Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-30 / 75. szám

4 DELMAG Y ARORSZÁG 1912 március 30. viszonyok miatt följajdul, akkor egyszerre lefogják az előleget ugy, hogy a kétheten­kénti fizetésnél 6—8 koronát kap mindössze. Szegedi gyárról lévén szó, kötelességünk­nek tartottuk meggyőződést szerezni arról, hogy mi igaz a Népszava cikkéből és öröm­mel győződtünk meg arról, hogy a cikkben foglalt állitások vagy légiből kapott valót­lanságok, vagy annyira túlzottak, hogy egy­értelműek a valótlansággal. Legelsőbben is valótlan, hogy 12 óra a napi munkaidő. Reggel fél 7 órától este fél 7-ig tart a munkaidő, délben egy óra ebéd­idő és délelőtt-délután fél-fél óra uzsonna­idő levonásával. Tehát 10 óra a napi mun­kaidő s még ennek szigorú betartására sem* kötelezik a munkásokat, mert nem napszám­ba, hanem darabszámra fizetik őket. A kefe­kötő szakmában általánosságban a darabszá­mos fizetés divik, tehát a munkások keresete tisztán attól függ, hogy ki milyen ügyes és szorgalmas. Ennek ellenére magunk győződtünk meg arról, hogy a szakmunkások heti keresete nem 10—20 korona, mert az üzleti könyvek tanúsága szerint igen sokan megkeresnek 'oetí 30 koronát, de senki 18 koronánál keve­sebbet rendes körplmények között nem ke­res. Ez különben is szorgalom és ügyesség dolga. Természetes, hogy fiatal, gyakorlat­lan munkások nem tudnak annyit keresni, mint jól begyakorolt idősebb munkások. Segédmunkások, illetve napszámosok át­lagosan 3 korona napi bért kapnak. Vannak ianoncok is, akik természetesei] kevesebbet kapnak, de elvégre is nem kívánható, hogy az inasokat is ugy fizessék, mint a kitanult munkásokat. Ugyanez az arány a női munkásoknál. Vannak nők, akik 16 koronát keresnek he­tenként és vannak kezdők, gyakorlatlanok, akik csak 8 koronát tudnak megkeresni. A gyáriparban általában nem keresnek többet, mint a Winfer-íé\e kefegyárban. A munká­sok nem is elégedetlenek, aminek bizonyíté­ka, hogy a gyárban sok a régi munkás, akik már hosszú esztendők óta ott dolgoznak. Összesen csak 12 munkás sztrájkol, mert kettőt a gyár bocsátott el, még pedig azért, mert szorgalmatlanok voltak s izgatták a többieket. Ezeknek azután sikerült még 12tot beugratni, hogy szolidárisak legyenek s igy ezeket a gyár elboosátotta a munkából. An­nak a két munkásnak, akit elbocsátottak, ki­fizették a két heti felmondási időre járó fize­tést is. Hogy levonták az előleget, az ter­mészetes, abból pedig, hogy a munkásoknak, ha szükségben vannak, előleget adnak, iga­zán nem lehet rosszakaratot kimagyarázni. A bírságolásra ugyan késedelem esetén a munkarend alapján joga lenne a gyárnak, de nem élnek e joggal s csak a legritkább esetben, ha például részegen megy valame­lyik dolgozni, akkor bírságolják. Ilyen eset /egyszer egy évben, ha előfordul. A Népszava cikkének az az állítása, hogy a munkavezetők megkövetelik a nőktől, hogy ölelkezési célra is rendelkezésükre le­gyenek, a megvádolt munkavezetők állítása szerint „aljas rágalom", amiért a Népszava «ellen rágalmazás címén sajtópert indítanak. i A napszám. — fiz országos statisztika és a szegedi nap­számosok. — (Saját, tudósítónktól.) A földművelésügyi minisztérium most adta ki azt a statisztikát, amely a magyarországi munkásokkal, illetve napszámosokkal foglalkozik. Ez a száraz számihalmaz sokkal többet mond, mint száz meg száz népgyűlés demagóg szónoka. Nem beszél megindító frázisokkal a nyomorról, de faktum gyanánt állítja be a szomoru igaz­ságot, hogy igenis nagy a nyomor, dacára annak, bogy elméletben sokat javult a mun­kások helyzete. Talán épen Szegedet érdekli ez a statisztika legjobban., hisz Szeged lakóinak legalább is 30%-a napszámos, föklmives. Nézzük csak meglátó szemmel a minisztérium által ki­adott statisztikát. Kiderül' ugyanis belőle, hogy a férfi/mun­kások napszáma átlag az egész országban hiába emelkedett oly jelentősen a múlt év­tizedben, ma is alig több két koronánál. A női munkás másfél koronát sem keres. A gyermeknapszám egy korona sincs. Pontosabban a következő a béi-statisztika fillérekben: Tavaszszed keres a férfi 185, a nő 129, a gyermek 88 fillért naponta ellátás nélkül. Nyáron hasonló viszonyok között a férfi keresete 293, a nőé 187, a gyermeké 127 fillér. őszszel a férfinak 211, a nőnek 147, a gyer­meknek 98 fillért fizet a gazda. Télen 155 fillér jár a férfinak, 109 a nőnek, 74 a gyermeknek. Évi átlagban tehát 211 fillér a férfi-, 143 fillér a nő- és 96 fillér a gyermeknapszám. Ez a jövedelem azonban távolról sem any­nyi, mint az eltartottak s a munkás megélhe­tésére naponta fordítandó összeg. A kimuta­tás szerint ugyanis évente csak 222 napot dolgozik a férfi, 188-at a nő, 152-őt a gyer­mek. Az egész évben tehát 468 koronát keres a férfi, 269 koronát a nő és 146 koronát a gyermek. Gondoljuk csak most el, hogy egy olyan mezőgazdasági napszámos-családnak, amely­ben csak a családfő keres, napi másfél koro­nája sincs a megélhetésre, 128 fillérből kell megélnie naponta. Egy olyan családban, amelyben "mindkét szülő dolgozik, magukra hagyva gondozás nélkül a gyermekeket egész nap, nem jut több naponta kerek két koronánál két felnőtt em­ber megfeszített munkája után. Az olyan napszámos-család, amelyben a 'Szülőkön kivül egy fölcseperedett gyermek is dolgozik, napi 242 fillérből kénytelen ten­gődni! Ezt a nagyon szomoru helyzetet tárja fel a statisztika. Szükséges kommentár ebez a sta­tisztikához megemlíteni azt a drágaságot, mely pusztító veszedelemként járja be a vi­lágot, természetesen Magyarország sem ké­pez kivételt. Nagy a drágaság, kevés a mun­kabér. A részletekbe nem is bocsátkozunk. Nagyon sok azoknak a községeknek a száma, ahol a munkabér sokkal kisebb az átlagnál. Szeged sem képez kivételt, a munkabér­átlag ugyan valamivel kedvezőbb, de semmi­esetre sem annyi, amiből tisztességesen meg lehessen élni. Szegeden a .munkabér-átlag 160 fillér és 200 fillér között váltakozik. A szegedi köztisztasági vállalat napszámosai átlagban 2 koronát keresnek. A munkásnyomor nemcsak speciális magyar tünet. A világ minden részéből érkez­nek hirek, melyek a munkásnyomorról szá­molnak be. Lássunk egy példát, Londonból jelentik: Az 1910-ik évről most megjelent hi­vatalos jelentés megdöbbentő 'adatokban szá­mol be azokról a szerencsétlen emberekről, akik Angliában a szó szoros értelmében éhen haltak. A halottkémek 1910-ben 111 halál­esetben állapították meg, bogy a halál köz­vetlen oka az éhség volt. Az éhhalál áldozatai közt volt többek közt: egy hajdani tanitó, egy könyvelő, két kereskedősegéd, egy gyors­Író, egy élelmiszerkereskedő, egy irnok, egy kémikus és egy lelkész nővére. Tizenhárom esetben nem sikerült megállapítani a halott személyazonosságát, A további kutatások ki­derítették, bogy a 111 éhen balt ember közül nyolcvanötén folyamodtak segítségért a szegény-ügyosztályhoz. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szombaton A. kém, dráma. Bemutató. (Góth­pár fölléptével. Fölemelt helyárakkal.) Vasárnap délután Cigányszerelem, operett. — Este Góth Sándor és G. Kertész Ella ven­dégekkel bérletszünetben A kém, szinmti. Hétfő A kém, szinmü. Góth Sándor és Ker­tész Ella vendégekkel. (Bérletszünet.) Kedd Ditrói Nándor dr vendégfelléptóvel, a karszemélyzet jutalom játékául Felhő Klári, népszinmü. (Bérletszünet.) Qóíhék a Papában, Flers és Cáillavet, Góth és Góthné: igazi mondáin szerzők és valódi mondáin színé­szek. A francia irőpár akaratlanul is konge­niális tolmácsokat talált e magyar művész­párban. Különben is Góthék Ízlésük, iskolá­juk és temperamentumuk szerint franciás színészek. Fölényesek, de nem épen sziv nél­kül, páratlanul biztosak a maguk techniká­jában, de azért korántsem csupán rutinosak. Igen gazdag skálával rendelkezik az ő művé­szetük, csak bizonyos'mélység az, ami hiány­zik. He ők nagyszerű okossággal ismerik erejüket és ezen tul sohasem törnek. Külö­nösen Góthné szinte tökéletes színésznő, fér­jénél annyival különb, amennyiben e pályán a nő mindig különb a vele egyazon mértékű férfinál. Góthné többet és tovább fejlődött valahogy, mint a férje, aki kezdetben mestere volt, minthogy hangot adott e gyönyörű és sokhuru hangszernek. Tegnap este, idei első vendégföllépésük al­kalmával igazi kellemes szinházi estét sze­reztek a hálás és őket kitűnően szerető szege­di közönségnek. Góthék egészen elemükben voltak, a Papában mind a kettőnek pompás, a férfinak parádés, a nőnek sok értéket föl­szinre hozó szerepe van. Valódi hatásos szerepek ezek, a Bernstein­szerepek hazug pátosza és csinált izgalmai nélkül. Góth, mint szépen öregedő világfi, csupa charme volt, nobilis, kedves, szinte bá­jos és mindig elegáns, kivül-belül egyaránt, A szivét se rejtette el, csak okosan gazdál­kodott vele. Félelmes biztonság az ő játéka, ez a hang nem ad gikszert soha. Góthné Georgina szerepéből többet hozott ki, mint ami a puszta szövegben van. Sokkal többet, meleg, lüktető ritmusát egy egészen egyéni nőiségnek, olyan hangokat talált, amilyene­ket csak kivételesen erős egyéniségek lelnek szerencsés ösztönüket követve. Ez több, mint nagy biztosság, több mint nagy tudás, ez ősi asszonyi művészet. Tele ház élvezte és jutal­jnazta a pompás játékot. Gótbékat számta­lanszor, lelkesen hivták a függöny elé. Juhász Gyula. * Az Otthon szimfonikus hangversenye. Március 30-ikán, szombaton rendezi a Sze­gedi Tisztviselők Otthona utolsó 'szimfonikus hangversenyét, érdekes és szép műsorral. A hangversenyen a magyar királyi honvédzene­kar és Böhm Flóra működik közre, azonkí­vül megjelenik azon Brestyánszky Irén zene­szerző is, akinek egyik legújabb klasszikus alkotása kerül előadásra. A hangverseny­szárnokat ez alkalommal is Fichtner Sándor, a kiváló karmester dirigálja. Az előadás pontban hat órakor kezdődik. A hangver­seny műsorát itt közöljük: 1. Mendelssohn: Hebriták-nyitány. Előadja a magyar királyi bonvédkenekar. 2. Brestyánszky: Suite dans

Next

/
Thumbnails
Contents