Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-31 / 76. szám

delmaüYarország 1912 március 31. a többség s a belőle kiikerült kormány, mint már jeleztük, a maga erejére támaszkodva valósítja meg feladatait, bízva az általa képviselt ügy jogosságában és helyességében, s támaszkodva arra a bizalomra, mely vele szemben a korona és a nemzet részéről ma is változatlanul fennáll. Az ország gyorsírói Szegeden. — Á kuítura ünnepe. — (Saját tudósítónktól.) Kulturális ünnepe van ma Szegednek. Az ország gyorsírói sereglettek ma össze, hogy versenyre keljenek egymással kulturális, némi túlzással tudománynak nevezhető sportjukban. A gyorsÍrás nemcsak rendszeretetre, gyakorlati ügyességre szoktatja a vele foglalkozót, hanem bővíti általános ismeretkörét, megtanítja a magyar nyelvtan alapos tudására és ami a legfőbb: kulturérzületet lehel a kultiválójába. Ha figyelemmel kisérjük egy gyorsírást tanuló rajongását azért az ismeretért, a melyről mindig csak azt hallja ugy az iskolában, mint annak falain kívül, hogy nagy gyakorlati fontossággal használható az életben, de aminek valóságáról még meggyőződést nem szerezhetett és ennek dacára milyen buzgósággal, mekkora kitartással és mily nemes lelkesedéssel foglalkozik a tanuló a gyorsírással, akkor könnyen megértjük a gyorsiróversenyek nagy kulturális jelentőségét és a gyakorlati gyorsírók nevelésére való rendkivüli hatását. Húsz esztendővel ezelőtt tiz tanuló alkotta meg a gyorsiróversenyt. Ez a helyzet azóta hazánk kultúrájának előnyére lényegesen megváltozott. Három körülmény hatott erre leginkább: az egyik a szegedi városi főgimnázium gyorsirókörének 25 éves jubileuma alkalmából rendezett első vidéki országos gyorsiróverseny volt, amely felköltötte a vidéki tanulókban is a gyorsírás ismerete fontosságának tudatát, amely versenyre 150 vidéki tanuló jött el Szegedre. Szeged példáját Pápa, Ungvár, Sopron, Miskolc és a többi városok követték és ma már vetélkednek egymással, hogy melyikük üdvözölhesse..falai között u gyorsírókat és,.mindegyik város nagyobbnál nagyobb áldozatot hoz a gyorsírás érdekében. A másik" legjelentősebb mozzanat gyorsírás előrehaladása terén az a lángeszme sugallta rendszeri fejlesztési: folyama, amelynek megínditójá és Úttörője, cS'üggedhetétlen vezetője Labro Henrik dr. Labro dr neveli a gyorsírókat, városról-városra jár, apostoli buzgalommal hirdeti a gyorsírás gyakorlati hasznát. Most itt van Szegeden. Az ő munkájának köszönhető az, hogy mig 10 évvel ezelőtt a 220 szóta-gos diktátumot két egész hibával tették át, addig most már 400 szótagot is irnak hibátlanul kitűnő gyorsiróink. A harmadik és igen jelentős tényezője a gyorsírás terjesztésének Gopcsa László dr miniszteri tanácsos. Ö a magyar gyorsírás legfőbb irányitója. Gopcsa László dr a szegedi ünnepségen a közoktatásügyi minisztert .képviseli Az ő érdemelnek elismerése nem alkalomszerű sablon, hanem minden magyar gyorsíró lelkében élő köztudat. Ennek a hármasszövetségnek lesz köszön hető a szegedi országos verseny szép eredménye. Közel ezer vidéki jött el Szegedre' hogy a Bódogh János és Jakab Lajos alapította szegedi iskola hirét növelje, tevékeny munkásságát honorálja. A gyorsírók zöine már pénteken délután és szombaton délelőtt érkezett Szegedre. Ideérkezett az aradi főgimnázium, főreáliskola, felsőkereskedelmi és női kereskedelmi iskolák, a békési főgimnázium, a beregszászi főgimnázium, a budapesti Barcsay-utcai, I. kerületi, István-uti, VII. kerületi főgimnáziumok, a II., IV. és VIII. kerületi főreáliskolák, a kereskedelmi akadémia, VII., VIII. és IX. kerületi felsőkereskedelmi iskolák, az összes budapesti gyorsiróeg.yesületek képviselői, a temesvári főgimnázium, főreál és felsőkereskedelmi iskolák, a késmárki felsőkereskedelmi, a kaposvári 'főgimnázium, a zombori főgimnáziumi, a székesfehérvári- főreál és felsőkereskedelmi iskólák, a debreceni főgimnázium; főreál, felsőkereskedelmi ós főiskolák, az orosházi polgári fiúiskola, a dési főgimnázium, a dévai főreáliskola, az ungvári főgimnázium, az újvidéki főgimnázium, felsőkereskedelmi és gyorsíró-szakiskola, a nagyszebeni főgimnázium, a miskolci főgimnázium, a veszprémi felsőkereskedelmi iskola, a pápai főiskola, főgimnázium és polgári fiúiskola, arkomárbmi főgimnázium, a szabadkai felsőkereskedelmi iskola, a nagyváradi felsőkeraskedelmi, polgári fiúiskola és a jogakadémiai gyorsjróegyesület, a péeái felsőké1 réskedeími iskola, a. sepsiszentgyörgyi főgimnáziúiii. a kiskunfélegyházai, nagykőrösi, nagyszalontai, gyulai főgimnáziumok, a kassai felsőkereskedelmi iskola, a pozsonyi főgimnázium, felsőkereskedelmi iskola és a Coneordia-gyorsiróegyesület, a soproni főgimnázium, a munkácsi főgimnázium, -a resieabányai gyorsiró-szakiskola, a nagykikiindai és nagybeeskereki iskolák stb. Az érkező tanulókat a szegedi konviktusban szállásolta el az egyesület vezetősége. A szombat déli gyorsvonattal érkezett Gopcsa László dr, a közoktatásügyi miniszter képviselője, Hencz Károly dr országgyűlési képviselő, a diszgyülés elnöke, Vikár Béla akadémiai tág, az Országos Gyorsíró Tanács képviselője, Fabro Henrik dr, a Gyakorló Gyorsírók Társaságának elnöke, Bódogh János, Jakab Lajos, Percnyi Adolf. Téglás Géza dr, Bálint Antal, Radnai Béla, Létay Etelka stb., a budapesti egyesületek képviselői. A vendégeket Lázár György dr polgármester a város nevében, Dobay Gyula dr elnök a gyorsiróegyesület nevében üdvözölték. Az üdvözlésre Gopcsa László dr válaszolt. A fogadtatás után a várost nézték meg a vendégek. Szombaton délután félnégy órakor volt a versenyirás ünnepélyes megnyitása a felsőkereskedelmi iskolában, délután négy órakor a szabatos, félőt órakor az Országos Diák Gyorsíró Szövetség nagygyűlése, amelyen elnöki megnyitó beszédet Radnai Béla elnök mondott, utána Maron Árpád (Székesfehérvár) a Gabelsberger-rendszer jelöléseinek reformjáról, Kroó Ferenc (Szeged) a gyorsírás legmagasabb fokának gyakorlati elsajátítási föltételeiről, Teöreök Aladár (Budapest) a,gyorsírás fejlesztéséről az ifjúság körében, Buxbaum Sándor (Pápa) a torlódások kiküszöböléséről tartottak előadásokat. Este társasvacsora volt a Kass-vigadó sakktermp* ben Vasárnap délelőtt nyolc órakor kezdődnek az egyéni fokok a felsőkereskedelmi iskola termeiben, délelőtt féltizenegy érakor a 270— 300 fokos legmagasabb verseny a városháza A laikus meg fog döbbeni, ba azt mondom, — .pedig igy van — hogy ha valaki egy sohasem csikorgó ajtósarkot talál ki, ezt. a gondolatát (mert a föltalálás mindig gondolat) bejegyeztetheti a szabadalmi hivatalban: ellenben ha a tudós a természet titkos háztartásában, oly uj erőt födöz föl, amilyent például Toricelli, Volta vagy Koch fölfedezett: akkor ez semmi! Ez közvagyon. Ezt a törvény nem védi. Az uj gondolat „tulajdonosa" milliónyi millió! hasznot csinálhat az emberiségnek, ő maga pedig koldusul halhat meg, ami már sokkal meg is esett. A tudós, az iró és a művész gondolatát tehát nem védi a törvény. Amint hogy nem védik azt az uj előadási formát, izlést és modort sem, mely ugy lehet a lánglélek legszebb visszatükrőzése. Tehát — harmadszor is — mit véd a törvénv a szellemi munkából. A válasz ez: a tartalmát. De hát mi a tartalma? Itt megint szanaszét beszélnek a törvények és a jogtudósok. A tegtürhetőbb még az a beszéd, hogy a mii védett tartalma az eredeti képzeletbeli kép, ami benne van. Vagy hogy az eredeti eszmei terv, szerkezet, amiben a tudós, iró és művész munkája megtestesül. Szó, szó, szól Látnivaló, hogy a szellemi munka védelme még lényegében is milyen bizonytalan. És hogy a jogtudomány milyen messze kullog a haladás nagy érdekei mögött. tta valami nagyot és ujat gondolok, azt nem védi a törvény. De ha tiz könyvből vagy tiz festményből, zeneműből, szolborból összerovok, összemázolok, összeklimpirozok, vagy összefaragok egy tizenegyediket: már az kemény védelemben részesüli, hacsak a gyártmány rendszere (terve) tőlem, származik. A modern könnyebbfajta zenének például legalább kilenctized része ugy 'van összekotyvasztva mindenféle közkeletű motívumokból. És ezt védi a törvény; a nagy tudós fölfedezését nem védi. A mi Istenben boldogult Konti József zeneszerzőnk egyszer egy iró barátjávall sétált az utcán és egy áthaladó katorrabanda épen a „Fledermaus" keringőt játszotta. Az iró ravaszul megkérdezte tőle: — Ezt a valcert is te irtad? Konti komolyan megcsóválta a fejét: — Még nem! Az irókat pedig a méreg eszi, amikor legszebb apró müveiket a tankönyvgyártók beleollőzzák a könyveikbe és ök vágják zsebre az írót illető tiszteletdijakat. Mert ez is szabad! Haj, haj! De so'kat lehetne még arról beszélni, hogy a szellemi munka napszámosai mennyire páriábba'k még a kazánfűtő munkásnál is. Maga az is, hogy a müvükre való joguk haláluk után ötven, vagy néhutt harminc év múlva elenyészik. Hát én Uram Istenem, miért nem enyészik el egy négyemeletes palota tulajdonjoga soha? Különben pedig a szegény pária-embert még az ág is húzza. A tudós, művész és iró már mesterségénél fogva hihetetlenül naiv. Ez inkább dicsősége neki, mint fogyatkozása. A teggyatrább üzletember is az orránál fogva vezetheti legtöbbjét. Előlegekkel, szerződésekkel agyonkötözi az istenadtát. Tudok mostanában egy olyan esetet, ahol a kiadó egy művészünktől 900 (kilencszáz) koronáért vette meg egy festménye sokszorosítási jogát és 75,000 (hetvenötezer) koronát keresett rajta. Az u. n. örökidőre való lekötések pedig oly gyakoriakká kezdtek lenni (Munkácsyt is igy bilincselte le a kiadója), hogy a törvény egyáltalán eltiltotta a szerzők személyes munkaerejének ilyen előre való lekötését. Mondván, hogy a rabszolgaság már régen el van törölve. Magától értetődik, hogy ez az okos törvény nem a mi törvényünk. Azután meg a végtelen sok ingyen-munka! Ingyen írás, ingyen szavalás, ingyen ..színjátszás, ingyen pingálás, ingyen dekorálás mindenféle jótékony célokra. En jó Istenem, hát miért nem kérnek inkább a jobban védett cipészektől ingyen cipőket? Dicsérem tehát derék festőművészeinket, szobrászainkat és építészeinket, hogy a mi kis .iogmorzsa a koldustarisznyájukban va, gyón, azt összeállva, komolyan védeni akarják. Szerencsét, bátorságot és kemény öklöt 'kívánok a Magyar Képzőművészek Szerzőjogi Társaságának! A drámaírók és zené, szék után a harmadiknak, mely a szellemi napszám bérét védelmezi. Haladás! Nekem azonban ne dicsérje senki ezt a ; felemás ábrázatú, képmutató századot!