Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-03 / 52. szám

2 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. március 64. munkálatokat hivatalból jegyzői fizetéséért köteles teljesíteni. Alólirottak, mint az ezen építkezéseknek gondozásával megbízott bizottsági tagok a jegyzőnek fentebb vázolt törekvését felismervén abból községünkre anyagi hátrányt sejtettünk, miért is az ellen egyhangúlag tiltakoztunk, mire Harsányi jegyző erős, meg nem elegendő, követelő hangon mondotta, hogy: szép, hogy ilyen nagy községi vállalatból a jegyzőnek semmi jövedelme ne legyen. A bizottság tagjai megbotránkozva egyhangúlag tiltakoztak, hogy ebből a községi épitkezésből teljesítendő Írásbeli munkákért külön anyagi hasznot követeljen a jegyző, mit a községnek kellene a vállalat drágább kiadásával elszenvedni. Alólirottaknak fentebbi szóbeli határozatára nevezett községi jegyző kijelentette, hogy a bizottság tiltakozását tiszteletben fogja tartani és ebből a községi épitkezésből magának külön anyagi jövedelmet nem kiván. A FEGYELMI VIZSGÁLAT. Csanád vármegye alispánja több följelentés következtében fegyelmi vizsgálatot indított Harsányi Gyula ellen. A vizsgálat egy esztendeig húzódott és annak eredménye az lett, hogy Hervay István alispán három hónap alatt fizetendő háromszáz korona pénzbirságra ítélte a jegyzőt. Az itélet, amelynek indokolása 13 oldalra terjed három dologban találta bűnösnek Harsányi Gyulát. Be igazoltnak vette a vizsgálat azt, hogy egy kórházi ápolásban részesült emberen nem hajtotta be a kezelési dijat és nemleges zálogolási jegyzőkönyvet vett föl, mert az illető négy koronát fizetett neki. Beigazoltnak vette a vizsgálat azt- is, hogy Harsányi a kivándorlást elősegítette és nem tartotta be azokat a szabályokat, melyeket a törvény előir. Ki is játszotta a törvényt csak azért, hogy a kivándorolni szándékozóktól dijat szedjen. Beigazolta a vizsgálat végül azt is, hogy Harsányi hivatalában ugy viselkedik, ahogyan egy községi jegyzőnek viselkednie nem szabad. A többi vád fölött az itélet egyszerűen napirendre, illetőleg be nem bizonyitottaknak nyilvánítja azokat. Mindenesetre nagyon érdekes,, hogy a fegyelmi vizsgálat nem igazolta be azt a tényt, hogy Harsányi Gyulá, amikor egy izben ügyeiről beszélgetett, azt mondotta: — Én csak kis tolvaj vagyok, az alispán nagy tolvaj. Ha nekem mennem kell, magam után rántom az alispán urat is. Papp Dezső és Lukács János eskü alatt vallották ezt, a fegyelmi vizsgálat mégis azt állapította mev. hogy ez a kijelentés — „nem bizony itt utóit". Róth Salamon mezőkovácsházi tekintélyes vállalkozó, akit a jegyző minden áron tönkre akart tenni, megfelebbezte a fegyelmi Ítéletet, igy azzal Csanád vármegye közigazgatási bizottsága is foglalkozni fog. Talán az elrendelendő ujabb vizsgálat világosságot fog derjteni az egész kérdést és tisztázni fogja a helyzetet. , A fönti cikknek azt a címet is, lehetett volna adni: Betyárvilág Csanádban, mert a beíyárságnak e°ész légióját soroltuk fel abban. Csak egy dologra vagyunk most kíváncsiak: a bűnös üzelmek ilyen sokaságának nyilvánosságra hozásával elérjük-e azt, hogy a panama kipusztul a mezőkovácsházai községházáról. Paál Jób. A Reicliposíot elkobozták. Bécsből jelentik: A Reiehspost ma reggeli számát elkobozták, mert reprodukált egy beszédet, a mely egy tegnapi keresztényszociálista-gyüléseti hangzott el és amelyben az ügyészség izgatást látott. Casanova, a cinizmus lovagja. (Saját tudósítónktól.) Szorgalmas német archiváriusok most kikutatták és összegyűjtötték azokat a leveleket, amelyeket nők irtak Casanovának. Nők irták ezeket a leveleket és akinek őket címezték, az Casanova Jakab volt, a fantasztikus' Seingalt lovag, a tizennyolcadik századnak ez az érdekes, titokzatos és amellett rokonszenves kalandora. Casanovát gyakran szeretik Don Jüannal egy sorban említeni. És mégis mily különbség van a spanyol grand és a velencei kalandor között. Don Jüan a rejüeimességig felfokozott erotikus, akit a világon semmi más nem érdekelt, csak a nö és a szerelem, mig Casanova egyúttal világfi volt, hazárdjátékos, egy a cinizmus minden fűszerével gazdag cinikus. Don Jüan mögött egy nagy és szent titok lappang, Casanovában jcsak cinizmus van és világmegvetés. De Casanovában több a szellem. Élete oly gazdag és változatos, hogy hozzá hasonlót alig találhatni. Giacomo Casanova velencei szinész-családból származik. Két fivére, Giovanni és Francesco festő volt. Az idősebbik Németországban dolgozott és a hires Kaufímann Angelikának is tanítómestere lett, a másik, Francesco kedvelt tagja volt abban az időben népes bécsi olasz kolóniának. (Egyes képeit ma is lehet látni a bécsi Hofmuseumban.) Giacomo volt a második a három fivér között, ö volt mindannyiok közül a legkalandosabb vágyu és a legnyugtalanabb, mégis a szülők érthetetlen rövidlátása folytán épen őt szánták a papi pályára. Tizenöt éves korában már el is látták őt a kisebb papi szentségekkel és két évvel rá már Velencében ünnepi prédikációt kellett volna, liogy tartson. Ekkor azonban beleszeretett a plébános unokahugába és — vége volt. Kiugrott a papi rendből és jogász lett. Azontúl egész élete csupa kaland. Volt a nápolyi püspök titkára, volt katona, Korfuban, amely akkor a velenceieké volt, já/tékbankot igazgatott, majd mint hegedűs működött Velence egyik kisebb színházának zenekarában. Azután hirtelen mint elegáns ur fünik fel Európa összes nagyvárosaiban, közben egy darabig szülővárosa ólomkamráinak foglya, maid újra ur, végül is életének hatvanon felül levő, számszerint tizenhárom esztendejét Waldenstein grófnak csehországi, duxi kastélyában tölti, mint könyvtáros. Ott gyűjti össze levelezését és ott irja meg emlékiratait, amelyeknél fantasztikusabb, izgatóbb, tüzesebb és színesebb regényt a legdúsabb irói fantázia se tud kitalálni. Ez volt Casanova élete. Igaz, hogy itt minden csak pár sorban van elmondva, de ha kötetekben is volna megirva, akkor se volna megmagyarázva a Casanovarejtély. Mert ha akármilyen bőven és akármilyen részletesen is mondanók el az ő kalandos életének egyes fejezeteit, mindezek a fejezetek, történetek és külső események nem igen különböznének a többi kalandorétól, amilyen pedig akkoriban különösen sok volt Európában. Nyomor és összeszclhámoskodott jólét variációja, gazdag nők kitartottja és szegény nők kitartója, a kártyaasztal fejedelme és az ólomkamarák rabja — ez volt Casanova. De ez más is volt. És ha ő ezekből, az elvégre szintén csak bizonyos körben mozgó kalandokból számszerint többet is kiélvezett és átszenvedett, mint más kalandor — nem a kalandok száma az, ami az ő életének és egyéniségének zamatját megadja. Ami Casanovát a többi fölé helyezi, az az ö szelleme és világfölfogása. A Casanova világfölfogását egy szó jellemezheti — cinizmus. De milyen volt az a cinizmus, aminek Casanova lovagja volt. A cinikus kalandorról szinte el lehet mondani, hogy ö Diderotnak és Voltairenak volt a tanítványa, az enciklopedistáknak kortársa. És ez ad értéket és tartalmat az ő cinizmusának, amely nem volt sem nyegle, sem üres, hanem mély és meggyőződött. Casanova vallásként kultiválta az ö cinizmusát, ez volt az ő hite, mindene. ,Ez egy világfölfogás volt és annál is erősebb, egy harci program. Casanova cinizmusa hadat üzent az összeomló rendi társadalomnak és amit a tudósok, a bölcsek és az irók szóval, Írással és elméletekkel akartak elérni, azt ő gyakorlatilag alkalmazta. Kárt tett a hite szerint rossz társadalomban, rongálta és gyöngítette azt és mindegyik kalandjával még ráadásul ki is csúfolta. Jiogy Casanova ezenkivül a kártyával és a növel oly sokat foglalkozott, az nem változtat egyéniségének tartalmasságán. A kártya és igen sok esetben a nő tisztán a megélhetés miatt kellett ennek a különös és nyugtalan szellemnek, amely sehogysem tudott a polgári megélhetés keretei között összezsugorodni. Azonkívül mulatságból és szerelembői is kultiválta a nőt. Ez természetes is. Mint gazdag belső életii emberből ez a skála sem hiányozhatott belőle, sőt kellett, hogy odatartozzék az ö romantikus voltához. Az utókor azután már csak mint a nők barátjára emlékezett rá. Ez is természetes. A pénz, a dicsőség, a munka terméke mind csalóka és ahogyan az emberhez hozzászegődik, épen olyan könnyen el is hagyja őt. Csak a nő ragaszkodik ahoz, akinek életében egyetlen nap sem mult el anélkül, hogy nőre ne gondolt volna. Ehez a férfihez ragaszkodnak a nők, az ő halálán és a saját halálukon is tul. szinhAz,_művészet Színházi műsor. Vasárnap délután Boccaccio, operett. — Este A leányvásár, operett. (Páratlan 2/3.) Hétfőn Az ezred apja, énekes bohózat. (Páratlan 3/3.) Kedden Coriolanus, tragédia. (Páratlan 1/3) Szerdán Csitri, vígjáték. (Páros 2/3.) Csütörtökön Péter abbé, opera. (Bemutató. Bérletszünet.) Pénteken Péter abbé, opera. (Páratlan 3/3.) Szombaton Az elvált asszony, operett. (Páratlan v3-) Vasárnap este Az elvált asszony, operett. (Páros Hétfőn Leányvásár, operett (Páros 3/3.) Kedden Csitri, vigjáték. * A Délmagyarország müvész-esiélye. Már értesült a közönség arról a művészeti eseményről, mely a Délmagyarország szerkesztősége rendezésében március 16-án a Tisza-szálló nagytermében fog lezajlani. Az érdeklődés az estély iránt páratlanul nagy. Az elsőrendű művészek felléptén kivül azzal a szenzációval lepi meg a rendezőség a közönséget, hogy együtt szerepelteti az ország két legnagyobb kabarémüvészét: Medgyaszay Vilmát és Nyarai Antalt. Ez a két művész már évek óta nem találkozott egy színpadon. Ezelőtt a Nagy Endre-kabaréban együtt aratták legnagyobb sikereiket. A nagy érdeklődésre való tekintettel a műsor uj, szenzációs számokkal bővül még ki. A végleges műsorról a lapok és falragaszok fogják értesíteni a közönséget. * Uj magyar dráma. Azok . a szinházi rendezők, akik az irodalomtól pártoltak át a szinházhoz, egymás után térnek vissza az irodalomhoz és egymás után lépnek szindarabbal a budapesti közönség elé. Márkus László és Hevesi Sándor dr után most, mint értesülünk, Jób Dániel, a Vigszinház rendezője, ir színdarabot, egy drámát, amellyel a jövő szinházi évadban fog bemutatkozni a Vigszinház közönségének. Jób Dánielnek, aki egyike legérdekesebb novellistáinknak, ez lesz az első színpadi müve. Az iró darabja két főszerepét Varsányi Irénnek és Csortos Gyulának szánta. * Liisat-hang verseny. A Budapesten felállítandó Liszt szobor-alap javára szombaton este hangversenyt rendeztek Szegeden is, a Tisza-szálló nagytermében. A bangserseny, — amelyen Thomán István zongoraművész, az országos zeneakadémia tanára és a szegedi honvédzenékar működött közre, — fényesen sikerűit. Thomán István bravúros technikával, dinamikai erővel és finom megérzéssel játszotta Schubert, Chopin és Liszt müveit. A honvédzenekar Liszt: „Hungária" szimfonikus költeményét, Fichtner fuvóötösét és Beethoven müveit játszotta bámulatos kifejező erővel. A zenekart Fichtner Sándor karnagy vezény^'te a tőle imár megszokott lendülettel.