Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)
1912-04-16 / 88. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912 április 16. sában feltétlenül megbízva, — a munkapárt a döntő harc idejének, módjának, eszközeinek megválasztását a vezérére bizza. De ha a párt vezére "rendelkezni akar a többség elszánt, nehézségektől viszsza nem riadó fellépésével, —- a munkapárt az immár elviselhetetlen obstrukciós cézárománia legyőzésére készen áll. Ne feszitség meg tehát a „küzdő" urak a végsőkig a húrokat. Szedjék elő a jobbik eszüket, amig a kockákat a többség el nem dobta. Amág nem késő: eszméljenek. A képviselőház ülése. (Saját tudósitőnktől.) A tehnika ma változatos akart lenni, a jegyzőkönyvnél tehát keveset akadékoskodott Kifogás akadt ma is, de véletlenül s talán akaratlanul is -egészen komoly, ugy hogy Návay elnök maga ajánlotta a jegyzőkönyvnek a szélsőbali módosítás szerint való kiigazítását. Ami azonban nem akadályozta Polónyi Gézát, hogy a jegyzőkönyvről való véleményét ebbe a hangos, lakonikus fölkiáltásba foglalja bele: Nyilvánvalóan hamis okirat! A jegyzőkönyv hitelesítése volt azonban a mai illés első és utolsó normális aktusa: innen kezdve a technika vette át a szót s tartotta fogva a lélekzetet a parlamentben az iilés végéig. Návay Lajos elnök féltizenegy óra után nyitotta meg az ülést. Szász Károly jegyző felolvassa a szombati iilés jegyzőkönyvét, amely szokatlan terjedelmű, minthogy magában foglalja a szombati nagy jegyzőkönyvi vita minden mozzanatát. (A kijavított jegyzőköny v.) Egry Béla; Kifogásai vannak a jegyzőkönyv ellen. (Nagy zaj a jobboldalon.) A jegyzőkönyvben az van, bogy szombaton az ő visszavont jegyzőkönyvi módosítását Láng Mihály magáévá tette. Ez nem felel meg a valóságnak, mert ő utána Láng föl se szóI lalt. Módosítást nyújt be a jegyzőkönyv megfelelő kijavítására. Németh Károly (munkapárti): Mivel a jegyzőkönyv mindenben helyes, kéri változatlan elfogadását. (Nagy helyeslés jobbról.) Justh Gyula: Annak igazolására, bogy Egrynek igaza vau, fölolvassa a szombati üléséről fölvett gyorsíró jegyzeteket. Az elnök: A jegyzőkönyvbe csakugyan hiba csuszottv be, mert szombaton Egry után Láng Mihály nem szólalt föl. Ezt tehát ki kell igazítani. Fölteszi tehát a kérdést: Elfogadjam a Ház a jegyzőkönyvet Egry Béla módosításával? (Elfogadjuk! kiáltások.) Ha igen, ily értelemben mondja ki .a határozatot. Kun Béla az elnöki emelvényre megy és zárt ülést kérq, ivet nyújt át az elnöknek. Az elnök: Húsznál több képviselő zárt iilést kér: elrendelem. (Nagy zaj és ingerültség a jobboldalon, derültség a szélsőbaloldalon.) Fölkiáltások jobbról: Miért kértek zárt iilést? Még nincs okuk rá! Kun Béla: Majd meghallják az urak mindjárt! Az elnök az ülést öt perere fölfüggeszti. Szünet után a zárt ülés megkezdődik. (Horvát kérdés — zárt ülésben.) Batthyány Tivadar gróf: A fontosabb kérdések egész sorozata foglalkoztatja a közvéleményt. Ezek közt első helyen áll a horvát kérdés. A miniszterelnök a királyi biztos kinevezése óta nem talált alkalmat arra, bogy e kérdésben a Házat informálja, sem az ő, sem a Polónyi interpellációjára nem válaszolt, ezért nem marad más bátra, mint az, bogy ezt a dolgot zárt ülésbe vigyék. Ugyancsak fontos a bosnyák kérdés. Szevajevóban ma már a magyar ember élete sem biztos. Az osztrák képviselőházban folyton beszélnek erről és fvunigálnak bennünket. Szóba hozza ezután a legutóbbi miniszterválságot és kérdi, igaz-e, bogy a király a trónról le akart mondani. Szterényi József: Khuen a. Házban kijelentette, bogy az erre vonatkozó közlés nem tőle eredt. Batthyány Tivadar gróf: Ezt a dolgot tisztázatlanul hagyni nem szabad. Tudnunk kell ennek részleteit. Vannak még egyéb kérdések is. Kérdi, bogy a munkapárt miért nem szereti Auffenberget? Ha még tovább haragszanak Auffenbergre, az a kérdés is felmerül, nem Auffenberg forszirozjtá-e a rezolüció dolgában? Mert ha nincs ellentét a rezolüció dolgában, miért haragszanak Auffenbergre? Mi azt már tisztáztuk. Szóba hozta ezután a bukaresti ügyet, majd azt, hogy Bécsben magyarellenes gyűléseket tartanak. Bakovszky Iván: A rendőrség széjjeloszlatta. Batthyány Tivadar gróf: Mikor már nagyon kiabáltak. De nem is kellett volna azt a gyűlést engedélyezni. A kormány fenyeget a házfeloszlatással. Ettől ő nem ijed meg. Felhozza ezután a sajtószabadság kérdését, a kolportázs ügyét. Az igazságügyi bizottságnak foglalkoznia kellene ezzel az ügygyei. A kilences bizottsági program felemlítése után végül szól a választói jog reformjáról, mely a békés, megoldást foglalja magában. Mondja meg a kormány konkréten, mit tervez ebben a dologban, ne beszéljünk általános frázisokban. Amikor a munkapárt anyujára fél e reformtól . . . Felkiáltások a munkapárton: Nem áll! Batthyány Tivadar gróf: Szól a tisztviselői kérdésről, majd a delegáció összehivásának ügyéről. Sajnálja, hogy miniszterek nincsenek jelen. Székely Ferenc igazságügyminiszter, aki egy padban ül, meghajtja magát: Itt vagyok! Batthyány Tivadar gróf: Az más. Akkor elmondja kifogásait a horvát kérdésben. Utána Kossuth Ferenc beszél. Szükségesnek tartja, bogy a koiunány a horvát kérdésben fölvilágosítsa a. törvényhozásit. Ez a kérdés különben oly fontos, bogy nem zárt, hanem nyilt ülésben kellene tárgyalni. Hibáztatja a kormányt, bogy erre nem ad alkalmat. A zárt iilés itt az elnökkel való kompromisszum szerint véget ért és nyilt ülés következett. (Nyilt ülés.) Ezután nyilt ülés következett, melyen Darvai Fülöp Kállay Tamás mentelmi ügyéről tett jelentést. Győrffy Gyula különvéleményt terjesztett be. A Ház elfogadta a mentelmi bizottság javalószinü, hogy a szónok fel- s alájár szobájában s beszédét dörmögi, hogy a színész hangosan tanulja szerepét, hogy a cseléd beszélget a macskájával, hogy az anya gügyög valamit gyermekével, hogy a vénasszony diskurál a papagájával s valaki épen álmában is beszélhet. És hogy'a színésznek is alkalmat adjunk önálló munkára, hogy néhány percre megszabadítsuk a szerző merev betűitől, legjobb, ha a monológokat csak jelezzük, de nem dolgozzuk ki. Mert az igazán nem fontos, mit mond valaki álmában a macskájának vagy papagájának, amennyiben ennek semmi befolyása nincs a cselekmény menetére s egy tehetséggel megáldott színész a helyzetnek és hangulatnak megfelelőbben rögtönöz, mint az író, aki nem számithatja ki előre, mit és mennyi ideig kell ugy beszélni anélkül, liogy a publikum fel ne ébredjen illúzióiból. Ismeretes, hogy az olasz szinpad egyes jeleneteknél visszatért ia rögtönzéshez és ezáltal olyan színészeket termelt, akik költenek, alkotnak is a szerző utasításai szerint, ami mindenesetre haladás s talán olyan csírázó művészet, amelynél teremtő művészetről beszélhetünk . . . Ami pedig a dialögpt illeti, szakítani kell a régi tradíciókkal, amennyiben a személyekből nem sziabad bábukat csinálni, akik buta kérdéseket tesznek fel, hogy szellemes feleletet •kaphassanak. Kerültem mindig a francia dialógok mathematikailag megkonstruált szimetrikáját, áz 'agyat hagyom szabálytalanul működni, ahogy a valóságban is van. a beszélgetés nem mer ifi ki teljesen a maga témáját, de az egyik gondolatba belekapcsolódik a másik, mint a fogaskerék. Ezért tévelyeg a dialóg ide-oda, az első jelenetben felvet egy tárgyat, melyet később újra felvesz, kidolgoz, kiejt, megmagyaráz, mint egy zenei kompozíció a maga sujet-jét. Egy másik tán nem felesleges technikai ujitás lenne, a rivalda-fény eltávolítása. Ez az alulról jövő világítás ezt a célt szolgálná, hogy a színészek arcát teltebbé, kövérebbé tegye, de Kérdem: Miért legyen minden színész kövér? Hát nem semmisiti meg ez a világítás az arc alsó részeinek néhány finomabb vonásait, nem íormátlanitja el az arcot, nem árnyékolja be a szemet? S ha ez nem is igaz, az bizonyos, hogy kinozza a szinész szemét, ugy, hogy a szem finom játéka elveszik, mert fény oly helyen éri a szem kötőszövetét, mely különben védve van (kivéve a tengerészeket, akik a rtápot és a vizet látják) s épen ezért nem is láthatunk más sz.emjátékot, mint a durva elcsodálkozást oldalra, vagy a karzatok felé, miáltal a szem fehérje is láthatóvá lesz. Valószínűleg ez az oka a szinésznők gyakori hunyorgatásának, ami fárasztó neki és kinos nekünk. S ha valaki mégis beszélni akar a színpadon a szemével is, annak a publikumra kell néznie, miáltal aztán szinte levelezésbe lép a nézőtérrel és ezt a badar szokást joggal vagy jogtalanul — „az ismerősök üdvözlésének" nevezik. Ha most még a mimikáról beszélek, nem szájmithatok arra, hogy a hölgyeik is hallgassanak rám, mert ők inkább szeretnek szépek, mint valószínűek lenni. A szinész azonban bizonyára meggondolhatná, hogy előnyös-e neki, ha az arcjátéknál valami absztrakt kifejezést vesz fel, mely mint egy lárva, megmerevedik. Képzeljünk el egy urat egy mély, cholerikus ránccal a homlokán s tegyük fel, hogy egy válasz alkalmából nevetnie kell. Micsoda rémséges fintor lesz ez? S hogy ráncolják a homlokot, ha mérgesek az öregek, ha olyan sima mindig, mint egy billiárdgolyó. A modern pszichológiai drámában, melyben a lélek legfinomabb rezdüléseit is tükröztetni kell a szinésznek, legjobb erős oldalsó világítás mellett, kis szinpadon, festetlen arccal játszani, vagy legalább csak minimálisan festett arccal. Ha rnég eltávolítjuk az orchestert az ő" zavaró világításával; felemeljük a földszintet, hogy a néző szeme ne térden 'felül lássa csak a szinészt, ha aztán eltávolithatnók a proseenium-pá'holyokat vigyorgó filisztereivel ás végre először'és utoljára megteremtünk egy kis színpadot kis nézőtéréi, akkor talán felvirágozhat az uj dráma és a szinház újra a művelt emberek szórakozása lesz. 'De amig ezt a színházát várjuk. gondoskodnunk kell már most műsorról is. Én tettem néhány kísérletet. Ha nem sikerültek. még mindig van időtn uj kísérleteket tenni.