Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-26 / 71. szám

1912 III. évfolyam, 71. szám Kedd, március 26 LMAGYA KBzponti szerkesztősén és kiadóhivatal Szeged, ca Korona-utca 15. szám • Budapesti szerkesztősén és kiadóhivatal IV., a=a Városház-utca 3. szám c=j I ELÖPIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . . K 12'— negyedévre . K 6'- egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. I ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN t egész évre K 28-— félévre . . . K negyedévre. K T— egy hónapra K 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. I TELEFON-SZÁM s Szerkesztősei 305 crz, Riadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 12 8—12 „ mmm Újra Khuen. (Saját tudósítónktól.) A magyar kormányválság, mely hetek óta tartja kinos bizonytalanságban a nemzetet, végre közeledik a megoldás felé. A megoldás, a mint az előre látható volt, az államélet parancsoló szükségétől sarkalva meglehetősen gyorsan következik be, még pedig olyan formában, amint azt mi is megjósoltuk s amint azt a nemzet óriási többségének akarata kivánta. Khuent követi Khuen. Ez annyit jélent, hogy a nemzeti munkapárt politikája, e nemzet érdekében végzett komoly politikai, és közgazdasági munka semmit nem vészit érvényéből. Az a nemzetfentartó munka, az a politika, az a kormányzásii mód, amelyet Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök folytatott, megmarad és e politikával együtt uralmon marad annak illusztris megszemélyesítője KhuenHéderváry Károly gróf. Az ország törvényhatóságainak bizalma napról-napra mind tömegesebben nyilatkozott meg a nemzeti munka politikája és annak intézője Khuen miniszterelnök iránt. Ez általános bizalom, mely tiltakozást jelent az osztrák intrikusok befolyása ellen, napnál fényesebben igazolja Khuen politikájának s a véderő kérdésében tanúsított magatartásának helyességét. Az ország közvéleményének és a miniszterelnöknek igazát ismerte el ma a királyi döntés, amikor Khuen grófot a mai kihallgatás után azzal bizta meg, hogy tárgyaljon a magyar pártokkal. Az a tény, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf sziklaszilárdan áll a maga nyilt és kifejezett álláspontja mellett és attól semmi körülmények között el nem tér, teljesen bizonyíték arra, hogy Khuennek ez a megbízatása csakis az ő, illetőleg a nemzet akaratának elismerésével történhetett meg. Bizonyos az, hogy Khuen gróf nem vállalkozott a válság olyan megoldására, a mely. csak ideiglenesen szanálná a helyze. tet és semmi garanciát nem nyújtana arra, hogy a nemzeti munkát akadályozó válság újra ki nem tör s a mai lehetetlenül zavaros, viszás politikai helyzet újra előáll. Tudott dolog, hogy Khuen gróf legelsősorban is a nemzeti érdeket tartja szem előtt és semmi körülmények között sem engedi föláldozni a nemzetnek a véderőjavaslatban biztosított jogalt s viszont nem kívánhatja, hogy a király felségjogai csorbittassanak. Ezért a véderőjavaslatok erre vonatkozó szakaszainak olyan szövegezését terjesztette a király elé, amely egyformán védi ugy a nemzet ujoncmegajánlási jogát, mint a király katonai felségjogait. Ez a magyarázat olyan, hogy takszative fölsorolja mindazokat az eseteket, amelyekben a koronának joga van a tartalékot és a póttartalékot rendkívüli szolgálattételre behívni. Khuen-Héderváry gróf szövegezéséhez hozzájárult már maga a király is és az osztrák miniszterelnök sem gördit akadályokat tnnak elfogadása elé. Bizonyos, hogy a Kossuth-párt és vele a Justh-párt kivételével az összes pártok hozzájárulnak a válságnak az uj, a régivel teljesen egyértékii alapon való megoldásához, a mivel ez a rezsim a megalakulásához hasonló nagy diadalhoz jut. Híreink ezek: KHUEN A KIRÁLYNÁL. Vasárnap délelőtt tiz órakor jelent meg Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök a királynál. A schönbrunni dolgozószobában mintegy másfél óra hosszat tárgyaltak a miniszterelnök és a király. Az audiencia után Khuen az osztrák miniszterelnökségre hajtatott, ahol Stürgkh miniszterelnökkel tárgyalt. A tárgyalásokról jól informált helyről a 'következőket tudtuk meg: Khuen a király felszólítására előterjesztést tett aziránt, hogyan tartja lehetségesnek a mai többség támogatásával a válság elintézését. Miután a rezolució kérdésében Szüiők befolyása a gyermeknevelésre. — A gyermektanulmányi társaság hétfői ülésén fölolvasta Szele Róbert dr tankerületi főigazgató. — Általánosan elismert következmény, hogy a gyermek nevelésének születése percétől kell megkezdődnie. Vannak anyák, paedagógiailag képzett, kötelességtudó anyák, kik azt állítják, hogy a nevelésnek mindjárt a legkezdetén oly energikusnak kell lennie, hogy a gyermekben egy éves korában már teljesen ki kell fejlődnie annak a tudatnak, hogy a nevelő korlátlan hatalommal és fölénynyel uralkodik rajta. Enneik a neveltségi eredménye: a gyermek feltétlen engedelmessége. Ha ezt elértük, akkor e kérlelhetlen szigort enyhébb elbánás válthatja fel; a fiatal lélekre gyakorolt benyomás — e vélemény szerint — tudniillik már oly erős, hogy a szülő iránti feltétlen tisztelet és engedelmesség kialthatatlan. Vannak, kik ezen eredménynek elérésére három évnyi időt adnak; ezek és ezen időre a korlátlan szigornak helyet — verést véve ki — de megkövetelik, hogy három év elteltével enyhébb eszközök alkalmaztassanak, a verést pedig ezutánra teljesen kiküszöbölendőnek tartják. Én ezek egyikéhez sem esatlakozhatam, mert mindkettő azon feltevésből indul ki, hogy a gyermek akaratát fejlődésének első stádiumában meg kell törni. Az én véleményem szerint a nevelésnek más feladata van; £ fiévelés ne törje meg erőszakkal az akaratot. hanem tekintse azt a gyermek egyéniség kifejezőjének, iparkodjék ezt az akaratot gondosan fejleszteni és a jóra irányítani. Én is jó és illedelmes gyermekekkel szeretnék a nevelés végpontjánál találkozni, de ezt az eredményt nem a gyermek egyéniségükre gyakorolt erőszak által kívánom elérni, hanem hajlamainak értelmes irányítása és fejlesztése által. A gyermek nem tulajdona a szülőknek, mellyel tetszése szerint tehet-vehet s amelyre saját személyiségének bélyegét nyomja rá; nem agyag a mi kezünkben, melyet a mi kívánságunk szerint önálló lény s mint ilyent értelemmel kell kezelnünk. A legtöbb parancs, amely mást kiván a gyermektől, mint a mi a gyermek egyéniségében van paedagógiailag hamis, mert az ilyen parancsolat semmi más indokból nem adják, csak mert a szülő valami mást akar. Ha a gyermek vesszőparipa után nyúl, a szülő pedig azt akarja, hogy inkább lapdával játszék, elveszi a gyermektől a vesszőparipát; ha aztán a gyermek sir vagy' sivalkodik, akkor illetlénnek mondják s megfelelően büntetik. Ez a legképtelenebb módija annak, hogyan képezzük ki és irányítsuk a gyermek akaratát. Mert irányítás eszközé sohasem lehet a szigor, hanem csak a szeretet, az okoz szeretet; az a szeretet, mely a gyermekben felkölti a bizalmat, hogy ennek nyomán szivébe enged bepillantást és azon rugók megismerésére vezet, melyek akaratát és cselekvéseit irányítják, mely rugók egyetlen igaz zsinórmértéket nyújtanak a csepp léleknek igazságos megismétléséhez és helyes kezeléshez. Ilyen nevelést nem lehet sem egy, sem három év alatt befejezni. Ennek tartama az anya és gyrmeke között az egész életre kiterjed. Ebben a kérdésben nincs befejezettség, nincs megállapodás. A gyermek szeretetét és bizalmát kiérdemelni a legfőbb cél, amely felé a szülőnek mindenek előtt kell tönekednie. Csak ezen feltétel mellett sikerülhet neki a gyermekből önálló személyiséget formálni, mely nemcsak Istennek és embertársainak lesz kedves egyéniség, hanem aki maga is örülni fog tudni életének. • Különösen hangsulyozandónak vélem, hogy a szülőnek legfőbb kötelessége, odavinni neveltjét, hogy örülni tudjon lételének. Egész életén át boldogság után vágyakozik az ember; ez a vágy elpusztíthatatlanul él az emberben. Hogy a boldogság hogyan és miben nyilvánuljon meg, erre nézve nagyon elütök a vélemények: utolsó tételükben azonban valamennyi abban kulminál, hogy „boldogság" belső összhangot jelent és hogy ez a belső összhang csak "ott képzelhető, ahol a jellem a sorssal egyetértésre jut. A gyermek jellemét ugy alkotni, hogy ehez a belső harmóniához eljusson, ez a nevelés feladata. A jellemálkotásnak sok-sok nüansza van, dé véleményem szerint leghathatósabb tényezőik e jéHemfejlesztésnek: az igazságszeretet felébresztése és megerősítése Mindenek fölé helyezem az igazság érzetének kialakítását. Hogy ennék eléréséhez leginkább szükséges a gyermek bizalmas szeretete szülője iránt, azt már Pál apostol támadja, midőn azt irja: Szülők ne keserítsétek el gyermekeiteket, hogy el ne idegenedjenek tőletek.