Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-29 / 74. szám

6 DELMAGYARCXRSZÁG 1912 március 28. 4 öreg főhivatalnokot, öárczány Imréné az öngyilkosságról a kővetkezőket mondotta: — Az uram már régén: betegeskedik. Be­tegségével már nagyon sók orvosnál járt, de makacs bélbaját nem tudták meggyógyítani. Férjem nem csüggedt, tálán az utolsó pilla­natig bizotí, hogy felépül. Nem értem miért követett el ör-Hlkössági kísérletet. Soha­sem emiitette, hogy öngyilkos lesz. Munkatársunk kinn járt a közkórházban, bol Bárczány Imre eszméletlenül fekszik még a rendőrség sem tudta kihallgatni. Az orvosok szakvéleménye azonban az, hogy az öreg ur életét meg lehet menteni. A hom­lokán szenvedett könnyebb természetű sé­rülést. Csák öreg kora és előrdhaladott be­tegsége aggasztó. Edison az asszonyról, a munkáról és a halálról. Edisont megint fölkereste egy újságíró; ezúttal asszony. A „Newyork Herald" egyik írnunkatársa. Az ujságiró-asszony első kérdé­se az volt, bogy Edison egyenértékűnek tart­ja-e rz asszonyt a férfivéti Erre a nagy föl­találó igy szólt: — Háromezer, legalább azonban kétezeröt­száz esztendőnek kell még eltelnie, amíg az asszony szellemileg egyenértékű lesz a férfí­wél. De ma még ilyenről beszélni egyszerűen nevetséges. A fejlődés csak ép most indult meg. A választójogot adják meg nekik, de csak ugy, ha vagyonuk van; szerintem ezt a férfiakkal szemben is kellene alkalmazni. Edison teliát még mindig itt tart; ő a régi világ embere. Azután más tárgyra tért át Edison, A szeUemidézésről és a munkáról be­szélt. — Teljesen hiábavaló erőlködés, bogy a lialál után való élet titkait fölkutassák. A rémmesékbe való bit elposványositja az em­beri szellem munkáját. Dolgoznia kellene az embereknek. Minél többet, akkor azután nem volna idejük ilyesmikkel foglalkozni. A mun­ka az egyetlen eszköz, hogy célhoz jussunk. Az akarattól függ minden. Nekem egész éle­temben nem volt még egyetlen spontán esz­mém. Fantáziám sincs. Nem álmodozom. Az én, úgynevezett találmányaim a szomszédság­ban bevertek, én csak fölszedtem őket. Soha nem teremtettem semmit. Az ember nem te­remthet. Hogy valakinek az agyvelejében eszme támadjon, az egyszerűen lehetetlen. Minden kívülről jön. A szorgalmas ember a környezetéből lopja ki az eszméket; a lusta otthagyja őket és labdázni megy. Az úgyne­vezett lángész éjjel-nappal a laboratóriu­vnában van. Ha valami történik, akkor nyom­ba.n ott terem, bogy hasznosítsa a történte­bet. Ha nem volna ott, akkor a dolog csak­úgy megtörténne, de a.kkor nem volna az övé. Éjfél és reggel hat óra között olvasok és al­szom. Három-négy óránál hosszabb alvásra nincs szükségünk. A hat-hét órás alvás szo­bását átvettük az ősembertől. Ennek nem volt mesterséges világítása és ba beesteledett, •.ott bellett hagynia munkáját. Nem tudott mit csinálni, hát aludt. Az irodalomra terelődött a beszéd. — Tudja, bogy kit tartok a költőkkel és regényírókkal egyenrangúnak? — szólt kér­dően Edison az újságíró-asszonyhoz. — Gu­tenberget, azt a férfiút, aki föltalálta a szét­szedhető írást. Ha ő nem lett volna, akkor még ma is ötezer dollárba kerülne egy könyv és egy hónapig tartana, amíg újságjaink­ból egyetlen példányt ©leállíthatnának, Gu­tenberg tette lehetővé, bogy a gondolatok a nép közé is juthassanak. A legnagyobb gon­dolat is értéktelen, ba nem hatolhat a töme­gek közé. Aztán újra a munkára tért át. — A földi létnek a lényege a munka. Ha az emberek szorgalmasan dolgoznak majd, akkor meg fogják ismerni a világ szépségeit és nem vágyakoznak olyannak a megismeré­sére, ami njncs. A spiritizmus elmebetegség­nél nem egyéb. Az agysejtek megromlása okozza. Végül a halálról is beszélt. — Patersönban gyönyörű mintákat szőnek a gépek. Egy csattanás és vége mindennek, a gép megáll és a minták esak félig készek. Igy vagyunk mi is. Az én lámpáim, fonog­ráfjaim, baktériáim talán halhatatlanok. De ki akar balhatatlan lenni? Én nem! Hagy­jatok pihenni. A mi véges életünket egy liosszu álom befejezi. Shakespearenak igaza volt. Minden éjszaka kóstolót kapunk a töké­letes nyugalomnak az egészséges öntudat­lanságától. És a halál nem egyéb ennél. Miért féljünk tőle? Mi nem tudjuk majd, hogy halottak vagyunk. Hogy mi a véleményem a vallásról? A vallás sok embernek szükséges támasza. Ami engem illet, — de itt eszembe jut, bogy nekem nem szabad a vallásról be­szélnem. A feleségem egyszer és mindenkor­ra megtiltotta. Nincs tovább a Lipótvárosi Kaszinóban. (Saját tudósítónktól.) A bakkarát, ezt az undok, fertőző veszedelmet ki kell irtani mindennünnen. A Lipótvárosi Kaszinó-ból, ahol embert ölt ez a gyilkos hazárdjáték, a legrövidebb idő alatt ki is pusztul a bakkara. A mozgalom egyre erősödik. Kétszáznál töb­ben írták alá a bead'ványt, amely rendkivüli közgyűlés sürgős összehívását kéri a bak­kara eltörlése céljából. Az ivet átadták Bal­lai Lajos elnöknek, aki a rendkivüli közgyű­lés összehívása iránt már is intézkedett. A Kaszinóban t'egnap óta egyébről se beszél­nek, mint a bakkaráról és a túlnyomó több­ség fentartás nélkül a bakk eltörlése mellett van.. Valószínű, hogy a bakkara még a rendki­vüli közgyűlés előtt megszűnik. A Lipótvá­rosi Kaszinó vezető köreitől ugy értesülünk, hogy Krammer Tivadar dr gazda, saját fe­lelősségére be fogja szüntetni a bakkarat. A kaszinó tagjainak többsége helyesli a gazdának ezt a szándékát. Azok, akik a bákk fentartása mellett vannak, azt hangoztatják, hogy Krammernek nincs joga önkényesen beszüntetni a bakkot. A kaszinó két bakk­asztala évi két-háromszázezer korona jöve­delmet jelent a kaszinónak. A gazda a saját iniciativájából nem szüntetheti meg ezt a nagy jövedelmet. Ezzel szemben viszont a bakk eltörlésének a hivei azzal érvelnek, hogy a gazda beszüntetheti a bakikot, mint­hogy a rendkívüli közgyűlés többsége az in­tézkedést kétségtelenül approbálni fogja. A Lipótvárosi Kaszinónak tagsági dijak­ból 200.000 korona jövedelme van, kártya­pénzekből 160.000 korona és színházjegyek kezeléséből, trafikból és egyebekből 40.000" korona. Ez az összeg kétségtelenül elég a kaszinó fenntartásához, nincs szükség a vé­res bakkara pinkájára 2—300.000 koroná­jára. Itt emiitjük meg, hogy a Szántó Aladár öngyilkossága nyomán a bakk ellen támadt nagy mozgalomnak Abbáziában is vannak hullámai. A Casino des Etranger játékasz­talainál róla folyik a beszélgetés és élénken pertraktálják azt az esetet, amikor Szántó Aladár tavaly egy éjszaka negyvenezer ko­ronát vesztett a másodikemeleti bakkarate­remben. A hatóság a bakkarát azóta betiltot­ta, de azért a fürdővendégek kényelmesen vesztik el pénzüket a lovacskajátékon, a mely nagyban folyik a játékszobákban. Az abbáziai háztulajdonosok, kávésok és vendéglősök akciót indítottak a kaszinó el­len, melynek elnöke Hardegg János gróf. Az érdekeltek népes gyűlést tartottak és ezen elhatározták, hogy az osztrák kormánytól kérni fogják a kaszinó ideiglenes koncesszió­jának megvonását, mert a kaszinó létesíté­sétől remélt idegenforgalom nem felel meg a várakozásnak, sőt azzal, hogy a vendégek nagy részét kifosztja, az ott megforduló ide­genek hamarosan menekülnek Abbáziából. A kaszinóban tegnap, amikor Szántó öngyil­kosságának hirét megtudták, nagyon nehe­zen indult m y a játék. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken A papa, vígjáték. (Góth-pár föl­léptével. Fölemelt helyárakal.) Szombaton A kém, dráma. Bemutató. (Góth­pár fölléptével. Fölemelt helyárakkal.) * Kinek a megbízásából? Aradról jelentik: Arad uj szinbázat akar építtetni. Egy hónappal ezelőtt lenn járt Aradon Mol­nár Árpád berlini ember, aki a városi ta­nácsnak, mint szinházépitő mutatkozott be. Elmondotta, hogy a Versch és Flotow berlini szinházépitő cég megbízásából jött, akik a hires Kaufmann Oszkár szinházépitővel együtt olcsón föl akarják épiteni az aradi színházat. Csütörtökön a tanácshoz levél jött Kaufmanntól. A szinházépitő kijelenti, hogy Molnárt nem ismeri, Versch és Flotow csak színházi diszitők és néki eszeágában sincs Aradra pályázni. * Uj magyar darab a külföldön. Ismét bemutattak egy magyar színdarabot a külföldön, még pedig nagy sikerrel és bi­zonyos, hogy ez a darab is európai siker­körutra indul. Biró Lajos és Lengyel Meny­hért darabjáról van szó, a Cárnő-ről, me­lyet most mutattak be Münchenben. A darab rendkivül tetszett, raffinált józanságának szí­vesen engedte át magát a publikum. Min­denki azon a véleményen volt: ez az, amit egy kellemes, finom színházi estétőj várha­tunk. Sőt: ebből a szempontból régen volt Münchenben ekkora siker. Lesz pénztári si­kere ás bőven és ne felejtsük el, hogy az utolsó esztendők során, amúgy is emelkedő tendenciájú magyar szin'házirod-alomra se hozott szégyent. Ha ebez hozzávesszük, hogy a külföldi siker szerencséje ezúttal nemcsak két kitűnő drámairót, hanem egy Németországba szakadt magyar színigazga­tót és rendezőt, Róbert Jenőt is ért: minden­képen örvendetes ez a müncheni magyar si­ker. A darabot legközelebb Berlinben mutat­ják be. * Búcsúzó színtársulatok. Tavasz köze­ledtével a vidéki színtársulatoknak csaknem mindegyike állomást változtat. Legnagyobb­részt virágvasárnap után vonulnak el téli állomásukról, ahol az év legnagyobb részét eltöltötték. Igy a pozsonyi színházban április 3-án fejezi be nagy sikerekben bővelkedő téli évadját Polgár Károly színtársulata. A társulat Pozsonyiról Kaposvárra utazik, ahol az előadásokat április 7-én, husvétvasárnap­ján kezdi meg. — Állomást változtat a szé­kesfehérvári direktor, Szalkay Lajos is, aki húsvét után Losoncra vonul hathetes sze­zonra. — Krecsányi Ignác színtársulata szin­tén elmegy húsvét után Temesvárról, hogy a budai színkörben megkezdje az idei nyári szezont.

Next

/
Thumbnails
Contents