Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-22 / 68. szám

1912 Hl. évfolyam, 68. szám Péntek, március 22 Sfcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cn Korona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., s==a Városház-utca 3. szám c=j ELÖFÍZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre ... K 12 negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 s=. Riadóhivatal 834 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Európa közepén . . . A napokban autentikusan, sőt hivatalo­san jelentették, hogy Vilmos császár uta­zása elmarad. A lemondás hire igen nagy és teljesen érthető izgalomba ejtette Eu­rópát. Mindenütt tudták, hogy a császár egészséges, hogy tehát ha útjáról lemon­dott, ennek nem személyi, hanem tárgyi okai vannak. Ennek az izgalomnak a hire kétségkivül eljutott magához a császárhoz is, aki erre — visszaállította eredeti uti programját. Vilmos császár tehát pénteken utazik. Elmegy Bécsbe, Brioniba, Velencébe, Cor­fuba. Találkozik a mi királyunkkal és trón­örökösünkkel, továbbá az olasz királylyal és a görög kiráylyal. Az események fölé emelkedő, igazán császári elhatározásá­val megnyugtatta az izgatott kedélyeket De azok a benyomások, melyek Európa helyzetéről mindenkiben támadtak, aki a császár megromlott utazókedvének okait kereste, változatlanul fennmaradtak. Nyu­godtan tarthatunk szemlét fölöttük, de ko­molyságuk legalább is alapos megfonto­lásra int. Európa helyzete ma igenis nagyon ko­moly. Olaszország tripoliszi akciójának következményei beláthatatlanok. Mindin­kább igazuk van azoknak, akik az afrikai háború kitörése után mindjárt azt mond­ták, hogy ezt az összeütközést lehetetlen lesz Afrikára lokalizálni. Most már ott tar­tunk, hogy Olaszország Szaloniki előtt áll. Továbbá az orosz és olasz flották készül­nek a Dardanellákba. Kréta is fölmondta az alattvalói viszonyt Törökországnak. Április 23-ikán az újra megnyíló görög parlamentben Kréta is képviselve lesz. Szóval, a Balkán státusz kvója ingadozik, sőt jóformán már csak papíron van meg. Másrészt a helyzet nyugaton sem nyu­godtabb. Az angol tengerészeti államtit­kár most fejtette ki Nagy-Briíánnia leg­újabb flottaprogramját. Nyíltan kimondta, hogy az angol hajórajnak 60 százalékkal erősebbnek kell lennie a németnél. És ha a németek még két hajót építenének, az angolok építeni fognak még hármat. Mindezek az államok közt történnek. Ezzel .egyidejűleg pedig az államokon be­lül még tegnapelőtt körülbelül négy mil­lió ember sztrájkban állt. Ez a sztrájk Angliában kivívta a minimum-bilit és ez­zel egyelőre megszűnt. A sztrájk német része eredménytelen maradt. Megszűnt ugyan ez is, de ugy, hogy 140 ezer em­ber csak a Rhur-vidéken ma is még távol maradt a munkától. Nemzetek és osztályok versenye áll mindenfelé és a versengők mindenütt ma­kacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, a legvégső eszközöket sem vetvén meg. A kölcsönös kíméletlenség napról-napra nő és e pillanatban senki se tudja, mi lesz Európa képe — a jövő esztendőben. Nem állítjuk, hogy a most elmondottak­ban foglaltattak azok az okok, melyek Vilmos császár utazókedvét megrontották. De aki ezeket az okokat kereste, az elmon­dottakban épen eleget talált. A német csá­szár utazása körül támadt hiríorgatag itt csak annak a jótékony reggeli szellőnek hatásával járt, mely szétkergeti a tájra ne­hezedő ködöt. Mikor a köd felszáll, az ember tisztán lát és körültekintően, a helyzet teljes is­meretében választhatja meg az útját. Ide­je, hogy mi is utat válaszszunk. Nézzünk körül. Értsük meg Európa vajúdását. Fon­toljuk meg, mit szülhet ez nekünk. És ugy cselekedjünk, hogy ne érhessen bennünket meglepetés. A monarchiában ma két áramlat van. Az egyik, a túlnyomóan nagyobb, rendet, összhangot, konszolidációt, nyugodt, biz­tos erőkifejtést akar. A másik áramlat ki­zárólag csak szuperlativumokkal dolgozik és az erők pillanatnyi tulfeszitésének haj­landó feláldozni a rendszeres fejlődésnek minden biztositékát. Az előbbi áramlat tá­borának listáján áll minden név, mely a két állam történetében becses emlékek kapcsán szerepel. Az utóbbi áramlat szol­gálatában csupa kalandor áll, akiket csak a felfordulás, csak a féktelen kavargás vethet felszinre. Reflexiók. Irta Auffust Strindberg. A teljes harmónia. Ha egy csámcsogó malacot látok, ame­lyik sötét óljában térdig áll az eléje tett mos­lékban s rothadt hulladékokat falja, azt hi­szem, teljes harmóniában érzi magát 'környe­zetével. Világosságot nem lát s a bűz életszükség­let neki. Dolgoznia nem kell, ez a lehető leg­ideálisabb állapot. Az étkezési időközöket átutalhatja, ezzel megvan a legfőbb élet­öröme. Ha felakarnék világosítani és képesek vol­nánk megértetni vele, hogy sötétben, piszok­ban ós szemétben él, ha ő is felfedezné e diszharmóniát, mialatt illúzióját romboltuk széjjel, bizonyára igen-igen boldogtalannak érezné magát. Talán el sem hinné, hogy felvilágosítást óhajtottunk neki nyújtani, azt mondaná: na­gyon feketén látunk mindent, mikor világos­ságot akarunk hozzá bocsátani. Rothadt káposztatorzsa a malac útjában apró virág, melytől nem szabad őt megfosz­tani. És bizonyára beteg lenne attól, ha eszünkbe jutna megmosdatni, megfésülni őt. Egy chicagói benszülött, ki megszokta volt városának bűzhödt 'levegőjét, egyszer hegy­vidékre utazott. És mikor a tiszta atmosz­férát érezte, elájult s csak akkor bírták ma­gához téríteni, mikor romlott halat tartottak orra alá. Ez ugy hatott reá, mint az édes otthon élvezete s teljes illúzióba ringatta, mint nagyon sok embert, ki előtt legneme­sebb illat a feltört záptojásnak illata. Kibékülés az élettel. Ez egy olyan kifejezés, melyet nagyon gyakran hallunk. Én a magam részéről ezt a kibékülést mindig kötelességemnek tartottam. Mikor azonban láttam, hogy az élet minő kicsinyes kompromisszummal jár, 'hogy az ember tönkre menésére irányuló törekvés és azzal az igyekezetével, hogy mindenkit egyenlően engedelmes füzabálóvá tegyen; azóta meg­állapodtam annál az elhatározásnál: nem fo­gok kibékülni az élettel, mert ez csak látszó­lagos élet vagy tetszhalál. Legyen az élet annyira engesztelhetetlen, hogy semmise tartsa vissza az embert, ha szabadulni akar tőle; semmiféle vágy, ha­nem élénk undor, mely ugy hat, mint a puskaporfojtás és kiveti az embert a világ­űrbe ,'kivül a föld vonzása erejének körein, ugy, hogy uj pályákra jussunk, melyek to­vább visznek. Sokakról hallottam, akik halálos ágyon kibékültek felebarátukkal. Ezt képtelen va­gyok felfogni. Áthúzni valamit, elfelejteni és megbocsátani, ezt értem; de elvi ellensége­inkkel ujrá barátságot kötni, sebtében rokon­szenvet rögtönözni, holott ilyen nincs jelen, barátságot tettetni, mely minden értelem nél­kül való: ez alig lehet más, mint gyengeség. Ellenkezőleg, azt hiszem, oly alaposan kell szabadulnunk rokonainktól és barátainktól, hogy semmi sem hívjon bennünket vissza abból a célból, hogy itt kisérteíkép járjunk. Az élettel való kibékülés az asszony utján menjen végbe. Ha ezt igy mondták volna, az asszony és gyermek utján, akkor volna benne némi igazság, különösen ha a „kibékü­lés"-! felcserélnék a ,*hozzákötöttség"-gel, mert misem köti jobban az embert, mint a családi élet s az otthon melege elviselhetővé teszi az élet zordonságait. Ha elkopott egy ismeretség és a barátság meghidegült, akkor az ember ismételten meg­kísérli a kibékülést. Ez azonban sohasem si­kerül, mert hamis leszen. Az ember megköti újra a barátságot kényelmi szempontból, \

Next

/
Thumbnails
Contents