Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-10 / 33. szám

1912 líl. évíelyas?, 33. szám Szombat, február 10 KSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, « Rorona-utca 15. szám c=3 iudapesti szerkesztőság és kiadóhivatal IV., IS Városház-utca 3. szám z=i ÉLŐriZSTESI SZEtiEDEfi egész évre . R 24"— félévre . . . fl negyedévre . K 6-— egy hónapra R Egyes szám ára !0 fillér. 12-— 2-— ELÖFIZETESI flR VIDEREN: egész évre R 28'— félévre . . . R negyedévre . K V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér. I4-— 2.40 TEI/Ef öü-SZflH: Szerkesztőseg 305 liiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztősea telefon-száma 128—12 Intő jelek. Irta Lévay Lajos báró országgyűlési képviselő. Csak a napokban keltett nagy és méltó feltűnést az angol pénzügyminiszternek egy banketten tartott beszéde, melyben Lloyd George, a béke lehetőségeit és szük­ségességét hangsúlyozva Anglia hadi bud­getjének leszállítását és ennek folyomá­nyaként az adóterhek könnyítését, kultu­rális és humanitárius intézményeknek fo­kozottabb mérvben való létesítését sze­retné megvalósítani. Ennek nyomában az angol és német vezető lapok, — hosszú idő után — köl­csönös barátsággal és előzékenységgel hirdetik a békés megegyezés és megértés politikáját és a „Vossische Zeitung" rá­mutat arra a jelentékeny és nem várt for­dulatra, hogy Anglia és Németország kö­zött oly folytonos tárgyalások vannak fo­lyamatban, melyek elsőrendű politikai ese­mény jellegével birnak. Ugyanakkor a „Daily News" kibök­kenti, hogy a német császár és kancellárja „békés szándékkal eltelve" Angliával e szellemben egyezkednek és sohasem állott tiz év óta közelebb a békés megértéshez, mint most. És akik a mult nyár folyamán egy háború kitörését alig tudták elkerülni, ma mint egyezkedő felek pengetnek békés húrokat. Alfréd, a bohóc. Irta Korfis ITolm. Mióta megtudtuk, hogy hozzánk, a mi cirkuszunkba jön Miss Florida, a szép lovar­nő, igen nagy izgatottság uralkodott köz­tünk. Reméltük, hogy nemcsak a sz'ép ama­zon megismerésére lesz alkalmunk, hanem állandó kísérőjét, Alfrédet, a bohócot is meg­ismerhetjük. A ülownak és a lovarnőnek érdekes törté­nete volt. Ahova a miss utazott, követte -őt Alfréd. Három év előtt ismerkedtek meg és azóta az öregedő férfinak vége volt. Alfréd, aki azelőtt sohasem lángolt a nők iránt, va­lóságos őrült szenvedéllyel szeretett bele a •szép leányba. De mikor szerelmét meg­vallotta, gúnyos elutasításban részesült. Nem ís lehetett különösebb ellentétet el­képzelni. A leány sugárzott a szépségtől és az ifjúságtól, a férfi negyvenes volt, csúf és mozdulatai idomtalanok voltak. Ha azonban Florida azt hitte, hogy eluta­sításával sikerült Alfrédot távol tartani, akkor tévedett. A férfi szenvedélye o'lyan elérni erővel tört ki, hogy semmi sem tudta őt megakadályozni abban, hogy a leányt kö­vesse. Minden szerződést, melyet a lovarnő kötött, kikutatott, hogy ugyanannak az igaz­gatónak ajánlkozzék ő is. Mivel pedig Al­fréd kitűnő képességgel birt, nem volt nehéz vágyainak teljesülését ebben az irányban el­Meg is mondja. a „Daily News", mik azok a kérdések, melyekre a megegyezés kiterjed. Több mint egy évtized óta van Németországnak egy oly ügye, melyet az angol ellenállás folytán befejezni nem tu­dott és ez a bagdadi vasút. És ime enge­dékenységre vall az angol politikának hozzájárulása, hogy ugy ezt, mint a né­met gyarmatosító politikájának kifejlesz­tése céljából a portugál tulajdont képező, nyugat-afrikai kolóniáknak német uralom alá jutását koncedálja. Eddig a pontig monarchiánkat a tárgyalás maga — min­den nagyjelentősége dacára — nem érinti közvetlenül, de amit ezután elárul a „Daily News", annál íontosabb lehet reánk. Azt irja ugyanis, hogy az olasz-török háborúra való tekintettel, melynek követ­keztében a Balkánon zavarok állanak elő minden pillanatban: Németország és An­glia közös Balkánpolitikában állapodná­nak meg mindkét állam jól felfogott ér­dekében. Bár semmi kétségünk abban, hogy dip­lomáciánk a íegéberebb figyelemmel kiséri ezen tárgyalásokat és erős meggyőződé­sünk, hogy hűséges szövetséges társunk, a hatalmas Németország, mit sem tesz a Balkánpolitikát illetőleg a mi előzetes tud­tunk és hozzájárulásunk nélkül és semmi esetre sem tesz oly demarche-ot, mely a berlini szerződésben nekünk biztosított jo~ > érni, még akkor sem, ha Florida a szerző­dés megszegésével fenyegetőzött, ha Alfré­dot is szerződtetik. Alfréd minden igyekezete oda irányult, Ihogy az isteni nővel együtt léphessen fe'I; és ő, aki hozzá volt szokva, hogv szédületesen magas gázsit kapjon, nem habozott igényeinek a minimumra való le­szállításától sem. Csak az ő közelében akart lenni, őt mindennap látni akarta és ha lehe­tett, egy pillantást akart lopni tőle. Azt nem is merte remélni, hogy a leány valamikor egynehány szót szóljon hozzá. Már azzal is meg volt elégedve, ha Floridát a próbákon láthatta. Egy kutya alázatosságával álldo­gált, ha sikerült neki a leány számára vala­milyen szolgálatot tenni, anélkül, (hogy Flo­rida szükségesnek találta volna szívességét legalább egy fejbiccentéssel megköszönni. Számára ez a férfi, aki egy pillanatig sem habozott volna élete feláldozásától, egyálta­lában nem létezett. Ez az odaadás mindenkit arra inditott volna, hogy Olykor-olykor egv-egy barátsá­gos szót mondjon Alfrédnak, vagy egv mo­sollyal tegye boldoggá, de Florida hideg ma­radt mint a márvány és olvan kegyetlen, amilyen egy nő tud lenni imádójával szem­ben. A közönség ebből semmit sem vett észre. Ha a lovarnő fellépett, rendesen megjelent a clown is, hogy vérző szívvel csinálja végig bolondságait. Csak mi, artisták, a beavatot­gokat és kötélességeket a legtávolabbról is tángálná, mégis most, midőn már a legkö­zelebbi időben a parlament a véderőrefor­moí fogja ismét tárgyalni: jusson eszünk­be a kormányelnök, továbbá Tisza István gróf, Lukács László és Andrássy Gyula gróf figyelmeztetése, melyben elénk tár­ták azon esetleg váratlanul bekövetkezhető eseményeket, melyek a Balkánon beáiiható zavarokból monarchiánkra nézve előálla­nának. Nekünk lévén feladatunk és köte­lességünk a berlini szerződés értelmében a rendet fenntartani esetleg helyreállítani, e feladatnak csak ugy és csak akkor felel­hetünk meg, ha hadseregünk megfelelő lét­szám és felszereléssel abban a helyzetben lesz, hogy imponáló erővel léphet fel, s csak igy remélhető a gyors és talán vér­telen helyreállítása a megbolygatott rend­nek. A „Daily News" azt irja, hogy Anglia Németországtól csupán tengeri hegemóni­ájának elismeréséi kéri, s hiszi, hogy a két hatalom közötti félreértéseknek, valamint a „versenyfegyverkezésnek" is vége sza­kad s békésebb éra következik. Bár igy lenne! Előttem fekszik a világ egyik legtekinté­lyesebb pénzügyi szaklapjának a „Wall Street Journal" mult év julius 27-ki szá­ma, mely kimutatja, hogy az összes nem­zeteknek adóssága 40 billió dollár volt a tak, tudtunk erről a szerelemről és azért nem lehetett csodálni, hogy türelmetlenül vártuk az érdekes oár érkezését. Végüil eljött a nap, amikor Floridának elő­ször kellett a cirkusz próbáján megjelennie. Jóval a próbára kitűzött idő előtt már ott voltak a cirkusz összes tagjai. Egy sem hi­ányzott. Végre, mikor a régebbi művészek befejez­ték gyakorlataikat, Florida felült lovára. Mielőtt azonban a manége-be lépett volna, Alfréd — futólagos pillantást vétve a lóra, hogy rendben van-e minden — kisietett és egy gereblyével rendbeszedte a homokot. Azután megnézte, hogv nincs-e szalmaszál vagy egy darab papir a földön, amelyen a ló dlcsuszhatik. Uj kolléganőnk mutatványai nagyon jók voltak. Biztonsággal és eleganciával dolgo­zott. Az első pillanatban látni lőhetett, hogy vonzó szám lesz. Mikor azonban a clown kezdte el mutatványait, rögtön kitűnt, hogy a két uj szám közül melyiknek lesz nagyobb vonzóereje. Mert amit ez a clown csinált, az szinte hihetetlen volt. Alfréd mint páratlan tornász mutatkozott be. Munkája bámulatos volt. És ezt a számot, amely minden cirkusz számára megfizethetetlen, ez az ember ne­vetségesen kis árért adta az igazgatónak. Csak azért, hogy Floridával egyiütt jelen­hessék meg a porondon, kész lett volna arra, hogy éhezzen, hogy nélkülözzön, liogy in-

Next

/
Thumbnails
Contents