Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-22 / 68. szám

1912 Hl. évfolyam, 68. szám Péntek, március 22 Sfcponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, cn Korona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., s==a Városház-utca 3. szám c=j ELÖFÍZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre ... K 12 negyedévre . R 6'— egy hónapra R 2 Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 305 s=. Riadóhivatal 834 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Európa közepén . . . A napokban autentikusan, sőt hivatalosan jelentették, hogy Vilmos császár utazása elmarad. A lemondás hire igen nagy és teljesen érthető izgalomba ejtette Európát. Mindenütt tudták, hogy a császár egészséges, hogy tehát ha útjáról lemondott, ennek nem személyi, hanem tárgyi okai vannak. Ennek az izgalomnak a hire kétségkivül eljutott magához a császárhoz is, aki erre — visszaállította eredeti uti programját. Vilmos császár tehát pénteken utazik. Elmegy Bécsbe, Brioniba, Velencébe, Corfuba. Találkozik a mi királyunkkal és trónörökösünkkel, továbbá az olasz királylyal és a görög kiráylyal. Az események fölé emelkedő, igazán császári elhatározásával megnyugtatta az izgatott kedélyeket De azok a benyomások, melyek Európa helyzetéről mindenkiben támadtak, aki a császár megromlott utazókedvének okait kereste, változatlanul fennmaradtak. Nyugodtan tarthatunk szemlét fölöttük, de komolyságuk legalább is alapos megfontolásra int. Európa helyzete ma igenis nagyon komoly. Olaszország tripoliszi akciójának következményei beláthatatlanok. Mindinkább igazuk van azoknak, akik az afrikai háború kitörése után mindjárt azt mondták, hogy ezt az összeütközést lehetetlen lesz Afrikára lokalizálni. Most már ott tartunk, hogy Olaszország Szaloniki előtt áll. Továbbá az orosz és olasz flották készülnek a Dardanellákba. Kréta is fölmondta az alattvalói viszonyt Törökországnak. Április 23-ikán az újra megnyíló görög parlamentben Kréta is képviselve lesz. Szóval, a Balkán státusz kvója ingadozik, sőt jóformán már csak papíron van meg. Másrészt a helyzet nyugaton sem nyugodtabb. Az angol tengerészeti államtitkár most fejtette ki Nagy-Briíánnia legújabb flottaprogramját. Nyíltan kimondta, hogy az angol hajórajnak 60 százalékkal erősebbnek kell lennie a németnél. És ha a németek még két hajót építenének, az angolok építeni fognak még hármat. Mindezek az államok közt történnek. Ezzel .egyidejűleg pedig az államokon belül még tegnapelőtt körülbelül négy millió ember sztrájkban állt. Ez a sztrájk Angliában kivívta a minimum-bilit és ezzel egyelőre megszűnt. A sztrájk német része eredménytelen maradt. Megszűnt ugyan ez is, de ugy, hogy 140 ezer ember csak a Rhur-vidéken ma is még távol maradt a munkától. Nemzetek és osztályok versenye áll mindenfelé és a versengők mindenütt makacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, a legvégső eszközöket sem vetvén meg. A kölcsönös kíméletlenség napról-napra nő és e pillanatban senki se tudja, mi lesz Európa képe — a jövő esztendőben. Nem állítjuk, hogy a most elmondottakban foglaltattak azok az okok, melyek Vilmos császár utazókedvét megrontották. De aki ezeket az okokat kereste, az elmondottakban épen eleget talált. A német császár utazása körül támadt hiríorgatag itt csak annak a jótékony reggeli szellőnek hatásával járt, mely szétkergeti a tájra nehezedő ködöt. Mikor a köd felszáll, az ember tisztán lát és körültekintően, a helyzet teljes ismeretében választhatja meg az útját. Ideje, hogy mi is utat válaszszunk. Nézzünk körül. Értsük meg Európa vajúdását. Fontoljuk meg, mit szülhet ez nekünk. És ugy cselekedjünk, hogy ne érhessen bennünket meglepetés. A monarchiában ma két áramlat van. Az egyik, a túlnyomóan nagyobb, rendet, összhangot, konszolidációt, nyugodt, biztos erőkifejtést akar. A másik áramlat kizárólag csak szuperlativumokkal dolgozik és az erők pillanatnyi tulfeszitésének hajlandó feláldozni a rendszeres fejlődésnek minden biztositékát. Az előbbi áramlat táborának listáján áll minden név, mely a két állam történetében becses emlékek kapcsán szerepel. Az utóbbi áramlat szolgálatában csupa kalandor áll, akiket csak a felfordulás, csak a féktelen kavargás vethet felszinre. Reflexiók. Irta Auffust Strindberg. A teljes harmónia. Ha egy csámcsogó malacot látok, amelyik sötét óljában térdig áll az eléje tett moslékban s rothadt hulladékokat falja, azt hiszem, teljes harmóniában érzi magát 'környezetével. Világosságot nem lát s a bűz életszükséglet neki. Dolgoznia nem kell, ez a lehető legideálisabb állapot. Az étkezési időközöket átutalhatja, ezzel megvan a legfőbb életöröme. Ha felakarnék világosítani és képesek volnánk megértetni vele, hogy sötétben, piszokban ós szemétben él, ha ő is felfedezné e diszharmóniát, mialatt illúzióját romboltuk széjjel, bizonyára igen-igen boldogtalannak érezné magát. Talán el sem hinné, hogy felvilágosítást óhajtottunk neki nyújtani, azt mondaná: nagyon feketén látunk mindent, mikor világosságot akarunk hozzá bocsátani. Rothadt káposztatorzsa a malac útjában apró virág, melytől nem szabad őt megfosztani. És bizonyára beteg lenne attól, ha eszünkbe jutna megmosdatni, megfésülni őt. Egy chicagói benszülött, ki megszokta volt városának bűzhödt 'levegőjét, egyszer hegyvidékre utazott. És mikor a tiszta atmoszférát érezte, elájult s csak akkor bírták magához téríteni, mikor romlott halat tartottak orra alá. Ez ugy hatott reá, mint az édes otthon élvezete s teljes illúzióba ringatta, mint nagyon sok embert, ki előtt legnemesebb illat a feltört záptojásnak illata. Kibékülés az élettel. Ez egy olyan kifejezés, melyet nagyon gyakran hallunk. Én a magam részéről ezt a kibékülést mindig kötelességemnek tartottam. Mikor azonban láttam, hogy az élet minő kicsinyes kompromisszummal jár, 'hogy az ember tönkre menésére irányuló törekvés és azzal az igyekezetével, hogy mindenkit egyenlően engedelmes füzabálóvá tegyen; azóta megállapodtam annál az elhatározásnál: nem fogok kibékülni az élettel, mert ez csak látszólagos élet vagy tetszhalál. Legyen az élet annyira engesztelhetetlen, hogy semmise tartsa vissza az embert, ha szabadulni akar tőle; semmiféle vágy, hanem élénk undor, mely ugy hat, mint a puskaporfojtás és kiveti az embert a világűrbe ,'kivül a föld vonzása erejének körein, ugy, hogy uj pályákra jussunk, melyek tovább visznek. Sokakról hallottam, akik halálos ágyon kibékültek felebarátukkal. Ezt képtelen vagyok felfogni. Áthúzni valamit, elfelejteni és megbocsátani, ezt értem; de elvi ellenségeinkkel ujrá barátságot kötni, sebtében rokonszenvet rögtönözni, holott ilyen nincs jelen, barátságot tettetni, mely minden értelem nélkül való: ez alig lehet más, mint gyengeség. Ellenkezőleg, azt hiszem, oly alaposan kell szabadulnunk rokonainktól és barátainktól, hogy semmi sem hívjon bennünket vissza abból a célból, hogy itt kisérteíkép járjunk. Az élettel való kibékülés az asszony utján menjen végbe. Ha ezt igy mondták volna, az asszony és gyermek utján, akkor volna benne némi igazság, különösen ha a „kibékülés"-! felcserélnék a ,*hozzákötöttség"-gel, mert misem köti jobban az embert, mint a családi élet s az otthon melege elviselhetővé teszi az élet zordonságait. Ha elkopott egy ismeretség és a barátság meghidegült, akkor az ember ismételten megkísérli a kibékülést. Ez azonban sohasem sikerül, mert hamis leszen. Az ember megköti újra a barátságot kényelmi szempontból, \