Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-27 / 72. szám

1912 máricus 27. DÉLMAGYARORSZÁG b Szeged a kormányhoz. — Bizalmat szavaz a törvényhatóság. — (Saját tudósítónktól.) Arad város, későbben pedig Komárom vármegye törvényhatósági bizottságai egyhangú lelkesedéssel üdvözölték nemrég a Khuen-Héderváry-kormányt azért a hazafias érzelemért és nemes magatartásért, amelyet ez a kormány a képviselőház tárgyalásai alkalmával is, de minden téren az ujonemegajánlás kérdésében az egész ország elismerése és rokonszenve mellett tanúsítottak. A két törvényhatóság a föliratot, amelyet annak idején a Délmagyarország qgész terjedelmiében ismertetett — pártolás céljából megküldötte Szeged város törvényhatósági bizottságának is. A tanács keddi ülésén foglalkozott a közgyűlés elé terjesztendő föliratokkal. Elhatározták a ta. nácsülésen, hogy azt javasolják a közgyülésnek, terjesszen teljesen önálló föliratot a képviselőházhoz. . A tanács javaslata, amelyet előreláthatólag egyhangú lelkesedéssel fogad el a közgyűlés, a következő: Mondja ki a közgyűlés, hogy mély aggodalommal látja a törvényhatóság, hogy az országgyűlés elé terjesztett véd erőjavaslat sorsára, különösen pedig az ujonemegajánlás jogának magyarázatára hivatatlan és illetéktelen tényezők befolyást kívánnak gyakorolni az alatt az ürügy alatt, mintha ezt a megtámadott felségjogok védelme tenné szükségessé és teszik ezt akkor, amikor a törvényhozás alkotmányunk egyik legsarkalatosabb jogát, az ujonemegajánlás jogát a felségjogok érintetlenül hagyásával az 1888. évi XVIII. törvénycikk szabatos magyarázata mellett sértetlenül föntartani kívánja. Egy tisztán magyar közjogi kérdésben történt s a magyar politikai élet súlyos válságát fölidézett ezen beavatkozásban alkotmányunk épsége ellen irányuló támadást látunk s ezt a kérdést pártkereteken fölül állónak s a nemzet egyetemes ügyének tekintve, az ellen legerélyesebben tiltakozunk és hazafias meggyőződéssel helyeseljük nemcsak a magyar királyi kormány, hanem különbség nélkül mindama országgyűlési tényezők és férfiak működését, akik a válságos időben az alkotmány védelmére egyforma fölfogással sikra szállottak. Midőn ezekben irántuk elismerésünket és bizalmiunkat kifejezésre juttatjuk, kijelentjük azt is, hogy jövőre is támogatásunkat ajánljuk föl mindazoknak, akik a nemzet ujoncmegajánlási jogának s az 1888:XVIII. t.-cben őfelségére ruházott felségjog tartalmának értelmezésében a magyar nemzeti álláspont föntartásánák és érvényesülésének érdekében buzgólkodnak. Tavaszi újdonságok férfi- és fiu-kalapok, nyakkendők, harisnyák, kesztyűk él férfi-fehérneműek - mérték szerint is - a legjutányosabb árban vásárolhatók PDÍIC7 I EZELÖTT 6YÉRES M- MÁRTONNÁL UuUaL I. SZEGED. TISZA-SZÁLLÓ MELLETT A beszéd fejlődése. Irta és a ^Gyermektanulmányi Társaság" ülésén felolvasta Klug Péter, a siketnémák intézetének igazgatója. Ami az embert emberré teszi, ami őt a föld minden teremtménye fölé emeli, ami a gondolat közvetítését lehetővé teszi, a gondolkozást élesíti, ami az emberi intelligenciának és tudománynak mai fokáig való fejlődését lehetővé tette, ez a nyelv. E nélkül az embernek csak nagyon kevés, vagy igen zavaros fogalmai volnának, szellemi lióditmányai elpusztulnának és örökös gyermekkorban élnek. Isten adományának, a természet szüleményének tartsuk-e, avagy az emberi elme müvének? Nem kutatom. Az azonban tény, liogy méltó ajándék volna a nagy Mindenhatóhoz, fenséges, mint maga a természet és méltó magához az emberhez, aki általa és vele lett a természet koronájává. Valóban a csodával határos az a nagy befolyás, amelyet a nyelv az emberre gyakorol s ha nem is fogadjuk el a nagy nyelvtudósnak: Müller Miksának abbeli állítását, hogy „nyelv nélkül nincsen ész", mégis be kell látnunk, liogy a nyelv a gondolkodásnak legnagyobb erőssége és bástyája. De az embernek nemcsak szellemi életére, hanem érzelmeire is rendkívül nagy hatással van a nyelv, amelynek egyesítő hatalma a kisebbnagyobb embercsoportokat népekké tömöríti. Nem hiába mondja Condillac, hogy az anyanyelv a nemzetnek az, ami az algebra a geometriának, mert tény, liogy. a nyelv a hazaszeretetnek is nélkülözhetetlen fejlesztője. „Élni fog nyelvében, élni művészettel — Még soká e nemzet". Mondja koszorús költőnk: Arany János. A nyelv megnyilvánulásának alakjai: a liangbeszéd, az irás és a jelbeszéd. Ezúttal csak a legismertebb, legtökéletesebb, egyúttal a legkönnyebb és ennélfogva leghasználhatóbb formájáról: a hangbeszédről kivánok szólani, amely összehasonlithatlanul tökéletesebb közlő eszköz, mint az irás, vagy a jelbeszéd. Valóban bámulatos az a nagy hajlékonyság, az az ezer meg ezer változat, amellyel a hangbeszéd gondolatainkat és érzelmeinket kifejezésre juttatja ós viszont semmi sem gyakorol az ember lelkére oly rendkivüli nagy befolyási, mint a beszéd zenéje. Innen van, hogy dr Pauer a beszéd zenéjét a legjobb nevelői eszköznek mondja. Kétségtelen, liogy az emberre nézve nagy előny az, ha jól tud beszélni; lia gondolatait, érzelmeit fennakadás nélkül, könnyedén, szabatosan és hűen ki tudja, fejezni. Csakhogy jól tudni beszélni rendkivül nehéz dolog, valóságos művészet, amit csak rendkivül sok gyakorlat és tanulás után sajátíthatunk el. Valóban csodálkoznunk kell a szülők és nevelők könnyelműségén, hogy gyermekeiknek, illetve tanítványaiknak szép, tiszta és jó beszédjével általában oly keveset törődnek; megelégszenek vele, hogy a gyermek testileg és értelmileg szépen és jól fejlődik. Távol tőlem a szándék, liogy a testi és értelmi nevelésnek nagy fontosságát és szükségességét csak a legkevésbé is kétségbe vonjam, csupán — minden egyebektől eltekintve — rá akarok mutatni arra, liogy a mai külsőségekre hajló korban általában a jól beszélni tudó és kevésbé értelmes egyének sokkal jobban boldogulnak, mint azok, kik náluknál talán értelmileg jóval képzettebbek, de beszélni kevésbé tudnak. Néhány év előtt megvizsgáltam egy iskolának 658 tanulóját és kitűnt, hogy ezek közül nem kevesebb, mint 124, azaz 19% szenvedett beszédhibában és közülük csak igen kevesen tudták értelmesen, szépen és akadozás nélkül mondanivalóikat elmondani. Természetes, hogy ezek legtöbbje beszédhibáját — amely miatt a különben tartalmilag legszebb beszéd is komikussá válik — a szülői házból hozta magával és ennélfogva főként és elsősorban a szülők felelősek érté, akik gondatlanságukkal és azzal, hogy kicsiny gyermeküknek rossz kiejtését kedveskedve utánozták, lettek gyermekük beszédjének megrontóivá. Azonban lássuk, miként fejlődik a gyermek beszéde? A csecsemő világra jötte után azonnal ad hangot, de ez a hang fiziológiai jelentőségét illetőleg semmiben sem különbözik attól a hangtól, melyet az. állat világra jötte után? hallat, mert egyszerű természeti szükséglei. hozza létre mindegyiket és nem egyéb, mint a testi állapot kifejezője; tudomására adja környezetének a maga egyszerű módja, szerint testi jól, vagy rosszullétét. Azonban e korban is a sirásnak többszöri ismétlődése már alapfeltétele a beszédnek, mivel általa a gyermek beszédszervei: hangszalagjai és tüdeje gyakorlódnak. Lassanként megkezdik az érzékszervek működésüket; a gyermeket a csillogó fény és kellemesen csengő hang nevetésre fakasztják, a kielégítetlen vágy pedig sírásra készteti. A lélek ébredezik és a kiskorú akarat működni kezd. A gyermek mind több és több hangot hallat; eleinte cisak magánhangzókat,, később ajak-, nyelv és torokhangokat is, amelyek már az anyanyelv hangjaira emlékeztetnek ugyan, de abban határozottan még fel nem ismerhetők. Ezek az u. n. vadhangolc„ amelyek Kussmanl szerint az ember őshangjaiul tekinthetők; szerinte számos generáció folyamán ezekből képződtek mindazok a szóhangok, amelyek a mai különböző nyelvek, abc-jében feltalálhatók. Fokozatosan, a halló képesség gyenge fejlődésével a gyermek figyelni kezd az egyes hangokra, majd utánozni is próbálja azokat, de sirása, szepegése, gügyögés© és nevetése még mindig csak a Telki állapotnak megfelelő reflexmozgások. Majd fellép őseredeti hatalmával az ntánzóképesség is. A gyermek sokszor hallja környezete hangjait, összehasonlításokat tesz környezete és a saját hangjai között.; utóbbiakat folyton javítja, végre kiszorittatnak az ősliangok és elfoglalják helyüket az anyanyelv hangjai. Természetes, hogy igen nehéz megállapítani, melyik gyermek milyen artikulált hangokat ós mily szavakat ejt ki legelőbb és mikor, mily sorrendben tanulja meg a többieket. Ez sokféle körülménytől függ. Némely gyermek müveit, másik kevésbé müveit körben él, egyik erősen fejlett, egészséges csevegő természetű, a másik ellenben balgatag, beteges. Úgyszintén különbséget tesz e tekintetben a nem is, u. i. a leánygyermekek beszédkedve és készsége hasonló körülmények között általában korábban jő meg és nagyobb is mint a fiuké. Azt azonban, mint általános tapasztalati igazságot már megállapította a gyermekpszichológia, hogy az első szavak magánt hangzói az: á, é ós e, mássalhangzói pedig a p, t és m. Innen van, hogy a gyermek legelső* szavai apa, mama, tata. E szavakat tehát nem a gyermeki lélekben gyökeredző szülők iránti szeretet mondatja először a kisdedekkel, Iianem a legegyszerűbb élettani törvény. Ha nem a szülőt, hanem bármi más fogalmat neveznénk apának, mamának, a gyermek első szavai mégis ezek volnának. Az emiitett hangok kiejtését csakhamar ujabb hangok ós szók követik. Valóban bámulatos, hogy az a kiesinyke gyermek az ő gyenge értelmi képességével anyanyelvét mily hamar tanulja meg, ha egyszer rákapott. Napról-napra ujabb és ujabb szókkal lepi meg környezetét. A haladás majdnem hihetetlen, ugy, liogy ha az ember szelleme és beszédképessége későbben is oly arányban haladna, mint az élet első 2—3 évében, valóban rendkivül magas tökélyre emelkednék. Már ezidőben kezd ébredezni a gyermek-