Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-10 / 33. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁŰ 1912. február i(). 1910. és óta 10 billió dollárral emelkedett, melynek évi kamata 1 billió 600,000.000 dollár. Ebből esik: Angliára sterl. 3.682.133,000 Koloniára sterl. 699.398,000 Oroszországra rubel 4.558.152,000 Franciaországra frank 5.898,675,00« Németországra márka 4.270.488,000 Olaszországra lira 2.602.299,000 Amerikai Egyesült-Államok dollár 1.303.566,000 Ausztriára korona 4.613.490,000 Magyarországra korona 4.752.674,000 Mindé hatalmas összegek, amelyekben épen nem utolsó helyen a védelmi kiadások szerepelnek, azt mutatják, hogy minden hatalmasság roppant áldozatok árán is teljes készenlétben áll. És bármilyen nagy áldás lenne is, ha nem ugyan a leszerelés — ez hosszú időre utópia marad — hanem a versenyfegyverkezés csökkentését lehetne elérni a két nagy nemzet egyezkedése révén: mindaddig, amig ez be nem következik, amig a nemzetközi politikában váratlan fordulatokat rejtegető helyzetek előfordulhatnak, minden komoly és felelősségérző politikus előtt nem szorul bizonyításra a véderőreform szükségszerűsége és sürgőssége. Az olasz kormá ny válsága. Rőmábó jelentik: A tripoliszi háború eddig gyönge eredményei alighanem bukásba sodorják a Giolitti-kormányt. Már többször híre terjedt a kormány lemondásának, most azonban a Gazetta del Popolo egész határozottan azt írja, hogy legfelsőbb körökben nagyon elégedetlenek a tripoliszi akció elhúzódása miatt és ezért a kormányt teszik felelőssé. Gioli'tti és minisztertársai igyekeznek politikájukat megvédelmezni a király előtt, Caneva hazarendelése azonban már egyik jele volt annak, hogv a bizalom megingott a kormányban. Főképen eöhibázottnak tartják Giolittinak azt a lépését, Ihogy az anneksziót kihirdette már akkor, mikor még az egész tartomány a törökök kezében volt. Lipcsey Adám örökösei. — fiz egri közjegyző tiltakozása. — (Saját tudósítónktól.) Tavaly novemberben történt a szomorú eset: Lipcsey Ádám, ,ia jeles magyar iró hirtelen meghalt, ép, amikor régi vágya teljesedett, hogy másodszor is bejutott .a képviselőházba. A választás izgalmai megtörték az erős testalkatú férfit. Hozzájuk járult a megfeszített munka s családi életének keserűsége is. Az iró ugyanis a mult évben másodszor nősült. Elvette özvegy Popper Henrikné született Sarbó Teréz fővárosi magánzónőt. Boldogságát azonban állandó keserűség váltotta föl. A felesége súlyos betegségbe esett s ágyából nem is kelt föl többé. Az iró szeretettel ápolta. A sors csapásai azonban erős fizikumát annyira megviselték, liogy kénytelen volt délvidékre menekülni, gyógyulást keresni. Családja mindent elkövetett, liogy megmentse. Hasztalan volt, meghalt. Beteg feleségének nem is merték megmondani a nagy csapást. És pár nap múlva bekövetkezett a mákod ik tragédia: Lipcsey Ádámné követte ftrát a sirba. Lipcsey Ádámnak első házasságából két gyermeke származott: Teréz és Adám, akiknek gyámja a tragédia után az iró édestestvére Lipcsey Péter dr egri közjegyző lett. Halála után a bíróságoknál megindult az eljárás, hogy az örökség dolgait rendezzék. Ennek során bőségesen termettek bonyodalmak. Az utolsó szót csak tegnap mondotta ki a budapesti királyi ítélőtábla. Lipcsey Ádámnénak hagyatéka a Janka-ut 3. számú házból s nagyértékü ingóságokból állott. A leltározott dolgok értéke közel jár a százezer koronához. A hagyatékot az év tavaszán tárgyalta Szabó Albert budapesti közjegyző, ahol a hagyaték átlagának megállapítása körül nagy háború folyt a rokonság között. A hagyatékra örökösökiil az iró feleségének testvérei: Sarbó Leó, Artúr, Emil és Elza jelentkeztek s azt vitatták, hogy a hagyaték ági vagyon. Azt kívánták, hogy a terhek közé vegyék föl Festetics Pál grófnak örökhagyónővel szemben fönnálló, beperesitett 29,210 koronás és Nágel Adolf cégnek 574 koronás követelését. Az iró kiskorú gyermekeinek képviselője viszont húszezer koronás követelést támasztott a hagyaték ellen. Lipcsey Ádámnak ugyanis felesége — amikor egészségének helyreállítása végett délvidékre utazott — húszezer koronát adott saját céljaira. Ezt az iró nem tudta fölhasználni, mert pár nap múlva súlyos beteg lett. A székesfőváros árvaszéke március 28-ik napján, a hagyatéki bíróság pedig április 11-ik napján határozott az örökség kérdéseiben. A bíróság megállapitotta, liogy az iró nejének hagyatéka ági vagyon, mert az elhalt úrinő szüleitől hatvanezer korona hozományt kapott s édesatyja után harmincezer korona értékű vagyont örökölt. Ekkor az iró kiskorú gyermekeit a Sarbó-testvérekkel szemben pörre utasította. A pört nem indították meg. Ezért a hagyatéki bíróság junius havában Lipcseyné hagyatékát testvéreinek egymás között egyenlő arányban átadta. A bíróságnak átadó végzése ellen azonban Lipcsey Péter dr egri közjegyző erélyesen tiltakozott. Hangoztatta, hogy a hagyatékot nem lehetett volna átadni, mert a biróság a pörre utasító végzést neki nem kézbesítette. Minthogy pedig az iró kiskorú gyermekeinek ő árvaszékileg kirendelt gyámja, az örökség dolgában nem lehetett volna intézkedni értesítés nélkül. Kérte hát, hogy a hagyatéki bíróságot további eljárásra utasitsák. A közjegyző kérelmével minapi tanácsülésében foglalkozott a budapesti kir. ítélőtábla. Megállapitotta, liogy a kiskorú Lipesey-örökösöket a hagyatéki eljárás során Dolenec József dr budapesti ügyvéd szabályszerű meghatalmazás alapján képviselte, akit a biróság minden határozatáról értesített. Ezért a közjegyző felfolyamodását elutasitotgyen lépjen fel, ha az (engedélyt, 'hogy Florida 'közelében lőhessen, ehez a föltételhez kötötték volna. Miss Florida és Alfréd első fellépésének estélye elérkezett és mig Florida a magas iskola mutatványait végezte, Alfréd az ő tréfáit mutatta be. A közönség nem vette észre, Ihogy az ő hiábaváló fáradozásai, amelyékkel mindenütt segíteni akar és imégis mindenünnen elkésett, csak álarcok voltak, amelyek alatt Florida iránti gondoskodását rejtette el. A közönség sem tudta, hogy midőn a lovarnő a inanégeből kilovagolt és a olown tréfából lázasan tapsolt, valójában azt szerette volna, ha a művésznőt többé nem hívják ki, mert ekkor kezdődött a mutatvány veszedelmesebbik része. Az az ugró ló, amelyet akkor lovagolt a leány, szeszélyes volt és vad, ugy hogy a szerencsétlenség nem volt (kizárt dolog, mint az első lónál, ami elég ok volt Alfréd izgatottságára. Mikor azonban ez a mutatvány is véget ért, Alfréd mintha megváltották volna, ollyan mutatványokat végzett, amelyek az est fénypontjai közé tartoztak. Három hónap mult el igy. Miss Florida és Alfréd, a bohóc, minden este fellépett és látszólag semini változás nem történt. Ekkor terjedt el a kollégák és kolléganők között az a hir, hogy Florida egy gazdag kereskedőnek nyújtotta ja kezét és el jegyzi imagát vele. Eleinte nem hittünk a íhireszteléséknek, mert hozzá voltunk szokva, hogy ilyen híresztelések nagyon gyakran hallatszanak, de igen gyakran gyorsan el is hallgatnak. De végül be kellett látnunk, hogy a hiresztelések igazak, mert beszerzett információink erre mutattak. De csodálatosképen a kolléganők, akik az ilyen esetekben rendesen nagyon, irigykedtek, most tartózkodók voltak. Mert a trupp összes tagjait érdekélte ebben az ügyben, miként fog Alfréd viselkedni az uj helyzettel szemben. Mindnvájan mély, őszinte részvétet éreztünk szegény iránt. Hosszú ideig titokban tudtuk tartani Alfréd előtt Florida eljegyzését, mig végre mégis megtudta. A hatás leírhatatlan volt. Mintha fúriák üldözték volna, ugy rohant a szállodába, ahol Florida lakott. Ott lábai elé vetette magát és könyörgött és kérte, hogy lépjen vissza. Hiszen ő mindent megtesz, amit a leány akar, mindent. Hiszen semmit se kíván a maga részére. Semmi változást egymáshoz való viszonyukban, semmi köszönetet fáradozásáért, semmi figyelmet. Ugyanúgy -viselkedjék vele szemben, mint eddig, csak ne legyen valaki másé. Egy gúnyos kacaj és egy válílvonitás volt az egész fellelet, amit a hii férfi kapott. Ekkor Alfréd felordított és magánkívül fenyegetőzött valami borzalmas tettel. Miss Florida hideg maradt a fenyegetésekkel szemben. A (lovarnő bucsufelíépte is elkövetkezett. A közönség megtudta, hogy ez az előadás lesz az ő utolsó fellépte, mert néhány hét múlva férjhez megy és zsúfolt ház volt az eredmény. Riadó taps köszöntötte, mikor a manégebc lovagolt, hogy néhány pillanat múlva kivágtasson és lovat váltson. Mint minden este, ugy most is Alfréd töltötte ki ezt a pauzát tréfáival és senki sem sejtette, hogy mi a szándéka. Mintha ezen az estén, amely az ő bucsufellépte is volt, a legjobbat és legszebbet akarta volna mutatni, a legmerészebb ugrásokat végezte. Számtalan bukfencet hányt, egyik saltamortale követte a másikat és zaj-os taps volt a jutaima. Vigyorogva, ügyetlenül hajlongott, azután, mikor látta, Ihogy Florida ismét bevágtat, hatalmas nekifutással a levegőbe ugrott, gyönyörű saltomortalet csinált és fejjel lefelé zuhant a padlóra. Nyakcsigolyáját törte. A közönség eleinte nem tudta, mi történt. Csak midőn néhány szolga rohant oda és az élettelen testet kicipelte, jutottak tudatára a borzalmas eseménynek. Rémes tolongás támadt és az előadást félbe kellett szakítani. Két nap múlva eltemettük a bohócot. Mindnyájan megjelentünk, csak miss Florida nem. Állítólag idegrohamai voltak: négy hét múlva pedig megtörtént az esküvő.