Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1912-04-10 / 83. szám

1912 április 10. 3 teket összeiió küldöttségbe Csáky Vencelt, Stein Antalt, az ellenőrző-bizottságba pedig Gaál Kálmánt, Perjéssy Lászlót, Eisenstadter Róbert és Rósa Izsó dr-t küldötte ki. Pálfy Dániel, Körmendy Mátyás, a Kertészféle zárgyár, Kecskeméti Antal, a Kosárfonórészvénytársaság és Rainer Károly gyárainak kibővítésére kért telkek ügyében előterjeszteti1 tanácsi javaslatokat a kögyülés tárgyalásra kitűzte. Több szabadságolási, nyugdíjpénztári ügyet intézett el még a közgyűlés, amely végül köztórhasználatijengedólyt adott a Szeged-Alföld' Takarékpénztárnak a Jerney-féle ház mellett. Elnök este fólhat órakor rekesztette be a közgyűlést. A Holtzer-ügy. (Saját tudósítónktól.) Egyik aradi lap nyomán a szegedi, azután a fővárosi és a vidéki sajtó egy részében a legkülönbözőbb, egymásnak gyakran ellenmondó, sokszor persze rosszindulatú és a legvakmerőbb hirek jelentek meg Holtzer Dániel fizetési zavarairól. Már abban, hogy ezek a hirek oly gyakran és annyira ellenmondók egymásnak, benne van az, hogy a legtöbb közülük, milyen nagyon távol áll az igazságtól. Sajnos, csak kevés lap akadt, amely a nagyhorderejű ügy vitathatatlan jelentőségének színvonalán állott hírszolgáltatásának hitelességével és tárgyilagosságával. Az olyan lapokról persze itt nem is beszélünk, amelyek tendenciózusan fejetetejére állítanak eseményeket. A kik az ilyen tudósításokat irták vagy szolgáltatták, ár;" tani szeretnének az ügynek, ami1 nem fog sikerülni. Megírták például Holtzer vállalkozásai között, hogy résztvett a partfürdő részvénytársaságban. Valóban résztvett, jegyzett összesen tiz részvényt összesen háromszáz korona értékben. De ezt a részét bölcsen agyonhallgatták és igy a viszonyokkal ismeretlen könnyen nagy érdekeltséget láthat itt is. Több lap azt irja, hogy a tervezett szegedi kiállítással kapcsolatbán a Mars-téri telkek megvételére Holtzer opciót szerzett. Egy szó sem igaz belőle. Holtzer édesapjának, Holtzer Kálmánnak van a Mars-téren évtizedek óta két telke. Nem igaz, hogy telkek vásárlására szindikátust alakított. Nem igaz, hogy mindazokat a vállalatokat, amelyeket nevével kapcsolatban emlitenek, ő finanszírozta. Igy festenek általánosságban az ügyről eddig megjelent tudósítások, amelyek közül többe ezek a tévedések minden bizonynyal nem szándékosan jutottak. Az ügyről ezt a részletes és teljesen hii tudósítást adjuk: A válságot az idézte elő, hogy Holtzernek május l-re a Goldschmidt-ház kifizetésére 400.000 koronára volt szüksége. A vásárlást Holtzer nyugodtan eszközölhette, mert egyik nagy, fővárosi bank vezérigazgatója az egész összeget rendelkezésére bocsájtotta volna, de időközben ez a nagy bank válságba jutott. Erre a válságra még azok a nagy pénzkapacitások sem gondolhattak a vásár idején, akik most hetet'-havat összeírnak és jósolnák akkor, amikor a dolgok legfontosabb részleteit sem ismerik. Miután az a bank, amelyiktől a pénzt Holtzer kapta volna, válságba jutott, a ház megvételéhez szükséges pénznek más utcwi való előteremtéséről kellett gondoskodni. A szabadkai leszámítoló banknál Holtzernek 250.000 korona részvénye volt jegyezve. A bank pénzzavarba jutott, és Heisler Vilmos, igazgat|ó meg|kér\e Hoützertf, hogy a felveendő 400.000 koronából, miután áprilisban nagyobb összegekre van szükségük, 200.000 koronát bocsásson rendelkezésére és mire a házvételihez kell a pénz, azt visszaadják. Holtzernek érdekében állott, hogy a Leszámítoló bank ezt a pénzt megkapja, nehogy megadjon és ezért történt a betáblázás, Holtzer tehát nyilatkozatot adott a banknak, hogy erre a célra megengedi a négyszázezer korona betáblázását. Ezt látva, a többi intézetek is előjegyeztették a nekik járó összegeket, annak ellenére, hogy részben értékpapirfödözettel voltak ellátva. Miután Holtzer aktivái 1,250.000, passzívái pedig 960.000 koronát tesznek ki és igy kibontakozás esetén minden hitelező teljesen kielégíthető, megindult az eljárás annak ér-, dekében, hogy a szabadkai bank törölje a betáblázást. Az valószínűleg rövid időn belül megtörténik és akkor Rósa Izsó dr, akinek kezében az egész ügy összpontosul, mindent elrendez. Fizetésképtelenségről tehát nem lehet szó, mert Holtzer minden váltókötelezettségének eddig eleget tett, sem perlés, sem ítélet ellene nincs. A kibontakozás egyébként a legjobb uton van, olyannyira, hogy a május 1-én átveendő házak ügye is lebonyolítást nyer. Egyezkedési tárgyalásokról szó sincs, mindenki teljes összegében kapja meg követelését. Az általa támogatott vállalatok ígéretet kaptak már most az itteni bankoktól, hogy támogatásukat jövőben sem vonják meg tőlük. Arról, hogy váltóik prolongálását bármelyik bank megtagadta volna, annál kévésbe lehet szó, mert legtöbbje nem is kért ez ideig prolongálást. Leánygimnázium Szegeden. — fl magyar leányoktatás reformja. — (Saját tudósítónktól.) Fővárosi lapok hírül adták, hogy a közoktatásügyi kormány elhatározta, miszerint Szegeden, Pozsonyban és Kolozsváron leánygimnáziumokat fog fölállítani. Szeged közönségét nagyon érdekli ez a leányoktatás reformját jelentő miniszteri rendelet, azonban sajnos, illetékes helyen még mit sem tudnák erről a miniszteri határozatról s bár a kérdés napirenden s a közoktatásügyi minisztériumban elintézés élőit áll, nem valószínű, hogy a hir ebben a határozott formában megfelel a valóságnak s alig hihető, hogy Szegeden a leánygimnázium a következő iskolaévadban megnyitható lesz. Oktatásügyi szakkörökben régi kívánság a leányiskoláknak a reformálása. Mert, amig a fiúiskolák ügye az utóbbi időben örvendetesen jávult, olyan értelemben, hogy szorosabban kapcsolódott az élethez, addig a leányoktatás mindmáig megmaradt olyannak, amilyen évtizedek előtt volt s amelyek az akkori idők következményeinek megfeleltek, de a mai modern életfelfogástól elmaradták s a mai kor követelményeinek nem felelhetnek meg. A felsőbb leányiskolák ugy, amint azokat megszervezték és amint azok ma vannak, teljesen céljukat vesztették. Ma már elmultak azok az idők, amikor a polgári családok csak azért járatták iskoláiba a leányaikat, hogy bizonyos általános műveltségűk legyen és hogy addig is foglalkozzanak valamivel, amig férjhez mennek. Akkor meg az volt az életfelfogás, hogy a leánynak nincs és nem lehet más célja és szebb hivatása, minthogy férjhez menjen és hogy a legszebb és legfontosabb kvalifikáció, ami ehez a pályához szükséges, hogy jó gazdasszony legyen. A mai kor meghazudtolta ezt a felfogást. Ma már nem minden leány megy férjhez s ha igen, akkor is jó, ha valamely, az életre képesítő hivatást vagy foglalkozást mondhat magáiénak a nő. Már pedig a felsőbb leányiskolák nem képesitenek az életre. Ezt észrevették azok az illetékes tényezők is, akiknek hivatásuk e kérdéssel foglalkozni s épen ezért olyan értelmű tantervet készítettek, mely tökéletesen megváltoztatja a felsőbb-leányiskolák eddigi irányát és célját és a kor követelményeinek megfelelően reformálja a leányoktatás ügyét. F terv szerint a felsőbb leányiskolák kettős jrányuak lennének. Felerészben gimnáziumi tanfolyamok lennének, melyek az egyetemi pályákra készítenék elő a leányokat, felerészben pedig a 4-ik osztály elvégzése után ugy módosulna a tanterv, hogy 4 év alatt ólyan értelmű oktatást nyernének, mint például a tanítónőképző intézet növendékei. Nem nevelne ugyan direkt tanitónőket, hanem nevelőnőket s mint ilyenek képesitő végbizonyítványt kapnának. Ezzel a felsőbb leányiskolák megszűnnek lukszusiskolákká lenni, aminthogy ilyen iskolák a mai reális korban nem felelhetnek meg az .igényeknek. Szegedre nézve minden esetre örvendetes, hogy az első vidéki leánygimnáziumok egyikét Szegeden állítják fel. Sajnos ugyan ez még nem pozitív határozat, de az a körülmény, hogy a kipattant hir Szegedet is em'Iiti, kétségtelenné teszi, hogy Szeged a komoly aspiránsok közé tartozik, csak természetesen igényt kell tartani rá. Fontos az. hogy a szegedi leánygimnázium érdekében minden követ megmozdítsunk, mert nincs kizárva, hogy más élelmesebb városok még ezt is elhalásszák előlünk. A szegedi felsőbb leányiskola épülete tökéletesen megfelel e célnak, különösen, ha a hatóság elég áldozatkész lesz az átalakításhoz szükséges összeget e célra áldozni. Nagy összegről itt nem lőhet szó, amenynyi pedig fölmerülne, azt megéri az a jelentős gazdasági eredmény, amit sok délvidéki magasabb műveltséget szomjazó fiatal leány, nak Szegedre va'ló bevonulása jelent. Meg kell csinálni az újságírói szakszervezetet! — fl nagyváradi sztrájk-ügy. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország megemlékezett a Nagyvárad cimü lap szerkesztőségében kitört sztrájkról. A sztrájk oka az volt, hogy Sas Ede a lap főszerkesztője és kiadója egy cikk miatt Marton Manó szerkesztő szerződését 15 évi kifogástalan munka után fölbontotta, nevét tudta nélkül a lapról levétette. Amikor ezt az eljárást a munkatársak megtudták, szolidaritást vállaltak szerkesztőjükkel és sztrájkba állottak. A munkatársak, akik többnyire családos emberek és éhbérért dolgoztak, most memorandumot adtak át Sasnak és ebben követelik, hogy Marton szerkesztő, aki 15 éve dolgozik a lapnál, teljes elégtételt kapjon, a maguk részére pedig 30 százalékos 'béremelést, tisztességes bánásmódot és egészséges munkahelyiséget kivannak. A mindenképen rokonszenves mozgalom árulóivá két alak szegődött: Pelle János ügyvéd és Pap János ügyvédi irnok. Nagyvárad egész társadalma a sztrájkoló újságírók mellett foglal állást; Rimler Károly polgármester vasárnap megjelent a sztrájktanyán és kitartásra buzdította a „Nagyvárad" munkatársait. Ha Sas Ede nem teljesiti a munkatársai követelését, az összes előfizetők visszaküldik a lapot és Nagyvárad közönsége népgyűlést tart az újságírók érdekében. Hétfőn délután népgyűlés is volt a sztrájkoló újságírók érdekében. A gyűlés termét a közönség zsúfolásig megtöltötte. A gyűlésen Rozvány Jenő elnökölt és vázolta az újságírók sérelmeit, majd Dutka Ákos és Marton Manó illusztrálták a velük szemben tanusitott bánásmódot és a rendkivül csekély fizetést. Dutka a sztrájktörő Pelle ügyvédet támadta és a közönség a közben megjelent Feliét hangos szidalmakkal fogadta. Pelle ezután mentegetni kezdte eljárását, beismerte a szirájktörők toborzását, azonban a közönség lehurrogta. A népgyűlés végül kimondotta, hogy a „Nagyvárad" cimü lapot, valamint annak kiadlóját bojkottálja, valamint bojkott alá helyezi a sztrájktörőket is. Sas Ede hétfőn éjjel nyilatkozatot küldött a lapoknak, amelyben Marton Manót „hanyagnak és a felelős szerkesztői vezetésre képtelennek" mondja, kijelenti továbbá, hogv