Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-07 / 55. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 3. a terv nem olyan faktorok terve, melyeknek jelentősége garantálhatná a gyászos sikert. A kormány helyt állt azért, amire vállalkozott. A király vele van. A trónörökös nincs ellene. Mi kell még más, mint egy komoly, megbízható, lelkes többség, mely összetart és kellő nyomatékkal kitart vezére mellett? Ez is megvan. Hogyan lehetne tehát válság? Irjanaik csak és beszéljenek válságról. Hirdessenek akármit és történjék bármi. A nemzeti munkapárt egységes, férfias, hü és erős. És akkor válság nem lehet. A párt méltó lesz vezéréhez, méltó lesz a nemzet bizalmához, mely mellett olyan fényesen megnyilatkozott. A párt helyt fog állni vezéréért és a vezér helyt fog állni pártjáért. Vannak és lesznek nehéz pillanatok. De végül is győzni fog az igazság, a hazafias kötelességteljesítés és a céltudatos egyöntetűség. A képviselőház ülése. — Pályi ügye a mentelmi bizottság előtt. — (Saját tudóÁjtónktól.) Pályi Ede dr lapszerkesztő ügyében a képviselőház mai ülésén tett a Ház elnöke előterjesztést s a Ház hosszabb vita után ugy határozott, liogy az ügyet huszonnégy órán beiül való jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasítja. A mentelmi bizottság már a Ház holnapi ülésén megteszi jelentését, amit a Ház további intézkedése követ. Návay Lajos elnök terjesztette elő Pályi ügyét. Az elnök javaslata ellen a szélsőbal — nagyobb részben obstrulkciós célzattal — hosszú vitát indított s szónokai a büntető eljárás nyomban való megindítását követelték. Batthyány Tivadar gróf, Kállay Utal, Egry Béla, Polónyi Dezső, Bakonyi Samu képviselték ezt az álláspontot s egyben követelték az igazságügyminiszter nyilatkozatát. Ezzel szemíben Szmrecsányi György, •bár a büntető eljárást szintén kívánta, előbb a mentelmi bizottsághoz óhajtotta terjeszteni az ügyet s ezt a kivánságát a munkapárt részéről Kenedi Géza is támogatta. valami okosat mondjon s ugy tántorítsa el a szerencsétlent az öngyilkosság gondolatától. Mérges volt, hogy nem tudott gondolkodni, dühbegurult, hogy nem talált egy okos szót s nem volt képes ellenőrizni magát. Micsoda gondolatoknak adjon kifejezést? Mely szavakba öltöztesse ezeket a gondolatokat? S ha már beszélni kezdett volna is, hogyan emlékezzék vissza azokra a szavakra^ melyeket már kimondott? — Becsület! Becsület! Mi közünk a becsülethez? A mennykőbe, mily részeg vagyok! De élni, élni, élni, az ördögbe! Becsület? Mit ér az? Én élek és fütyülök a becsületre! Legyen meg a teljes gőz s az ember él. Én száz esztendeig fogok élni és szennyes féreg vagyok. Undok disznó kutya! Uá! Uá! És ki' gyanítja azt, hogy szennyes féreg vagyok? Ki hiszi? Senki! A nő felsóhajtott: — Nekem van lelkiismeretem s a lelkiismeret borzasztó, minden. A lelkiismeret nem viseli el becsület nélkül az életét. A lelkiismeret nem bocsát meg soha. Meg kell halnom, meg akarok halni. Nekem már nem kell más, mint a halál. Bocsásson el! — Ostobaság. Lelkiismeret! Mi az a lelkiismeret? Nekem azt mondja a lelkiismeretem, hogy részeg vagyok; a mennykőbe! De ha meg van a teljes gőz, holnapra már minden elmúlik! Minden este kéritek pénzt a játékon! Az az én pénzem. A lelkiismeretem azt mondja nekem, hogy hamis játékos vagyok. A fődolog, hogy az ember teljes gőz- I ben legyen s akkor elél száz esztendeig. I Návay elnök Szmrecsányi indítványát ajánlotta, elfogadásra a Háznak, megtoldva azzal, hogy a menteimi bizottság huszonnégy óra alatt tegyen jelentést. Azután igen röviden nyilatkozott Székely Ferenc igazságügyminiszter is. — Az elnök ur most elhangzott javaslatához járulóik hozzá. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy magának az ügynek meritumáról részletesen nyilatkozzam. Álláspontom az — s ezt az álláspontot foglalta el eddig minden igazságügy min iszte r — hogy egy ügyben, melyben a bíróságnak is lesz szava, a miniszter nyilatkozatával ne befolyásolja a bíróságot. Ami az ügyészséggel szemben való kötelességemet illeti, ennek meg fogok felelni. E nyilatkozat után a Ház elfogadta az indítványt, hogy az ügy huszonnégy órán belül vaió jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasíttassák. Ebben a mai jegyzőkönyvnek idevonatkozó részét nyomban hitelesítette, hogy a menteLmi bizottság azonnal tanácskozásra ülhessen össze. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök az ülést öt perccel háromnegyed tizenegy óra előtt nyitotta meg. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét Nyegre László vasta föl. (Pályi Ede büntetése.) Ezután az elnök nyilatkozott a Pályi-iigyben; a következőket mondta: T. Ház! Jelentést kell tennem arról, hogy a szombati ülésen megtörtént az a mindenképen súlyosan elitélendő eset, hogy az újságírói karzatról Pályi Ede újságíró a Ház tárgyalásának ideje alatt bejött és itt •a képviselő urak közt szóval vagy dulakodás alakjában a rendet zavarta. Mindenesetre bejött és ez által a Ház tanácskozási rendjét a legsúlyosabban megsértette. Ebből kifolyólag tartozom előre kijelenteni, hogy tőlem és azt hiszem, hogy bárkitől is távol áll az, hogy az ujságirói testületet mint olyant e sajnálatos eseményért felelőssé tegye. (Általános helyeslés.) Mindannyiunknak nézete az, hogy az újságíróknak és a sajtónak a Ház tárgyalásaiban való szabad részvétele alkotmányunknak egyik nélkülözhetetlen biztositéka (Általános helyeslés.), amelyet senki sem sérthet meg s azért kivánatos, hogy egyes sajnálatos incidensekből kifolyólag senki részéről se hangozzanak el olyan kijelentések, amelyek e nélkülözhetetlen alkotmánybiztositékunknak sérelmét involválnák. Élni, élni, teljes gőz, megbecstetenitett kisasszonyom ! Térdelve, kezét a dühöngő teremtés két vállán tartva, reáhajolva karcsú testére, mely reszketett és vonaglott, kényszeritette, hogy ugy feküdjék a hátán, mint egy legyőzött versenybirkozó. — Engedjen el! Engedjen el! — nyöszörögte a leány és hisztérikus rohamában a fogát csikorgatta. — Nem, nem, nem bocsátom el! —Meg kell halnom, meg akarok halni! — Vár reám a halál. Vad láng csapott ki a dühöngő teremtés szeméből s a hangja, már nem gyönge, nem siránkozó, nem is nyöszörgő, durván harsogott Ardenzi Fulvio szemeközé. — Ha nem engedi, hogy meghaljak, feljelentem hamisjáték miatt! Ardenzi Fulvio talpraszökött. Egy szempillantás alatt feléledt benne minden szeiiemi képesség. Ugy, érezte, visszalökték a valóságba és .villámgyorsan felismerte a feljelentés veszedelmét. Megdermedt félelmében. Lassan visszahúzódott, remegve, szemét meredten tartva a leányon, ki lassan-lassan ismét elmerült a homályban. Minthogy ugy tűnt fel neki, mintha a leány még nem mozdulna, megállt, egészen áthatva attól az óhajtól, hogy meggyőződjék saját menekülésérői. Néhány perc múlva az árnyék felemelkedett, felkapaszkodott a védőfalra, előrehajolt és eltűnt. Ardenzi Fulvio betakarta fülét a két tenyerével,, hogy ne hallja a tenger harsogását. . (Helyeslés.) Ezt az egész esetet az intézménytől teljesen külön kell választanunk s amint Pályi Ede hirlapiró ur eljárását a legkevésbé sem tudta menteni az, Ihogy hirlapiró, viszont a hirlapirói testületre semmi hátrány sem származhatik abból, hogy annak egyik fagja ilyen sérelmet követett el. (Igaz! Ugy van!) Ebből kiindulva, t. Ház, elnöki kötelességemből kifolyólag az ügyben vizsgálatot ejtettem meg, illetőleg konstatáltam a tényeket, amelyeket maga Pályi Ede iur sem von kétségbe, amennyiben a szindikátushoz átirt levelében a legnagyobb sajnálatát felezi ki felhevült állapotában elkövetett cselekményéért, kijelentvén, hogy távol állott tőle bármi hibás vagy téves szándék s azért a HL: tói a szindikátus utján elnézést és bocsánatot kér. Az eset elbirálá ..iái számolnom kellett egy ténynyel, azzal nevezetesen, hogy itt épen abból a szabad vendégjogból kifolyólag, amelyet, ismétlem, a sajtó élvez és kell, hogy élvezzen, viszont kötelessége a Ház funkcionáriusainak, nevezetesen elnökének minden ilyen esettel szemben teljes szigorral és pártatlansággal eljárni. (Helyeslés.) Én a magam részéről tudomásul vettem ugyan Rákosi Jenő urnák hozzám intézett levelét és a magam részéről ezt a bocsánatkérést ilyen alakjában a Ház elé terjesztettem, azonban azt hittem, hogy helyesen cselekszem akkor, amikor mégis a Ház tanácskozási rendiét és a vendégjogot olyan súlyosan sértő esettel szemben a magam hatáskörében eljárok akképen, hogy vasárnap intézkedtem az iránt, hogy a sajtókarzatlátogatási jegy az illetőtől visszavonassák (Általános helyeslés) és pedig az nem határozott időtartamra, hanem általában vonatott vissza. (Helyeslés.) A továbbiakra vonatkozólag ismétlem, hogy az illetővel szemben a saját hatáskörömben ugy, amint lehetett, eljártam, kijelentvén azt, hogy remélem, hogy mindkét részről, ugy a sajtó, mint a t. Ház részéről a sajtóval szemben ebből az eltévelyedésből semmiféle konzekvencia nem fog levonatni. Az illetővel szemben a Ház megtorlási joga minden tekintetben marad. Ezeket bátorkodtam a mélyen t. Ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) (Ellenzékiek a sértésről.) Batthyány Tivadar gróf: Hozzájárul az elnök nyilatkozatához s az esetet elválasztja a sajtótól. Az Ítélkezés a büntető hatóság dolga. Pályi durva, provokatív módon tört be, ez a törvényhozás szuverénitásának súlyos megsértése. S még mikor eltávolították is, az irói karzatról súlyos sértő kifejezésekkel inzultálta a szélsőbali képviselőket. Sulyosbitó körülmény, hogy ezt a tettet tanult, intelligens ember, a kormány egyik lapjának szerkesztője követte el. Hogy a saitószindikátus utján bocsánatot kért, az ezt a tettét egyáltalán nem ekszpiálja. A negyvennyolcadik! törvények s a házszabály kötelezőleg rendelkeznek az ilyen tettesek büntetéséről; az egyszerű kitiltás korántsem elegendő. A bünügyi eljárást igenis meg kell inditani. E mellett a Ház egész területéről ki kell tiltani. Felszólítja az igazságügyminisztert, nyilatkozzék: tett-e már intézkedést, ha nem, milyen intézkedést szándékozik tenni? Kállay Ubul: A Kossuth-párt nevében hozzájárul Batthyány felfogásához. A sajtónak ehez semmi köze nincs. A tettes a Ház tanácskozási rendiét oly súlyosan sértette meg, hogy rászolgált a szigorú megtorlásra. Szmrecsányi György: A néppárt nevében hasonló értelmű nyilatkozatot tesz. Kifogásolja, hogy mig az ártatlan kérvénydobókat rögtön letartóztatják s az ügyészségre kisérik, a szombati tettes ellen nem léptek föl sőt a háznagy udvariasan fölkérte, hogy távozzék. Polónyi Dezső: A Pályi által elkövetett súlyos rágalmazás, valamint hatóság elleni erőszak hivatalból üldözendő cselekedet, amelyben a királyi ügyészségnek kötelessége az eljárást hivatalból megindítani. E mellett el kell járnia ellene a Háznak is. Az igazságügyminiszternek most nyilatkoznia kellene. Kenedi Géza: Pályi csak azt tette, hogy engedelem nélkül behatolt a Ház ülésére, mikor itt nagy indulatok zajlottak s az emelvényre futott, hogy az elnököt védelmezze. Ez a cselekedet, mely világosan érinti a !Ház helyiségét s tanácskozási rendiét, ennyiben csakugyan nem maradhat. Hogy sajnálkozik, ez nem elég, mert máskor még nagyobb visszaélést követnek el s még jobban sajnálkoznak rajta. A Polónyi Dezső által föltett alternatív eljárás közül ő a bűnvádi eljárást választja, mert ez jobban meg fogja nyugtatni az