Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-12 / 85. szám

1912 III. évfolyam, 95. szám Péntek, április 12 » SBzponti szerkesztőság ás kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám c=i Badapesti szerkesztőság ás kiadóhivatal IV., <=3 Városház-utca 3. szám c=a ELŰFIZETESI AR SZEGEDEN egász ávre . R 24'— fálévre . . . R 12'negyedévre . K i'— egy hónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész ávre R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELJíruN-SZAM: Szerkesztőseg 305 Kiadóhivatal 83t Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Egy választásról. Nemcsak a komáromi vár, a komáromi kerület is bevehetetlen. A „komáromi szűz" fügét mutatott ezúttal is az ostromló ellenzéki hadaknak: a nemzeti munkapárt jelöltjét a választók többsége képviselővé választotta. Szivá'k öröksége tehát — a sokféle bajjóslat dacára — nem ment veszendőbe. Egy kerület: egy kerület. A politika nagy számvetésében a legtöbbször se nem os^t, se nem szoroz. A mostani választáson azonban többről volt szó, mint egy kerület sorsáról. Munkapárt és Justh-párt, mind a kettő előőrsi csatározásnak szánta a komáromi mérkőzést, amelyből egy esetleg küszöbön álló egész választási hadjárat lefolyására lehet következtetni. Ma már olvashattuk a „harcos" ellenzék ügyét szolgáló, vagy azzal rokonszenvező lapokban, hogy komáromi győzelmét a munkapárt — pénznek, hatalmi preszsziónak és nem tudom és még minek köszöni; hogy tehát a komáromi nép lángoló kedve a Baliáé volt s nem a Sárkányé. Bukásukat elnevezik fényesnek, ami pártunk győzelmét pirrhusinak, s mert a nagy mérkőzésből csak huszonkilenc szótöbbséggel került ki a munkapárt jelöltje: ebből napnál fényesebben kiderítik, hogy a nemzet s a nemzet egyetemében Komárom népe valójában él-hal a technikai obsrukcióért, máskülönben sokkal nagyobb többséggel eresztette volna el politikai légi útjára a maga Sárkányát. Ám Komáromban semmi se történt, a miért félre kellene verni a harangokat. Szép rendben folyt minden; csak egy dolgot nem engedtek meg a hatóságok: azt, hogy az utca s a tömegek terrorizmusa megfélemlíthesse a választókat. Senki se szereti; de az ezüstgbmbos, komáromi kékbeli gazdák a legkevésbé, hogy az utca lármája elnyomja a szavazó polgár hangját és jussát. Már pedig ezt az eljárást, ahol csak teheti, az ellenzék szívesen alkalmazza. És ezúttal, Komáromban, a vakmerő, ravasz és kíméletlen választási fogásoknak minden fajtáját alkalmazta. A Tisza-féle választási hadjáratban közel száz kerületet veszített el a szabadelvüpárt, mert nagy ellenzéki kortestalentumok rendszerré tették az utcák és az országutak terrorizmusát s a szavazatnélküliek többségével nyomták el száz kerületben a szavazók többségét. Ennek a rosszhiszemű kalandortaktikának köszönhette főleg az ellenzék akkor, hogy nyeregbe ülhetett s nem a programjának, sem a népszerűségének. A legutóbbi képviselőválasztások alkalmával a munkapártnak volt rá gondja,, hogy a szavazati joggal nem birók el ne nyomhassák a választók akaratát. Elegendő karhatalom kirendelése hiúsította meg az 1905-iki választási hadjárat kipróbált trükkjének az alkalmazását. Jó lélekkel elmondhatjuk, hogy a tegnapi küzdelemben a Justh-párt harcolt a durvább fegyverekkel s a munkapárt „harca" csak abból állt, hogy az utca terrorizmusa ellen megoltalmazza a- polgárokat, akik alkotmányos jogukkal élni kivántak. Rendes körülmények között Justhék se sokat törődtek volna egy kerület sorsával. Hogy most mégis fekete posztóval vonják be a dobokat s gyászfátyolt viselnek a jobb karukon, ennek az az oka, hogy egy kicsit elbízták magukat és biztosra véve győzelmüket, idő előtt megrajzolták (ragyogó rózsaszínekkel) várható győzelmük nagy szimptomatikus jelentőségét. Az utóbbi időben sok keserves csalódás érte politikájukat; sokféle tüske szakgatta meg köntösüket; éles kavicsok sebezték fel apostoli buzgalmu lábaikat. A közhangulat komor felhőiből egyetlen pajkos napsugár se villant rájuk. Néhány szociálista gyűlésen kivül, sehonnét se jött feléjük nyájas biztatás. Mintha szük, forró helyre volnának bezárva, a maguk elhibázott taktikájának velencei ólomíedelei alatt. A komáromi győzelem kapóra jött volna nekik. Megváltás lett volna, felszabadulás, a komor felhők táborán véletlenül nyilt picinyke rés. • • Amália (nem sirva): Nagyon kacér ember. (Szünet.) Erzsébet: Én mondhatom néked, hogy nagyon gyönyörű és szemtelen fiu. De én azt hittem, hogy te beléd szerelmes. Amália: Pedig nem. Erzsébet: Hát te? Amália: Hát te? (Komolyan, égö szemmel nézik egymást.) Erzsébet: Én igen. De azt hittem, hogy ő téged . . . Amália: Pedig nem. (Sir.) Erzsébet: Pedig mindenki azt hiszi és az Elza is azt hiszi és a Jánosék mind azt hiszik és németül mondják, mikor a sulhóf téged pofoz: „vaszich lip dasz nekcich". És hagynak előremenni. Amália: Egyszer hagytak előremenni. Erzsébet: Engem egyszer se hagytak vele előremenni, ipedig tudod, 'hogy csak az a szerelem, .ha előre menés van, mikor mongyák: gyerekek, menjetek előre, akit akarják, hogy szeressen az ember, avval hagyják előremenni. Amália: Te egy szamár vagy, mert engem előreküldött a nővérem a sulhófíal, mer a nővérem a Re ti vei gyött hátul, az is szerelem. Erzsébet: Pedig mind a lányok irigykednek rád, mert azt mondják, a sulhóí téged szeret és a sulhóf a legszebb. Amália: Nincs is szebb. Erzsébet: Nincs is. A súlhóf. Irta Molnár Ferenc. (A hölgyek, akikről itt szó van, életkorukra nézve tiz és tizenegy év közt ingadoznak. A férfi, akiről szó van, tizenkét éves. A történet szinlielye Abbázia. Teliát jómódú pesti gyerekekről szól. Szép tavaszi ebédután, tengerpart. Amália és Erzsébet egy sziklán ül. Amália tiz éves, Erzsébet tiz és fél.) Amália: Te mért ülsz itt? Erzsébet: Hát te mért ülsz itt? Amália: Én itt ülök. Erzsébet: Hát én is itt ülök. (Sokáig hallgatnak.) Amália: Jó, jó, hát én itt ülök, én tudom, mért ülök itt, de mért ülsz itt te, inikcr nem tudod, mérit ülsz itt. Erzsébet: Nékem is szabad itt ülni és én itt ülök, mert játszok a tengerrel. Amália: Az nem játszás a tengerrel, ha te itt iilsz és belelógatod a lábadat. Lógasd a lábadat a lavórba. Erzsébet: De nekem a tengerbe tetszik és ha neked nem tetszik, mégis belelógatom, de az egész beszéd úgyis a sulhóf miatt van, hát juszt'se megyek el. Amália: Micsoda sulhóf miatt van? Mi van a sulhóf miatt? <S egyáltalán micsoda sulhóf? Erzsébet: A Jenő, a Jenő, tudod te, ne járjon a szád. Tudod te jól, ki az a sulhóf. Amália: Ezt megmondom az anyádnak, hogy heccüsz engemet a sullhóffal. Majd ad neked két pofont és majd csöndes leszel te kofa. Erzsébet: Itt mingyár hajhuzás lesz. (Sötéten néznek egymásra.) Erzsébet: Itt mingyár olyan hajhuzás lesz, mint még nem volt. Amália: Nekem kihúzhatod a fejemet is, mert erösebb vagy, én sovány lány vagyok, te meg klövér lány vagy, hát henceghetsz, de mégse hagyom magamat szekálni a sulhóffal. (Most mind a ketten felnéznek a parti útra, ahol fütyörészve jelenik meg a sulhóf, rövid kék nadrágban, meztelen lábszárakkal, kis sapkával a fején, halászóbottal a kezében.) Erzsébet: Ugy-e most hallgatsz? Amália: Nem is hallgatóik. Erzsébet: Ott megy a sulhóf. (Nézik mind a ketten. A sulhóf rájuk vigyorog és eltűnik a fordulónál.) Erzsébet: Szépen idegyött. Amália: Még hogy szépen idegyött. Nem is kellett idegyönni, hát nem is gyött ide. Erzsébet: Nekem ne beszélj! Azért nqm gyöitt ide, mert engemet látott. Ha te egyedül lettél volna itt, akkor idegyött volna. Tudom jól, hogy őtet vártad. De nem gyött, hanem lesajnált téged. Most meg mért-bőgsz? Amália (sirva): Mindig . . . heccüsz . . . (Fenn a parti uton végigszáguld a sulhóf, mint egy automobil. Hirtelen eltűnik.) Erzsébet: Kacérkodik veled.