Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-13 / 60. szám

1912 hl. évfolyam, 60. szám Szerda, március 13 Stzponti szerkesztőség is Kiaűomvatal Szeged, -3 Korona-utca 15. szám tzzs 3edapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ca Városház-utca 3. szám czn ELOFlZETESl Ah SZEüKDEK egész évre . K 24-— félévre . . . K 12negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2* Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAK: Szerkesztőse} 305 c=i Kiadóhivatal 83é interurbán 305 Budapesti szerkesztősig telefon-száma 118—1) Fordul a kocka. Eddig Bécsnek volt mindig ez a jelszava a magyar nemzet bajaival, ikivánságaival, életszükségleteivel szemben. „Wir können warten!" Ez volt az a nyulékony mondás, amelybe belegubózta magát Bécs, valahányszor nekünk kellett valami, valahányszor Magyarország népének égető szükségletérői volt szó. Most megfordult a kocka; most mi dőlhetünk hátra szép kényelmesen a páholyban és mondhatjuk: Mi várhatunk! Bécsnek is kellenek az egyes sürgős reformok, nemcsak nekünk. És mi nyugodtan várhatunk, amig Bécs a maga erejéből mászik ki abból a kátyúból, amelyet maga teremtett magának s amelyben négy nap óta meg se tud moccanni a hires kamarilla-politika. És a kátyú igen nagy és mély lehet, ha máig még halvány ideájuk sem támadt, mikép kellene a szituációt megoldani. Auffenberg fő-bemasirozó atyagenerális elhitette, hogy a katonai kérdést provizóriummal jobban meg lehet oldani, mert igy több katonát kapnak, még pedig ingyen, engedmény nélkül. Dilemma elé vitték tehát a kormányt, amely a véderőrefor(mot képviselje; csak azután tudták meg, hogy a provizórium nem kell senkinek még Ausztriának sem. Most generálisék kapkodnak a parókájukhoz, hogy mivel kerülhetnének ki a kátyúból. Két dolognak köszönheti ezt a csávát Bécs. Először annak a telhetetlen, zsaroló osztrák politikának, amely sokszor törte már be a fejét a saját dacosságán és amely most sem elégedett meg annyival, amennyit a véderőreformban követelt a magyar néptől, hanem előállt azzal, hogy még több katona kell neki; megsértette, beintrikálta az eredeti törvényjavaslatot — azzal a kormánynyal együtt, amely azt képviselte. A második ok, amely Bécset ilyen épületes zavarba hozta: Auffenberg. Ez a szerencsétlen ember azt hiszi, hogy ha a király kilincsére teszi a kezét, egy nyomással a magyar nemzetet is megfojthatja. Talán jó császári helytartó volna egy abszolutisztikus kormányzás alatt, de ott, ahol van alkotmány és törvény, ott az ilyen Auffenbergnek nincs talaja és az ő politikája soha sem fog gyökeret verni, ő kergette bele másodsorban, de legalaposabban Bécset a zsákutcába. Egy ember, aki minden nap más tanácsokkal áll elő és egyikkel megtagadja a másikat, a másikkal lehetetlenné teszi az egyiket; egy hadügyminiszter, akit mindenfelől fiaskó kerget retirálásra és az egyik percben lemond, a másik percben megcáfolja; aki azzal kezdi el működését, hogy minden logikus helyzetet és kombinációt fölborit, — ez bizony elég ok arra, hogy tőle Bécs elveszítse a fejét és belekerüljön a legzavarosabb politikai slamasztikába. Azt mondja a példaszó: egy bolond százat csinál. Auffenberg javított a rekordon, ő egész Bécset megbolondította. Ez azonban a bécsi kamarilla baja. Mi várhatunk! Annál könnyebben várhatunk, mert a mostani magyar politika tökéletesen hü kifejezője az ország hangulatának. A mostani magyar politika valami határtalan nagy egység felé vajúdik. Az ország mint egy ember igyekszik megmérkőzni ellenségeivel s igy igyekszik leverni minden külső támadást. Mert még soha nem akadt arra példa, ami most megnyilvánult olyan határozott formában, hogy még Bécsben is észrevették. A munkapárt határozott álláspontjára gondolunk, aztán a Kossuth-párt szövetkezéseire, A többi függetlenségi és pártonkivüliek helyzetére. És még valamire. Az ország szavára. . . Megszólal újra az ország: a Khuen-kormány és politikája mellett. Arad már hallatta a szavát, következett Nagyvárad, megszólal egész Torontál és jönnek a többiek: határozott, legyőzhetetlen fnlamkszsereg! És akkor jöhetnek azok, akik országunknak, fajunknak ellenségei és akiknek erőszakos diktatúráját csak egynéhány haszonleső hazaáruló hajlandó jogforrásnak elismerni. Ha ezek a tényezők ilyen kíméletlenül éreztették velünk illegális akaratukat, hát csak szólaljon meg a nemzet is a maga legális, törvényes, alkotmányos hangskáláján, állapítsa meg és A magántisztviselők nyugdíjbiztosítása. — Bevezetés egy nagyobb tanulmányhoz. — A „Szegedi Magántisztviselők Egyesülete" jubiláris közgyűlésére irta Gelléri Adolf, felolvasta Hoffer Jenő. Nem felelnek meg ezek a magánjellegű pénztárak hivatásuknak mindenekelőtt azért, mivel szabályzataik rendszerint egyoldalú érdekeket szolgálnak és azoknak sem elkészítésébe, sem megtartásába, sem pedig megváltoztatásába az első sorban érdekelt tisztviselők nem folyhatnak be. A tisztviselő, aki belép a nyugdíjpénztárba, szorult helyzetében kénytelen alávetni magát a szabályzatoknak, mert különben kiteszik a kenyérből és a szabályzat aláírásának esetleges megtagadása az állás elvesztését vonja maga után. Ezek a magánjellegű pénztárak továbbá, habár tetemes közvagyont képviselnek, semmiféle nyilvános ellenőrzésnek nincsenek alávetve, önálló jogi állásuk nincsen kidomborítva és igy alapjaik a vállalatok vagyonával együtt kezeltetnek. Megtörténik tehát, hogy a vállalat összeomlása esetén a tisztviselőiket illető nyugdijalap a hitelezők kezére kerül, vagy egyéb módon elkallódik, magánnyugdijpénztárak vagyona nincs függetlenítve az üzleti konjukturáktól és nincs gondoskodás arról, hogy az időszakonként szükséges matematikai vagyonmérleg megállapittassék. Az alapszabályok nincsenek a kormányhatóság által jóváhagyva és rendszeres hatósági vizsgálatnak nyoma sincs. Ezekhez a súlyos kifogásokhoz csatlakozik még az a szomorú megállapítás, hogy a /magánjellegű nyugdijintézmények rendszerint megkötik a tisztviselőt szabad érvényesülésében és előrehaladásában, de egyszersmind meggátolják költözési jogát is. A magántisztviselő, aki évek hosszú sora óta tagja az ily pénztárnak, nem tudja kellőképen érvényesiteni anyagi helyzetének javítását, mert teljesen ki van szolgáltatva a munkaadó cég akaratának és fensőbbségének. Nem tud javítani helyzetén, mert nem hagyhatja el állását, ha csak azt nem akarja, 'hogy hosszú esztendőikön át teljesített befizetései és szerzett jogai veszendőbe menjenek. Annyira meg van kötve tehát állásában, hogy a nyugdijalap igen sok esetben valósággal fegyver a munkaadó kezében a tisztviselő ellen, akinek anyagi érdeke és jövője ezek szerint nem a méltányosságon és a jogon nyugszik, hanem tisztán a munkaadó akaratán vagy szeszélyén. . Hogy ez a megállapítás nem szubjektív és nem egyoldalú, mutatja a kir. biróságok több Ítélete, amelyek ujabban kimondották, hogy a magánnyugdijpénztárak azon intézkedése, amely szerint a kilépő tisztviselő befizetései a nyugdijalap javára visszatartandók, semmis, mert a vállalatok jogtalan gazdagodását mozdítják elő és mert a tisztviselő által szorult helyzetben lelki kényszer alatt aláirt nyugdijszabá'lyzat egyoldalú szerződést foglal magában, amely érvényes kötelmet nem szülhet, mert ott, ahol a szerződésben álló felek egyike azért telj esi t, mert erre kényszeríttetik, másika pedig indokolatlan előnyt szerez és viszontteljesitésre nem volna köteles, a szerződés létre nem jöhet. Megállapította továbbá a bíróság, hogy a nyugdijszabályzatok ilyetén rendelkezése amellett, hogy káros, egyszersmind a jó erkölcsökbe is ütközik, valamint 'hogy visszaélés a gazdaságilag gyengébb fél nyilvánvaló megkárosítására. Mindezekből kiderül, hogy a magánnyugdijpénztárak sehogy sem felelnek meg annak a hivatásnak, amejvet szolgáiniolk kellene és ezért teljesen jogos és érthető az a törekvés, amely ezen magánpénztárak megrendszabályozását és hatósági ellenőrzés alá való helyezését követeli. A magántisztviselők kötelező állami nyugdijbiztositása megszünteti ezeket a visszás állapotokat. Az országos állami nyugdíjpénztár felállítása minden irányban kihat majd a már fönnálló nyugdíjpénztárakra. Egyetlen magánpénztár sem nyújthat kevesebbet és nem alkothat szigorúbb intézkedéseket, mint az állami intézet és valamennyi magánpénz-