Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-03 / 52. szám

1912 március 3. DÉLMÁGYARORSZÁG 3 *— polónyi Géza: A házszabályokhoz szóivá azt bizonyítja. hogy az elnök nem helyesen tette föl szavazásra 'i kérdést. (Szavazás, szünet, szavazás, szünet.) Az elnök: Miután húsznál több képviselő az első szavazás előtt öt perc szünetet kért, az ülést öt percre fölfüggeszti. (Nagy derültség a Justh-párton.) Szünet után Návay Lajos elnök újólag megnyitja az ülést s bejelenti, hogy húsznál több képviselő kérésére a szavazatokat meg fogják számlálni. Szavazás alá bocsátja először Lovászy törlést kívánó módosítását s íölhivja a jegyzőket, számlálják meg szakaszonkint a képviselőket. A szavazásban Justhékkal szavaz három jelenlevő 'Kcssuth-párti és három néppárti képviselő is. Az elnök megállapítja aztán, hogy a Ház 150 szavazattal 38 szavazat ellenében a módosítást elvetette. Aztán Ábrahám Dezső inditványa következett. Húsznál több képviselő az ülés felfüggesztését s aztán a szavazatok megszámlálását kérte. Az elnök öt perc szünetet adott. — Gyerekjáték! — kiáltották a jobboldalról, Justhék pedig nagy dériiltséggel vonultak ki. Szünet után Ábrahám Dezső indítványáról megismétlődik az előbbi szavazási jelenet. Először Justhék, azután a munkapártiak szavaznak és a jegyzők megszámlálják a szavazatokat. Justh Gyula (fölkiált): A jegyzők nem csoportonkint olvassák össze a szavazatokat! Uj szavazás következik tehát és a jegyzők most már csoportonkint számlálják a felállókat a munkapárt nem kis boszuságára. Végül az elnök kihirdeti, hogy a Ház 128 szóval 36 ellen elveti Ábrahám indítványát. Következik a jegyzőkönyv hitelesítése fölött a szavazás, az elsőbbihez mindenben hasonló módon. Most megint szünetet ad az einök. Hajós Ferenc (Justhék felé): Megmentették a hazát! Herczeg Ferenc: A cinikusok! Szünet után újból megindul a szavazás áradata a Tégi mintára. Egynegyedegykor végre hitelesítették a jegyzőkönyvet. Ezután 22 Justh-párti jelentkezett a házszabályokhoz való szólásra. A Házban később óriási skandalum tört ki, amit a Justh-párt rendezett. A botrányról külön cikkben számolunk be. úrrá tudtam lenni annak minden szenvedélye fölött. De most már nyugodtan mondhatom, nincs rejteke lelkemnek, amelynek lakóját ne ismerném. És csakis igy tudtam elérni azt, hogy élvezhetem azt a csendet, amelyet a nagy benső küzdelmek által megtisztult lelki egyensúly nyújt nékem, s amelyet csak oly kevés ember képes elérni. De lássa, 'ha most azt kérdeznék tőlem, van-e valami kívánsága, vagy vágya, ami még nem teljesült be, nyugodtan, felemelt fővel és tiszta lelkiismerettel válaszolhatnám: „-Nincsen!" Nincsen semmi olyan, amit el ne értem volna, meri hisz én. elértem mindent. Elértem azt, amit csak kiváltságos emberek érhetnek el, hosszú küzdelem után; lelkemben béke van és én élveztem azt a nagy, azt az áhítatos csendet, melynek boldogító ereje édes megelégedéssel tölti el egész lényemet! A páter elhallgatott, szeme szolkatlan fényben csillogott, -mint akine'k lelkében örömtüzek gyúltak ki, örömtüzek, amelyeknek fénye hasonlatos ahoz a jellegzetes fényhez, mely a szentek megdicsőült alakját 'körülövezi. Ebben a pillanatban a tó felől szárnycsattogás hallatszott, s az alkony szürkületéből egy elkésett galamb bontakozott ki, amely sebes szárnycsapással repült a tó felett, hogy partra érjen. A gróf és a -páter némán és mozdulatlanul nézték az ég madarát, s az feléjük tartott, aztán hozzájuk érve, leszállott a páter kezére, mely a lugas fái közöt nyugodott. A falu jegyzője. Csanádpalotán évek óta azon dolgoznak a község legtekintélyesebb polgárai, hogy Harsányt Gyula jegyzőtől, aki közokirathamísitisért be volt már zárva, aki egymás után követi el a legnagyobb szabálytalanságokat, megszabaduljanak. (Kiküldött tudósitónktól.) Csanádvármegye egyik legkiválóbb községében, Mezőkavácshúzáii már nem hisznek az emberek abban, hogy van igazság a földön. Azt tartják a községben, hogy lehet gazságokat elkövetni egész bátran, ha az embernek megfelelő hátvédjei vannak. A község intelligenciája épen ugy, mint a parasztság évek óta elkeseredett -harcot folytat a jegyzője ellen, aki egymásután követi el a szabálytalanságokat, aki sápot huz a község vállalkozójától, aki közckirathamisitásért be volt már zárva és akitől a község mégsem tud megszabadulni. Nagyon különös véleményük van a mezőkovácsházai embereknek a megyei közigazgatásról, amely tiiri a jegyző dolgait, a jegyző szavai szerint azért, mert ő „csak kis tolvaj, az alispán nagy tolvaj, és ha neki mennie kell, maga után viszi az. alispánt is." Az alábbi riportban, amelynek adatait Mezőkovácsházán, a jegyző működésének szinterén szereztem meg, hiteles okmányokkal, szavahihető emberek vallomásával igazolom, hogy Harsányi Gyula, a falu jegyzője annyi büntetendő cselekményt követett el működése alatt, amennyiért más embert esztendőkre csuktak volna be. Harsányi Gyulát eddig mindössze háromszáz korona pénzbirságra ítélték, de ez a „büntetés" nem akadályozta meg ezt az embert abban, hogy üzelmeit tovább ne folytassa. Talán ez a cikk hozzá fog járulni ahoz, hogy Harsányi Gyula helyét arra alkalmas más ember foglalja el. Ha ez megtörténik, akkor mi, akik elfogulatlanul, az igazság alapján közöljük le a falu rémének bűnös üzelmeit, a köz érdekében eredményes munkát végeztünk. Pusztulnia kell annak az embernek, aki megbolygatta egy község nyugalmát, aki állását jogtalan vagyonszerzésre használta föl és akinek bűnei köteteket töltenének meg. FOGHÁZBÓL A JEGYZÖSÉGBE. Harsányi Gyula, amint azt a Délmagyarország-ban egyszer már megírtam, közokirathamisitásért két heti fogházat ült. 1889-ben ítélte el őt a gyulai törvényszék, az ítéletet 10410—891. szám alatt jóváhagyta a Kúria is és Harsányi augusztus 17-én vonult be a gyulai törvényszék fogházába, ahol leülte a két hetet. Azért a cikkért, amelyben ezt megirtam és amelyben a gyulai törvényszék fogházának Harsányi Gyulára vonatkozó törzskönyvi kivonatát is közöltem, a jegyző sajtópört indított. Az ügyészség nem vette át a vád képviseletéi és egy év óta ebben az ügyben ne,m történt semmi. Harsányi Gyula, mint közokirathamisitásért büntetett előéletű egyén foglalta el jegyzői állását, holott a belügyminiszternek 1890-ben keit 45964. számú rende'ete előírja, hogy büntetett előéletű egyén elöljáróság! állásra nem jelölhető és az 1886. évi XXVI. t.-c. megmondja, hogy a községi jegyző tagja az elöljáróságnak. A jegyzőt Kövér Béla főszolgabíró 1911-ben 459 kig. sz. a. hozott végzésében a rovott multuak nyilvántartásába fölvette. A JEGYZŐ PROVÍZIÓT SZED. A jegyző bűneinek igazolására szolgáljanak az alább fölsorolt és tanuk vallomásával, okmányokkal megerősített adatok. Mező'kovácsháza község 1906. évben megszavazott a Kovácsháza-Arad között tervezett vasút költségeihez 32.000 koronát, a képviselő-testület elhatározta, hogy az összeget kölcsön utján szerzi be. A képviselőtestület Harsányi Gyulát bizta meg azzal, hogy több pénzintézettel lépjen érintkezésbe a kölcsön megnyerése céljából. Harsányi a Tótkomlósi Takarékpénztár vezérigazgatóját Újhelyi Samut is megkereste és /felhívta, hogy adjon a kölcsönre ajánlatot, ugy azonban, hogy ő á közvetítésért fél százalék jutalékot kapjon. A Tótkomlósi Takarékpénztár ajánlatát igy is kalkulálva adta be, azt a képviselőtestület elfogadta. Ennek megtörténte után Harsányi szorult anyagi viszonyaira való tekintettel a 160 korona províziót kisürgette, azt a takarékpénztártól föl is vette. A tervezett vasút nem létesült, a kölcsönt a község nem vette igénybe, ezért a takarékpénztár ajánlatát visszavonta és visszakérte Harsányitól a meg nem érdemelt jutalékot, amelyet azonban a jegyző nem fizetett vissza. 1907. év tavaszán Mezőkovácsháza község elhatározta, hogy a nagy inség enyhitésére burgonyát osztat szét a lakosság között. A burgonya szállítására ajánlatok beszerzésével Harsányi jegyzőt bizták meg, aki Grünfeld Ármin ajánlattevőtől vaggononkéní 10— 10 korona províziót kötött ki magának az esetre, ha a burgonyát Grünfeld szállítja. A szállításon Grünfeld kevesebbet keresett, mint remélte és ezért a két vaggon szállított burgom'i után csak 14 korona provízió: fizetett Harsányinak, aki azt elfogadta. 1907-ben Mezőkovácsháza községe elhatározta, ho°"" Sári Józseftől földjét megveszi temető céljára. Minden határozat jogerős lett, Harsányi Sárit behivatta magához és 200 korona jutalékot kért azzal, hogy ha ezt neki meg nem adja, pénzéhez másfélévig sem jut hozzá. Sári 40 koronát ígért Harsányinak, ki azt keveselte, végre ugy oldották meg a provízió kérdését, hogy Sári váltót irt alá a provízió összegéről 200 koronáról Harsányinak, ki a váltót leszámiíoltatta. 1903-iban Kovácsháza község képviselőtestülete elhatározta, hogy Kádas Mihálytól földbirtokát megveszi. Mielőtt a határozatot meghozták volna, Harsányi jegyző felkereste Kádas Mihályt és ígéretet tett neki, hogy ha 2000 koronát fizet provízió gyanánt, keresztül hajtja a községnél a vételt. A megállapodás a 2000 korona lefizetésére közöttük létre jött, Harsányi a képviselőtestületi gyűlésen nagy beszéddel ajánlotta a vételt — dacára, hogy előzőleg ellenezte azt. Azért 2000 korona jutalékot megkapta. Hari Ágoston megbízta Vágó Pál magyarbú nhegy esi lakost, hogy földjére vevőket szerezzen. Mikor ezt Harsányi megtudta, Vágót behivatta magához és azt mondotta neki, hogy minden kovácsházi vevő által vett hóid föld után neki három korona jutalékot adjon, mert ha elmulasztja, megmutatja, hogy a kovácsháziak nem vesznek földet. ... És Harsányinak mindezekért a haja szála sem görbült meg. A BETONJÁRDA ÜGYE. Mezőkovácsházán az elmuit évben betonjárdát építettek. Hogy az építés körül Harsányinak minő szerepe jutott, arra vonatkozólag szolgáljon bizonyságul ez a nyilatkozat, amelyet a betonjárda ügyében a községi képviselőtestület által kiküldött bizottság tagjai irtak alá: Alóíirottak ezen nyilatkozat aláírása által igazoljuk, hogy lelkiismeretes meggyőződésünk szerint történi meg az, hogy a községi betonjárda kiépítésének tárgyalásából folyóiag Harsányi Gyula községi jegyző az építési feltételek közé az ő egyéni érdekét szolgáló azon tételt is be akarta illeszteni, hogy a vállalat kiadása külön szerződés mellett történjen fizetés ellenében, hogy abból neki külön anyagi előnye származzék. Azt ő tudja, hogy közszállitásoknál a jegyzőnek dijakat felszámítani nem lehet, mert ő az azzal járó