Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-17 / 64. szám

1912. március 223. DÉLMAGYARORSZAG 14 sincs tisztában a részletekkel, már most hogyan referálhatna erről a hivatalos revi­soroknak. A revisor figyelmezteti a vezető­séget, gya-korolhatja az utólagos kritikát, értesítheti minden mozzanatról a felügyelő bizottságot, talán tanácsot is adhat a vezető­ségnek, de a kötésekbe beleszólni, vagy azo­kat megakadályozni már nem volna helyén való. A vezetőség részéről itt találkoznánk a revisió iránti legnagyobb ellenszenvvel. A jogosan gyakorolt kritika ugy is gon­dolkodóba ejti majd a vezetőséget, hogy a különféle bizonytalan kimenetelű ügyletekbe belebocsátkozzon-e. Ami pedig a revisorok kiképzését illeti, több oldalról hangzott el, hogy legalább is 7—8 évi pénzintézeti gyakorlattal biró egyé­nek jöhetnének figyelembe, akik 2—3 évi megfelelő előtanulmány után tehetnék le a szükséges vizsgát. Azt talán felesleges is megemlítenem, hogy az egész revisori intéz­mény sikere és életrevalósága jó részben attól függ, rendelkezünk-e majd megfelelő szakképzett és hivatásos revisorokkal Röviden összefoglalva, legyen a revisió foko­zatos és alaki. Mert a pénzintézetek revi­siója iránti rokonszenv csak az esetben marad meg, ha pénzintézeteink belső ügyvi­telét és kezelését nem állítjuk hirtelen, rohamos és nagy reformok el?. Balázs Ferenc. . Munkapárti kormány Khuennel és a választójoggal. — Az uj kibontakozás. — (Saját tudósitónktól.) A hét elején királyi meghívót kapott politikusok közül ma Széli Kálmán, Andrássy Gyula gróf és Zichy Ala­dár gróf járult a király elé s e kihallgatások­kal az idáig meghívottak immár valameny­nyien tájékoztatták a felséget a válság meg­oldására irányuló fölfogásukról. Hiteles érte­sülés a kihallgatások lefolyásáról s a király elhatározásáról nem áll ugyan rendelkezésre, de annyira a legnagyobb bizonyossággal megállapítható, hogy valamennyi illetékes helyen növekedő optimizmussal ítélik meg a helyzetet. Teljesen beavatott helyen ma azt az érte­sítést kaptuk, hogy a helyzetet elsősorban a munkapárt összetartása és föntartása néző­pontjából ítélik meg. Nemcsak legfelsőbb he­lyen nyilvánuló kívánság ez, hanem az osz­trák parlamenten kivül álló tekintélyek és az udvarhoz közelálló osztrák politikusok is elsősorban ebből a nézőpontból nézik a vál­ság megoldásának módjait. Épen ezért ked­vezőnek látják a helyzetet Héderváry Ká­roly gróf személye nézőpontjából is. SZÉLL KIHALLGATÁSA S NYILAT­KOZATA. A ma kihallgatottak közül elsőnek Széli Kálmán jelent meg a királynál. Tiz órakor ment el Sacher-szállóbeli lakásáról s tizen­két óra tájban jött vissza, ötvenöt percet töl­tött a király dolgozószobájában. Bécsi munkatársunk megkérdezte Széli Kálmántól, milyen tartalmúnak itéli a vál­ságot? Széli Kálmán ekép felelt: — Nem hiszem, hogy rövid időn eldől a dolog, de nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy pár nap alatt elintéződik. A dolog tudniillik egy kicsit nehéz. Az osztrák urak itt nagy angazsmánokat tettek s ez nehezíti a helyzetet. De én ugy látóin, hogy sikerülni fog a megoldást megtalálni és egyáltalán nem tartom túlságosan nehéznek a. békés elinté­zést. A KIHALLGATÁS EREDMÉNYE. A N. II'. Tagblatt irja: A király ma újra három magyar politikust fogadott s ezzel vé­get ért azoknak a kihallgatásoknak sorozat­ja, amelyeknek célja őfelségének a helyzetről való informálása volt. Minthogy a király ki­zárólagosan a hatvanhetes alapon kívánja a válságot megoldani, ennélfogva elmaradt a negyvennyolcas-párti politikusoknak, a Justh-párt és a Kossuth-párt vezéreinek ki­hallgatása. Ezek csak akkor fognak őfelsége előtt megjelenni ha majd a dezignálandó miniszterelnök ilyen politikusoknak meghí­vását a királynak javaslatba fogja hozni. A VÁLSÁG MEGOLDÁSA. Kitűnő forrásból, mely a válság alakulásai­nak egyes fázisaival is egészen tisztában van, a következő információt kapta a Délmagyar­ország: A most folyó kihallgatások nem változtat­tak a király tervein, melyeket a válság meg­oldása iránt táplált. Lehet, hogy egyes rész­letkérdésekben élesebben kialakult a felfogá­sa, de egyébként a nála megjelent hatvan­hetes politikusok csak megerősítették abban az elhatározásában, hogy a magyar helyzet megoldásánál végleges alapot keressen. Ugy tudjuk, hogy minden egyes politikus fejtege­téseire ezzel a kérdéssel válaszolt: — És az obstrukció? A mostani kabinet reaktiviálása nyomán járhat az az eredmény, hogy a véderőjavaslatot csakugyan megsza­vazza a parlament? Erre pedig neki se Csáky Albin gróf, sem Návay Lajos, de Tisza István gróf és Láng Lajos se tudott garanciával szolgálni. A ki­rály tudomásul is vette előterjesztéseiket, de arról, mire határozza magát, nem tett köz­lést. Ez azonban' — biztosithatom önöket róla — már a legközelebbi napokban nyilvános­ságra kerül. Kétség sincs arról, hogy az ural­kodó a válság megoldásánál a munkapárti többséggel akar kísérletet tenni, azonban az uj miniszterelnök azt a megbízást kapja, hogy a választói reform kérdésében elégítse ki a demokratikus igényeket. Lukács László ma már értesítést is kapott arról, hogy a jövő hét első napján a király előtt fog megjelenni. Lukács azonban csak a mostani kormánnyal hajlandó az ügyek át­vételére, ha ez elől a nehéz vállalkozás elől kitérni nem tud. Hozzá közel álló körökben azonban ugy tudják, hogy ö is gróf Héder­váry Károly reaktiválását fogja ajánlani a felségnél. Khuen-Héderváry reaktiválása be­fejezett dolog. A nemzeti munkapárt a szegedi munkapárthoz. A szegedi munkapárt már­cius tizenötödiki ünnepe alkalmából csatlako­zott az országos munkapárt határozatához. Most az országos munkapárt nevében Dá­niel Gábor báró alelnök ebben a táviratban köszönte meg a csatlakozást: T. szegedi nemzeti munkapárt Szeged. Ottani elvbarátaink csatlakozását nyoicadiki párthatározatunkhoz fölötte nagyrabecsüljiik és hisszük, hogy állás­pontunknak országszerte kifejezésre jutó helyeslése ennek diadalra jutását nagy­ban előmozdítja. Hazafias üdvözlettel Dániel Gábor báró pártelnök. Az egyes városok közgyűlése, törvényha­tósága már kezd foglalkozni a munkapárti határozattal. Ha a válságból nem találják meg hamarosan a kivezető utat, ugy Szeged város közgyűlése is foglalkozik majd e kér­déssel és bizonyos, hogy ő is csatlakozik a munkapárti határozathoz. A földéhes Tápé község. — Küldöttség megy a polgármesterhez. — (Saját tudósitónktól.) Szegednek tudvale­vően nagy kiterjedésű földbirtoka van Tápé határában. Ezt a birtokot a tápéiak bérlfk, akik most arra kérik Szegedet, adja el ne­kik örök áron a földjeit. Ezt a kérelmet a na­pokban terjeszti elő Lázár György dr pol­gármester előtt egy tápéi küldöttség, ame­lyet Reök Iván országgyűlési képviselő fog vezetni. Tagjai lesznek: Hódi Ferenc köz­ségi biró, Kozma Mihály és Lele Mihály köz­ségi képviselők, Kószó János, a 48-as kör elnöke és Molnár Károly, a nép választottja. A küldöttség a következő kérvényt adja át ebben az ügyben a polgármesternek: Nagyságos Polgármester ur! Tápé község jóravaló, munkaszerető, ma már 4000 lelket meghaladó lakossága köztu­domás szerint tulnyomólag szegénysorsu földmivelőkből áll, akik, mintán községünk saját határáig alig 700 holdnyi kiterjedésű, de ennek is tetemes része vizállásos és szi­kes terület, emberemlékezet óta azzal tartják fönn magukat, liogy Szeged szabad királyi város közelebb fekvő területeiből, különösen pedig túloldali úgynevezett tápéi réti földek­ből bérleteket tartanak fönn. Emellett egész éven át, de különösen ősz­től tavaszig nagyon belterjes háziipart űz­nek s kiváltképen a gyókényfonás terén or­szágszerte elismert nagyértékii munkásságot fejtenek ki. Sajnos azonban, ujabban a gyé­kénytermés az ármentesitések s hosszas szá­raz időjárás hatása folytán hazánkban visz­szafejlődésben van s ámbár mozgékonyabb polgártársaink nem sajnálnak költséget és fáradságot s ujabban gyékény beszerzés vé­gett bejárják az egész országot, sőt lemennek Szerbiába is. lakosságunk évrőlévre mind ke­vesebb részét képes az általa földolgozni óhajtott gyékényanyagnak beszerezni s en­nek következtében az azelőtt annyira virág­zott és népünk munkaképességét és készsé­gét biztositó háziiparág hova-tovább mind­inkább hanyatlik és senyved. A bosszú téli napokon eddig serény munkássággal elfoglalt több ezer munkáskéz tétlenségre van kárhoz­tatva s szegénysorsu népünk nagyrésze kere­set nélkül marad. E nagy anyagi és erkölcsi csapáshoz, amely községünk munkához szokott népét életfön­tartási gyökereiben éri, még az a súlyos kö­rülmény is hozzájárul, bogy az élelmes makói földmivelő lakosság a tápéi réti földek bérbe­adásónál a régi tápéi földbérlőkkel mind erősebb versenyre kelt s ma oda jutottunk, bogy mivel a mi népünk a nálunk honos és szokásos régebbi termelési viszonyok s ered­mények alapján a makóiak által magyar bol­dankint már 120—150 koronára fölcsigázott évi bérösszegek fizetésére képtelen vállalkoz­ni, mert ez egyenesen vagyoni romlásra ve­zetne: a. város földjeiből nyert régi bérlet­ből mindinkább teljesen kiszorul s ezen té­ren is munka- és kereset nélkül marad. Ezen nehéz helyzetünkben, amely, ha rö­videsen nem javul, Tápé község lakosságának javarésze kénytelen lenne a vándorbotot ke­zébe venni s ősi hajlékától örökre megválni. A község egész lakossága nevében azon tisz­teletteljes kérelemmel fordulunk a nagysá­gos polgármester úrhoz s a tekintetes városi tanáieshnjz, méltóztassék a fönti életbevágó fontos körülményeket jóakaratú megszívle­lésre méltatva odahatni bölcseségével módot nyújtani, bogy népünk a város birtokában levő földeken foglalkoztatást és megélhetést tovább is találhasson. E tekintetben szives figyelembevételre ajánljuk, bogy közönségünk nem zárkózik el ezen jogos kérelme teljesitése érdekében a tőle telhető legnagyobb anyagi áldozattól sem, ugy az anyaváros jogos igényei kielégí­tése érdekében, mint különösen azért, mert népünk egzisztenciális érdekei forognak szö­AA'Sgen. Másfelől az az óhajtás is célként áll

Next

/
Thumbnails
Contents