Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-27 / 72. szám

6 1 lELMAG YAROiRSZÁG 1912 március 27. ben a zene iránti érzék fa. Sigdsmund említi, hogy kis fia még beszélni se tudott, amikor dallamokat dudolt utána.; minden gyermek szívesen hallgatja a zenét és az éneket. , Az első év végén, esetleg a második év elején már uj és 'fontos időszak következik a beszéd fejlődésében; a gyermek felfogja a sokszor hallott szók jelentéseit és nemcsak hogy felidézi emlékezetében ezen már hallott szók képeit, hanem ezek jelentéseit, a tárgyakat is összekötik fogalmaikkal. Mig eddig a gyermek csak üres, tartalomnélküli szókat mondott, most már határozottan előtérbe lép az értelem fejlődése, amellyel a beszédkészség sem lesz képes lépést tartani. Ebből magyarázható, hogy a kicsiny gyermekek legtöbbje a legtöbb szót csak hiányosan, sokszor elferdítve, sokszor pedig a szóknak csak egyikmásik hangját ejti. Most már egyszerűbb kifejezéseket, kisebb mondatokat is kiejt a -gyermek; már itél és gondolkozik; kér vi'-zet, ételt és egyéb tárgyakat, kifejezést ad egyes kivnságainak istb. Kiejtése természetesen még mindig hiányos, de csodálatos buzgalommal igyekszik bőszedét folyton és folyton javítani. A kicsinyeknek ezen liibás beszédét természetes hebegésnek nevezhetjük, amely csakhamar elmúlnék ós a beszédnek későbbi tisztaságára a legkisebb befolyással sem volna, ha a szülők és környezet — mint már egyizben emiitettem — nem utánoznák kedveskedve ezt a rossz kiejtést, hogy ezzel a gyermeket arra mintegy rászoktassák, nem gondolván meg, hogy ezzel gyermekük beszédének fejlődését határozottan rossz irányba terelik, sőt meg is akaszthatják. Mert nem kicsiny dolog ám az, hogy az a kis gyermek az ő picinyke eszecskéjével tegyen különbséget •a jó és rossz között; bizony belezavarodik szegényke, beszédje tétovázó és akadozó lesz. Rendkívül fontos körülmény tehát, hogy a gyermeket már kicsiny korától, attól a perctől kezdve, amelyen az első artikulált ham got kiadta, hozzászoktassuk a szép, tiszta és értelmes beszédhez. Ne ferdítsük el előtte a szókat ós beszéljünk hozzá ugy, mint magunk is beszélni szoktunk. Száműzzük a gyermekszobából az ilyen értelmetlen kifejezéseket, mint bibi, tütü, papáiba stb., annál is inkább, mert ha a gyermek értelme már oly kifejlett, hogy ezeket megérti, akkor már a rendes kifejezéseket is fel fogja, ha nem is tudja még kiejteni. Hogy mily nagy befolyással ván e korban ••a környezet beszédje a gyermek kiejtésére, arról számtalan eset tesz tanúbizonyságot. A selypít ők, racsolók, helnegők ós dadogók legtöbbje e korban és pedig a helytelen szokás következtében kapja beszédhibáját. Számos esetet tudnék felhozni, amikor az okokat kutatván, kitűnt, hogy 'a gyermek beszédhibáját a selypítő, dadogó vagy hebegő dadától vagy szülőktől kapta. Sokan itt öröklékeny.séget látnak; nem öröklés ez, hanem helytelen szokás. A beszéd fiziológiai fejlődése általában a 4. év vége felé, sőt sok gyermeknél még élőbb, be van fejezve. Ha a gyermek e korban vagy öt éves korában még mindig rosszul ejti ki az egyes hangokat, akkor beszédhibával van dolguk. Barta ásestori OGMÜTERME KIgyö-utca l.sz. $6€eietá<=saa»©ta). Elsőrendű munkája elismert és a londoni namzotközikiáUi áson aranym érmet nyert. Készit szájpadlás nélküli fogakat s arany koronákat is. 2456 NAPEHIREK Pilllch Kálmán. — Részletek egy érdekes és még erfis életből. — (Saját tudósítónktól.) Lantos Béla, törvényhatósági bizottsági tag indítvány t nyújtott be a város közgyűléséhez, amelyben kéri, hogy az ujszegedi Aranka-utcát Pillich Kálmán-utcának nevezzék el. Pillich Kálmán egyike azoknak a keveseknek, akikkel bezárul Szeged történetének egy érdekes korszaka és akik még mindig életerős, biztató közéleti működést fejtenek ki, árviz után már a város újjáépítésén fáradozók között,van ós kivette részét Szeged újjáépítésének, fejlesztésének munkájából. Különösen sokat, hadakozott Újszeged érdekeiért. Ebből az alkalomból fölkerestük Pillich Kálmánt, hogy tevékeny életéből visszaemlékezéseket mondjon 'el. — Nagyon kényelmetlen, félszeg dolog az, — mondotta Pillicli Kálmán, hogy én most nyilatkozzam, amikor azt inditványozzák, hogy utcát nevezzenek el a nevemről. Soha sem voltam liü ember, soha nem törődtem az egyéni érdekeimmel és soha nem hajszoltam az elismerést. Ismer engem Szegeden mindenki, az én életem nyitott könyv s mindenki ép ugy olvashat benne, mint jó magam. Mint ügyvéd, független kenyérkereső pályán működtem mindig. Soha nem vállaltam városi tisztséget. Az apám városi tisztviselő volt s ő fogadtatta meg velem, hogy nem lépek a város szolgálatába. Igaza volt neki, mert negyvenkét évi városi hivataloskodás után, amikor meghalt, édesanyám, velem együtt nyolc árvával, évi 200 forint kegydijat kapott. Ezzel szemben sokszor tapasztaltam, hogy a városi tisztviselők közül állásukat sokan egyéni érdekeikre, vagyonszerzésre használják. Akik pedig önzetlenek, azoknak nincs benne köszönetük, mert elismerést vajmi ritkán kapnak. Ezért a városi politikában mindig az volt egyik főtörekvésem, hogy a város tisztviselőinek szociális érdekeit lehetőleg figyelembe vegyék és kielégítsék. A városi politikában egyébként egyetlen vezéreszmém volt: 'a város jól felfogott érdekét szolgálni. Ezt is tettem mindig és mikor tiz év előtt Kállay főispánnal szemben hónapokon keresztül a szó szoros értelmében obstrukciót folytattam, meg is volt az eredménye, mert a város költségvetésében százezer koronát takarítottunk meg, bór a tisztviselők helyzetén javítottunk. Az országos politikában már 1861 óta Deák Ferenc hive vagyok. Gsak "amikor Deák politikájának hagyományosa, a régi szabadelvű párt tulengedékeny lett az osztrák érdekekkel szemben, akkor nem tartottam velük. * Pillich Kálmán közéleti működésével kapcsolatban sok érdekes anekdotát beszélnek. Az anekdotákban benne tükröződik az egyéniségének jellegzetes vonása. Mindig komoly, szélesbeszédü és a közgyűlési teremben nem egy frappáns ötlet röppent már el az ajkáról. .A kilencvenes években például sok baj volt a közigazgatással. Néhai Pálfy polgármester 'emiatt sokat szenvedett a városatyáktól. Különösen Pillich Kálmán akadékoskodott álladóan, alig volt közgyűlés, hogy ne interpellált volna, valami közigazgatási rendetlenségért. Tulnyomólag a köztisztaságban talált sok megróni valót. Abban az időben egy viharosnak Ígérkező közgyűlésre igyekezett. Fontos városi ügyek voltak napirenden. Kocsin indult a városházára, mint rendesen. Már akkor is nehezen birta el a járást. Amint a korzó sarkán levő régi Bitó-féle balászcsárda elé ért a kocsija, az utcán egy döglött macskát pillantott meg. — Megállj te! — kiáltott a kocsisára — itt leszállunk. Verejtékes fáradtsággal leszállt a kocsiról és fölemelte a macskát, A kocsijába tette, aztán tovább haladt a városháza felé. Amikor belépett a közgyűlési terembe, elképedtek, majd pedig harsányan kacagtak a városatyák. Pillich ugyanis a farkánál fogva magával cipelte a döglött macskát, Egyenesen a polgármester asztalához tartott. Amikor odaért, a macskát óriási nevetés közben rátette a polgármester asztalára. — Itt van a köztisztaság — mondta a polgármesternek. — A korzó sarkán találtam, tessék benne gyönyörködni! A fogadalmi templom ügyét tárgyal'ták más alkalommal a közgyűlésen. Amikor az előadó tanácsos az építkezéshez szükséges milliókról beszélt, Pillich Kálmán közbevágott: — Ugyan kérem, uraim, mire való ez a könnyelmű költekezés. Ott van a zsidótemplom, nagyszerű épület, az jó lenne nekünk is templomnak. Vasárnap az úgyis mindig üres, arra az időre majd kölcsönkérjük! Ez az anekdota már nincs kapcsolatban Pillich közéleti működésével. A legdiszkrétebb ügye Pillich Kálmánnak. Az alakján, a. külsején fordult meg a történet. Pillich Kálmán alakja ugyanis, amint Szegeden mindenki tudja, hogy is mondjuk csak, egy kicsit tulbő. Az arca csupasz, szőrtelen. Most pedig kezdjük el a történetet: — Délelőtt, ugy kilenc óra tájban egy tanyai kliens kereste Pillich ügyvéd urat. Az iroda ajtaja zárva volt, ugy találomra bekopogtatott tehát egy másik szoba ajtaján. — Szabad! — hangzott belőlről a válasz. — A kliens félszegen körültekintett a szobában, láthatólag zavarban volt. A szobában egyedül Pillich Kálmán volt, ágyban feküdt, a feje be volt Imgyolázva. — Ugyan, tekintetös asszony, ha nem alkalmatlankodom, — szólalt meg á magyar — a. tekintetös nrral volna egy kis beszédöm ... — Személyi hirek. Leittmr Vilmos dr. az állami szemkórház igazgató főorvosa két heti szabadságra elutazott. — Ziffer Alfréd dr fogorvos két hétre elutazott és április 12-én tér vissza, amikor gyakorlatát ismét megkezdi. — Előléptetések a Magyar Franciánál. A Magyar Francia biztosító részvénytársaság igazgatósága legutóbb megtartott ülésében a szegedi vezérügynökségnél Fischer Lipót titkárt vezértitkárrá, Gaskó Gyula főkönyvelőt cégjegyzővé léptette elő. Egyidejűleg kinevezte Hammesz János főtiszt visel őt a Nagybecskereken létesített főügynökség vezetőjévé. — Mozognak az olasz hajók. Milánóból jelentik: Az Avanti értesülése szerint az olasz földközi tengeri flotta a speziai hadikikötőiben elindulásra készen van és valószínűleg már holnap elmegy Szirakuzába. _— Konstantinápolyból jelentik: Török forrásból származó hir szerint hétfőn olasz cirkáló jelent meg Beirut előtt, de rövid idő múlva eltávozott. Olasz hadihajók jelenteik meg Celeskénél, Ciprusszal szemben, valamint Mitylene közelében is. Szmirna és Mitylene között négy olasz torpedónaszád átkutatta a Richárd Greci nevii angol gőzöst. — Pétervárról jelentik: Az orosz diplomáciai körökben tagadják, hogy az olaszoknak szándékuk volna a Dardanellákat megtámadni. Olaszország, ugy mondják itt, ezzel a lépéssel csak az európai közvéleményt izgatná föl maga ellen és elveszítene néhány sorhajót. Azt tartják ellenben, hogy az égei tengeren való flotta-tüntetés és egy török sziget ostromzárja sokkal valószínűbb. Az olasz flotta megjelenését Szalonrki előtt valószinünek tartják. — Izgatnak a pánszlávok Máramarosban. Máramarosszigetről jelentik: Husztköz, Keselymező, Lipcse, Herincse, Berezna községekben ismét, izgatók járnak, akik vallástérités ürügye alatt folytatták államellenes munkájukat. Könyvecskékkel árasztják a népet, amelyet már annyira fölbujtottak, hogy egyes családtagok között is egyenetlenség tört ki a nagy pánszláv eszméhez való-