Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-29 / 74. szám

1912 március 29. DELM AGYARORSZÁG 3 nagybirtokosság képezi nálunk a Iegönzőbb osztályt, amely szociál-higiéniai intézkedé­sekre bizonyára a legkevesebbet fog áldoz­ni. Aki ismeri a nagybirtokosok cselédlaká­sait, munkás viszonyait, az aligha fog vér­mes reményeket táplálni irányukban. Ami pedig a községeket illeti, kíváncsi Vagyok, vájjon Szegeden mikor fog történni valami legkisebb, intézkedés is a tüdővész leküzdé­sére. Az olasz bűnös asszony. — Egy érdekes merénylet titkai. — (Saját tudósítónktól.) Az olasz „donna delinquente", a bűnös asszony tipusa mind­inkább kialakul azoknak az izgalmas bünpö­röknek során, amelyek évek óta egymást érik Olaszországban. Féléve sincs, bogy megemlé­keztünk egy véres esetről, amely a milanói pályaházban játszódott le. A dráma cselekvő hőse Mario Ppternoster adriai albiró volt, aki revolverrel leterítette Lapaglia kereske­delmi utazót. A revolverdörrenés már csak a végét jelentette egy hónapok óta húzódó szerelmi drámának. Ennek a cselekvő hőse viszont Lapaglia felesége, született Bentivog­lio Ginerva grófnő volt, aki magába szédí­tette a fiatal bírósági tisztviselőt, megszök­tettette magát vele, de azután, hogy a fiatal­embernek elfogyott a pénze, elfogta a hon­vágy és kibékülés céljából hazautazott fér­jéhez. Ez elébe ment Milánóig « ott játszó­dott le a véres eset, amelynek körülményei egyébiránt máig kiderítetlenek. Lapaglia, aki azóta meggyógyult, azt erő­sítgette a vizsgálóbírónak, hogy Paternoster ok nélkül támadt reá, a gyanútlanra. Vi­szont Paternoster szerint Lapaglia torkonra­gadta és olyan mozdulatot tett. mint aki fegyvert készül előrántani a zsebéből. Ezért sütötte el pisztolyát. A vizsgálat adatai is igen érdekesek azonban s tanulságosan ma­gyarázzák meg a romlott nő lelkének mű­ködését. Bentivoglia grófnő husz éves korában lett a felesége a nála tizennyolc évvel idősebb férfinak. Az asszony azt állítja, liogy a házas­életük eleitől fogva boldogtalan volt. hogy az ura zsarnokoskodott rajta, liogy durván bánt vele, sőt fojtogatta is, egy ízben pedig revolvert rántott reá. A férj ép az ellenkező­jét vallja ennek. Szerinte soha semmi ellen­tét se zavarta közös életüket a ő neki mindad­dig sejtelme sem volt felesége viszonyáról, amíg az asszony meg nem szökött. Tudni­való. hogy Lapagliát hivatása igen gyakran s néha hosszú heteken át távol tartotta fele­ségétől. A fiatal asszonynak azért az alkalom­ban sem volt hiányossága. Élt is veié, még Paternostert megelőzőleg. A szeretője akko­riban Err,ant!e bolognai törvényszéki bíró volt. Feladata főként arra szorítkozott, hogy a hiu nő divatárus! számláit kifizesse. A grófnő oly kíméletlenül fosztogatta barátját, bogy Erranténak egész megtakarított pénze elúszott s már-már adósságokba keveredett. Azonkívül nemcsak éjjelét, hanem nappalát is, egész idejét lefoglalta az .asszony, aki meg­kívánta, hogy elvigye ebédre, uzsonnára ven­déglőbe, hogy megsótáltassa és hogy szín­házba járjon vele. Errante sokat panaszko­dott erről barátjának, Paternosternek s vol­taképen ezek a beszélgetéseik készítették elő a fiatalember szenvedélyét. A szenvedély csakhamar annyira nyilvánvaló lett, hogy a grófnő is észrevette. És ettől fogva mindent megtett az élesztésére. A kölcsönös megértés nehészségein egy-kettőre túl voltak s a szép asszony nyomban megkezdte a viszony érté­kesítését. Egész csomó levele van a vizsgáló­bíró kezében. A levelekben jóformán egyéb­ről sem esik szó, mint a divatszámláiról, a miknek kiegyenlítésére kéri barátját. Uj ci­pőre, kalapra, keztyüre valót kér és nem is kiesi összegeket. Ezt írja egyik levelében: — Kacér természetemnek — nevezzük igy — ezek az apró kielégítései nagy örömet sze­reznek nekem s annál inkább szeretlek és imádlak értök... A kacérságom, liidd' meg, nem olyan, mint .a nőké általában, akik sze­retik, ha ünneplik és irigyelik őket... Az én kacérságom csak annyi, hogy egyre szebb akarok lenni a te számodra, hogy azt aka­rom, bogy jobban tessem neked ... Lásd, ho­gyan bánok veled, — írja egy más alkalom­mal, amiután egy sereg megvásárolni és ki­fizetni v.aló holmit elsorolt — akárha a fér­jem volnál s én a te jó kis feleséged. Minden vásárlásomról számot adok. Meg vagy elé­gedve? ... Az asszonynak szakadatlan pénzkérése a fiatalembert a legkínosabb anyagi zavarokba sodorta, összekülönbözött miattok a család­jával, amely megtagadta az egyre nagyobb összegek megküldését, elrontotta hitelét a hi­vatalában s annyira megterhelte magát adós­ságokkal, bogy a bizonyos romlást már csak egy vakmerő s egész múltját szétromboló el­határozással akadályozhatta meg: kijelentet­te a grófnőnek, hogy el kell szöknie vele, mert nem hir a szenvedélyével s mert a hazá­jában már nincsen maradása. Külföldön, ta­lán .a tengeren tul fog jövőt alapítani. A grófnő szívesen hajlott a kalandos vállalko­zásra. Azzal az ürüggyel, bogy Szicíliába utazik férje családjához, útra kelt. Rómában találkozott barátjával, onnan visszafordul­tak s Párisba utaztak. Egy heti boldogság ntán elfogyott a pénzük s ekkor az asszony kijelentette, bogy haza akar menni. Hiába­való volt ,a fiatalember minden rimánkodása, a grófnő hajthatatlan maradt. Nem kellett már neki szeretője, aki mindenképen tönkre jutott. A véres eset után az újságíróknak, meg utóbb a vizsgálóbírónak is ugy nyilatkozott róla, bogy voltaképen nem is szerette soha­sem. Csak szánalomból, lett a kedvese, mert a fiatalember azzal fenyegette, bogy kivégzi magát, ha meg nem hallgatja. Amikor a néptanító könyvel. — Szövetkezeti gazdálkodás. — (Saját tudósítónktól.) Egyes kis szövetke­zetek működése unos-untalan beleütközik az igazságszolgáltatásba. A könnyelmű, kicsi­nyes vidéki gazdálkodás, amely igen gyak­rap tudatlansággal párosul, a községekben működő szövetkezetekben visszásak az álla­potok. Tudatlan emberek intézik a szövetke­zet ügyeit, akik, habár jóhiszeműen, romlás­ba viszik a. szövetkezetet. Tulnyomólag egy­két elemi osztály képzettségű földmivelők az igazgatósági tagok, akik a legcsekélyebb hoz­záértés nélkül kezelik több száz ember va­gyonát. Néhány hónap vagy év multán aztán bekövetkezik a krizis és a tagok sirathatják a verejtékes munkával összehordott fillérei­ket, A Kishegyesi Önsegélyző Szövetkezet is nagy reménynyel kezdte meg a működését. A gazdag báesmegyei község polgárai nagy­számmal tömörültek a szövetkezetbe. Az igazgatóságot is megválasztották. Az igaz­gatóságba bejutott a község intelligenciája: a jegyző, a korcsmáros, a postás, a szatócs stb. A néptanátóra, Szörfy Ödönre, a legsú­lyosabb föladatot bízták: a szövetkezet köny­velését. Ugy gondolták a jámbor falusiak, bogy a. tanitó mindenhez ért. Mindenhez kell értenie. És a tanitó vállalta a könyvelést. Jö­vedelmező mellékfoglalkozás, ami ráfér a néptanítóra. A szövetkezet vagyonkezelése az igazgató­ság kötelessége. A törvény szerint a könyvelő a könyvek vezetését, ülési jegyzőkönyvek szerkesztését, valamint a fogalmazási és le­irási munkákat végzi. A primitív műveltsé­gű elemekből alkotott igazgatóság képtelen volt a vagyonkezelésre és azt is a tanitó­könyvelő nyakába akasztotta. Ez a rendszer nem vált be. A könyvekben hemzsegtek a csodabogarak. Téves bejegyzés, hibás elszámolás,- rovatok föleserélése nap­* ról-napra megismétlődött. Igy történt, hogy az évi mérleg valótlan összegben tüntette föl a szövetkezet vagyonát. Szörfy könyvelése 1901-ben kétezerszázkilencven, 190'2-ben két­ezernyolcvan hét, 1903-ban ezerötszázliarminc­kettö, 1904-ben kétezerkilencszáz, 1905-lien tizenkétezerhatszáz, 1906-ban pedig ötezerki­lencszáz koronával nagyobb összegben tüntette föl az önsegélyző szövetkezet vagyonát, mint az a valóságban volt. Hat évig szüntelenül hibás, helytelen ada­toktól hemzsegő volt a szövetkezet könyve­lése. Hat évig senki nem födözte föl a súlyos tévedéseket, Amikor aztán egy hozzáértő enr­ber felülvizsgálta az üzletkezelést, kiderült, hogy a sok ezres, amit a tanitó vagyonnak könyvelt, — légből kapott. A szövetkezeti tagok erre ugy gqndolták, hogy a tanitó becsapta őket. E véleményüket még támogatta az, hogy a pénztári naplóban több ezer korona, volt kiadásnak elkönyvel­ve, a kiadás pedig nem is történt meg. Az igazgatóság följelentésére a szabadkai ügyészség hűtlen kezelés büntette miatt vá­dat emelt a tanitó ellen. A szabadkai tör­vényszék a mult év szeptemberében Szörfyt hűtlen kezelés vétsége miatt két hónapi fog­házra ítélte. Fölebbezés következtében a szegedi ítélőtábla csütörtökön tárgyalta az ügyet. Az ítélőtábla megsemmisítette a tör­vényszék ítéletét és fölmentette a tanítót. Az ítélet indokolása szerint Szörfy nem tudato­san károsította meg a szövetkezetet, képzett­ség liijján történt a tévedés. Bárczány Imre főellenőr öngyilkos-kísérlete. (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután egy köztiszteletben álló szegedi uriember köívetett el öngyilkossági kísérletet. Bár­czány Imre nyugalmazott állam vasúti főel­lenőr régebb keletű és gyógyithatatlan be­tegsége miatt pisztolyt ragadott és homlo­kon lőtte magát. A hetvenkétéves* öreg ur öngyilkossági kísérlete mélyen lesújtotta a. családot és nagyszámú ismerőseit. Bárczány Imre, mint államvasuti főellen­őr évekkel ezelőtt nyugdíjaztatta magát, mert betegsége miatt nem tehetett eleget kö­telezettségeinek. Betegsége ellen mindenütt keresett orvoslást, de makacs bélbajábóí nem gyógvult ki. Betegen is szimpatikus és agilis tagja volt Szeged társadalmának. Az utóbbi időben bélbaja annyira elhatalmaso­dott, hogy magábazárkózott és buskomorrá lett. Hozzátartozói, felesége egy fia, Bár­czány Imre, ki.a leszámítoló hivatalban hi­vatalnok már ékkor féltették az öreg urat. A beteg főhivatalnok sohasem emiitette az öngyilkosságot. Csütörtökön délután egyedül maradt Bár­czány Imre Csongrádi-sugárut 13. számn házban levő lakásukban. Felesége csak -ké­sőn délután jött haza és ekkor megdöbbenve vette észre, hogy az öreg ur az ágyra bukva mozdulatlanul fekszik. — Imre, mi az? Miután nem kapott választ odarohant az ágyhoz és megnézte mi baja van az urának. Látta, hogy a homloka véres és egv pisz­toly fekszik a földön. Az asszony kétségbe­esve borult az urára, majd mi-kor észrevette, hogy még él, elrohant telefonálni a rendőr­ségnek. Csakhamar megérkeztek a mentők, akik a szegedi közkórházba szállították be az öreg urat. Sérülése súlyos, de nem életve­szélyes. Az orvosok véleménye szerint van remény, hogy Bárczány Imre felgyógyuljon. Bárczány Imre példás és boldog családi életet élt. Gyermekük csak egy van: Ifjabb Bárczány Imre a leszámítoló 'hivatalban hi­vatalnok. Az öngyilkossági kísérlet nagyőri megtörte a családot, de kínos feltűnést kel­tett az egész város intelligens ' publikumá­ban, hol nagyon jól ismerték és szerették az

Next

/
Thumbnails
Contents