettent, össze­zsugorított, megalázott emberiségnek, amely­nek géniusza hiába alkotja meg a kultura számára a legcsodálatosabb remekmüveket. A titokzatosan uralkodó végzet egy lehellete kell csak, s oida van emberi agyvelők ragyo­gó tudásának nagyszerű eredménye, száz és száz millió érték, s ami a leggyötrelmesebb, földi teremtmények kintól eltorzult holttes­tének hullámsírjában a mi életünk jelentősé­gébe vetett büszke hitünk. Nyolcezer méter mélyen ott hever örökre elveszetten a Tita­nic s hiába fordulunk gyerekes, romantikus sóvárgással arra Amerika felé, hogy mindez a gyász és pusztulás csak egy válogatottan gonosz álom, fojtó lidércnyomás s a szikla­terhet a mellünkről egy jótékony kis jelen­tés, egy gyönyörűséges cáfolat, hogy sem­mi, semmi sem történt. És jönnek helyette a táviratok, tömegesen az ujak, hogy minden megtörtént, több, mint amennyit eddig tud­tunk már s a Titanic, melynek első útjára, mint kivételes élvezetre már egy év előtt előjegyezték magukat nagy pénzű turisták, hogy a legborzasztóbb halállal jegyezzék el magukat, több mint másfélezer emberrel már csak a múlté. Mondják, hogy amerikai szórakozók tiz nappal ezelőtt direkt azért érkeztek meg Angliába, hogy rögtön vissza­fordulhassanak a Titanicon, mikor először szeli át az Óceánt. És nem tértek vissza többé egy nagy impresszióval gazdagabban dus amerikai otthonukba. Aki egy felejthe­tetlenül gyilkos tapasztalattal kikerülte most a hullámsír hidegségét, azt most viszi a Kár­páthia Newyork felé. Ez a nemes hivatáshoz jutott gőzös csak csütörtökön vagy pénte­ken érkezik oda. Akik a gyász és a rémület mellett ráér­nek, találgatják: mi lehetett oka és magya­rázata a katasztrófának, a pusztulásba való belerohanásnak? És megadják a feleletet. A rohanás. Rekordot akart teremteni a Tita­nic, diadalmas uj számot iktatni a gyorsa­ság statisztikájába. Hétmérföldes erővel ro­hanni át az oceánon. Ez a mámor, a sebes­ségnek ez az őrülete bontotta meg szeren-1 csétlen kapitánya agyát, ugy hogy vigyázni is elfelejtett. Nem nézni se jobbra, se balra,

Next

/
Thumbnails
Contents