Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-15 / 62. szám

1012. március l! DÉLMQYAR0RS2ÁŰ A fegyház művésze. - Finta Sándor a szamosujvári fegyház lakója. — , (Saját tudósítónktól.) Nagyváradon pár nap előtt a csomaghordó postakocsi nagyot zökkenve megállott a Lakatos-utca 5. szám alatti ház előtt és a kocsis egy nagyocska csomagot cipelt be az udvarra, egy sötét kis lakásba, ahol nem szokatlan vendég a cso­maghordó postás, özv. Fintánélioz. A csomag Szamosuj várról érkezett és a fegyintézet országoshirü szobrászművésze, a nagytehetségű és szomorusorsu Finta Sán­dor küldte az édesanyjának, egy törődött, so­kat szenvedett öregasszonynak. A csomagban egy sereg fotográfián kívül, amelyek a művész-fegyenc legújabb alkotá­sairól készültek, egy csomó apró vázlatrajz volt és egy végtelennek tetsző, fára göngyölt rajzpapir, amelyre első legnagyobb müvének vázát rögzítette meg rajzónjával. Egy levél volt még a csomagban. Egy le­vél, ami-ben az édesanyját köszönti nehéz szívvel a fegyintézet lakója és amiben egy nagyszerű álmát közli az anyja utján min­denkivel, akit érdekel: Finta Sándornak a rabság nehéz nap­jaiban az a vágya támadt, hogy meg­mintázza Tisza Kálmán szobrát s részi­vész vele azon a pályázaton, amelyet a „generális" nagyváradi szobrának meg­- alkotására imák ki. Ez a művész-fegyenc nagy álma és az a végtelen rajzpapir. amely elpiszkol tan csa­varodik egy kerek fadarabra: a szobor teljes •vázlatrajza. Tudósítónk fölkereste ia Lakatos-utcában, szegényes lakásában a Finta-gyerek édes­anyját.. A félhomályos kis szobában az ablak előtti asztalnál ült és ép a fényképeket, raj­zokat rebdezte. Amikor elmondjuk, tudjuk, mit tervez rab­ságában legújabban a Sándor fia, mélázva te­kint föl a vigaszadó "kincseiről és nehezen áll rája, hogy megmutassa, hogyan álmodta meg a fia a nagy „generális" emlékét, a monstrózus szobrot. Előszedi egy fiókból a rajzokat és félve­vigyázva teriti ki az asztalra. Vagy 8—10 apró, tentával rajzolt vázlat került elénk előbb, valamennyi a Tisza-szoborról való. Finta Sándor igy jelzi őket: VÁZLATTERV a Tisza Kálmán (munka) szoborról Nagy vonásokkal, erqs kontúrokat adva rajzolta föl ezeken a papírlapokon a szobor­tervet s azután foghatott cssak a részletes, kidolgozottabb vázlathoz, amely a hengeres rajzpapiron négy oldali nézetből mutatja Finta elgondolását. A cimben is használja a munka jelzőt és a szobor egész megkonstruálásában mutatja, hogy Finta Sándor az alkotó Tisza Kálmánt akarja megörökíteni. Tisza Kálmán másfélméteres márvány alapzaton áll a korabeli fekete kabátban, a fejét könnyedén kezébe hajtja s egy emel­vényre támaszkodik. Nincs benne póz, ahogy a „generális" ott áll és szinte különösnek se tetszik, sőt művészien érdekes ez a megele­venitése a gondolkozó nagy államférfiunak. A hatalmas alapzat mind a, négy oldalára allegorikus csoportokat és bronzreliefeket tervez Finta. A csoportokban ott van a hó­doló mágnás, a csodáló /középosztály és a rajongó nép. És mind azon fárad, hogy a „ge­nerális" gondolatait megvalósítsa. A relie­fek közül az egyik a véges élet szimbolizá­lása, egy másik a magyar népéletből készült, mig a többi kettő tiszta és művészi szimbó­luma Tisza Kálmán nagyságának. Felejteni próbáljuk, hogy a fegyházban készültek ezek a rajzok, nem nézzük, hogy köröskörül mérhetetlen nyomor és szenvedés várja általa a megenyhülést és tisztán a mű­vészi munkia szempontjából nézve Finta Sán­dor terveit: meg kell állapítani, liogy egy fel­tétlen művészi talentum produkálta azokat. A gondolat, amellyel Tisza Kálmán nagy­ságát megközelíteni próbálja Finta Sándor: felelmelő az aprólékos gondosság, amelylyel már a vázlatot is elkészítette: csak halvány •árnyéka annak, amit ez a nagy tehetség a vésőjével produkálni tudna. A szegény, öreg Fimtáné pedig igy panasz­kodik: — Látja uram, igy dolgozik késő éjsza­káig a fiam, ilyen dolgokat tud és milyene­ket tudna még csinálni és elsenyvesztik. Hát nélküle — egy ember nélkül — nem volna meg az a fegyház? Hát nem jár köztünk sok-sok bűnösebb és haszontalanabb ember az én szegény szerencsétlen fiamnál? És egy olyan asszonyért, aki semmi hasznot nem tett, csak kárt... — Nem tudom, kibirja-e a fin még azt az egy esztendőt és kibirjuk-e mink, akik bi­zony nyomorgunk. Megvigasztaljuk, liogy értesíteni fogjuk a pályázat kiirásáról, a föltételekről sőt — ké­résére — magának a fegyenc-művésznek is megírjuk, hogy legyen nyugodt, közölni fogjuk vele a szobor-ügy állását. Nekibátorodik erre az öreg asszony és uj csomagot vesz elő, amely még nagyobb cso­dálatra ragad bennünket. Vagy busz vázlat a kis csomag: a magyar irodalöm legna­gyobb poétájának, Ady Endrének költészetét tervezi rajtuk szobrokban megörökiteni Finta. Az első két vázlat cime: Ady Endre. Ez plakette lesz és leghívebb tükre Ady nagy művészetének. Hihetetlen szinte, hogy meny­nyire megértője Finta az Ady verseinek s mennyire vissza tutija azokat a költői mély­ségű gondolatokat adni ceruzája és majdan vésője által. Többi vázlatai is mind az Ady költészeté­ből valók. A legérdekesebb a Léda-szobor­tervezet. Van aztán köztük ilyen feliratú: Léda a bálban, Epedő szerélem, Léda vár,.. várni... várni, Nem félsz Lédát Léda hiv, Ady és Léda, Léda hallgat, Léda meg „majd" Én. Léda embert keres, Léda, mint Flóra, Léda csókol, Léda énekel... Ezek a tervezetek megrajzolási szempont­ból is elsőrangú érdekességek, mint pedig Ady verseinek .szoborképei, egyszerűen for­radalmian nagyszerűek. Más kollekéió. Legújabb kész szobrának, terracottáinak és plakettjeinek miivészi fény­képei. Valamennyi az önteltség finomodó fejlődésének csodálatos példája. Szinte meg­szólalnak már a szobrai, élnek a csoportjai, nyüzsögnek mind, csak ép, aki alkotja őket: azt nyomja a fegyház... Többi fiairól is szó esik Fintánénak. Sze­gény István, az elvégezte az őszön, itt hagyta a családját, a Gergely pedig messze Párisban aratja egyre-másra a sikereit, de keveset gondol már haza, ritkán ir és régen nem kül­dött egy fillért se. — Csak a Sándor fiam segit még a fog­Ságból is, csak ő benne bizom már, de olyan nehéz kivárni, amig letelik az ideje. Mert előbb már hiába is várom. Es ahogy azt mondja, reszketős kezeivel, a szivéhez szorítja a Sándor legújabb — ma­gaíestette — képét és egy nehéz sóhajtás tör ki belőle és száll, szúR a törött ablakon átal a könnyű ^élutáni szélben messze, messze, talán ép a szamosujvári fegyházba, ahol szobrai között, rajzai fölött nehéz szívvel várja a hírt Finta Sándor arról, mit szólnak az ő nagyszerű álmához idehaza . . . Háromszáz szegedi pincér szotiáiis mozgalma. (Megalakul a szegedi pincérek szak­szervezete. — Hangok a pincér ügy­nökségek ellen.—Néhány szó a borra­való eltörléséről.) (Saját tudósítónktól.) A szociális eszmék gátat és akadályt nem ismerve törtetnek elő­re és nap-nap után uj terrenumot hódítanak meg. A különböző munkásosztályok szak­szervezetbe való csatolása az az első és leg­fontosabb lépés, mely a nemes eszme hódítá­sát jelenti. A szegedi szociáldemokrata párt hatalmas és országosan fontos lépésre hatá­rozta magát, mikor tervbe vette a szegedi pincérek szakszervezetének megalapítását. A pincérek ezer és ezer baján csakis szo­ciális alapon lehet segíteni. A pincérek, — az a munkásosztály, mely leginkább ki van •téve a nagyközönség szeszélyének — és cse­kély bérösszegért nagy munkát végeznek. Legnagyobb a munkaidejük. Legnyomósabb oka azonban a pincérek szakszervezet meg­alakulásának az, hogy a pincérügynökök kapzsiságának van kiszolgáltatva az egész pincérkar. Az állásnélküli pincérek nem a sa­ját bizalmi embereik által lesznek elhelyezve, •hanem haszonra dolgozó pincérügynökök ál­tal. Megesik, hogy egy vidékről jött pincér, akinek pénze van, egy nap alatt álláshoz jut, mig a helybeli pincérek, kiknek nincsen pén­zük, kénytelenek hetekig állás nélkül lézen­geni. A szegedi szociáldemokrata párt humánus cselekedettel bővítette áldásos működésének listáját, mikor lépéseket tett azirányban, hogy a pincérek bajain segítsen. A magyarországi szociáldemokrata párt szervező bizottsága szerdán a következő felhívást intézte a sze­gedi pincérekhez. Felhívás az éttermi, kávéházi és szállodai alkalmazottakhoz! Szaktársak7 Munkástestvérek! Szombaton tartott értekezletünk értel­mében március 14-én, csütörtökön érte­kezletet tartunk a Valéria kávéház kü­lön helyiségében. Az értekezlet éjjel egy órakor kezdődik. Jelenjetek meg minnél többen. A magyarországi szociáldemok­ratapárt szervező-bizottsága, A pincérek szakszervezetbe való tömörü­lése a lehető legideálisabb alapon jön létre. A mozgalom sem a kávéház tulajdonosok, sem a közönség ellen nem irányul. Egyedüli célja az, hogy a pincérügynökök zsaroló ma­nővereit kikerüljék. Ez csak az első lépés, egész bizonyos, hogy a szakszervezet meg­alakulása után az első lépést követni fogja még sok más. Minden müveit ember szimpátikusan kell. hogy fogadja a pincérek mozgalmát, ezeke) az örökké dolgozó fürge komfort teremtő munkások mozgalmát. A jelenlegi megbeszélés tárgya, amint már megemlítettük egyedüi a szakszervezet meg­alakulása. Később azonban más kérdések is fel fognak merülni, mert a pincérek helyzete abszolúte nincs szociális alapon rendezve. Fizetésük nagyon csekély és igy utalva van­nak a borravalóra, amely pedig a vendégek részéről nem kötelesség, hanem csak uzus. Figyelemre méltó a pincérek ezen moz­galma. Péntekre már több, mint valószínű háromszáz szegedi pincérrel fog szaporodni a szegedi szociáldemokrata párt.

Next

/
Thumbnails
Contents