Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-13 / 60. szám

178 DÉLMAGYAROjRSZÁG 1912. március 10. lam meghallgatta;tást és könyörög irgalmáéit a trón zsámolyánál. Lengyel Zoltán védőügyvéd. Ez az utolsó kísérlet a siralomház kietlen szomorúságából, reménytelen elhagyatottságából. 'Bár minden jel szerint ennek se lesz már foganatja. A férj az ágy alatt. — Az elökelá udvarló tízezer koronás váltója. (Saját tudósitónktól.) A nagyvárosokban már kiment a divatból az a rég bevált kis furfang, hogy a férj rajtacsípi a feleségét az ndvaríóval s azután csak akkor csillapodik le jogcs felháborodása, ha. megsértett becsületére flastromként egy-két bankót, kap. Ezt a kisded zsarolási műveletet annyira elkoptatták, hogy ma már csak a jó vidéken alkalmazzák, de ott is csak néha-néha. Az aradmegyei Kőrösbökény egyik tekintélyes. vagyonos, sőt családos idősebb polgárának, (aki Aradmegye közgyűlésének tagja.) megtetszett egy munkás felesége. Mondhatjuk, hogy felesége, mert házasságkötésüknél meg- volt a szabályszerű két tanú: az a két gólya, akikről a költő énekelt, ugyanaz a két gólya kelepelt itt is. A nő többek állítása szerint nem is volt szép, de viszont az udvarló nem volt fiatal s elvégre az ízlés az, amelyről immár több mint kétezer éve rebesgetik, liogy nem lehet róla vitatkozni. A hosszas udvarlásnak az lett a vége, liogy az asszony úgyis, mint gyönge nő, hallgatott a kérésre s beleegyezett a találkába. Az ilyesmire tudvalevőleg in ár voltak történeti példák, ha mostanában már csak sporadikusan fordulnak is elő... A találka megtörtént, ugy, ahogy a találkák lefolyását a francia vigjáték okból ismerjük. A befejezése azonban nem volt sablonós, á végén á szereplők egy tablót mutattak be. Először is a szereplők száma egygyel bővült: mig eddig csak két szereplő volt, az asszony és a férfi, addig most egy eddig láthatatlan szereplő is a cselekvés terére lépett. A harmadik szereplő a férj, aki eddig a,zórt volt láthatatlan, mert az egész jelenetet az ágy alatt élvezte végig. A nagy szerelmi jelenet végén a férj méltóságteljesen előmászott az ágy alól, illedelmesen köszönt s mialatt a kezében levő revolverrel szórakozottan eljátszadozott, udvariasan arra kérte az udvarlót, hogy különös tekintettel a közöttük fennálló baráti jóviszonyra, amely bizonyos vonatkozásban Úgyszólván rokoni kötelékeknek is nevezhető: különös tekintettel minderre, zsiráljon neki egy 10,000 koronás váltót. A gazdag s fiatalnak nem nevezhető udvarlót igen nagyon meghatotta a férj udvarias kérése, annyira, hogy a váltót tényleg alá is irta. Ezután a férj zseliébe tette a browningot, pelylyel az egész jelenet alatt játszadozott s házigazdai tisztéből kifolyólag kikísérte kedves vendégélj. Az udvarló csak ezután kezdett gondolkozni a történtek felett s miután gentleman létére nem akarta, hogy a kedves és drága pásztorórának emlékei maradjanak, még pedig írott emlékei, a községházára ment fel s előterjesztette azt a kérését, hogy az emléket, a 10,000 koronás váltót vissza szeretné kapni. Az udvarló előadása alapján csendőrök keresték fel a férjet s elvették tőle a váltói, sőt nemcsak a váltót vitték magukicai, lianem a férjet is, akinek modora nagyon megtetszett. Az olasz-török harctérről. Szalonikiból jelentik: Hadi Adil bej belügyminiszter az argiro-eastrói hatóságokhoz utasításokat intézett abból a célból, hogy a felizgatott lakosságot, amelynek haragja különösen a tepedeleni kajmakám ellen irányul, nyugtassa meg. A kormány minden eshetőségre három zászlóaljat küldött Argiro-Castróba. Valószínűnek tartják, hogy a lakosság és a,hatóság között támadt differenciák kiegyenlithetők lesznek. A kinai forradalom. Hongkongból távuatozzák, hogy tegnap éjjel több kalózbanda megtámadta Kantont. Az ackniralitá'S palotáját felgyújtották és nagy vérengzést vittek véghez. A birodalom többi' részében kaoíiknsok az állapotok. Csarikov vlsszaliivása. Pétervárró! ;e'sntik: Csarikov nagykövet visszahívása a jelen pillanatban meglepte a diplomáciai köröket! Különösen az kelt feltűnést, hogy szenátorrá, nem pedig a birodalmi tanács tagjává nevezték ki. Milzen-premier a moziban. (Két ur beszélget: kivételesen nem a kávéházban, lianem a moziban.) Az egyik: Mert tecik tudni, ez a nő svéd. Vagy finn. Biztosan nem tudom. De kérem, egy ilyen rongy képért, amit itt látunktizenötszáz forintot kap. Tecik engem érteni? Tizenötszáz forintot! Nem koronát! A Kolm mondta, peclig az tudja. Az jóban van az ilyen szinésznópséggel, öt évvel ezelőtt kitartott egy ilyet! Tudja, azt a szőkét, aki mindig énekelte, hogy „Tekintsed ezt, tekintsed azt." A másik: Abagénzi! Mj!, beszél itt nekem össze-vissza! Tizenötszáz forintot! Majd épen! Ép olyan időket élünk, amikor az embernek csak ugy a fejébe dobnak tjzenötszáz. forintot! Az egyik: De ha mondom! Annyit kap! Hát mit gondol maga, hisz még, az a perszona is, aki ott a szinházban táncolt, íqég az is kapott 75 koronát! Bizonyisten kapott annyit! Pedig annak nem is k.ell ruhára költeni! Hát még egy ilyen! Osztón ez egy művésznő! Eine Künstlerin! Ugy, mint az a Fedák! A másik: Fedák, az más! Az legalább énekel. Azt én láttam kilencvenhatban a János vitézben, akit a Petőfi irt! Aztán ugy pattogtatja az ostort, mint ípá-s a kukoricát! Az egyik: Az mindegy! Ez a Nielzen, ez nem énekel, de ugy néz. Majd meg fogja látni! Egy sovány nő, aztán „ugy, fog nézni, ugy fog nézni, hogy én azt magának nem mondhatom. Tudja, ez egy nő, ugy néz, hogy nehézség 3 ón sz ember karjába. A feleségem az egész jól konzerválta magát az ő ötvenhat évével, de még mikor nem borotválta a bajuszát, még' >cí lekor sem volt olyan nett! A másik: Mondja, mi lenne ha nem támasztaná magát rám, úgyis olyan melegem van! (A mellette ülő nőt kezdi nézni. A balkezét kiveszi a kábátzsebéből ék lógatni kezdi. Nem mulasztja el közben meglökni a női-kezét. — Oppardon! — Semmi válasz. Erre következik a kisujj előretolása. Nagy igyekezettel és az ügyhöz méltó óvatossággal. A mozi egészen megtelik. A katonazene lassankint beszállingózik. Még egy „cukorka tessék" és a katonazene egy marsba kezd. Aztán: „Pali humort ir. Igaz szomorú életkép az életből szakadással, pofonokkal és tanulsággal. Mérsékelt sötétség: mégis tanácsos a legutolsó padsorba ülni.) Az egyik: Ject! Most már kezdődik! Most már nézzen oda! Da sisun ziher! Hogy ugrál az ott! Mi? A másik (nem szól semmit, meri kiszorították. A nő férje jött, látott és elhelyezett a foyerben két pofont.) Az egyik: Mi van magával? Miért pirult el?' A másik: Na hallja? Ha az ember ilyen disznóságokat lát! Ezek a nő,személyek esak ugy Ölelkeznek ott! Nekem elég volt! Aszt a Nilzn nem nézek meg többet! «flPl_H!RBK Az áruiz évfordulója. (Saját tudósitónktól.) Kedden ünnepelték meg Szegeden az árviz harmincharmadik évfordulóját. A templomokban ünnepi istentiszteleteket tartottak, a Városházán szünetelt a munka és a Dugonics Társaság felolvasó ülés keretében emlékezett meg a várost romba döntő, veszedelem idejéről. A belvárosi Szent Dömötör templomban .tiz órakor kezdődött az isteni tisztelet, amelyen a városi tanács Lázár György dr polgármfester vezetésével jelent meg. A misét Jászai Géza püspök celebrálta. Ünnepi isteni tisztqiei vqlt a zsidó templomban is, ahol Lőwinger Adolf dr rabbi mondott lendületes beszédet. A református templomban szintén isteni . tisztelettel ülték meg az árviz emlékét. A Dugonics Társaság fölolvasó ülésén nagyszámú díszes közönség jelent meg. Pósa Lajos költeményével kezdődött meg az ülés, amelyet Tóvölgyi Margit, a szegedi szinház inti vésznője. olvasott föl •'kitűnő előadással. Ezután Pillich Kálmán érdekes visszaemlékezését olvasta föl Móra Ferenc. Pillich Kálmán tudvalevően azok köziil való, akik részű ettek a város újjáépítésének munkájában. Fölolvasása hii képét .adta a nevezetes időnek. Kovács Jánosnak, a Dugonics Társaság érdemes alelnökének „Az igazi rekonstruktor" cimen tartott fötol-vasását a közönség szintén nagy érdeklődéssel" és. tetszéssel fogadta. A szép ünnepséget Szávay Gyula „A jbvő" cimii költeménye fejezte be, amelyet Atmussy Endre színigazgató olvasott föl. Férj líráin a taücskában. (Saját tudósitónktól.) Hétfőn este hatalmas csilingelés hivta a telefonhoz a szegedi rendőrség ügyeletes tisztjét, tv Itt rendőrség. — Báj van, biztos ur, a Zerge- és a Zászlóidén sarkún egy ember fekszik holtan. — Holtan? — Igen. Már nem is szuszog. A rendőrségen nagy volt az ijedelem, azonnal kiküldték' a helyszínére, Vecsernyés detektívet, aki szívszorongva rohant a Zergeutca felé. Vecsernyés már messziről látta, liogy tényleg egy ember fekszik az utoa porában. Odaért. Majd liogy hanyatt nem esett ijedtében, mert a halott ember énekelt, illetve morgott: — Va-an még egy rongyos forin ... — Sógor, szorítsd, magadhoz. Vecsernyés azonnal átlátott a szitán és telefonált a mentőkért,, Amig a mentők meg nem érkeztelv, addig társalgott a tökrészeg emberrel: — Azt mondták kendről, hogy meg van halva. - Már mint én? <—' Persze. — Eleven vagyok én, csak a szesz. Be vagyok egy kicsit s,mszélyezve. — Már az igaz. — Most eleven vagyok, de ha a feleségem meglát, halottra ver. Ezalatt megérkeztek a mentők, már fel akartaik pakolni a kocsira a részeg embert, mikor nagy sivalkodással odaérkezett a menyecske is. Pici lábával oldalba rúgta az lírát Ós barátságosan igy szólt hozzá: .— Kend az a halott ember? — Én vagyok az. — Na, akkor gyerünk, — ezzel merész elszántsággal fölkapta az urát és a magával hozott talicskába dobta ís hazavitte a Béesiiccrut 1° fr'mn lni-á<u4-b«.