Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-17 / 64. szám

8 DÉLMAGYARORSZAG 1912 március 17. teljes fölszerelést szerzett be az egyesület, ugy, hogy az idén két turnusban már száz gyermeket lehet a tanyákra kiküldeni. Épen azért, hogy az egyesület a száz gyermek üdülési költségét megszerezze, áprilisban nagyobhszabásu népünnepélyt rendez, ,az összes szegedi jótékonysági egyesületek bevonásával. A népünnepély jövedelméből csak a szegedi szünidei gyermektelep költségeit fedezik ós igy bizonyos, liogy a szegedi közönség a később ipeghatározandó napon minden erejével támogatni fogja az egyesületet, liogy a telepét kibővithesse. Pénzintézetek revisiójához. Ez, a pénzintézetek jövendő fejlődésére és az ország egészséges hitelszervezetének kialakulására oly fontos téma, manapság úgyszólván állandóan napirenden van. Hol a sajtóban, hol pedig a különféle szakirányú egyesületekben találkozunk vele. A „Pénzintézetek Országos Egyesülésében", a „Magyar Revisori gyűlésen," továbbá a „Magyar Közgazdasági Társaságban" folytatólagos viták és előadások keretében iparkodnak e fontos pénzügyi és gazdasági kérdést a megoldáshoz közelebb vinni. Bár nagyobb intézeteink nem jó szemmel nézik e mozgalmat és meglehetősen távol tartják magukat tőle, mert hatáskörükbe való betekintést, sőt beavatkozást vélnek benne, mindazonáltal a müveit nyugati államok mintájára náiunksem késbe már sokáig a pénzintézetek revisiójának megoldása. Mert ha saját jő szántukból nem iparkodnak e tekintetben valamit tenn^ ugy előbb-utóbb az állami beavatkozásnak nagyon is hátrányos gondolatával kell megbarátkoznunk. A pénzintézetek í'evisiójával úgyszólván egybe van nőve a pénzintézetek rohamos és indokolatlan szaporodásának megakadályozása. A fenti egyesületekben elhanggzott viták és előadások mindig kiterjeszkednek erre a beteges és feltétlenül gyógyítandó gazdasági jelenségre is. Az egészségtelen és gombamódra való alakulások hátrányos oldalát manapság már felesleges ismertetni; hiszen a fizetési zavarok is bankösszepmlások úgyszólván napirenden vannak. Pedig azok a depütátiók, amelyek vidéki intézetetek, összeomlása után a pénzügyminiszter előtt hűen, mindig megjelennek és. tőle a kormány segítségét kérik, előbbutóbb arra késztetik az államot, hogy törvényes beavatkozás utján akadályozza meg az ujabb alapításokat, ha intézeteink nem fognak össze a baj orvoslásáara. Amint tehát már előbb is emiitettem a pénzintézetek eme beteges szaporodásáról a fenti egyesületekben állandóan foglalkoznak ; az ujabb alapításokat legtöbben ugy vélik lehetetlenné tenni, ha meglevő intézeteink összefognak és az újonnan alakult intézetnek vátóit nem eskomptálják, részvényeit nem lombardirozzák stb. De, hogy intézeteink a manapság már anynyira kifejlődött konkurenciából kifolyólag mégott is, ahol a helyi gazdasági viszonyok ujabb alapításokat indokolttá tesznek, meg ne akadályoztassanak, éppen azért annak a kimondására, hogy hol van szükség uj pénzintézetre, egy az egész országra kiható szervezet, vagy testület volna hivatva. Ezen egyesülés keretében pl. a revisió kérdését is meglehetne oldani. Nem akarok itt egyóbbre reámutatni, mint | a napokban emlegetett„Pónzintózetek kamarájára". Ezek után most már áttérhetünk a revisióra. Aki figyelemmel kisérte ezen komoly nivón álló vitákat és előadásokat, az tapasztalhatta, hogy az állami revisiót mindenki elveti; nagy tábora van az obligatórius revisiónak, de az intézetek autoritásának megvédése mellett. Az angol auditori intézményhez nagyon közel álló „önálló revisiónak" van a legtöbb hive; a felügyelő-bizottság megmaradna a mostani formájában, melléje volnának rendelve a vállasztott vagy delegált revisorok, akik azután a közgyűlésen számolnának be végleges működésűkről. A kérdés könnyebb megoldása miatt inkább a fokozatos revisiót lehetne célszerűbbnek Khuen-kabintetért, — abból a határozottságból kiolvashatjuk, mit akar ez a sokat gyötört, küzdő és nagyszerű magyar Márciusról álmodó ország. A szünidei gyermektelepért. — A jótékonysági egyesület működése. — (Saját tudósítónktól.) Szeged legtevékenyebb, de egyúttal a legnagyobb csöndben, minden reklám nélkül működő jótékonysági egyesülete az idén nagyobb akcióra készül. Fejleszteni kivánja egyik intézményét és ebben az akcióban minden bizonyyal támogatni fogja a szegedi közönség is, annyival is inkább, mert az egyesület először fordul nagyobb akció formájában a szegedi közönséghez, amelynek bizonyosan alkalma volt meggyőződni arról, hogy a Szegedi Jótékonysági Egyesület áldásosán működik. Nagyon keveset irtak még az újságok erről az egyesületről, amelynek a vezetősége sohasem is kereste a feltűnést. Csöndben, dobszó nélkül dolgozik, de annál nagyobb eredménynyel. Az egyesület tartotta fönn az ingyenkenyér intézményét, amelyben ötvenezernél több adag kenyeret, az ingyen tej intézményét, amelyben báromezer adag tejet osztottak ki. Az egyesület ügyel föl a fiatalkorú bűnösökre, segélyezi a rabokat és azok segélyezésre szoruló családtagjait, télen ingyen fát, szenet, ruhát oszt lei a szegények között. Az egyesület teljesen elüt a jótékonyság címe alatt eddig működött egyesületektől, amennyiben nem abban látja a jótékonyságot, hogy a szegények között pénzt osztogat ki, hanem abban, hogy ott, ahol segítségre van szükség, azzal segit, amivel segiteni kell. Ad ennivalót, ruhát, tüzelőanyagot, a szegény emberek gyönge gyermekeit elküldi a tanyára üdülni. Az egyesületnek adminisztrációs, reprezentációs kiadásai nincsenek, de nincs vagyona sem, mert minden-pénzét jótékonyságra fordítja. Két év óta tartja fönn az egyesület a szünidei gyermektelepet. 1910-ben 14, 1911-ben 33 szegénysorsu, üdülésre szoruló gyermeket küldött el az egyesület egy-egy hónapra a Felsőtanyára. A gyermekeket Gajgonyán, Szatymazon és Felsőközponton helyezték el a tanítóknál. Az eredmények beigazolták, hogy ez az üdülés kitűnő hatással volt a gyermekekre, akik átlag két és fél kilogram súlygyarapodást értek el. A mult évben ötven A tömegben asszonyok bukkantak föl, akik a megmaradt gyerekeket osztották széjjel egymás között. Igy kiáltottak egymás felé: — Maga kettőt vesz, Annita? — Igen. Maga is? — És egyet a sánta Margitnak . . . Mindenütt boldog izgalmat, ünnepies arcot, nedves, jó szemeket lát az ember. Itt-ott cukrot szopogattak, kenyeret rágcsáltak a sztrájkolok gyermekei. — A mi korunkban ilyesmire nem gondolt az mber — mondotta egy aggastyán. — Pedig ffiilyen egyszerű. — Igen. Egyszerű és észszerű. Az öreg kivette a szivart a szájából, megnézte az egyik végét és nagyot sóhajtva leverte a hamut. Ahogy nyomban két pármai gyermeket, nyilván testiérek, észrevett maga mellett, dühös arcot vágott, kalapját a szemére vágta és kitárta a karjait. A gyerekek, akik először komolyan néztek rá, szorosan összebújtak és sötét ábrázattal hátráltak. Az öreg hirtelen leguggolt és hangosan kukorékolni kezdett. A gyerekek boldogan nevettek és meztelen lábaikkal ficánkoltak a kövezeten. Az öreg azonban .fölállt, megigazította a kalapját és 'bizonytalan léptekkel távozott, nyilván abban a hiszemben, hogy mindent megSett, amire szükség volt. Egy púpos, őszhaju öregasszony ott áll a Kolumbusz szobra mellett és sir. Vörös szemeit egy kendő csücskébe törülgeti. Olyan egyedül áll rossz kedvével ebben a vidám hangulatu tömegben. Táncoló léptékkel megy ej melletle egy feketehajú genuai nő; egy hét éves emberkét vezet, akinek a lábán faeipő, a fején egy vállig érő nagy szürke kalap van, egyre rázogatta a fejét, hocv a kalapot hátravesse, de az mindig visszacsúszott az orrára. Az asszony lekapta a gyerek fejéről a kalapot, nevetve lóbálta meg a levegőben és dalba kezdett. A gyerek íöteföliugrott, hogy kalapját elkapja és azután mind a ketten eltűntek a tömegben. Egy magastermetü, bőrkötényes, meztelen kara ember egy hatéves lánykát tartott a vállán és egy mellette ballagó asszonynyal beszélgetett, aki egy lángvöröshaju fiút vezetett a kezénél fogva. — Tudod-e, hogyha ez a módszer utat tör magának, akkor nehéz lesz legyűrni bennünket. Hangosan, győzedelmesen nevetett és kicsiny terhét magasra emelte: — Éljen Párma! Az emberek elszéledtek, a gyerekeket magukkal vitték és vezették. A téren elhullott virágok,, elszórt papírszeletek, elégedett rendőrök maradtak és rajtuk kivül annak a nemes embernek az alakja, aki az újvilágot fölfedezte. De a térre torkoló utcákon lelkes kiáltások halllatszoütak,'1 azok iaz emberek kiálto?/tak, akik az uj élet felé uton haladnak. tartani; annál is inkább, mert kisebb intézeteink jobban reászorulnak arra, de meg a nagyobb intézeteinknél ugy is van belső ellenőrzés, bár ahhoz szó fér. De meg az általános revisió behozatala nem jelentene kevesebbet, mint kétezret meghaladó intézet ellenőrzését, ami egyenlőre csaknem lehetetlenség. Honnét vennénk annyi szakavatott revisort, akik képesek volnának e nagy masszát felülrevidiálni ? Ami azután a revisió minőséget ós ter'edelmót illeti, két vélemény van kialakulóban. Az egyik megelégszik az /alaki ellenőrzéssel, de van-nak olyanok is, akik ezenkívül még anyagi, órtekelési stb., szóval az üzletvitelbe, az ügyletek kötésébe való beavatkozást is elengedhetetlenül szükségesnek tartják. Itt, ismét a könnyebb megoldás kedvéért, meg kell elégednünk egyelőre az alaki revisióval; nagy lépés a multakhoz képest, ha a revisor meggyőződik a mérlegszerű adatok valódiságáról; hogy az a mérleg, melynek mindkét oldalán úgyszólván dobálni lehet számokkal, valóságnak megfelelő adatokat tár elénk. Mert az üzletveztésbe való beavatkozás, az ahhoz szükséges diszkretiót már eleve kizárja, pedig azok sikere jórészben attól függ. Néha a vezető még maga . _____ / i i