Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-28 / 73. szám
1912 március 29. DELMAGYARORSZÁG t> hogy távozzék-e a teremből, mire azonban az riem felelt. Stefánovics igv továbbra is a választási helyiségben maradt. A választás eredményét Taipovicza György megfölebbezte, a fölebbezést azonban elutasította a hitközség. A választmány űgyik tagja aztán írási kért-a tanácstól arra vonatkozólag, hogy a rendőrségnek- a választási színhelyére való kirendelését csakugyan a hitközségi elnök kérte. A tanáts bi-< zonyitványt is állított kí, amely szerint Jeskoviics János elnök és Bradvánovics Koszta választmányi tag kérték a rendőrség kirendelését. A bizonyítványt magyar és szerb nyelven irták. (Újvidéken a törvényhatósági közgyűlések jegyzőkönyvét is magyar és szerb nyelven szerkesztik.) A magyar irás szerint az elnök a választás színhelyére, a szerb szerint pedig a választási terembe kért rendőrséget. Tamics Jakab, az Újvidéken megjelenő Zasztava szerkesztője, törvényhatósági bizottsági tag egy közgyűlésen ímegtámadta a tanácsot, hogy az a hitközségi választásra vonaikozólag két hamis bizonyítványt állított ki, mert az elnök nem a választási terembe, hanem csak a választás színhelyére kérte a rendőrség kirendelését. A szerkesztőt fölszólalása miatt ötven koronára Ítélték, a tanács pedig rágalmazás miatt bűnvádi följelentést tett ellene. Az újvidéki törvényszék fölmentette Tárnicsot. a szegedi ítélőtábla azonban száznegyven korona pénzbüntetésre Ítélte, Az itélét ellen a szerkesztő semmiségi panaszt jelentett be. Szeged, a nemzeti jogok és a rezolució. (Saját tudósítónktól.) A márciusi közgyűlés első napján nagy és szenvedélyes vita után néhány szótöbbséggel levették a napirendről a tanácsnak azt a javaslatát, amelyben az volt, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy tiltakozik hívatlan és illetéktelen tényezőknek az ellen az eljárása ellen, amellyel azok befolyást kívánnak gyakorolni az ujoncmegajánlás jogának magyarázatára. A-tanács javaslata szerint ezt a közgyűlés az alkotmány épsége ellen irányuló támadásnak minősítette volna, olyan támadásnak, amely ellen pártkülönbség nélkül a legerélyesebben tiltakozni kell. A javaslat tárgyalása körül hosszantartó vitatkozás indult meg. Egymásután szólaltak föl a függetlenségi pártok vezérei, akik beszédjeikben minden egyébről beszéltek, csak arról nem, amiről a javaslat beszélt. Annak ellenére, hogy a javaslat olyan szempontokat és elveket hangsúlyozott, amelyekkel az ellenzék, mint programjának sarkalatos tételeivel szokott kérkedni, minden ellenzéki szónok kivétel nélkül annak a napirendről való levételét indítványozta csak azért, mert ezúttal a kormány volt hazafias, a kormány kelt a nemzeti jogok védelmére és nem az ellenzéki vezérek frázisairól és alanot nélkülöző közjogi vitatkozásról volt szó. A vitába olyam momentumokat is belevittek. amelyek nem tartoztak a kérdéshez. Az egyik szónok — Dobay Gyula dr a — szegedi egyetem kérdését dobta a vitába és azzal érvelt, hogy annak a kormánynak a ténykedéseit nem helyeselheti Szeged közönsége, amely kormány nem adott Szegednek egyetemet." Ez az érvelés érzékeny oldalán érintette a szegedieket, sok más meggyőződést háttérbe szorított és akadtak olyanok is, akikről közudomásu, hogy a nemzeti munkupártnak a tagjai és mégis a tanács javaslata ellen adták le a szavazatukat. Ez döntötte el legfőkép a javaslat sorsát és az egyesek részéről fölöslegesen nyújtott vita. Meg kell még jegyezni, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai közül mintegy száznegyvenen voltak felen a közgyűlésen, ahova a függetlenségi pártok berendelték az összes tanyai városatyákat. A munkapárt tagjai akik természetesnek tartották azt, hogy nem akadhat Szegeden egyetlen ember sem. aki a nemzetnek ujoncmegajánlási jogát minden támadás és kétségbevonás ellenére megvédeni, nem akarná, nem jöttek el a közgyűlésre teljes számban, mert ugy gondolkoztak, hogy a függetlenségi párthoz tartozó bizottsági tagok lesznek azok, akik a nemzet ,alkotmányos jogainak megsértése ellen — a javaslat intenciói szerint — a légerélyesebben fognak tiltakozni. Hogy a függetlenségi szónokok épen az ellenkező álláspontra helyezkedtek, az jellemzi az ö politikájukat, amely — amint a mai esetből is kitűnik — nem elvek, hanem személyek körül forog. Talán, ha függetlenségi városatya tette volna meg a javaslatot, amelyet egész bátran megtehetett volna, másként beszéltek volna azok, akik ma függetlenségi voltukra hivatkoztak akkor, amikor a nemzeti jogok megvédése eltein szavaztak. Ez a határozat természetesen semmit sem von le abból az erőből, amellyel Szeged a nemzeti munkapárti politika mellé sorakozott és abból az értékből, amellyel ennek a politikának nagy erejét Szegeden reprezen. tálták. A közgyűlésnek arról a részéről, amelyen a tanács ismert javaslatával foglalkoztak, alábbi tudósításunk számol be: Taschler Endre főjegyző előadja, hogy Arad város és Komárom vármegye köriratban közölte a várossal azt az álláspontját, amelyet a válság alkalmából elfoglal. A tanács foglalkozott a kérdéssel és azt indítványozta, hogy Szeged önálló föliratot terjeszszen a kormányhoz. A tanács a következő javaslatot terjeszti ebben az ügyben a közgyűlés elé: Mondja ki a közgyűlés, hogy mély aggodalommal látja a törvényhatóság, hogy az országgyűlés elé terjesztett véderőj avaslat sorsára, különösen pedig az ujoncimegajánlás jogának magyarázatára hivatatlan és illetéktelen tényezők befolyást kivannak gyakorolni az alatt az ürügy alatt, mintiha ezt a megtámadott felségjogok védelme tenné szükségessé és teszik ezt akkor, amikor a törvényhozás alkotmányunk egyik legsarkalatosabb jogát, az ujoncmegajánlás jogát a felségjogok érintetlenül hagyásával az 1888. évi XVIII. törvénycikk szabatos magyarázata mellett sértetlenül fönfartani kivánja. Egy tisztán magyar közjogi kérdésben történt s a magyar politikai élet súlyos válságát fölidézett ezen beavatkozásbán alkotmányunk épsége ellen irányuló támadást látunk s a nemzet egyetemes ügyének tekintve, az ellen legerélyesebben tiltakozunk és hazafias meggyőződéssel helyeséljük nemcsak a magyar királyi kormány, hanem különbség nélkül mindama országgyűlési tényezők és férfiak működését, akik a válságos időben az alkotmány védelmére egyforma fölfogással si'kra szállottak. Midőn ezekben irántuk elismerésünket és bizalmunkat kifejezésre juttatjuk, kijelentjük azt is, hogy jövőre is támogatásunkat ajánljuk föl mindazoknak, akik a nemzet ujoncmegajánlási jogának s az 1888 XVIII. t.-c.ben őfelségére ruházott felségjog tartalmának értelmezésében a magyar nemzeti álláspont föntartásának és érvényesülésének érdekében buzgólkodnak. Kéri az indítvány elfogadását. Koszó István dr nem akarja diszkurzió tárgyává tenni azt, hogy a kormány miért mondott le, A föliratot illetve megjegvzi, hoey a törvényhatóságnak az a kötelessége, hogy* a-jogait terjessze és a nemzet jogait erősbitse. Felkiáltások: Hiszen ezt akarjuk! Ezt mondja a fölirát! Koszó István dr: Azok az emberek, akik az ujoncmegajánlási jogot a korona kezébe adják, neim jó hazafiak. Taschler Endre főjegyző: Ugy van, mi is ezt mondjuk! Koszó István dr különösnek tartja, hogy a főjegyző folyton közbeszól. Ez nagyon furcsa. bármennyire svarcgelb is a főjegyző! Taschler Endre: Ezt kikérem magamnak. Lógott már az ur házán is feketesárga pántlika, az enyémen még nem lógott. (Derültség.) Koszó István dr végül azt indítványozza, ne küldjenek föliratot a kormánythoz és az átiratok fölött térjenek napirendre. Pap Róbert dr a javaslatban személyi politika megnyilatkozását látja. Wimmer Fülöp: Nemzeti politika ez, nem Személyi politika. Pap Róbert dr beszél a koalícióról, megemlíti, hogy az nem tudta programját beváltani, aminek szerinte az <yolt az oka, hogy a Héderváry-kormány jött uralomra. (Zajos ellentmondások.) Fölkiáltások: Tévedni tetszik! Pap Róbert dr hosszasan beszél a véderőreforraról, a válságról és az obstrukeióról. Szerinte nincs jelentősége annak, hogy a város föliratot intézzen a kormányhoz, mert közben 'Héderváry megint miniszterelnök lehet. Koszó István dr indítványához hozzájárul és kéri annak elfogadását. Szíjgyártó Albert kéri a tanács javaslatának elfogadását. Rósa Izsó dr: Nem hittem volna, hogy'az előttünk fekvő kérdésben a közgyűlési tagok véleménye és a tanács javaslata között nézeteltérés fejlődjék ki. Szilágyi Dezsőről beszélték, hogy ö annak idején minden tétel valóságának a bizonyítására kész volt, de vállalkozott arra is, hogv az ellenkezőt bizonyítsa. Ilyen vállalkozásnak tűnik fel előttem azoknak az uraknak a fellépése, akik a tanácsi javaslat ellen sikra szállottak, de akiktől én épen az ellenkezőt vártam volna eh Miről is van most szó. Arról, hogv megvédessék a törvényhozás Ujoncmegajánlási joga a tultengéssel fenyegetődza felségjoggal szemben. A nemzetnek ezen alkotmányos joga a Fejérváry-kormány ideje alatt sérelmet szenvedett azáltal, hogy a póttartalékosok behiivattak annak ellenére, hogy az országgyűlés az újoncokat nem szavazta meg. Amidőn tehát most a véderőtörvény tárgyalás alá került, hasonló esetek ismétlését kivágták megakadályozni, mert a nemzetnek ezt a jogát semmi körülményiek között elkoboztatni nem akarták engedni. Arad város és Komáromimegye törvényihatóságai tehát azt a kérdést vetették föl; hogy helyeseljük-e azoknak a képviselőknek alz eljárását, akik a nemzetnék azt a jogát meg akarták védeni •és én azt kérdezem: Van-e közöttünk csak egy is, aki a nemzetnek ezt a jogát minden támadás és kétségbevonás ellenére megvédeni nem akarnák. Minthogy az élőterjesztett tanácsi javaslat kizárólag ebben a körben mozog és óvást emel a felségjogok kiterjesztése ellen és a nemzet alkotmányos jogát megsérteni nem engedi, ezért azt kérdezem, hogy. kinek lehet ezen javaslat ellen komoly és .elíogadh'átó érve. A tanácsi előterjesztésnek ez a lényege, amely mellett az elismerés hangján szól azokról,, akik a. nemzeti jogok védelmére síkra -szállottak. Minthogy seri ki .sem lehet közöttünk, aki az elismerést ezektől a férfiaktól, megtagadhatná és mivel a javaslat öntudatos nyilatkozat és erős állásfoglalás a nemzeti jogok védelmében, ezért ajánlom annak elfogadását. Rósa Izsó szavait nagy óljenzéssel és tapssal fogadták. Becsey Károly dr röviden kíván szólni. Ha a .tanács néhány (héttel ezelőtt teszi meg a javaslatát, akkor arra szavaz, de most, mikor a kormány lemondott, elutasitja azt. Kéri a közgyűlést, térjen napirendre az inditvány fölött. Balassa Ármin dr megállapítja azt, hogy a kormányok sok'szor szorult helyzetben vannak, sőt ebbe a helyzetbe kerülnek akkor, amikor a helyüket elfoglalják. A nagy nemzeti koaliciós kormány annyira szorult helyzetbe jutott 1906-ban, hogv minden nemzed jogról lemondott csak azért, hogy kormá-