Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-05 / 53. szám

1912. március 5. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Batthyány Tivadar gróf: Az elnök precedensével szemben azt a precedenst hozza fel, amelyet az elnök a szombati ülésen alkotott. Ha az elnök annyira szereti a precedenseket, hát tegyen ugy, ahogy tegnapelőtt. Akkor külön-külön tette fel a kérdést. Kéri, hogy a kérdéseket ugy tegye fel, mint szombaton. Polónyi Dezső hangsúlyozza, hogy az ő indítványa, a jegyzőkönyv pótlását célozza. Aki ezt a pótlást a jegyzőkönyvbe be akarja iktatni, annak módot kell adni, hogy a jegyzőkönyv egész szövegében történt elfogadása után is szavazhasson a kérdés fölött. Náyay Lajos elnök: A Ház a jegyzőkönyvet hitelesiti egész terjedelmében. Ha hitelesítette, akkor semmi pótlásra nincs szükség. Ha nem hitelesítené egész terjedelmében, csak akkor kerül rá a sor a pótlásokra. Ha tehát a hiteles szöveg el van fogadva, akkor a módosítások el vannak vetve. Polónyi Dezső: Rabulisztika! (Zaj.) Batthyány Tivadar gróf: Megint vihart akar provokálni! (Zaj.) Molnár János szólásra jelentkezik. Polónyi Géza: Milyen cimen akar beszélni? (Felkiáltások jobbról: Polónyi az elnök?) Molnár János: Bár nem tartoznék felelni, megmondom, hogy a kérdés feltevéséhez kivánok szólani. Javasolja, hogy előbb a pótlásokat kell feltenni szavazásra. Polónyi közbeszól. Molnár János: Az igen tisztelt képviselő ur milyen cimen beszél? (Nagy derültség.) A Háznak módot kell adni arra, hogy a pótlások fölött szavazhasson. (Zárt ülés.) A zárt ülésen Beöthy Pál alelnök vette át az elnöklést, Návay pedig a képviselői padban foglalt helyet. Az első szónok Batthyány Tivadar gróf volt. Rámutatott arra, hogy a nagy izgatottságnak az oka az, hogy az elnök napról-napra uj trükkökkel áll elő és egyre jobban távolodik attól az Ígérettől, hogy Berzeviczy szellemében fogja kezelni a házszabályokat. A jobboldalról nagy zajjal kisérték Batthyány Tivadar gróf fejtegetéseit és folytonosan afféle közbekiáltások hangzottak: — Önök tárgyaltak Bécsben! — Ön járt Auffenbergnél és másoknál! Batthyány izgatottan utasította vissza a közbeszólásokat: — Nem is ismerem azt az urat, akire céloznak. De ha tudni akarják, igenis beszéltem Auffenberggel, de a delegációk előtt. Ám ugyanakkor beszéltem Montecuccolival is, Lukácscsal is, Hédervúryval is, de egyáltalán nem arról, amire az urak olyan szorgalmasan célozgatnak! Batthyány ezután utalt a mai szociális népgyűlésre is, amelyen a nép százezrei követelték a népjogok ki/terjesztését és kijelentette, hogy addig nyugodt tárgyalás nem lesz, amig a király és a nemzet megegyezésével a népparlament alapjait az általános szavazati joggal le nem rakják. (Návay védekezik.) Návay Lajos a képviselői padokról szólal föl. Kijelenti, hogy az elnöki állás elvállalása előtt semmi irányban nem kötötte le magát és föntartotta a szabadságát, hogy a saját alelnöki gyalcorlatát fogja /folytatni. Nincsen sem Berzeviczy-féle, sem Apponyiiféle, sem Justh-féle, sem Bánffy-féle elnöki prakszis, csak a házszabályok szigorú betartásáról lehet szó. A íegjobb hiszemmel igérte meg ezt, arról nem tehet, ha ezt az igéretét félreértették. Fölmutatja Berzeviczynek hozzá intézett levelét, amelyről még eddig senkinek sem volt tudomása s amelynek lényege az, hogy ha Návay ugy gondolja, hogy a Berzeviczyétől eltérő eljárással boldogul, akkor vállalja el az elnökséget. (Nagy tetszés a munkapárton.) — Vagy tisztességes ember vagyok... — mondotta Návay s e szavainál az egész munkapárt fölemelkedett és percekig tüntetve, lelkesen tapsolta az elnököt. — Mint becsületes ember vállaltam az elnökséget — folyatta azután Návay — s ha meg akarnám szegni a házszabályokat, akkor nem magyaráznám annyit eljárásom helyességét. Návay szavait a munkapárt nagy lelkesedéssel fogadta s azután Justh Gyula állott föl szólásra. Justh Gyula, majd pedig Batthyány Tivadar gróf felszólalása után Návay Lajos elnök igazolta az eljárását. Beöthy Pál elnök félháromkor kitűzte a jövő (||p napirendjének a tárgyát, Polónyi Géza szerint ez házszabályellenes, minjthogy már kifogytak az időből. Polónyi fölszólalására a munkapárt és a Kossuthpárt helyeslése kiséretében Tisza István gróf válaszolt. A házszabályok értelmében — mondta — addig el nem távozhat a Ház, amig meg nem állapította a jövő ülés napirendjét. Elnök: Vannak technikai ügyek, amelyeket le kell tárgyalni, akármeddig tartson is az ülés. (A Justhpárt zajog. Polónyi beszélni akar.) Tisza István gróf: Üljön le! Polónyi: Jó lesz holnap revolverrel jönni a Házba! Erre a kijelentésre nagy lárma keletkezik. Az ellenzék zárt ülést kért, amit az elnök el is rendelt. Az ellenzék aztán visszavonta a zárt ülés iránti kérelmét. Justh Gyula: Ez házszabályellenes! Miután megállapították a jövő ülés napirendjét, el- nők az ülést féliiégy órakor berekesztette. Gyilkosság és öngyilkosság a Kossuth lajos-sugáruton. — Az elvált férj bosszúja. — (Saját tudósitónktól.) Hétfőn délután gyilkosság és öngyilkosság történt Szeged egyik legforgalmasabb utcájában: rengeteg néző tétlen asszisztálása mellett. Egy szerelemféltő elvált férj gyilkolta meg a feleségét, mikor az barátnői kiséretében gyanutlariul haladt a dohánygyári épület felé. A szerencsétlen asszony nem is sejtette, hogy a barátságot színlelő embernek gyilkos szándékai vannak és, hogy azért állt vele szóba, mert állatias bosszúját akarta kitölteni rajta. Koncz Istvánff törvényszéki irodaszolga a vakmerő gyilkos. Már tiz hónap óta nem él I együtt a feleségével, Dobó Etel dohánygyári munká-snővel, akit most fényes nappal legyilkolt. A gyilkosság után saját maga ellen fordította az öldöklő szerszámot és halántékon lőtte magát. A véres szerelmi drámának igy két áldozata is lett. Mindketten vértben fürödve, ezer meg ezer kíváncsi szemlélőtől körülvéve hevertek az utca porában. A mentők egy kocsin szállították be mindkettőjüket a közkórházba. A tragikusan végződő szerelmi regény részletei a következők voltak: Hétfőn délután egynegyed két órakor, mikor a Kossuth Lajos-sugárut a legélénkebb, mert a gyárak munkásai és munkásnői ebben az időben mennek be a gyárakba, egy feldúlt ábrázatú ember rohant végig az utcán. Minden munkásleányt és munkásaszszonyt megnézett, azután csalódottan rohant tovább. Közvetlen a dohánygyári épület előtt hirelen megállt ; és megvárta azt a három asszonyt, aki lassú lépésI ben, vigan trécselve közeledett az épület felé. A három asszony között ott volt Koncz István felesége is. Kotlár Miklósné és Vetró Sándorné, akik ! Koncz István feleségével mentek, figyelmeztették ís í az asszonyt, hogy ott az ura. — És ha ott van. Nem sokat törődök vele. Ezalatt az asszonyok, odaértek, hol Koncz István (állott. Koncz megfogta a felesége kendőjét és igy szólt hozzá: — Asszonyság, egy kis beszélni valóm volna magával. Kotlár Miklósné és Vetró Sándorné remegve nézték a feldúlt arcú embert, akinek már ekkor vérben forogtak a szemei. Halálos félelem fogta el őket, amikor az asszony bátran igy felet az urának: — Nekem sémmi beszélni valóm sincs magával. Koncz erre belenyúlt a hátsó nadrágzsebébe, kihúzta a revolverét és szó nélkül kétszer rálőtt a védtelen asszonyra. Az asszony nagyot sikoltott és a földre zuhant. Ákik ebben az időben a villamoskocsin a SzegedjRókus-állomás felé mentek ki, azok szemtanúi voltak e jelenetnek. A kocsivezető hirtelen megállította a kocsit. Rengeteg ember vette körül a vérben fetrengő asszonyt, de senkinek sem jutott eszébe megfékezni a dühöngő Konczot, aki revolverrel a kezében kirohant a kocsiutra és többször a szájához illesztette a fegyvert. Majd beszaladt a Pultz altábornagy-utcába és ott jobb halántékon lőtte magát. Az utca néptelen, üres volt, csak Szögi Julianna Pultz "altábornagyutcai lakos járt az utcán, Hallotta a pisztoly durranjál és. látta- amint egty ember lebukik a földre. — Segitség! segítség! — kiáltozta tele az utcát. Sorra nyíltak ki az ablakok és ijedt arcok néztek ki az utcára. A vérbeborult ember körül csakhamar nagy embergyürti támadt. Kontz még élt. Gyenge hangon arra kérte a körülállókat, hogy hagyják meghalni. — Hagyjanak meghalni. Vigyenek oda, ahol a feleségem fekszik. Együtt akarok vele meghalni. Kérését természetesen nem teljesíthették, hanem ijedten, szó nélkül, krétafehér arcok nézték a vergődő embert. Végre valakinek eszébe jutott a rendőrségért és a mentőkért telefonálni. Nemsokára megérkeztek a mentők, kissé később a rendőrség. A rendőrség részéről Schafter Lajos bünügyi jegyző jött ki a helyszínre. Kihallgatni sem Konczot, sem a feleségét nem tudta, mert mindketten eszméletüket vesztették. Kotlár Miklósnét és Vetró Sándornét is csak jóval később lehetett kihalígani, mert ők meg az izgalomtól ájultak el,. Ugy kellett őket fellocsolni. Mialatt a mentőkocs irobogva vitte a két áldozatot a kórház felé, a szerencsétlen asszony két barátnője elmondotta a tragikus eset részleteit az ügyeletes rendőrtisztviselőnek. — Talán egy éve, hogy Koncz István törvényszéki irodaszolga elvette Dobó Etelt, aki akkor már a dohánygyárban dolgozott. Két hónapig éltek együtt A férj goromba volt, rosszul bánt a fiatal asszonnyal, aki azután otthagyta az urát. Kóncz már többször kereste az asszonyt és hivta, hogy jöjjön vissza hozzá, de az nem akart. Egyszer sem fenyegette, högy megöli, csak azt mondta, hogy rossz vége lész a dolognak. Dobó Etel szorgalmas munkása volt a dohánygyárnak. Munkatársnői nagyon szerették. Nagy riadalmat okozott a vészhir a dohánygyári épületben. Még a kora délután folyamán sokan keresték fel a közkŐrházat, hogy megtudjanak valamit Dobó Etel állapotáról. A Délmagyarország munkatársa is kint járt a köz'.kórbázban. A szerelmi tragédia áldozatai külön teremben feküsznek. Az orvosok véleménye szerint az asszonyt valószínűleg meg lehet menteni, de az ember állapota életveszélyes és a halál bekövetkezését minden percben várják. A szenfmihálytefki parcellázás a bíróságnál. (Saját tudósítónktól.) Szeged város tanácsa, amint azt megírtuk, az építésügyi tanácsos előterjesztésére annak idején elhatározta,, hogy megengedi, hogy Röszkén és Szentmihályteleken is lehet építkezni. A kozépitészeti bizottság a tanács ezen intézkedésé megsemmisítette, mert szerinte a tanács túllépte hatáskörét, mikor a szabályrendelet megkerülésével, a 'középitészeti bizottság nélkül intézkedett. Fekete Béla dr ügyvéd most pert inditott hatvan szentmihályteíki gazda eben, akiktől ügyvédi eljárási költségeket követel. A gazdák ugyanis nem hajlandók semmiféle díjazást fizetni, mert azt tartják, hogy semmi hasznát nem veszik Fekete dr közbenjárásának, miután a parcellázás ügye ugy is kutbaesett. Különben is vitatják a követelés jogosultságát s hivatkoznak arra, hogy nem egész szabályszerű volt az a mód, amély szerint Fekete Béla dr az ügy körül való eljárásra a megbízást kapta. A hatvan alperes gazda közül ötvenkilencet Tóth Imre dr képviselt a szegedi királyi járásbíróságon, ahol ma Élemy Sándor járásbjró tárgyalta az ügyet. A gazdák közül személyesen is megjelentek tizen. Tóth Imre dr „időelőttiség" cimen telt kifogást az ügyben és kérte a felperest keresetével elutasítani, amennyibén a tanácsi határozatot a városi közgyűlés, — mint szabálytalanul hozott határozatot megsemmisitette. A járásbíróság nem utasította el végleg a felperest keresetével, hanem felfüggesztette az eljárást mindaddig, amig a belügyminiszter döntése e fölebbezés alatt álló ügyben megtörténik.