Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-31 / 76. szám

1912 tit. évfolyam, 76. szém Vasárnap, március 31 DELMAGYA Uzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeded, «=s Korona-utca 15. szám a tsdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., => Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFIZETESl AR SZKMDEíi eaész évre . A 24-— félévre , . . R 12' negyedévre . K «•— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillrr. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14-— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELET UB-SZAM: Szerkesztősei 305 ^adóhivatal 83Ó Interurbán 3" 5 Budapesti szerkesztősei telefon-száma 12 S— I? A Khuen-kormány. Khuen-Héderváry miniszterelnököt, valamint a kormány tagjait újólag kinevezte a magyar király. A kabinet kinevezése a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni. A Khuen-kabinet a rezolució kérdés uj megoldása alapján nyert uj kinevezést. E' szerint királyi kézirat fog megjelenni, a mely annak a kijelentését tartalmazza, hogy a nemzet ujoncmegajánlási joga kétségbevonhatatlanul érvényes jog, a már megajánlott újoncokról, tehát a tartalékosokról és póttartalékosokról való rendelkezés viszont a király szabadon gyakorolható felségjogaihoz tartozik. A királyi kézirat a miniszterelnökhöz van intézve. A munkapárt értekezletet tart, amelyen Khuen gróf bejelenti a pártnak a kormány uj kinevezését, valamint a rezolució-kérdés megoldását. A képviselőházban hétfőn vagy kedden mutatkozik be a kabinet s a miniszterelnök ki fogja jelenteni, hogy a kormány változatlanul ragaszkodik a véderőjavaslat le tárgyalásához s meg fogja találni az eszközöket, hogy a parlamenti munka lehetőségét biztosítsa. A megállapodások lényege az, hogy a kormány teljesen szákitva az eddigi rezoluciós politikával és szakitva az ellenzékkel való kompromisszumos tárgyalásokkal, csakis a saját maga és a nemzeti munkapárt erejére támaszkodik és ezzel vállalkozik a véderőreform eredeti szövegének keresztülvitelére. A pénteki minisztertanácson a kormány egyhangúlag elhatározta, hogy ujabb kineveztetése esetén eredeti programjával és a többség teljes erejével vállalkozik a rezoluciótól megszabadított véderőreform keresztülvitelére. Tehát a komoly elhatározások már megtörténtek. S mihelyest Khuen-Héderváry miniszterelnök szombati kihallgatásán azokat őfelségének előterjesztette s a legfelsőbb hozzájárulást megszerezte, azonnal értesül a magyar közvélemény is. Már ma megállapíthatjuk, hogy a magyar politikai életben ezekkel az elhatározásokkal uj fejezet indul meg s az, ami a jelenlegi helyzetet felidézte s ami hosszú hetek óta a közvéleményt s a politikusokat foglalkoztatja, egyelőre tárgytalanná vált. Értjük ez alatt a rezolució kérdését. Még pedig annak formáját. Mert hisz kétségtelen, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök, valamint minisztertársai és a parlamenti többséget alkotó munkapárt egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy sem az általa képviselt véderőjavaslatnak illető szakasza, sem bármi más révén a nemzet ujoncmegajánlási joga veszélyeztetve nincsen. A kormány és a munkapárt kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a nemzet ujoncmegajánlási joga alkotmányunkban s az ide vonatkozó törvényekben kellőkép ki van fejezve és legnagyobb biztosítékát királyunknak mindenek fölött álló alkotmányos érzületében találja. A mikor mégis kész volt az ellenzék részéről ily irányban felmerült némely aggodalmakat megfelelő formában honorálni, tette ezt azért, mert semmit sem akart elmulasztani, amivel a parlamenti békét előmozdíthatta, nehogy ezért bármennyire erőszakolt, de mégis szemrehányás érhesse. Tette továbbá abban a meggyőződésben, hogy senki részéről e határozat tervezésénél a felségjogok érintésének leghalványabb gondolata sincsen. Amint hogy nem is volt. Mihelyt azonban ilyen aggodalom másrészről felmerült, a kormánynak és a többségnek kötelessége volt ezekre az illetékes aggodalmakra ép ugy tekintettel lenni, amint tekintettel akart lenni az ellenzék részéről fölmeríiltekre. Keresnie kellett tehát azt a módot, amellyel minden oldalon megnyugvást kelthet s javasolnia olyan formát, arnelylyel ez a cél el is érhető. Khuen-Héderváry Károly grófnak ez sikerült is: a megnyugvás eléretett a koronánál, de váratlanul elmaradt a tárgyaló ellenzék oldalán. Az ilyenformán beállott uj helyzetben Szellemi napszámosok. Irta Kenedi Géza Ahogyan én a haladás dolgait látom, csak az bizonyos, hogy a munka jogainak elismerése és tiszteletben tartása az egyetlen, ami nagyobb tökéletesség és több boldogság felé viszen bennünket. A többi mind csak kecmergés és az egymás zsebében való kotorászás. Nemhogy javítana a földi élet nyomoruságain, de még egy sánta kutya lábát sem képes meggyógyítani. Annál is kevésbé tud egy mákszemnyi olyan dolgot is előállítani, ami még nem volt. Semmiféle előkelőségnek nincs tehát az én belső világosságomban becsülete, csak annak, ami a teremtő munkából származik. Nincs az a megsokszorosított milliomos, vagy rendjelekkel, címekkel és másféle pávatollakkal teleaggatott európai mandarin, aki — ha más érdeme nincs — fölérne annak az embernek a térdéig, aki a napi becsületes munkát bevégezvén, kezét megmossa, vagy fáradtan félredobja az irótollat, ecsetet, vésőt, szerepet, hangszert, azt amit. Beleértetvén ebbe a földhányó kubikos is. Hogy a munkát testi és szellemi munkára osztjuk föl, az mindegy. A krumpli-kapálás sincs meg némi szellemi munka nélkül. Viszont Michelangelo is mászkált a festőállványon és mázolt hanyattfekve. A különbség abból áll, hogy a munkást mit ad a világnak: testi, anyagi javakat-e, vagy testetlen szellemi javakat? Amelyek hogy egyet jelentenek, mindenki megláthatja a legelső gőzgépen, amelyben a nagy, eszmei föltalálások a készítés munkájával egyesülve vannak. Hanem azt -már mondom, hogy ami a munka jogának elismerését — tehát a civilizált állapotot — illeti, ebben a testi munka sokkal előbbre van, mint a szellemi. És itt már néhány kötetet átugorva, tisztán csak arról a szellemi munkáról kezdek beszélni, ahol az eszmei tartalom az elhatározó: az iró és a művész munkájáról. Beleértve a tudósét is, akinek teremtő munkája rendesen írásban jelenik meg, bár olykor lehet, hogy csak egy vegytani éproulvette-ben. Azok azonban, akik ilyen javakkal gazdagítják a Föld rideg kérgét, csodálatosképen sokkal védetlenebb, sokkal rabszolgább lények, mint maguk a munkások. Lehet azért, hogy számuk és igy az öklük is kevesebb. Valószinübben azért, mivel a legnagyobb emberi javak fölismerése csak igen fejlett társadalmak erénye — és a XX. század társadalmai még alig-alig ilyenek. Nem kell épen a görögökig és a rómaiakig visszanyúlni, ahol az iró, művész és tudós többnyire rabszolga volt. Igazi rabszolga. Vagy fölszabadult rabszolga: libertinus. A szellemi -munkások rabszolgaságának sötét állapota leszáll a mi korunkig is. A szellemi munkás és kiadója közt (munkás és munkaadó) még ma is jóformán megvan az ősi gyűlölet. Hamar egy adomát toldok ide be, hogy világosabb legyen. Pákh Albert, e nemes szívű és ragyogó méjü magyar iró még halálos ágyán is dolgozott. Épen a térdein firkál, amikor belép hozzá az egyik irótársa: — Tudod-e, Berci, mi az újság? — Mi? — A kiadód (a hires Heckenast volt) halálosan beteg. — Mi a baja? — Vért köp. Pákh Albert a kezével legyintett: — Hadd el! Ugy sem a maga vérét köpi! Bizony nincs még mindenben a hátunk mögött az az idő, amikor az iró a kiadóját vérszopónak tekintette. Valamint a művész a műkereskedőt és a színész az igazgatót. És ha egészen igazságosak akarunk lenni, hát feleljünk meg erre a kérdésre is: ugyan ki is szokott négyemeletes házakat épit'eni: az iró, a művész, a tudós-e, vagy pedig a kiadó? A választ rábízom a nyájas olvasóra. A szellemi napszámosok védelme mások kizsákmányolása ellen, lényegében még ma is függő, megoldatlan probléma. Hogy a törvépy, a bíró és a köztisztesség miképen lehet a szellemi munkás segítségére, ezt valamelyest már tudjuk. A mü mindig elterjedésében védelmezhető, mivel akkor fizetnek érte. Tehát a szerző joga a sokszorosítás, az utánacsinálás, az elterjesztés, a kiállítás, a mü előadása, általában 'közzététele. De mi az, amit tulajdonképen védelmeznek mások jogtalan kizsákmányolása, szóval a bitorlás ellen? (Ez pompás magyar szó, Arany László hozta bele a törvénybe.) Maga a gondolat nem az.