Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-12 / 59. szám

1912. március 10. DÉLMAGYARORSZAG 165 A politikai helyzet. (Királyi kihallgatások. — Csáky Albin és Návay audiencián. — Ellentétes hirek Auffenberg körül. — Miniszteri tanácskozás.) (Saját tudósitónktól.) A kormány lemondását követő három napos mozdulatlanság után végre intézkedés történt a 'helyzet megváltoztatására. Az első kihallgatásra hivó leveleket őfelsége már elküldte, legelsőbben az országgyűlés két házának elnökei járulnak a király elé. Csáky Albin gróf és Návay Lajos kihallgatása csütörtökön lesz s e két bevezető audiencia után bizonyára hamarosan sorra kerülnek mindazok a politikusok, akik véleményét őfelsége hallani akarja, bár e részben mindeddig további intézkedés nincs. Mig a magyar közvélemény a magyar politikusok meghívásában a kitisztázódás első lépését látja, ez alatt a döntés eshetőségei Bécsben is érlelődnek. Vasárnap Berchtold külügyminiszter, Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök és Schemua vezérkari főnök volt kihallgatáson a királynál s bizonyos, hogy ,mind ez audienciák szorosan összefüggtek a véderőreform sorsával, tehát a magyar válsággal is. Eseményei a vasárnapnak a politika területén nem voltak. Ha ujabb események nem is adtak táplálékot annak az érthetően feszült, sőt izgalmas érdeklődésnek, amelyre az emberek lelke most a politika felé fordul: két olyan hir rebbent föl, amelyek ,a legnagyobb mértékben alkalmasak voltak rá, hogy szenzációt, most már azt is megállapíthatjuk, rövid életii szenzációt keltsenek. Mind a két hir hőse Auffenberg Móric lovag, a közös hadügyminiszter volt. Az egyik szenzációval egy budapesti német lap szolgált, a maga értesülése hiteles voltának erős hangoztatásával irván meg róla, hogy a vitéz generális egyszer — el akarta foglalni Magyarországot. Igaz, hogy csak papiroson. Auffenberg lovag e szerint 1905-ben memorandumot dolgozott ki és terjesztett föl •Bécsbe a magyar nemzetnek az ország területén összevonandó nagy katonai erővel val$ pacifikálásáról. A másik kevésbé szenzációs bír Bécsből jött azzal a nem kellemetlenül hangzó újsággal, hogy Auffenberg lovag megbukott. Szóm bati audienciáján beadta a lemondását, amit az uralkodó el is fogadott. A hir már az utódját is kombinálta. Mára aztán mind a két határozottan hangzó hirre határozottabb szavú cáfolat érkezett. A lemondása hirét maga Auffenberg jelenti ki teljesen alaptalannak, aima bizonyos memorndum vagy pacifikáló haditerv dolgában pedig Pittreich lovag, az állítólagos mememorandum vagy pacifikáló haditerv dolgáiigyminiszter adott ki kereken cáfoló nyilatkozatot, akinek későbbi utódja bármily ilyen vagy hasonló lépéséről hivatalból okvetetlenül tudnia kellett volna. De soha hirét se hallotta. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közös hadügyminisztérium sajtóosztálya kérdésünkre azt a fölvilágosítást adta, hogy Auffenberg lovag közös hadügyminiszter lemondásáról szóló lapjelentés alaptalan. Bécsből jelentik: A Morgen tudósítója beszélgetést folytatott Auffenberg lovag hadügyminiszterrel, aki a lemondásáról szóló Járt teljesen valótlannak jelentette ki. Igen érdekes a cáfolatokkai szemben a Neues Wiener Tagblatt fölfogása Auffenberg állásának tarthatatlanságáról. A nevezett lap ezt irja: — A hadügyminiszter helyzete teljesen lehetetlenné vált. Auffenberg hadügyminiszter ellen mind a két parlament tagjai kezdettől fogva bizalmatlansággal voltak, nemcsak azért, mert a politikai téren teljesen idegen volt, hanem mert programja Schönaich volt hadügyminiszter fölfogásával teljesen ellenkezett. Ebben a tekintetben Auffenberg lovag bizonyos naivitással, vagy ahogyan ilyenkor mondani szokás: katonai nyíltsággal mondja ki véleményét s íme, most odáig jutott, hogy kénytelen lemondását benyújtani. Auffenberg lovag Tisza István beszéde után nem jelenhetik meg a magyar delegáció előtt; de az osztrák delegáció tagjai sem fogják támogatni a hadügyminisztert, minthogy ezek is többségükben a provizórium ellen foglalnák állást. A hadügyminiszter sorsa ma már meg van pecsételve. Magántisztviselők ünnepe. — A jubiláris közgyűlés. — (Saját tudósitónktól.) A Szegedi Magántisztviselők Egyesületének jubiláris közgyűlése, amelyet vasárnap délelőtt tartottak meg a kereskedelmi és iparkamara nagytermében minden tekintetben impozáns és nagyszabású volt. Jelentőssé tették a közgyűlést, amelyen •az egyesület tiz éves fönnállását ünnepelték meg azok a tartalmas és jelentős beszédek, amelyekben országos ne'vü emberek ismertet" ték a magántisztviselők helyzetének javításával szorosan összefüggő kérdéseket. Ez a jubiláris közgyűlés, amelyen képviseltette magát a 'hatóság és minden számottevő kereskedelmi és ipari egyesülés, bizonyosan nagyban előre viszi a magántisztviselők ügyét, minden bizonnyal intenzivebbé teszi a tisztviselők tömörülését. A közgyűlésről alábbi részletes tudósításunk számol be. Ez a közgyűlés a szegedi magántisztviselők életében jelentős fordulatot képez. Garanciát nyújt arra, hogy a kar, amelynek élén arra hivatott, nagy konceszszióju emberek állanak, szakszerű vezetés mellett küzdhet céljai .megvalósításáért. Az elhangzott beszédek biztositékot nyújtanak arra is, hogy olyan emberek akarnak a tisztviselők helyzetének javitása érdekében dolgozni, akikben megvan a kitartás, a munkakedv, akik tudnak eredményt elérni, mert közéleti szereplésük erre elégszer szolgált példával. (Az üdvözlések.) Zsúfolva volt a kereskedelmi és iparkamara nagyterme, amikor Wimmer Fülöp elnök a tanácskozást 10 órakormegnyitotta. Ott voltak a hatóság képviseletében Lázár György dr polgármester, a kereskedelmi és iparkamara képviseletében Szarvady Lajos, Weiner Miksa elnökök, Perjéssy László főtitkár, Szabó Gyula titkár, az Otthon képviseletében Perjéssy Mihály dr, az ipartestület megbízásából Pálfy Dániel elnök Bózsó János és Szakáll József, a kereskedelmi testület nevében Kis Arnold, a Lloyd megbízásából Vermes Zsigmond és a munkaadók szövetségének képviseletében Pick Jenő. A Magántisztviselők Országos Szövetségét Kreuizer Lipót dr elnök, Gelléri Adolf főtitkár, Besnyő Béla dr ügyész és Horváth Lajos tanácsos képviselték. Wimmer Fülöp, amikor megnyitotta a közgyűlést, elsősorban is a szegedi vendégeket és a budapesti küldötteket üdvözölte. Nagy érdeklődés mellett elmondott beszédében ezután röviden vázolta az egyesület tiz éves múltját, amelyben mindenkor a magántisztviselők helyzetének javitása érdekében történtek akciók. Az egyesület, amelynek keretében tömörülnek a mai gazdaí^gi életben már számottevő szerephez jutó magántisztviselők, tudatára jött annak, liogy tagjaik érdekében két kérdést kell mielőbb megvalósítani. Olyan kérdések ezek, amelyekért küzdeni elsőrangú kötelessége mindenkinek, aki a magántisztviselők érdekeit a szivén hordja. Az egyik: a jogviszonyok rendezése, a másik: a kötelező nyugdíjbiztosítás életbeléptetése. A zajos tetszéssel és nagy éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Perjéssy Mihály a szegedi állami tisztviselők nevében üdvözli a magántisztviselőket, akiket sok közös érdek boz az állami tisztviselők közelébe. Mind a két társadalmi osztályt nagy közös eszmék, nemzeti törekvések mozgatják és örül, hogy a magántisztviselők, akik agilis munkával már sok eredményt értek el, ilyen szép sikerekben gazdag múlttal biró egyesülettel rendelkeznek. Lázár György dr polgármester emelkedett szólásra a nagy éljenzéssel fogadott beszéd után. Elismeréssel szólott az egyesületről, amely erős munkával, sok szorgalommal igyekszik megvalósítani célját: a magántisztviselők helyzetének megjavítását. A város nevében őszinte szívvel üdvözli az egyesületet jubileuma alkalmából és reméli, hogy az egyesület a jövőben is hivatása és társadalmi állása magaslatán fog állani. Reméli, hogy a munkaadók ós tisztviselők közös munkával eredményes munkát végeznek. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Szarvady Lajos, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a kamara nevében üdvözölte a közgyűlést. Kijelenti, hogy a kamara szívesen áll mindenkor a magántisztviselők támogatására. Ha vannak néha ellentétek főnökök és alkalmazottak között, azokat szerinte kölcsönös megértéssel, kimagyarázással el lehet intézni. A beszéd után, amelyet élénk tetszéssel fo-. gadtak, az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Aczél Gézát és Bokor Adolfot kérte föl. (Az egyesület múltja.) Hoffer Jenő alelnök felolvasta ezután Gelléri Adolf tanulmányát, amelyet lapunk más helyén közlünk. Az értékes és érdekes fölolvasás után Politzer Samu titkár az egyesület tiz éves működését ismertette. Elmondta, hogy 1902 május 4, majd 24-én értekezletet tartottak Szegeden a magántisztviselők azzal a célzattal, hogy egy létesítendő Magántisztviselők Egyesülete érdekében állást foglaljon. Már az első értekezleten megnyilvánult a lelkesedés és az egyesület megalakítását kimondották. A terv a megvalósulás stádiumához közelebb jutván, a taggyűjtés oly szép eredménynyel végződött, hogy már junius 1-én az alakuló közgyűlést 120 rendes taggal meg lehetett tartani. Elnökké egyhangú lelkesedéssel ifjabb Gál Ferencet, a Szegedi-csongrádi takarékpénztár helyettes igazgatóját választották meg. Az alakuló közgyűlés megválasztotta begavári Baek Bernátot, a Back Bernát és fiai eég beltagját, Vass Károlyt, a Szeged-csongrádi takarékpénztár vezérigazgatóját, Kőszegvári Lajost, az Osztrák-Magyar Bank főfelügyelőjét, Csányi Jánost, a Szegedi kereskedelmi és iparbank vezérigazgatóját, Wimmer Fülöpöt, a Szegedi kenderfonógyár részvénytársaság vezérigazgatóját és Meskó Antalt, a Bécsi biztositó társaság helyi főügynökét az egyesület védnökeivé, akik a tisztséget elfogadva, az egyesület fejlesztése érdekéhen elismerésre méltó és hálára kötelezői tevékenységet fejtettek ki. Felsorolja az egyesület tagjait, akik: Back Bernát ós fiai cég, Deutsch Emil és Lipót, ifjabb Gál Ferenc, Wimmer Fülöp, valamint a Szeged-esongrádi takarékpénztár, a Szegedi hitelbank, Szegedi kereskedelmi és iparhank, a Szegedi ta-