Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-15 / 62. szám

1912. március 15. DÉLMAGYARORSZÁG f> — Halála előtt nem panaszkodott Lévai? — Nem. — Rossz viszonyban élt a feleségével? — Azt nem mondhatnám. — Hát akkor miért mondta ezt a vizsgálóbírónak? Tanú: (Nem felel.) — Tud arról, hogy Lévai nem evett a felesége főztjéből? — Én ugy tudom, hogy egy tálból ettek. Ügyész: Nem beszélt maga ujabban Pigniczkivel? — Nem. — Mert nagyon furcsa, hogy most másképen beszélnek, mint a vizsgálóbíró előtt. Rehák Antalt hallgatta ki aztán a bíróság. Lévainak betegsége idején kocsisa volt. Elnök: Tud arról, hogy Lévai miért élt egyidőben különváltan a feleségétől? — Nem. — Lévai szerette a tejet? — Mint a pálinkát. — Egészséges, vagy beteges ember volt? — Egyéb nem volt, mint aranyere. — Rossz viszonyban élt a feleségével? — Néni. — Hát akkor miért mondta ezt a vizsgálóbírónak? — Többször összezördültek, de azért szerették egymást. (Terhelő tanu.) A következő tanu Balogh Ferenc volt, Segéd volt Pigniczkinél. Elnök: Hallotta maga, amikor Pigniczki mérget kért Gerzsány Máriától? Tanu: Igen. Azt mondta Pigniczki Gerzsánynak, hogy adjon olyan mérget, amelytől menten megdöglik Lévai. Én még mondtam Gerzsány Máriának, hogy „ képes lenne ilyenre Mari néni? — Hogyne, fiam — mondta jó pénzért mindenre". — Mióta élt különváltan Lévai a feleségétől? — Amióta leégett Pigniczkinek a háza. — Milyen viszonyban élt Pigniczki a családjával? — Rossz viszonyban éltek. Mindig pörlekedtek. — Nem haragosa maga Pigniczkinek? — Nem. Pörben voltunk, de az már elmúlt. Papp dr védő: Tud-e arról, liogy a maga apósát Pigniczki egy izben fölpofozta? — Igen. — Magának az a véleménye, hogy Pigniczki fölgyújtotta a házát. Miből gondolja ezt? — Hogy biztosítva volt, aztán hamarosan leégett. Huszár dr védő: Azt mondta a vizsgálóbíró előtt, hogy Gerzsány Mária eldicsekedett, hogy ő ölte meg Lévai Józsefet. Elképzelhető az emberileg, hogy ilyennel valaki eldicsekedjék? (Gerzsány Mária sir.) Tanu: (Nem felel.) Pigniczki: Hazudik ez, kérem. (Elnök rendreutasítja.) Papp dr védő: Volt már büntetve? — Igen, Okirathamisitásért hat hónapi börtönre. Ügyész kérte a tanu megesketését. Huszár János dr és Eisner Manó dr a perrendtartás értelmében a tanu megesketésének mellőzését kérték. A bíróság később határoz. (Ujabb terhelő vallomás.) Balogh Ferencné volt a következő tanu. Elnök: Hallotta ön, amikor Pigniczki mérget kért Gerzsány Máriától? — Igen. Azt mondta, hogy olyan mérget adjon, hogy nyomban megdögöljön. — Lévai rassz viszonyban élt a családjával? — Igen. — önnek is kinált mérget Gerzsány Mária? — Igen, a férjem elpusztítására. Huszár dr védő: Hány év óta él a férjével? — Négy éve. — A férje hányszor volt eddig becsukva? — Gsak egyszer. Valami ballépésért. — Honnan tudja, hogy Gerzsány Mária adta a mérget Pigniczkinek? — Gerzsány Mária mondta, hogy Pigniczki követelte tőle a mérget. Jó pénzt kapott érte. — Miért mondja azt csak most a tárgyaláson, liogy magának is kinált mérget Gerzsány Mária? Miért nem mondta ezt a nyomozás során is? — Azt hittem, hogy az nem tartozik ide. A tanút szembesitik Gerzsány Máriával. Gerzsány Mária: Én velem haragban van Baloghné. Egyszer egy szinószpár lakott nálam, Baloglmé levelet irkált a színésznek. Az anyja emiatt rám mordult. Igy lettünk haragba. Tanu: Volt valami színész, de az más színész volt. (Derültség.) Ügyész kérte a tanu megesketését. A védelem ellenezte a meghiteltetést. A bíróság később határoz. A következő tanu Benedek Mihályné napszámosnő volt. A tanu Lévai József testvére. Elnök: Akar-e vallani? Tanu: Igen. — Milyen viszonyban élt Lévai a feleségével? — Rosszul éltek. Amikor már koporsóban volt a testvérem, Pigniczki huga kékkövet szórt a testére. Azt mondták, hogy ez igy szokás Kisteleken. (Pigniczki Józsefné.) Pigniczki Józsefné, Lévai Mária, a vádlott szabó felesége volt a következő tanu. Elnök: Akar-e vallani? Tanu: Igen. — Mi okozta az édesatyja halálát? — Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a karjaim közt halt meg. — Miről panaszkodott? — Azt mondta, hogy rossz virstlit evett. — Amikor vendégségben volt maguknál, nem kínálták étellel? — Kínáltuk, de nem fogadta el. Huszár dr védő: Megfordult-e a házukban Gerzsány Mária? — Az atyám betegségének utolsó napján, orvosi rendeletre. — Károsodtak-e anyagilag, hogy meghalt az atyjuk? — Károsodtunk bizony, mert ő tartott bennünket. Ügyész ellenezte a tanu megesketését. A bíróság Vigli Jánosné, Vigb János, Rehák Antal és özvegy Benedek Mihálynét megeskette. Pókay Elek elnök félhat órakor berekesztette a tárgyalást és folytatását péntek délelőtt kilenc órára tiizte ki. A szegedi nemzeti munkapárt március 15-iki lakomája. — Bizalmat szavaztak a kormánynak. — (Saját tudósitónktól.) Rendkívül nagy és országos figyelemre méltó napja volt ma a szegedi nemzeti munkapártnak. Nagy idők emlékének, az 1848-iki szabadságharc emlékének adóztak a szegedi nemzeti munkapárt tagjai, akik ma lakomára gyűltek össze, részben, hogy a történelmi emlékeknek hódoljanak, részben, hogy azokból a jelen történelmi időkben tanulságot merítsenek. A nemzeti munkapárt ma esti, a Tiszaszálló üvegtermében megtartott lakomája tehát kettős jelentőségű volt. A nemzeti mult igazolta a jelent. A múltban is mindig, — a jelenben is ugyanaz az ok, — az osztrák ármány idézte elő a válságot. A múltban forradalmat, szabadságharcot szült ez az ok; — a jelenben még csak válságról beszélünk, melynek hisszük — nem lesz forradalmi |eredménye, de csak ugy, ha jogaink, nem| zeti szupremációnk féltésében és védelmében — minden kicsinyes szempontok félretételével — teljesen egyetértünk, ha össze tartunk. Ebben a felfogásban csúcsosodott ki a szew gedi nemzeti munkapárt összeségének véleménye, amely a ma esti lakomán bizalmat szavazott Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter elnJöknek és kormányának és csatlakozott az országos nemzeti munkapárt, március 8-iki határozatához. Erről az állásfoglalásról és bizalmi nyilatkozatról siirgönyileg értesítették az országos nemzeti munkapártot és a miniszterelnököt. A ma esti lakomán a következők voltak jelen: Várhelyi Rósa Izsó dr, Balassa Ármin dr, Mann Jakab dr, Perjéssy Mihály dr, Perjéssy László, Végman Ferenc dr, bástyái Holtzer Aladár, Koós Elemér, Wimmer Fülöp, Sirchich György dr, Békéi Nándor dr, Tóth József, idősb Juranovics Ferenc, Juranovics Gyula, Rosenfeld Nándor, Scbweiger Miksa, Kiss Arnold, Weiner Miksa, Szarvady Lajos, Domán Albert, Lindenfeld Bertalan, Zsíros Antal, Eisenstddter Róbert, Reiner Mór dr, FopcI Ede. Holló Samu dr, Kelemen Kálmán, Silber Dezső, Bokor Adolf, Füri Konrád, Kövessy Mátyás és még számosan. Este 9 óra volt, mikor szólásra emelkedett Tóth József, felsőkereskedelmi iskolai igazgató s a következő ünnepi beszédet intézte az egybegyűltekhez: Tisztelt Uraim! Hatvannégy év pergett le azóta az idők végtelenségébe, amióta 1848 március idusán a hazafias lelkesedés a szabadság, egyenlőség és testvériség szentháromságával ajándékozta meg nemzetünket. Hazafias áhítattal liatvannegyedszer ünnepli már. e nemzet a nagy napnak emlékezetét s nem hiszem, hogy akadna magyar széles e hazában, aki nemzetének eme kimagasló ünnepnapján át ne tudná érezni és meg nem tudná érteni az 1848. évi törvényalkotásoknak jelentőségét. E nap emlékének áldozni s a mult eseményeiből tanulságokat levonni jött ma össze e diszes társaság ez évforduló alkalmából, liogy a nagy nemzeti ünnephez méltó keretben, szent kegyeletes érzelmekkel eltelve, hazafias lelkesedéstől áthatva megemlékezzék a nagy idők eseményeiről, a hazaszeretet dicső bajnokairól, akik 1848-ban kezükbe ragadták a trikolort, amelyre a népek szabadságának, a polgárok egyenlőségének és a testvériségnek szent jelszavai valának felírva. A kibontott zászló mellett hősies elszántsággal kitartottak mindaddig, mig azt diadalra vitték. Igy az eszme nehéz küzdelmek árán testet öltött s a 48-as törvények szentesítésével valóra vált. A természetes emberi jogok kiterjesztettek a haza minden polgárára. Nemest s nem nemest, urat s parasztot szegényt és gazdagot ugyanazok a jogok és kötelességek illettek meg. Ma már e jogok kiterjesztésének óriási jelentőségét, — ml, akik benne születtünk, nem is tudjuk annyira értékelni, mint azok, akik azokat nélkülözték. Világos után sötét, csendes éjszaka borult hazánkra, amelyben elnyomott sóhajok, börtönzárak nyikorgása, halálhörgés hallatszottak. Az idegen erővel legyőzött nemzet szótlanul, lelkét megbénító fájdalommal tűrte a zsarnoki hatalom túlkapásait és kíméletlen vérszomjas boszuvágyának kielégítését, mig végre a haza bölcsének kitartó munkája, egy fenkölt gondolkozású királyi nő rokonérzelmei és az osztrák fegyverek csúfos kudarcai eredményezték a 49-ben eltemetett 48-as törvények feltámadását 1867-ben. A szabad fejlődésnek uj korszaka, nyilt meg előttünk az 1867-iki kiegyezéssel. Ekkor léptünk be a nyugateurópai kulturnépek sorába. S azóta ugy a közművelődés, mint a gazdasági fellendülés terén rohamos lépésekkel haladunk előre, liogy évszázadok mulasztásait helyrepótolhassuk. Tisztelt Uraim! És most ismét a történelemre apellálok. Azok a választófalak, amelyek ugy az egyedek, mint az egyes népek között mindenkor a legélesebb, szinte átbi-