Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-27 / 72. szám

6 DELMAGYARCXRSZÁG 1912 március 28. SZÍNHÁZ,_MÜVESZET Színházi müsör. Szerdán A görög rabszolga, operett (~/a) Csütörtökön A kornevillei harangok, operett. (*/») Pénteken A papa, vígjáték. (Góth-pár fölléptével. Fölemelt helyárakal.) Szombaton A kém, dráma. Bemutató. (Góthpár fölléptével. Fölemelt helyárakkal.) Szinpsd és nézőtér. Elmondta Bíró Lajos. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A zene, amely előbb itt szólt, elhallgatott, a szinpadot. átdiszitetfék és én, be kell vallanom, elfogódva és ezeknek a lámpáknak fényétől kissé elvakulva állok itt, hogy néhány szerény, nagyon rövid, egyszerű iszét elmondjak, valami prológus félét, hogy úgyszólván szellemi hidat verjek a között, amit eddig hallottak ós amit még hallani fognak. Elfogultság vegyül ezek 'közé a szavak közé, mert önök közt, akiknek arcát a világosságtól elvakulva itt keresem, önök közt és köztem mérhetetlen nagy távolság van, áthidalhatatlan óriási ösvény. Az az ösvény, amely nem volna meg akkor, ha pódiumon állnék most és onnan beszélnék, ha nem volna a nagy és elvakító óriási nézőtér, a nézőtér nagy forgataga, amely arra, aki egyedül magában áll itt a színpadon, úgyszólván fenyegetően ráásit. Ez az örvény akkor van, ha a magános ember áll a színpadon, akinek nehéz feladat megteremti a kontaktust a nézőtér közt és közte, abból az okból, amiért pódiumon állva könnyű volt ezt az összhangot megteremteni, ugyanabból az okból, amiért a színésznek, aki nem önnönmagát reprezentálja, hanem mást, sokakat és azok életét, ezt a kontaktust könynyii megteremteni. Ha idegen kulturának embere, az a bizonyos sokat csinált Marslakó idejönne, nem ismervén a színházat és a színjáték varázsát, megdöbbenve és elámulva nézné a iszinteret ós azt kérdezné: — Micsoda érc törvény fegyelme kényszeríti az emberek százait arra, hogy eljöjjenek es a függöny felménetele után nyugodtan üljenek és meg ne szakítsák azt, ami a színpadon van: a hangot, a mozgást és a zenét. Mi tudjuk, hogy ez az érctörvény a lélek belső törvénye. Az ember éli a maga életét, de tudja, hogy vannak más életek és tudja, hogy az életnek nagyon sok lehetősége van. Végtelen sok lehetősége van és az emberre csak egy élet jut. Kimondhatatlan örökké élő vágy él az emberben, hogy mást is éljen. Amikor az ember a nézőtéren leül és a színpadon felmegy a függöny, akkor ott más sors játszódik le, más élet zajlik le ós a nézőtéren ülő ember ugy érzi, hogy ezt az életet együtt éli azzal a szinészszel, aki szintén csak játszik, aki más életet, kötött életet él. Ez az, amikor azt mondják, hogy a szinpad és a színház között teljes harmónia van, hogy nemcsak a színpadon játszanak, hanem a nézőtéren is. Amikor itt, ezeken a. csodálatos deszkákon színjáték folyik, nemcsak az a színész játszik, nemcsak a színpadon játszanak, hanem akkor játszanak a nézőtéren is, játszik mindenki, aki itt ül ós figyelemmel van azok iránt, ami itt történik. Ezért van, hogy a szülész könnyen megtalálja a kontaktust a közönséggel, ezért van az, hogv a niagános emlier. aki magát reprezentálja, kétségbeesve mered bele a végtelen nagy nézőtérbe. Ha a színpadon játék folyik, a kapcsolat olyan kimondhatatlan erős, hogy mondhatni, az elemi erővel is szembeszáll. Bécsben történt egy eset,. Csodálkozom, hogy akik a színpad kultuszát művelik, bele nem harsogják a világba, mint a színpad csodalatos hatalmának felséges és elragadó bizony itókát. Történt, hogy Bécsben földrengés volt. Ez a földrengés végig zúgott, a városon, a hálák nem dőltek össze, de arra elég erős volt, hogy a házakból kiriassza az embereket. És a megriadt városban miként a hangyabolyból, tódultak az emberek ki a házaikból. Csupán csak néhány ház maradt érintetlenül, kivilágosítva ós nyugodtan. A színházak voltak ezek a házak, ahol játék folyt a színpadon, ahol a nézőtér és a színjátszó között egy olyan csodálatos uj erő áramlata indult meg, ahol egy olyan külön életet éltek a város életében, hogy akik ott bent ültek, nem tudták, hogy megmozdult a föld. Nincs ennél hatalmasabb és csodálatosabb bizonyítéka a szinpad rettenetes és végzetes erejének, ennek a helynek, amely után vágyunk és amely azután bennünk mindnyájunkban egy más életet éltek. . * Még egyszer helyárfölemelés. A Délmagyarország legutóbbi számában részletesen foglalkozott a Góth-pár vendégjátéka alkalmából hirdetett szinházi helyárfölemeléssel. Ma közölték velünk, 'hogy a helyárfölemelés tanácsi határozat alapján történt. A helyzet ezzel keveset változott. A tanácsban valószínűleg Gaál Endre dr tanácsos, a szinügyi bizottság elnöke provokálta a határozatot. Még pedig olyan kurtánrfurcsán, hogy a szinügyi bizottság elnöke mellőzte a szinügyi bizottságot. Minden ilyen alkalommal a tanács ki szokta hívni a szinügyi bizottság véleményét, a szinügyi bizottság véleményére nem volt kíváncsi a tanács. Miért? * Janovics színigazgató ünneplése. A kolozsvári Nemzeti Szinházban rendezett magyar drámatörténelmi sorozatos előadások utolsó estéje március 30-án lesz s ugyanezen a naipon tölti be Janovics Jenő dr igazgatóságának tizedik évét. A magyar drámatörténelmi ciklus megvalósítása irodalmi, művészeti és nemzeti szempontból egyaránt komoly kulturhistőriai eseménye volt a magyar színpadnak. A drámatörténelmi soroza- • tos előadások utolsó — huszonhatodik — estéjén Herczeg Ferenc „Dériné ifiasszony" cjmü szinmüve fog szinrekerülni. Ezen az estén ünnepelni fogják Janovics Jenő dr szinigazgatót is, aki a drámatörténelmi sorozat eszméjét feivetette és olyan szépen megvalósította. A diszCiSadás után lakoma'lesz Janovics tiszteletére. A díszelőadásra és a lakomára az erdélyi főurakból álló rendezőbizottság az irodalmi és művészeti világ jeleseit és a közélet sok kitűnőségét hivta meg, * Madách emlékezete. Madách Imre hazánk halhatatlan költőjének síremlékére tudvalevőleg már évek óta országos gyűjtés folyik. A tervezők célja, hoigy Alsó-Sztregováp, ahol a költő porai nyugosznak, a jelenlegi elhanyagolt sir helyett közadakozásból díszes síremlék készüljön. A magyar sza,badkőimives(s(ég megszerezte Köllő Miklós elhunyt szobrászművészünk hagyatékából az •eddig egyetlen meglévő Madách-gipszszobrot és azt két példányban érc'be öntötte a Haraszty-féle müöntődében. Az egyik szobrot a napokban állították fel diszes márványalapzaton a Magyarországi Symboli'kus Nagypáholy Podmaniczky-utcai palotájában. A másik szoborpéldány pedig annak idején az alsó-sztregovai Madách-mauzoleum egyik fülkéjében fog elhelyeztetni. A gipszöntvény pedig előreláthatólag a Szépművészeti Muzeum szoborgyiijfeményébe kerül. ára 70 fillér. Kapható egyedül^ « grtisysiBifáriiui # Snitf, Ktoöü-rtr ís KéiMí sartái Szántó Aladár a Jelzálog Hitelbank igazgatója agyonlőtte magát (Saját tudósítónktól,) Kedden délután félkét órakor a Magyar Jelzálog Hitelbank Nádorutca 7. számú palotájában öngyilkos lett az intézet egyik igazgatója: Szántó Aladár, a tőzsdei osztály vezetője, aki huszonhét év óta szolgálta a bankot. Szántó Aladár főbelőtte magát. Rögtön kiszenvedett. Ez a váratlan ós megdöbbentő eset bankkörökben tul felrázza és eszméletre inti majd az egész Lipótvárost, az előkelő társaságnak ama tagját, akik a maguk ós a családjuk becsületét viszik napról-napra a kaszinók bakkarat asztalaihoz. Szántó Aladár, aki egyik legtekintélyesebb intézet exponált osztályának vezető állását töltötte be, szenvedélyes hazárdjátékos volt. Kártyás. Bakik ázott. Már évek óta. A Lipótvárosi Kaszinóban több mint ötvenezer koronát vesztett. E könnyelmű életmódja mellett rajongásig szerette a feleségét és a családját. Talán ez adta 'kezébe a gyilkos fegyvert, hogy vagyonát, a családja jólétének biztosítékát könnyelműen eljátszotta. ' Szántó Aladár negyvenhat esztendős ember, huszonhét éve van a bank szolgálatában. Fokról-fokra emelkedett s mint buzgó és tehetséges tisztviselőt igen becsülték. Kedden reggel kilenc órákor jelent meg a hivatalában, de már tiz óra tájban elment a tőzsdére. Onnan délben tért vissza, amikorra már véget ért a bank közgyűlése, amelyet épen ma tartottak meg. A tisztviselők félegykor távoztak el az épületből, Szántó azonban ott maradt emeleti hivatali szobájában. Néhány perccel félkettő után egyik szolga revolverdörrenést hallott Szántó szobájában. Sietve benyitott S megbotlott az' igazgató földön fekvő •— holttestében, A szolga kiáltására összecsődültek a szolgák s látván mi történt, értesítették a mentőket, a rendőrséget és Neumann Miksa dr igazgatót. Csakhamar odaérkeztek a mentők, akik megállapitották, hogy Szántóban nincs már élet. Bartha rendőrfogalmazó is megjelent s konstatálta, hogy az öngyilkos a tükrös mosdó előtt állva a jobb halántékába lőtt kilenc milliméteres belga revolverével s a golyó a hal halántékon kirepült fejéből. Az Íróasztalon legfelül fehér papiroslapra piros tintával ezt irta Szántó: A bakkara vitt ennyire. Megérdemeltem sorsomat. Nagyon kérem, hogy szegény feleségemet kíméletesen értesítsék. Nem irtam neki, mert erőmön tul megy tőle búcsúzni. Szántó. Találtak egy levelet Széli Kálmánnak, a bank elnökének címezve, egyet Polnay Pál cégvezető nevére. Egy cimezetlen boritékban osztálysorsjegyek voltak, A rendőri vizsgálat közben a bankba érkezett Neumann Miksa dr igazgató, aki telefonon odahivatta Széli Kálmán elnököt és Madarassy-Beck Gyula vezérigazgatót is. Szántó hivatalában a rovancsolást délután végzik el. A szerencsétlen véget ért Szántó Aladár zsebében mindössze három korona negyvenhat fillért találtak, A tragikus véget ért igazgató holtteste a hatósági szemléig a hivatalos szobájában maradt. Délután félhárom órakor aztán egy irtózatos tragikus pillanat következett él. Megjelent a bankban Szántó Aladár fiatal felesége. — Hol van az uram? Engedjenek hozzá. Látni akarom! Szántó barátjai elálíották a holttesthez vezető ajtót. S kérlelve, vigasztalták a gyásztól Összetört uriasszonyt, elvezették Neumann igazgató szobájába. A holttestet délután a rendőri szemle után a törvényszéki orvostani, intézetbe szállították.