Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-24 / 70. szám

4 DÉLMAGY ARORSZÁG 1912 március 24. Aki emberhúsból akar élni. (Az artistavilág rejtelmeiből. — Buda­pestről Szegedre és vissza. — Bün­tanyát terveztek Szegedre. — Megaka­dályozott randevú. — A titokzatos nagy í.) (Saját tudósitónktól.) A viliamifényes ha­talmas teremben pajkos melódiák zsonganak, fölrepül a függöny és a brettlin tiindérleá­nyok járják a divatos táncokat, francia chanzónotk énekelnek pikáns dalokat és az akrobaták hajmeresztő halálugrásain mulat a közönség. Taps, virág, jókedv, pezsgő és a mindent felületesen biráló nagyközönség a könnyelműség és léhaság non-plus-ultráját látja megtestesülve a kabaré színpad festett kulisszái mögött. Pedig milyen határtalan messzeségbe van innen a léhaság, a könnyel­műség. Az artisták egytől-egyig dolgos ipa­rosok, kik nehéz verejték cseppekkel kere­sik meg kenyerüket. A közönség ki léhának látja őket, sokkal, de sokkal léhább, könnyel­műbb náluk. Az utolsó évtizedben az artistaság tisztes­séges kenyérkereset lett. Évtizedeken át fá­radságot nem ismerő munkát végez az ar­tista-jelölt, mig megfelelő számot tud produ­kálni. A valódi artisták erkölcsös életmód­jára gondosan őrködik a szigorú szabályok­kal rendelkező artista egyesület. Ma már a Magyar Artista Egyesület több ezer tagot számlál és sokkal jobban van szervezve, mint sok más ipartestület. Erkölcstelen tagot az egyesület nem tűr, csakis tisztességes munkásokat, kik munkával keresik meg a ke­nyerüket. Ziillöttségről itt szó sem lehet, leg­föllebb bohémiáról. Az artista amint züllés­nek indul már nem tagija az egyesületnek. Külföldi artistákra még szigorúbban ügyel­nek a külföldi egyesületek. És mégis rengeteg szeny és piszok, titok­zatos bűnök fertője ólálkodik az-artistákra. De rendszerint a bünrecsábitó nem artista, hanem valami más züllött ekzisztencia. Egy kis tükröt akarok most bemutatni, amely hí­ven tükrözi vissza az artistavilág rejtelmeit. Sajnálatos, hogy az az esemény, mely jel­lemzi ezeket a bűnöket, épen Szegeden tör­tént. A kabaré ma már szükséges szórakozás. Az artisták bejárják a vidéki városokat és dolgoznak a mindennapi kenyérért. Szege­den is van egy kis trupp. Négyen vagy öten vannak, a Magyar Artista Egyesület tagjai, csak egy van közöttük Moreili, táncosnő, aki nem a magyar, hanem az Első Osztrák Ar­tista Egyesület tagja. Ezzel a táncosnővel történt meg a következő felháborító eset. Moreili Budapesten is ismert artistanő. Alig volt Szegeden néhány napig, már is utána jött Budapestről egy ismeretlen ur, aki Mo­relli testéből akart' megélni. Szeretőnek ajánlkozott és megígérte a táncosnőnek, hogy fele keresetre eladja a táncosnő testét gazdag szegedi uraknak. Mikor Moreili undorral és felháborodva utasitotta vissza az erkölcstelen ajánlatot az idegen élteveszélyesen megfenyegette. A sze­gedi rendőrség is beleavatkozott az ügybe, de a lelketlen lélekkufár megneszelte a ve­szélyt és kisiklott az üldözői hálójából. A hatalmas Magyar Artista Egyesületre és a közönségre igen fontos tanulságokat tartalmazó esetről a következőkben számo­lok be. (A kísértés.) Néhány nappal ezelőtt történt, hogy Sze­ged egyik felőkelő kávéházában a Royal­kávéházban, ahova az artisták és artistanők ozsonnáznd járnak, egy ismeretlen elegáns nr idegesen járt fel-alá a kávéházban. Négy óra előtt néhány perccel megszólított egy pitiéért. — Ide járnak az artisták? — Igen. — Hol ülnék? Á pincér megmutatta az ablakot, ahova az artisták ülni szoktak. Áz idegen az ablakkal szemben helyezkedett el. Nemsokára megér­kezett Morélli és Sipos Jolán. Leültek és ká­vét rendeltek. Később Moreili egyedül ma­radt az asztalnál, az idegen felhasználta a kedvező alkalmat és a táncosnő mellé ült. In medias res kezdte a társalgást: — Ismer maga engem? — Igen, látáshói a Meteorból. Akkor jól van. Üzletet akarok magával kötni. Legyen maga az én szeretőm, maga szép nő. Ha a szeretőin lesz és bőven ellát en­gem pénzzel, akkor én szerzek magának gaz­dag szegedi embereket, akik drágán fizetik meg a maga szerelmét. Felét a keresetnek mindig nekem adja. Nos? Moreili a meglepetéstől alig tudott szóhoz jiutni. Rendőrrel fenyegetőzött, de az isme­retlen nem tágított. — Gondolja csak meg jól a dolgot és hol­nap délután 4 órakor jöjjön el a Corsó-kávé­liázbd. Ha nem jön el/ — egy pisztolyt mu­tatott — ezzel fogok társalogni magával. Moreili fel sem ocsúdhatott ámulatából, az idegen már el is tüfit. Este azonban már je­lentést tett az esetről a szegedi rendőrségen, hol a következőket mondotta el: —- Azt az urat ismerém Budapestről. — A nevét nem tudja? — Nem. •A szeinélyleirását? i— Azt igen. Magas, fekete hajú, fekete szúrós szemű. Nagyon elegáns, szürke felöl­tőt, cilindert, lakkcipőt hord. Budapesten mindig artistanők körül forgolódik, abból él. A kihallgatás után a rendőrség elkészítette a nyomozási tervezetet. A lélekkufár ismeret­lent a Corsó-kávéházban akarták letartóz­tatni. (A titokzatos nagy /.) Másnap kora délután Szakáll József dr, Borbola Jenő dr és Sass Lajos, akik a titok­zatos ügyben a nyomozást folytatták, kihall­gatták újra Moreilit és Sipos Jolánt. Azok elmondották, bogy az elegáns urat ismerik a budapesti artistavilágban. Néhány évvel ez­előtt még harisnyát és zsebkendőt árult. Há­zaló volt. Később azonban artista leányok szerelméből élt. Az artistaleányok rettegnek tőle. Érdekes volt, liogy mikor Szakáll József db behivatta a detektivjét, Morelli ijedten sikoltott föl. — Ez volt az! Csak mikor a kalapját levette a detektív, vette észre a csalódást. — Nem, mégsem ez volt. Miutáa a leányok megadták a gazember pontos leírását, a rendőrök a Corso-kávékázba akartak menni, meghiúsítani a randevút és letartóztatni az elegáns lélek,kufárt. Tervük azonban nem sikerült, mert Morelli a dél­után folyamán a következő táviratot kapta: A randevúra nem mehetek. Pontos cikok miatt. I. A rendőrök, dacára a lemondó táviratnak, elmentek a kijelölt helyre, de az idegen nem jött el. Még aznap délután elutazott a gyors­vonattal Budapestre. A rendőröknek nagyon gyanús volt a hirtelen elutazás, arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a szélhámos megneszelte a bajt és a rendőrség elől szö­kött meg. Azután már a táncosnő is bátrabb lett és el­mesélte, hogy a gazember már régen molesz­tálja őt. — Én férjes asszony vagyok. A férjemmel ültem a Meteor-kávéházban, mikor az az ur levelet irt nekem. Az uram meg is pofozta. Azóta nem találkoztam vele, csak most, hogy utánam jött Szegedre. Nagyon félek tőle, mert revolverrel fenyegetőzött. (01 rashatatlan aláírás.) Morelli, mikor eljött a rendőrségről, azon­nal levelet irt a férjének Budapestre, aki hariikbivatalnok és megírta neki az esetet. Kérte, hogy jöjjön le Szegedre, vagy Buda­pesten tartóztassa le a látásiból igen jól is­mert idegent. Pénteken kapott is Morelli Bu­dapestről levelet, de már a címzésről látta, bogy nem a férje küldte, kíváncsian bontotta fel és ezt olvasta belőle: Holnap vagy holnapután újra Szegeden leszek. Remélem, meggondolta a dolgot. Különben nagy bajok lesznek. A randevúra most bizonyosan jöjjön el. Majd Szegedről újra értesíteni fogom, « 01 rashatatlan aláírás. Természetes, bogy a táncosnő halálsápad­tan olvasta ia levelet. Csak akkor nyugodott meg, mikor a posta meghozta a férje levelét is. A levélben a férje azt irta, bogy Budapes­ten azt az urat nem találja. Értesíteni fogja a budapesti rendőrséget. Lehet, liogy lejön Szegedre. A borzalmasan megkonstruált emberhus­vásár meghiusult ugyan, de mindezidáig a szélhámos kézrekeritése is. Ez amit itt most elmondtam csak egy csekélyke része annak a bűzös fertőnek, amely az artistanőkre les­kelődik. A rendőrségnek is, de magának a Magyar Artista Egyesületnek is erélyesen kellene nyomozni az ilyen lelketlen megvetésre méltó gazemberek után, akik valószínűleg nagyon sokan élősködnek a becsületes egyesület tes­tén. Rosszabbak ezek a vérszopó piócáknál, mert ezek testet-lelket áruba bocsájtanak. Kíméletet nem ismernek és felületes intelli­genciájukkal, ami a szélhámosoknak szüksé­ges sajátsága tőrbe csalják a hiszékeny kö­zönséget is. Lelken, testen, véren, becsületen taposva akarnak a léha jóléthez jutni. Ez több a gyilkosságnál. Azt hiszem a közérdeket szolgáltam, mi­kor belevilágítottam az artistavilág rejtel­meibe. Ismerni kell a baj forrását, ha meg­akarjuk akadályozni a veszélyt. (sz—m.) SZÍNHÁZMŰVÉSZET ~ Színházi műsor. Vasárnap délután Az ezred apja, vigjáték. Vasárnap este A görög rabszolga, operett. VIA Hétfőn délután A tatárjárás, operett. Hétfőn este Rang és mód, vígjáték. VIA Kedden A leányvásár, operett. VIA Szerdán A görög rabszolga, operett VJA Csütörtökön A kornevillei harangok, ope­rett. VIA Pénteken A papa, vígjáték. (Góth-pár föl­léptével. Fölemelt lielyárakal.) Szombaton A kém, dráma. Bemutató. (Góth­pár föl léptével. Fölemelt lielyárakkall.) * Gabányi búcsaja. Gabányi Árpád, a Nemzeti Színház nyugalomba vonuló mű­vésze, a jövő hét hétfőjén, április elsején lép fel utoljára a Nemzeti Szinházban, amely­nek 1884 április elseje óta tagja. A művész Gárdonyi Géza „Annuska" cimü szerepében búcsúzik el a közönségtől. * Shaw-darabok a Magyar Szinházban Április közepén Shaw-est lesz a Magyar Szinházban. A színház Bernard Shaw két egyfelvonásosát, a „Blanco Posnet"~et és „A csatacsillag"-ot (amelyet „Schlachtenlenker" német címmel ismer a mi közönségünk) fog­ja bemutatni. A nagy angol drámaíró mind­két darabját Hevesi Sándor dr fordította ma­1 gyarra és Márkus László fogja rendezni. .

Next

/
Thumbnails
Contents